Mohács

A két választási forduló között kora reggel még szinte be sem kapcsoltam a rádiót (Kossuth adó), már hallom az MSZP kampányjelmondatának végét: …Ne hagyjuk, hogy visszatérjen a múlt. Melyik múltra gondolnak? Ostoba kérdés! Persze, hogy nem a Sztálinok és Rákosik vezette, vagy negyvenöt évig tartó diktatúra visszatértétől félnek, csak attól, hogy a jobboldal korlátozni próbálja a rablókapitalizmusukat, aminek a Gyurcsányok és Kókák szülei és nagyszülei (példák a jobboldali leleplező irodalomban) ágyaztak meg a kommunizmus hosszú évtizedei alatt. Ők meg most tovább ágyaznak. Antall sarokba szorított szellemétől és Orbán kormányzásának visszatértétől félnek! És tesznek róla: Később aztán ugyanott azt hallom: a miniszterelnök szeretne minden minisztérium élén szocialistát látni. Itt van már a milliárdos Gyurcsányok és Kókák hatalma, eltakarodnak, félreállnak az elnyűtt Kovácsok és Hornok, s már jön is, gőzerővel dübörög felénk az új réteg is, és együttesen kiépítik az újgazdagok vörhenyes-vörös diktatúráját. Jönnek a csehszlovákok – mondta hajdanán Hofi. A csehek már kiesetek a pikszliből, de jönnek-mennek, vernek, elnyomnak bennünket a szlovákok, románok, szerbek a maguk helyi szakadár magyarjaikkal és fő szövetségeseikkel, a Trianonra koccintó magyarországi újdiktatúra politikusnak álcázott pénzembereivel és a Gyurcsány-remélte apparátussal. Ezek tényleg csak passzióból – mert milliárdosként -, hatalomvágyból politizálnak. Ha az apparátus még jobban kiépül, végképp mindenki úgy fog táncolni, ahogy ők fütyülnek (ránk). Most már a kiskirályoknak is derogál a megélhetési politizálás, ők is meg akarnak gazdagodni, aztán (mint azok, akikre felnéznek) passzióból ülni a nyakunkon. Ne hagyjuk, hogy visszatérjen a múlt? A kettészakad ország mindkét fele ugyanezt mondja, csak a múltnak más-más darabjára értik. A költő mondta: Nekünk Mohács kell! Úgy látszik, megkapjuk!

K.J., Budapest

Nosztalgia

– Ez biztos? – Biztos, nénikém. Fogadja már el. Kádár elvtársra nem lehet szavazni. – És a többi, régi, kipróbált elvtársra? – Nem, rájuk sem lehet. De még Lenin elvtársra sem. No, ez csak tréfa volt. – Kár, pedig én rájuk adnám a voksomat. Akkor kit ajánlanak helyettük? – Hát a szocialista párt jelöltjeit tessék választani. – Ők rendes emberek? – Hát persze. – Nem lopnak? – Ugyan már! Vasárnap? – Akkor mutassa, hova tegyem a keresztet? – Hát a miniszterelnök elvtárs, akarom mondani úr pártjára és a szocialista jelöltre. – Jó, de azért mondanék még valamit. Szép, kedves gyerek a miniszterelnök úr, tisztára, mint az unokám. Jól is táncol, de azért nem tud olyan szépen ordítani, mint a Marosán elvtárs. Tényleg, Marosán elvtársra sem lehet? – Nem! A szentségit! – Ne kiabáljon velem, fiam, mert mindjárt a Fideszre ikszelek. – Dehogy kiabálok, drága nénikém, de még sok helyre kell elvinnünk a mozgóurnát, tessék már dönteni! Higgye el, vannak olyan jók a szocialista jelöltek, mint akiket a néni hiányol a listáról. Sőt. Pont olyan jók!

Keszthelyi István, Bp.

Szeretném tudni

Április kilencedikén, 12 óra 18 perckor telefonon hívott „valaki”, hogy elmegyek-e szavazni, vagy nem. Jó lenne erről leszokni, mert 1. Nem tudom, hogy ki/kik kérdeznek, mert nem mutatkoznak be. 2. A titkos telefonszámom hova, kikhez kerülhet ki? 3. A telefontársaság milyen jogon adja ki a számomat, egyáltalán hogyan lehet megszerezniük titkos számokat? Szeretném tudni, mit tehetnék annak érdekében, hogy akaratom ellenére „közkézen” forogjon a titkosított telefonszámom – és nyilván nem csak az enyém. A társaságot felhívva 13.08-kor megtudtam, hogy nem a T. Com adta ki a számot, a kormányzati hivatalok rendelkeznek ilyen információkkal!!! Nem én vagyok az első, aki felháborodik és tiltakozik – mondták.

F. I., Bp.

Kampánycsend?

Két politikus fehérnép, Selmeczi Gabriella és Szili Katalin, nagypénteken politikai csendet ígért húsvétra a népnek. Az utóbbi, a volt KISZ-lány, alig várta nagyszombatot, hogy megszegje ígéretét. Szili jelen volt szombat reggel a Nap-keltében Verebesnél és este Désinél a Hittelevízióban (ATV), hogy reklámozza a stilizált, illattalan vörös szegfűt. Szombaton este még ott volt Désinél Kökény Mihály, Pető Iván és Kárpáti Zsuzsa, egyik se tartott ajánlást a húsvéti nyusziról, a hímes tojásról és a locsolkodásról. Közben, szintén az ATV-n, tisztes gyakorisággal mutogatták Furcsány Fegyenc felszólítását a limuzinból: „Szavazzon az MSZP-re április 23-án.” Aztán ugyanott a vörös Beregi, a sejp Selmeczi (Tibor), az ügynök (biztosítási is!) Trunkó és a hal- és fal-kotmányjogász Kolláth gúnyolódtak Orbán Viktorral. Ez aztán a kampánycsendre tett komcsi ígéret ! Ha a többi kampányígéretük is ennyit ér és eddig tart, akkor érdemes rájuk szavazni a jövő héten is, a mielőbbi tönkremenés reményében.

TO., Mikháza

Szurkoló

Soha semmilyen pártba nem léptem bele – ahogy egy hajdani humorista mondta. Nemigen érdekelt a politika. Egy-egy focista miatt jártam hajdanán meccsre, fradista voltam Albert idején, dózsás Törőcsik miatt. Ritka az ilyen drukker. Egy vérbeli azt mondaná rám: a langyost az Úristen is kiköpi. Hadd mondja. Az utóbbi 15-16 évben jobban érdekelt a politika, jobboldali szimpatizánssá váltam (az alapállás, a múlt és az elképzelések miatt is), ott találtam pár nekem tetsző embert (a másik oldalon szinte egyet sem). Kívülállóként figyeltem ugyan az eseményeket, de észrevétlenül és lassan egyre ádázabbá váltam. Akaratom ellenére is elkezdett rám hatni a kampány. Az utóbbi hetekben már szinte aludni sem tudok, annyira drukkolok a jobboldalnak (nem tagadom, jórészt azért is, mert annyira ízlésem ellen valók amazok, az arcok és cselekedetek). Mentem az első választási forduló után az utcán, és azon kaptam magam, ha egy-egy idősebb ember elmegy mellettem, ránézek, és ha épp „jobb lábbal keltem fel”, vagy rokonszenvesnek találtam az illető arcát, azt mormogom magamban: „Rendes jobboldali polgárember.” Aztán ha bal lábbal (ballábbal?) keltem fel vagy valamiért antipatikus volt az illető, azt mondtam magamban: „Piszok komenista”. Mert már annyira utáltam őket (persze kampánymérgezéssel és csak elvben), hogy még a nevüket se voltam hajlandó helyesen kiejteni. Uraim, most megvallom bűnömet, ide süllyedtem. Még ha tudom is: ennek nem csak én vagyok az oka. És ígérem, megváltozom. (Bár ha most még négy évet kapnak, lehet hogy „hátrányomra”).

P. Zs., Budapest

Csak megkérdezem…

De sokszor esküdtünk a magyarok istenére, hogy rabok tovább nem leszünk. De sokszor cáfoltunk rá arra a vágyunkra, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez! Ha átlapozom a történelem lapjait, évszázadok után 1998 és 2202 között érezhettük, hogy a vágyaink végre teljesülnek. A Fidesz sugallta végre azt, hogy magyarnak lenni nem szégyen, hanem dicsőség. A normálisan gondolkodó magyarok reménykedtek a folytatásban. És most, 2006 áprilisában talán még egy földrengés is jobb lett volna, mint ez a posványba viszszasüllyesztő választási eredmény. Mindenki láthatta, hallhatta, mit művelt ez a kormány az elmúlt négy évben. De ez úgy látszik nem számít. Nem kérdezte meg senki, hová lett az adózók pénze, mire mentek el a kölcsönök, s úgy látszik, az sem érdekli az embereket, hogyan jutott nagy vagyonhoz Gyurcsány. Nem sorolom a kormány vétkeit, hely s kedvem sincs rá. Csak megkérdezem Petőfi Sándorral: Lesz-e sors, oh lesz-e Isten, Aki minket megsegít?

Czető Lászlóné, Bp.

Csalás

A Viva nevű tévécsatornán esténként 9 és 10 között van egy rejtvényjáték, amin elvileg nyerni lehetne (30-100 ezer forintot), de aki kipróbálta, tudja, hogy csak veszíteni lehet (vaskos telefonköltséget). A képernyőn megjelenik egy képrejtvény, általában könnyen megfejthető: három egymást követő estén nekem 5-10 perc alatt sikerült. A műsorvezető esdekelve kéri a nézőket, hogy ugyan telefonáljanak már, időnként a tétet is emeli. Lassacskán a telefonok is befutnak, a betelefonálók természetesen nem találják el a helyes megfejtést. Így megy ez egy órán keresztül, amíg végül az utolsó percben befut egy helyes megfejtő, aki állítólag nyer, de én azt nem hiszem el. Ugyanis én is telefonáltam minden este, mindig tudtam a helyes megfejtést (ami a játék végén beigazolódott!), de a telefonom nem futott be, ellenben azt ismételgette, hogy a kártyámon nincs pénz. Persze volt, megnéztem. A csalás a következő: Nem fogadnak egyetlen telefont sem kívülről, valaki házon belül alkalmanként bemond egy-egy hibás megfejtést, miközben a telefonálóknak azt ismételgetik, hogy nincs pénz a kártyájukon, vagy egyéb módon nem fogadják a hívását. A pénz megmarad a tévének, és a telefonon is jócskán keresnek! Egy-egy hívással kb. 500 forintot. Ügyes!

Hatos Erzsébet, Csopak

Reklám

Magyarország minden jelentős benzinkútjánál (Mol-benzinkutak) ingyen osztogatják a Magyarország gyorsforgalmi Útjai elnevezésű „térképet”. Ez a térkép valójában nem térkép, hanem a kormányzó pártok egyértelmű propagandaanyaga a választások előtt. A térkép kizárólag gyorsforgalmi utakat ábrázol háromfajta színjelöléssel a következők szerint: – a jelenlegi autópályákat – a 2006. december 31-ig megépítendő autópályákat (ígéret) – a 2015. december 31-ig megépítendő autópályákat (ígéret) A „térkép” semmiféle tájékoztatást nem nyújt a közlekedőknek, mivel az előzőekben felsorolt reklámon kívül még a meglévő főútvonalakat sem tünteti fel – ezért kizárólag reklámanyagnak tekinthető! Javaslom megvizsgálni, hogy ezt a reklámanyagot ki csináltatta és mennyi pénzt fizettünk érte!

Reisz Zoltán, Miskolc

Állati

A közelmúltban megismerhettük a soproni dr. Frankensteint. Mint kiderült, mintegy 200 kutyát tartott a telepén iszonyatos körülmények között. A megkínzott állatok betegen sínylődtek a piszkos, elhanyagolt telepen. A helyszínen sok kutyatetemet találtak, a téli hidegben tető sem volt fölöttük. A tulajdonos állítólag „tudományos” munkát végzett az állatokkal (persze képesítés nélkül). Az állatvédők és más civil szervezetek és a közvélemény erőteljes fellépése hatására a telepet feloszlatják. A botcsinálta tudós a riporter kérdésére zavaros fejtegetésbe kezdett fajnemesítési tevékenységéről. A vizsgálódó rendőrök lefagyasztott kutyatetemeket is találtak a tulajdonos hűtőszekrényében. Érdemes lenne ellenőrizni a környék kolbász- és pecsenyesütő kisvállalkozásainak nyersanyag-beszerzési forrásait, érdekes dolgok derülhetnének ki. Volt már ilyesmire példa. Tudomásom szerint nemrégen született meg az a törvény, amelynek alapján állatkínzásért 3 év börtön is járhat az elkövetőnek. Frankensteinünk esetében mintegy 200 kutya kínzásáról van szó – a 600 év talán példaértékű lehetne?

Koltay László, Szár