Jogállamban (?!) A Magyar Köztársaság alkotmányának (1949. évi XX. törvény) VII. fejezet 33§ (3.) pontja szerint „A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja”. Tehát a köztársasági elnök javasol, s javaslatában nincs kötve semmilyen alkotmányon kívüli adathoz, például a választások számszerű eredményéhez vagy a pártok véleményéhez. Kötve van viszont a III. fejezet 29§ (1) pontjához, mely szerint „…a köztársasági elnök… kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Saját, fentiekhez igazított belső meggyőződése szerinti döntései tehát nem indokolandók. Természetesen vitathatók és kritizálhatók, megváltoztatásuk azonban csak az országgyűlés 2/3-os többségével megszavazott indítvány alkotmánybírósági döntése alapján lehetséges. A 33/A. § d pontja szerint a kormány megbízatása megszűnik, ha pl. a miniszterelnök elveszíti választójogát. Ez a helyzet bármely büntetőügyben előállhat, amelyben az ítéletet elszenvedő fél pl. jelentős öszszegre elkövetett csalás (2-8 évvel fenyegetve) ügyében közügyektől való eltiltás mellékbüntetésre ítéltetik. A kormány megbízatásának megszűntére alkotott pont plauzibilisen igaz az alakulás esetére is, ha tehát a bejelentkezett miniszterelnök-jelölt tulajdonában lévő cég ellen a legfőbb ügyész – mint másik fő államhatalmi méltóság – feljelentése alapján bírói szakban lévő ilyen végkifejletre is vezethető eljárás van folyamatban, akkor a köztársasági elnöknek joga és kötelessége is a helyzet megszűntéig az ilyen jelölt kizárása, másik jelölt megbízása, szükség esetén pedig új választások kiírása, a politikai támadások felvállalása. Vajon így van-e, kérem. Várunk és figyelünk! B. M., Budapest

Orbán Viktornak A 2006-os választás sajnálatos eredménye óta meglehetősen sok értékelés foglalkozik a Fidesz és Orbán Viktor kampánybéli szereplésével. Szerintem az igazi okról senki nem beszél. Ez a Fidesz és Orbán Viktor személyzeti politikája. Baráti társaságunkban évek óta állandó téma, hogy nincs valami rendben Orbán Viktor körül. Hiába a zseniális elméje, teljes odaadása, karizmatikus egyénisége, mégis valami nem gömbölyű. Úgy gondoljuk, hogy körbe veszi egy várfal bástyákkal, talán még egy vizesárok is, vagy is VALAKIK által csak MEGSZŰRT információk jutnak el hozzá, aminek sokszor nincs köze az igazsághoz. Ennek következtében előfordul, hogy egy-egy nyilatkozata nem valós alapokon nyugszik, sőt a kampány is így járt, mert rossz helyzetértékelésre épült. Ugyanez a helyzet a választókerületi elnökök kiválasztásában is. Az dönt, hogy ki hogyan adja el magát, ki „MEKKORÁT” állít magáról. A mi körzetünkben is benne volt a levegőben a sikertelenség. Így fordulhatott az elő, hogy a 176 körzetből a várt 100 körüli győztes helyből csak 68 lett (ez csak 38%). Nem kívánom, hogy boszorkányüldözést rendezzen, de arra kérem, hogy annyit mindenképpen tegyen meg, hogy felméri a valós személyzeti helyzetet. Jó lenne, ha a következő egy év változásokat eredményezne a Fideszen belül, és nagyobb lelkesedéssel várhatnánk a 2010-es választást. Mágori Józsefné, Makó

Összefogás Agyamra ment a választás. A második forduló óta ugyanis már kétszer belenéztem a csahos média műsoraiba. Mentségemre szolgáljon, hogy nem a politikusokra vagy a mikrofonállványokra voltam kíváncsi, hanem a balgaliberális szavazókra. ATV: „Jobboskák! orbán (sic) is árat emelne.” TV2. Pitti Katalin tanuljon meg érthetőbben énekelni. Mindkettőn: Össze kéne fogni, mert olyanok vagyunk, mint egy család. Fogjunk össze önökkel, akik négy év óta gúnyosan röhögnek a képünkbe? Önökkel, akik ezt a predátor bandát újra a nyakunkba ültették? Azokkal legyünk szolidárisak, akik ezt az érzést hírből sem ismerik? Mért nem mondják ki nyíltan: azt szeretnék, ha csak a jobboldali polgárokat terhelné az ország összes adóssága, mert önök annyira megszerették a jólétet, hogy nem akarnak alábbadni a dübörgésből? Nem szeretnék, ha keserű lenne az éves buziparádé?, a Heti Hetes? „Bármi, bárki lehet, legyen, jöhet, vihet, amit akar, csak a Fidesz ne, csak Orbán ne” elv alapján értsük meg egymást? 2004. dec. 5-én összefogást kértünk a még nálunk is elesettebbekért. Önök választottak. A gyomrukat választották. És a baloldali ígéretektől kitágult gyomruk ismét falni kíván. Kaptak egy kiló lisztet, két zacskó EU-s száraztésztát a szavazataikért, egy kis önmérséklettel kitart a következő koalíciós ígérgetésekig. Jó étvágyat! Nem fogok össze önökkel! Nem vállalok közösséget a falósejtek érzelmi szintjén álló masszával! Az önök öröme nem az én örömöm, a gyászuk nem az én gyászom. Választottam. Se önök, se a médiumaik! Mert „a rossznak már nézése is ront”. Lajkó Pál István, Szeged

Diagnózis Nem a Fidesz védelmében írom, de keserűségemben két okra vezetem vissza, hogy a Fidesz elvesztette a választásokat: 1. Buta emberrel buta ember tud beszélni, aljas ember gondolatát aljas ember érti – komcsi a komcsira hallgat. 2. Egy fenékkel egy lovat lehet ülni, de választást nyerni nem. A Fidesz politikusainak újabb négy éve van politikussá válni! F. Sz., Budapest

Vagyunk mi… Miért kell gunyorosan írni azokról, akiknek nem „szakmájuk” a politika, esetleg nem is értenek hozzá, mégis megmondják, – uram bocsáss! – leírják a véleményüket? Aztán azt kívánni tőlük, hogy kokárdával jelezzék hovatartozásukat egymásnak, és ha majd elvesztik a munkájukat, vagy egyéb kellemetlenség éri őket, legföljebb „valódi” politikusaik sajnálatára számíthatnak. (Mi itt… MD 18. szám) Az első szabad választások után „ők” kb. 10%-kal képviselték magyar társadalmat a parlamentben. Antall József akkor mondta, hogy ennek a parlamentnek a kormánya kamikaze kormány lesz – és az is lett. Mert a rablott vagyonok a rablóknál maradtak, a szép nyugdíjakkal együtt. Mert az 56-osok meg sem szólalhattak. Mert a bolsevista „reformpolitikusok” továbbra is főpolitikusok maradhattak (és ezt meg is „hálálták”). Mert a média régi , „bevált” arcai továbbra is nyomták (és nyomják) belénk a (népi) demokráciát. Mert…stb. A következő választások után a 10 százalék már több mint 50%-ra emelkedett. Azóta vannak ők, vagyunk mi és vannak a bizonytalanok, akik nem mennek el szavazni, mert így fejezik ki csalódottságukat (a szavazófülkében már senki sem bizonytalan). Nemeskürty István (ugyanabban a számban) mondja: „Amikor tavaly télen felsorakoztak a gazdák a traktoraikkal, akkor… (és itt Jelcinre hivatkozik, aki felmászott egy tankra és ezzel ezzel eldöntötte a moszkvai puccs sorsát), nálunk… (az ellenzéki politikusok közül) senki se volt képes felmászni egy traktorra. Nem lehetetlen, hogy a magyar vidék ezért is volt meglehetősen közömbös a parlamenti választásokon.” Emlékeznek még a taxisblokádra? Tkacsik István, Kassa

Magyar Bem? A hülyeségbe úgy halhatsz bele kellő lelki belenyugvással, ha azt minduntalan ismétled. Olvastam a Népszabadság internetes portálján április végén, hogy Jaruzelsky, a lengyel bolsi diktátor, miként nyilatkozott: „Kádárnak sokat köszönhet Lengyelország”. Nos, ezek szerint Kádár a XX-ik századi magyar Bem apó volt! De kérdem én, az erdélyi talpigmagyar, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak, akinek az egypártvezetője volt sok évig a CCCP uralma alatt, mit köszönhet Kádár Jánosnak? A vidám barakkbeli elfogyást? Hát csináljanak belőle a lengyel kommunisták akárkit, de ebből minket, magyarokat felejtsenek ki, akikből Kádár megtűrt embereket gyártott Európában, addig, amíg Ceausescu csúcsra vitte a románokat a semmiből. Már várom a cseheket, szlovákokat, románokat, a szerbeket stb., hogy dicsekedjék el, hogy mit köszönhetnek Kádár krumplilevesének. TO., Mikháza

Dagobert …szól a magyar gyerekek fülébe az RTL Klub ideológiai alapvetése. Anyuka ne csodálkozzon, ha a gyereke a mese után kér még egy pogácsát. Ez csak azt jelzi, hogy sikeresen áttért az idegenség harsány követőinek az emlőire. A rajzfilm amúgy sem káros, gyerekeknek való, milyen más a kapzsiság, önzés, fösvénység, erőszak módszereit a rajzról ellesni, mint élőben – a kicsi pedig addig is nyugton van. Javaslom, takarékossági meggondolásból rajzoljuk meg a mi Dagobert bácsinkat, van kiről-miről mintázni, ebben sem szorulunk Amerikára. Vagy olyan jól állunk, hogy „kitérdekel”? Molnár Miklós, Debrecen

Pontosítás A Magyar Demokrata május 4-i számában Badiny Jós Ferenc a trianoni békediktátum aláírását a „Grande Trianon” nevű palotában tette. Tévedésről vagy elírásról lehet szó, hiszen a közgondolkodás szerint az okmány aláírására a kis Trianon palotában került sor. A Révai Nagy Lexikon (1925-ben ( a szerkesztés nyilván előbb lezárult) alig pár évvel az esemény bekövetkezte után a XVIII. kötetének 472. lapján a kis Trianon kastélyt említi, de ugyanezt mondja az 1990-ben megjelent Akadémiai Kislexikon stb. És ha már itt tartunk, Badiny Jós terjedelmes írásában végig egy aláíróról beszél, holott megemlíthette volna Drasche Lázár Alfrédot, a másik aláírót is, sőt, a kettejük megbízólevelét aláíró Simonyi-Semadam Sándor akkori miniszterelnököt is. Dobai Miklós, Bp.

Egy névről Tisztelt Szerkesztőség! Két dolog miatt fogtam tollat. Az egyik az, hogy a 2006. május 4-i Demokrata számában tévesen jelent meg Benárd Ágost neve. Nem Bénárd Ágoston, hanem Benárd Ágost. (Ékezet és -on nélkül.) Nekem, mióta ugyanezt a nevet viselem, számtalanszor elírták a nevem, voltam még Ágnesné is, de egy hivatalos újságban úgy kell írni, ahogy valódi. Rendszeresen veszem a lapot, mert szeretem, de a pontosságot megköveteli az ember. A másik észrevételem: A Trianon című filmben ez az úr, aki a címlapon van, azt az abszurdumot állította, hogy Benárd Ágost jó nyugdíjért írta alá a szerződést. Közlöm Nemeskürty úrral (vagy elvtárssal), hogy ő orvos volt, egészségügyi, illetve népjóléti miniszter volt, azonkívül vagyonos család volt. Ez az állítás ellentmond annak, ahogy a cikk kezdődik az újságban. Nemeskürty úr nem gondolta, hogy él még leszármazottja, így bármit mondhat? Mivel apósom már nem él, így nekem kell a hazugságokkal szemben megvédenem, mert ő már nem tud védekezni. Nemeskürty úr a jövőben ne állítson olyat, amiről nincs meggyőződve, és tegye jóvá bocsánatkéréssel a dolgot a fiamtól. Címe: Benárd Ágost, Associate Director Standard & Poor’s Singapoure 30 Cecil street Maradok tisztelettel hűséges olvasójuk: Benárd Ágostné Pécsobai Miklós, Bp.