Kurucok, labancok

Kedves Tyukodi pajtás – Kedves Jobbikosok! Keserves napok állnak mögöttünk. Igen. Megcsinálták. Megint elárulták a nemzetünket, hogy ki és miért, azt fölösleges fejtegetni – ilyenek vagyunk!

Őszinte tisztelettel gondolok rátok, mivel megpróbáltátok a lehetetlent, a parlamentbe való bejutást, és miután ez nem sikerült, kertelés nélkül kiálltatok az egyetlen megmaradt lehetőség mellett. Hosszú út áll még előttünk, s bár nem mindenben értünk egyet, a célunk ugyanaz: nemzetünk felemelkedése, értékeink megőrzése, gyermekeink jövőjének féltése, népünk egyesítése.

Köszönet minden jó szándékú MDF-esnek és mindenkinek, aki az elmúlt négy évben egy szebb és jobb, emberibb jövőről álmodott, azért dolgozott, azért imádkozott. Tiszta szívvel veszíteni sokkal jobb érzés, mint gyalázatos módon nyerni. Kevésbé kedves Kucug Balázs néni! Asszonyom. Szavakkal nehéz kifejezni azt, amit most velem együtt az ország jobbik fele ön iránt érez. Talán még nem döbbent rá, hogy történelmi lehetőséget szalasztott el kicsinyes sértődöttségével és mérhetetlen karriervágyával. Az elmúlt hetekben az ön kezében volt a nemzet, az ország további sorsa. Nem biztos, hogy akkor is sikerült volna, ha ön mellénk áll, de legalább tiszta lehetne a lelkiismerete. Ön lemondott erről, s ezzel beírta magát a történelmünk dicstelen alakjainak névsorába: kun béla, károlyi, kádár, medgyessy, gyurcsány. Jól érzi magát közöttük? Na és ti? Az MSZP-re szavazó, Magyarországon született „állampolgárok”? Ti ösztönemberek vagytok, buták és haszonlesők, s bár nem vagytok „igaz magyarok”, szükségünk van rátok, így mondja az ősi átok. Nélkületek nem lenne kivel küzdeni és megküzdeni, nélkületek a hazáért nem lehetne harcolni. Mindörökké Magyarország!

Ifj. Fózer László, Jászberény

Feketeleves

Gyurcsány (Bujdosó) Ferenc, génmódosított KISZ-titkár több mint három hétig rejtőzködött. Sokan nem bánnák, ha a részleges helyett felvenné a teljesen rejtőzködő életmódot. Ez idő alatt nagy közös főzőcskén voltak a komcsik a madarasokkal. Őszödön készült a ballib menü. Feketeleves, Szilvás(sy) gombóc egy szál szekfűvel. Tollashátúaknak piros-fehér-zöld csomagolású (szabad) madáreledel. Őszöd, nem őszöd, nem kapsz mást. A koalíciós prominensek helyett mindenféle lakájközgazdászok és médiaszolgák kezdik kimérni az adagokat. Reformkonyha. Persze ekkora gombócot csak fizetős gégetágító-műtéttel lehet lenyomni. Aktuális vicc: Fideszes szavazó találkozik az MSZP-ssel, akinek ételhordó van a kezében. Hová-hová? – Megyek a feketelevesért és a gombócért. – Kicsi lesz a lábas, szegfűkém, úgyhogy húzzatok bele! A száguldós pannon pumát meg lassan infúzióra (szintén fizetős) kell kötni. Kedves jól megvezetett (Igen. MSZP)-szavazók, készüljetek az igen savanyú diétára.

Ágyik József, Dunaújváros

Levél a vesztesnek

Szerintem a baloldali szavazók sikertelen megszólításával a Fidesz vezetői tökéletes kudarcot vallottak. A választások elvesztéséért nem a magyar választók, de még csak nem is az MDF aljas hazaárulói a felelősök, hanem elsősorban és személy szerint a Fidesz vezetői. Vereséget szenvedtek a magyar történelemben valaha létezett legkorruptabb, erkölcsileg velejükig rohadt, bűnös, hazaáruló és idegenszívű oligarchiától. Egyszerűen nem mertek, nem a megfelelő módon szálltak szembe ezzel a vörös oligarchiával, mégpedig azért, mert a ráfordításhoz képest nagyon kevés embert tudtak mozgósítani. (Rossz kampány, eltúlzott ígéretek, majd az MDF-re mutogatás.) Nincs már hova hátrálniuk, nincs mit veszíteniük. Ha nem mozgósítják hatásosabban a magyarságot a hazugság, a pusztulás, a janicsárszívű kormány ellen, a történelem ki fogja önöket selejtezni. A politikai pártokat nem azért tartja fenn a társadalom, hogy csak úgy tengődjenek, hanem hogy a nemzetet szolgálják. Nincs más út, csak a harc, a kíméletlen harc. Tudatosítani kell az emberekben, hogy nincs megállás, hogy el fogják veszíteni a hazájuk földjét, a még megmaradt családi vagyonukat, gyermekeik, unokáik jövőjét is. Ha ebben nem járnak sikerrel, ha megint sok lesz a mellébeszélés és kevés az őszinteség, ha hagyják, hogy sunyi politológusok, újságírók, „közéleti” személyiségek, Tölgyessyk terelgessék önöket, akkor végleg elbuknak, és akkor meg is fogják érdemelni a sorsukat. Nem „alkotó”, hanem harcos ellenzéknek kell lenniük, mert ugyan mit is lehetne alkotni ezzel a kormánnyal? Ehhez a harchoz kívánok önöknek nagyon sok bátorságot, erőt és kitartást.

Újvári Gábor, Bp.

Gloria victis

A győztesekről: Az MSZP-SZDSZ, az ávós törzs két ága között már szinte semmi különbség sincs. A pénz és a „kényszeres nemzetárulás” egypetéjű ikrei folytathatják azt, amire szalonképes kifejezést talán még Sándor György sem tudna.MDF: az eleve ellenzéki létre készülő törpöket 2002. óta nem tartom a jobboldal részének. Akkor mondta Dávid Ibolya, hogy a két nagy párttól egyenlő távolságot akar tartani. Meg hogy ő valami demokratikus közép. Lehet hogy az elnök asszonynak van valamiféle közepe, de annak nem a demokrácia, nem a polgári a szinonimája. A vesztesekről: Fidesz-KDNP: ez a vereség kizárólag rajtunk, választókon múlott – semmi ok hát „véres” belső leszámolásra. A hóhérmédia számára semmi más közlés: így döntött a választmány, az elnökség, ez a szövetség belügye és kész! A politikusok fejezzék be a jópofizást, gesztuspolitizálást. A Duna és a Hír TV kivételével nincs stúdióbeszélgetés, exkluzív interjú. A parlamenti munkáról sajtótájékoztató, de csak közlés. Nincs kérdezés, nincs válasz. A kormánypártok kormányozzanak. Tőlük származó egyetlen javaslat sem támogatható, mert a felelősség nem megoszlik, hanem mint eddig, mindenestől a polgári oldalt sújtja. Az esetleges kétharmados törvények esetében nincs konszenzus – azok kizárólag a szövetségnek és a polgári oldalnak elfogadható elvek alapján készülhetnek. Mindent a szövetségnek!

Lajkó Pál István, Szeged

Na, most már…

Választottak a csonka-magyarországiak demokratikusan, szabadon kivont szovjet tankszerűségeket, köznyomort, közhazugságot, luxustolvajokat, hasbeszélőket stb. Bravó „Magyarország” még aki vagy – saját sírodat ásod önszántadból. Sajnos én ott vagyok magyar, ahol majd mindenki román, s nem szólhattam bele a demokratikus magyar virslievők és sörívók vetélkedőjébe. Ha kibírtam több mint fél évszázadot magyarul a magyartalanságban, akkor a hátralevő éveimet megélem guggolva is magyarul Romániában. A magyar jobboldalról csak annyit, hogy van, de igazából nem nagyon létezik. Furcsány Fegyenc, a pápai patkány és KISZ-aktivista lekörözte Viktort és csapatát. Az egypártrendszer nem jó se a jobbon, se a balon. Erre a következő négy évben a Furcsány Fegyenc is rá fog jönni. Na, most már jöhetnek a jóslásból jól éldegélő politológusok (mondjuk Borbély Zsolt Attila is), hogy meséljék el azt, hogy miért érthető az érthetetlen. Négy év múlva alig hatvanéves leszek, s még mindig a komenisták diktálják körülöttem az iramot. Előreláthatólag beléjük fogok dögleni.

TO., Mikháza

Keresztre feszítés

2006-ban húsvét táján voltak a választások. Soha ennyire nem voltunk résztvevői a húsvéti történetnek, velünk esett meg, ami húsvétkor megesett. Krisztust akkor, minket most küldtek keresztre. Húsvét minden szereplője felvonult: a média légiói, az SZDSZ farizeusai, az OVB Pilátusai, az MDF Júdásai, a Barabbásra szavazó elvakult tömeg. A haza és a kettedfél millió ember igazsága keresztre feszítve. Kevesebben vagyunk? Kevesebb a fém, mint a meddő, kevesebb a só, mint az étel, kevesebb az igazság, mint a hazugság. Kevesebben vagyunk, akik nem sülylyedtünk közönybe, nem lehet bennünket becsapni, nem vagyunk pénzért megvehetők és nem a hatalomvágy vezet bennünket. Nekünk nem elég a szabadosság, szabadságra vágyunk, nem elég a lakás, nekünk otthon kell, nem elég a szex, szerelemittasak vagyunk, nem elég az információ, tudásra szomjazunk, nem elég a robot, a munkát szeretjük, nem elég a kapcsolati karrier, valódi sikert akarunk, nem a hitel kell magas kamatra, testi-lelki és szellemi harmóniára vágyunk. A lélek, ami összetart bennünket, arra tanít, hogy aki nem hallgat ránk, az a vesztébe rohan. Ne átalljunk hát hallgatni egyik szószólónkra, és mondjunk el értük naponta egy fohászt, akár könnyet is ejthetünk, mert ellenfeleink rettenetes szakadék szélén imbolyognak. Az ítélet nem a mi dolgunk, biztosan van közöttük menthető, aki csak tévedett, szándékos könny- és vérontás nem szennyezi. Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt?!

Mesterházi Gábor, Ostffyasszonyfa

Benzinkútnál

Megint drágult a benzin. Odatrabantolok a kúthoz, előttem itatja kivénhedt Daciáját egy „középnyugdíjas”, tudottan MSZP-szavazó. Szívja a fogát, elkerülte a figyelmét a drágulás híre, mert elborította az agyát a vörös köd, se látott, se hallott a boldogságtól – hurrá, győztünk! Persze most ugyanúgy fizet a hülyegyerek, mint én (akit viszont ő tart hülyének, nem tudom, miért). Persze, győztek, úsznak a boldogságban, mint most az ország az adósságban. Jó, győztetek, te ütődött proli, de mire mentek vele? Azt meg se kérdezem tőled, hogy a haza haszna hol van. Ahogy elnézem az előttem tankoló elvtárs szegfűvörösben mérgelődő fejét, oda szeretnék szólni neki: Egykomám, tőled még az általatok lenézett cigány is okosabb, mert az legalább nem adta ingyen a hazaárulást. Kapott érte ki ezrest, ki lejárt szavatosságú száraztésztát, de te ingyenbalek voltál.

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Magyar

Éles viták zajlanak a közéletben a magyar elnevezésről. A balfelől állók fölpanaszolják, hogy ők is ugyanolyan magyarok, mint mi. Én szeretnék ebben a kérdésben igazságos lenni, de úgy tűnik, félreértés áldozatai vagyunk. A magyar szónak pedig kétféle jelentése van forgalomban. Jogi és törvényes értelemben természetesen mindenki magyar, aki a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelel. Világnézeti értelemben viszont (én legalábbis úgy tartom) nem magyar, aki a 2004. december 5-i népszavazáson a külföldre szakadt testvéreink ellen szavazott, és nem akart nekik kettős állampolgárságot adni. Nem magyar, aki 1856 után behívta az oroszokat az országba, majd az idegen megszállókat minden tekintetben kiszolgálta. Nem magyar az, aki a történelmet (mint önálló tantárgyat) száműzni akarja az iskolából, csak azért, mert az minket mint uniós országot az ezeréves magyar függetlenségi harcokra emlékeztet. Nem magyar az, aki a választások küszöbén romlott száraztésztát, ingyentelefont, sört, virslit stb. osztogat. Ugyanakkor az sem magyar, aki a meggyőződését olcsón áruba bocsátja és ajándékokat fogad el. Pontosabban, ők is magyarok, de a világnézetük szerint nem azok. Külön kiemelem: az sem magyar, aki a rendszerváltás előtt zúzdába küldte vagy elégette az állampárti dokumentumokat, hogy a pártonkívülik sohase tudhassák meg, hogy mi az igazság. El kell fogadnunk, hogy magyar voltunknak szűkebb és tágabb értelmezése is van. El kell fogadnunk, hogy egy többpárti, pluralista országban „másság” is van, és aki másképpen magyar, az nem lehet „ugyanolyan”. Amikor mi azt mondjuk: Hajrá, magyarok!, akkor a tágabb értelemben vett magyarságunkra gondolunk.

Kövér Károly, Szeged