Érdem

Marjai József kitüntetésével kapcsolatban eszembe jutott, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek „kegye” volt a Kádár-korszaknak, hogy nem sokkal karácsony előtt az üzletekben megjelent a narancs. A szükséges mennyiség több vagonnyi volt, amit az utóérés miatt már korábban be kellett hozni az országba. Valamilyen tárolási hiba miatt a gyümölcs tönkrement és ki kellett dobni. Mivelhogy valami módon kitudódott a dolog, Marjai elvtárs a tévé vendége volt és Mester Ákos elvtárs finoman, óvatosan kérdéseket tett fel neki az üggyel kapcsolatban. Marjai elvtárs nagyképűen, pökhendi stílusban válaszolt, természetesen elhárítva magáról a felelősséget – ami persze az övé volt. Egyébként a többi elvtárshoz hasonlóan ő is csekély öszszegért vette birtokba az általa lakott gyönyörű, pasaréti villát, amit azóta nem csekély összegért értékesített. Nos, ezek voltak többek között az általam ismert érdemei Marjai elvtársnak, amiért, és még ki tudja, miért, a rendszerváltás utáni 16. évben a magas kitüntetést megérdemelte.

Juhász Attila, Esztergom

Gyalázat

Nemrégen felvetődött a magyar nemzetellenes erők oldaláról, hogy a Himnusz már elavult, kellene helyette másik. Ez az ötlet megosztotta a közvéleményt. Most jelenthetem, nemcsak a Himnusz, de a Szózat is veszélyben forog. Lakóhelyemen az egyik általános iskolában március 15-én a forradalmi eseményekre való megemlékezés során sem a Himnusz, sem a Szózat nem hangzott el. Lejátszották viszont helyettük egy külföldi zeneszerzőtől koppintott dallamra egy nyíltan nemzetellenes párttal közreműködő tehetségtelen szövegíró, üres lózungokat pufogtató, közhelyparádés szövegével és egy kétes hírnevű és erősen hiányos műveltségű és nevelésű úgynevezett megasztárocska előadásában a ballib média által befuttatott szerzeményt (Oláh- Geszti: Magyarország). Itt tartunk, ez az új Himnusz és Szózat is egyben! Már sulykolják a gyerekeinkbe. Magyar Bálint már szinte elérte célját, s ha marad a posztján, az utókor nemhogy a Himnuszt, de a Szózatot sem fogják tanulni az iskolában. Szégyen gyalázat!

Smidt Szabolcs, Nyíregyháza


Vörös ünneplők…

gyűltek össze Újpesten ez évben is a „dicső” Tanácsköztársaságra emlékezni. A vezérszónok – akinek a pártvagyonból csak az eszmei örökség jutott – Thürmer elvtárs volt. Idézünk a beszédéből: „Büszkék vagyunk rájuk,… követjük őket” (mármint a vörös gyilkosokat, felforgatókat). Kik voltak, hogyan működtek? Egy példát idézünk Váry Albert koronaügyész-helyettes „A vörös uralom áldozatai Magyarországon” c. hivatalos vizsgálati anyagából. „A meggyilkolt neve: Mildner Ferenc. A gyilkosság helye és ideje: 1919. július 30. éjjel – ellenforradalmár. A gyilkosság módja: megfojtás, 21 késszúrás. A gyilkosságot elrendelte: Kun Béla 35 é. irz. vall. tisztviselő-népbiztos. Végrehajtotta: Dinnyés József rk. szabósegéd-törvényszéki vádbiztos és a 22 éves izr. Polonitzer Ármin vasesztergályos.” (Annak nincs nyoma, hogy a Mildner család kapott-e , vagy napjainkban kap-e kártérítést, mely szerintem, mint egy másik vészkorszakot elszenvedő ember örököseinek, neki is járna.) Még egy részlet a főmeghatódó-főünneplő Thürmer beszédéből: „A Gyurcsány-kormány csak azt nézi, mi jó a külföldi tőkének… nem törődik a másfél millió munkahellyel… nem érdekli a cigányság sorsa… eladják a kórházakat, bezárják az iskolákat… leszerelték a hadsereget… lerabolták azt, amit teremtettünk, és azon törik a fejüket, miként lehetne többet rabolni, lopni, elvenni a néptől.” Bolsikáim, ritkán beszéltek a szívemből. Most azt tettétek. Üdv. és köszönet érte.

Kocsis Sándor, Bp.


Nyüszítők

Mikola István nem régi felszólalásával – melyben az elszakított magyarok egészséges gondolkodásáról szólt: ha szavazhatnának, vörös-kék párt nem jutna kormányra – belepiszkált a büdösbe. Szándékosan nem baloldalit mondok, mert az ilyen-olyan oldaliság mostanában szinte érvényét vesztette. Mikola István kijelentése tavaszi, ébresztő jellegű, a szalonok áporodott levegőjébe nem illik, de megcsipkedi az arcot. Családi, baráti beszélgetések jutnak eszembe, amikor magunkat bátorítottuk: a megaláztatásnak is vége lesz egyszer. Ekkor valaki oldalról beszólt. Vártam, bár nem tudtam, hogyan áll neki, hiszen oldalsó gondolatmenettel céloz, de ismerős csavarással: Mikola kampánytémává silányította az összmagyarság ügyét. Igen, ezt oldalról kampányízűnek érzik. Csupán egyenesből látszik egynek: magyarnak!

Molnár Miklós, Debrecen


Pártfüggetlen…

Tolvajt kiabáló taktika: Basescu, az egyik legnagyobb román politikai maffiózó, kétségbeesésében maffiát kiáltott figyelemelterelés végett, most, hogy az EU mind hangsúlyosabban követeli a korrupció nyakoncsípését a balkáni országtól. Romániában pártfüggetlen a korrupció, minden párt fejesgárdája nagypapás, természetesen ez alól az RMDSZ se kivétel. Romániával bevonul a kelet-európai maffia Európába, az olasz kázanosztrásoknak lesz maffiózó kistestvérük az unióban. Egyesített erővel működtethetik a pénzmosodákat. Romániában csak úgy lehetne megfékezni a korrupciót, ha a pártvezetéseket és klientúrájukat a börtönben nyaraltatnák egy jó ideig.

TO, Mikháza


Megérkezett!

Ha valaki, akkor Wittner Mária igazán érdemes arra, hogy országgyűlési képviselő legyen. Hiszen egész fiatal korában harcolt a Corvin köziek között. Letartóztatása után az egész csoportja halálos ítéletet kapott, csupán fiatal korára való tekintettel változtatták életfogytiglanra a büntetését. Kiszabadulása után nehezen tartotta fenn magát és gyermekét. Aztán a rendszerváltozás után „felfedezték” mint kimagasló 56-ost, s az életviszonyai némileg jobbra fordultak. Közben állandó jelleggel küzdött az 56-os eszmékért és a bajtársaiért. Ebben külföldi kapcsolatait is igénybe vette. Híres parlamenti beszédében, melyet a kommunizmus áldozatainak emlékére mondott, alaposan rávilágított arra, hogy az egykori gyilkosságok elrendelői nagyrészt még mindig közöttünk élnek és ismét az övék és a leszármazottaiké a politikai és a főként a gazdasági hatalom. Nem lehet csodálni, hogy e sokat szenvedett asszony az MSZP padsorai felé fordulva kijelentette: „az 56-osok szemében önök valamennyien erkölcsi hullák!” Úgy gondolom, minden jóérzésű ember, akinek fontos az 56-os forradalmunk, örül annak, hogy Wittner Mária végre megkapja a neki már régóta járó pozíciót, s biztos vagyok benne, hogy további munkásságában is mindig Magyarország jobb sorsáért fog küzdeni, nem feledve az 56-osok érdemeit. Isten adjon Neki erőt e nemes harchoz.

S. I., volt 56-os


Sárospataki könyvek

A Magyar Rádió Éjszaka című műsorában a közelmúltban hallani lehetett Sárospataki Református Kollégium egy 1944-45-ben volt diákjának személyes beszámolóját a könyvtárnak a szovjet Vörös Hadsereg általi kirablásáról és a könyvállományban elkövetett barbár pusztításáról. Az Oroszországtól tetemes váltságdíjért visszaszerzett könyvek az eltűnt értékeknek csupán kis hányadát képezik. Nyomtalanul eltűnt például az a Lengyel Biblia, amit a könyvtárterem közepén felállított egyik üvegtárló alatt őriztek az egyik legbecsesebb kincsként, és aminek szépséges díszítéseit az érdeklődő diákok így bármikor megcsodálhatták és gyakran készítettek róla rajzokat. Zsigmond király 1412-ben 80 000 aranyért elzálogosított Ulászlónak 13 szepesi várost, a Lengyel Biblia már akkor olyan nagy értéket képviselt, hogy elegendő lett volna a 13 város viszszaváltására – Zsigmond azonban nem adta. Csak remélhetjük, valamikor előkerül valami biztonságos orosz „megőrzőhelyről”. Rengeteg könyvvel kapcsolatban viszont biztosan nincs erre semmi esély, az elbeszélő szemtanúja volt, amint az emeleti ablakokon keresztül dobálták ki az utcára a szovjet katonák a könyveket, és a lentiek az azokból rakott nagy máglyák tüzénél melegedtek…

Kádár István, Bp.


Árvíz

Dobson Tibor sajnos nagyon elfoglalt ember az utóbbi időben. Valamelyik nap szinte minden órában szerepelt a Kossuth adó híreiben. Azt mondta (vagy négy alkalommal), hogy „az elöntés alatt lévő terület”. Azért tűnt fel, mert először nem tudtam, miről is beszél, hiszen mi a Duna áradásától rettegünk. Az az elöntés alatt lévő terület megfogalmazás tehát azt jelentette, hogy kiáradt a Duna. Hogy a víz elöntötte a földeket, házakat, utakat. Hogy víz alá került minden. A szakmai argó, a hivatali bikkfanyelv sokszor úgy elönti a köznyelvet, hogy katasztrófavédelmi legyen az ember a talpán, ha egyből meg akarja érteni, hogy miről van szó. Lehet persze, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik a sok gondja mellett még ilyesmivel is fárasztani az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóságot, de ha igaz az, hogy nyelvében él a nemzet, akkor a nyelvi katasztrófavédelmet is meg kell szervezni, mert különben a nyelv is elöntés alatt lévő terület lesz.

K.J., Budapest


Férgek

Valószínűsítem, nem fogom túl sűrűn hallani a médiából az egyszer mégiscsak elkottyantott hírt. Történt ugyanis, hogy mind a népességében, mind a területileg hozzánk hasonló Portugália megadta a kettős állampolgárságot mindenkinek, akinek bármi köze is volt a portugál nemzethez. A hír szerint szerte a világon 7-8 millió embert érint ez a „kegy”. Nem volt semmiféle kampányolás, se porhintés, hanem megadták, mert ez így természetes és kész! Senki sem rémisztgette az anyaországot 40-50-60 milliónyi brazil, nicaraguai stb. inváziójával. Ennek rettentően egyszerű két oka van. Az egyik az, hogy a portugál (ezek szerint) nem olyan, mint a hülyemagyar. A másik ok pedig az lehet, hogyha netán van is kommunistájuk, elsősorban az is portugál. Példánk mutatja, másként nem lehetséges. Egy EU-s ország megcselekedhet ilyesmit? S ha igen, akkor mi miért nem vagyunk EU-s ország? – legalább ennyire?! Hát azért, mert el vagyunk tetvesedve, és képtelenek vagyunk egy alapos féregtelenítésre. Szívják a vérünket a tetveink, és még a nem túlzottan finnyás EU-t is jól teleraktuk velük. (Elnézést a poloskáktól, hogy nem őket említettem!)

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros