Sáregres és az Eiffel-torony

Miközben minden ideig-óráig tartó politikai lózungra százmilliók folynak el, kiváló művészeink bemutatására sem akarat, sem pénz nincsen. Kevesen tudnák például arra is a választ, hogy mi köti össze Csók István Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre című festményét és az Eiffel-tornyot. Holott az 1900-as Párizsi Világkiállításon mindkettő nagy aranyérmet nyert. Az Eiffel-torony mára egy ország, egy világváros jelképe lett, míg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő festmény feledésbe merült. Csók István szülőfalujában, Sáregresen azonban elindult valami. Az említett festmény ugyanis a helyi református templom belsejét ábrázolja, s a mai napig az az Úr asztala áll ott, amit a mester a vászonra varázsolt. De igazán nem is ez a fehérre meszelt puritán templombelső az érdekes, hanem az Úr asztalához járuló fiatalok, öregek arcáról sugárzó tisztaság, becsület, szeretet, amelyet észrevettek azok az ítészek is, akik egykor nagy aranyéremmel jutalmazták ezt a képet. Ha ennek a kisugárzásnak lehetne olyan fizikai megjelenítése, mint az Eiffel-toronynak, ez lenne a mai eldurvult világban a mi jelképünk. Erre tesz emberfölötti próbálkozásokat a kicsiny falu polgármestere, aki a falu és a gyülekezet számára egy nagylelkű szponzor segítségével megcsináltatta a kép egy az egybeni másolatát. 2008. augusztus 20- án rendhagyó kamarakiállítást rendezett, és könyvet adott ki a mester eddig nem publikált tárgyaiból, fényképeiből és elfeledett cikkeiből. Az ünnepi istentiszteleten Bagi László nagytiszteletű úr beszédét követően pedig felolvasta Szent Pál Szeretet himnuszát, majd könnyes szemmel ott, a templomi sokaság előtt bocsánatot kért valakitől, akit évekkel korábban megbántott. Ő, a kicsi asszony, a falu első embere képes volt erre. Mint ember óriás lett sokunk lelkében. Példát mutatott, hogy valahogy nekünk is így kellene élnünk, és akkor tudnánk segíteni a szeretet erejével ezen az elvadult világon.

Palotainé Kali Gabriella

Terjeszkedik

Ne sz@rjanak bele Erdélybe is! Legyen elég nekik „Magyarország”. Olvastam az Erdély.ma-n, hogy: „Megalakult az SZDSZ határon túli magyarság szekciója. A szekció célja, hogy az SZDSZ külpolitikájában markáns, hangsúlyos szerepet kapjon a határon túli magyarsággal való foglalkozás.” Terjeszkedik a magyarországi szülőföldárulás.

TO., Mikháza

Következmény

Visszavárja az MSZP az SZDSZ-t a koalícióba, hogy együtt arathassuk le az elmúlt két év programjának sikereit – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter, MSZP-alelnök a Zsidó Nyári Fesztivál megnyitóján. Hogy aztán ezt benn, a zsinagógában meghallották-e, s hogy erre a megnyitón jelen lévő közönség harsogó röhögésbe tört-e ki, arról az újságcikk nem tett említést. Kiss Péter híres mondásának egyetlen, de jóvátehetetlen következménye lett: Nem szakadt rá az ég!

K. J., Budapest

Sajtótájékoztató

– Nem, egyáltalán nem, sőt – úgy is mondhatnám – ez teljesen kizárt. Ha így lenne, tudnék róla, de nem tudok. Ezért ez csak egy fikció, amit nem kommentálok. Maga egyszerűen hülyeségeket beszél. – Köszönjük. A következő kérdésre válaszol a miniszter úr. – Amit kérdez, az már önmegában is egy baromság. Értelmetlen felvetésekkel pedig nem foglalkozom. Egyébként is már nagyon unom a maga idióta értetlenkedéseit. Nem tudom, buta kérdéseivel miért zavarja állandóan a sajtótájékoztatóimat. Elhúzhatna már a francba! (És a farzsebéből – a nyeles fésű mellől – előrántott stukkerrel szitává lövi a Hír Tv riporterét.)

Keszthelyi Miklós, Bp.

Ripacsok

Ez nem az ország, hanem Gyurcsány Ferenc túlélési programja – sikoltott fel Fodor Gábor a hetedik tekercset olvasva. Tudta persze ő az előző hatról is, hogy azok sem érnek egy fabatkát sem, de akkor még hallgatott. Most sem szólt volna, ha nem a túlélésért küzdene maga is. De küzdenek ám mások is. Dávid Ibolyka, aki sem Orbán, sem Gyurcsány hatalomra jutását nem volt hajlandó segíteni, most bejelentette, saját magát tudná segíteni, vállalná a miniszterelnöki jelölést. Az eset orvosért kiáltana, ha lenne még egészségügy. Az MSZP búsképű lovagjának, Tóth Károlynak a túlélési programja Ibolya asszonyéra hajaz, normális pártot szeretne. Hogy e célból kiktől szabadulna meg, arról még nem nyilatkozott, de bízzunk benne, hogy pártját a normális szintre, a küszöb alá tornázzale. Kiss Péter az ütemérzék elképesztő hiányával küszködve bejelentette, hogy egy új koalícióban látná saját túlélésének esélyét. Lendvai Ildikó sem a régi. Amikor beküldték a tévébe, hogy adja el a hetedik programot is, árnyéka volt hajdani agitpropos önmagának. Összeroskadva, tétován, bizonytalanul próbálkozott, de minden gesztusán átsütött, hogy már nem hisz a vezérben, sokkal inkább a saját jövőjén töpreng. Az alakítás annyira hielesre sikerült, hogy a végén nem tudtam, mit nézek. Nap-keltét vagy Napnyugtát. Fiúk, lányok! Hallgassatok a bölcs öregre, Kovács Laci bácsira! Merjetek kicsik lenni, és szívódjatok fel! Túléljük.

M. S., Miskolc