Azt álmodtam…

…hogy a dúsgazdag Albánia által pénzelt Irak fehér köpenybe öltözött katonai szakértői lepték el minap az izraeli hadiüzemeket és minden olyan helyet, ahonnan a nevezett ország ipari potenciáljáról, erejéről bármilyen adat begyűjthető. Személyesen Ariel Saron vagy terrorszervezetének egyéb tagjai fogadták minden helyszínen a tudósoknak vagy vegyifegyver-szakértőknek álcázott kémeket, macesszal, virággal és egy tábla szerencsi csokoládéval kedveskedve nekik. (Ez utóbbi Medgyessy ügynök ajándéka az izraeli népnek.) Újabb álomkép : az amerikai elnök ovális irodájában ül, fején baseballsapka, fülén telefon és éppen fenyegeti az izraeli hadügyminisztert, hogy amennyiben nem tárják atom- és biológiai fegyvereiket meg egyéb államtitkaikat a nemzetközi nyilvánosság elé, akkor bizony barátság ide vagy oda, befagyasztják az USA eddigi korlátlan pénzügyi támogatását, hozzákezdenek, sőt már hozzá is kezdtek a főváros, Tel Aviv bombázásához. Az USA rendcsinálás címén ezúttal nem szerbiai városokra, Vietnámra, Hirosimára vagy Irakra, hanem a zsidó fővárosra szórta a hadi csúcstechnológia újdonságait. A magyarnak csúfolt liberális itthoni sajtó jó pénzért bárkihez hű csahosai (az Aczélok, Bolgárok, Barátok, Kulcsárok, Forrók) másnap a kommunista szennylapokban (nem sorolom, mindenki tudja melyek ezek) egekig magasztalták az emberi jogok iránt rendkívül érzékeny Amerikát, szükséges, bátor és áldozatos cselekedetnek nevezve az amerikai támadást. Az ártatlanul elpusztított nagyszámú polgári lakost sajnálták ugyan, de "ahol fát vágnak, ott repül a forgács is” alapon nyugtatgatták magukat és olvasóikat is. A végső következtetést tévébeszédében, habzó szájjal Kovács László külügyminiszterünk így vonta le: az izraeli terrorizmus és a világuralmi törekvések megfékezésére indított támadás legyen példa, elrettentés minden kutya területrabló számára, meg az olyan országok számára, amelyek évtizedek óta sorozatosan nem tartanak be semmiféle ENSZ-határozatot, mint például Izrael. Gál junior – a KGB-ellenes Medgyessy ügynök szóvivője – az amerikai támadáson fellelkesülve közleményben tudatta, hogy addig nem végez el semmiféle egyetemet (elég neki a jelenlegi középiskolai végzettség is), amíg az izraeli csapatok ki nem vonulnak a megszállt területekről. Felébredtem, és most reménykedem…

Kocsis Sándor, Budapest

Ellopták a pénzt!

A magyar összefogásról, -igazolványról és szeressük egymást gyerekek. Alulírott MA 424043 és MA 424228 magyarigazolványok, akik érvényesen pályáztunk az Illyés Alapítványnál a MA 4242252, a MA 4242273, a MA 466547, a MA 466538 és a MA 432645 kiskorú gyermekeinknek oktatási micsodáért, akiket minden szinten magyarul taníttatunk a jelenlegi Romániában, a köz tudomására hozzuk, hogy eddig annyi támogatást nem kaptunk a tömb-Magyarország részéről, mint az amerikai indiánok. Az elől- és az utóljáró anyaországi kommunisták ellopták a pénzt és a 100 napos programra fordították. Így hát mi, MA-szülők kénytelenek vagyunk a fent nevezett gyermekeinket beíratni román iskolába, mert így akár jövőjük is lehet Erdélyben. (Egyébként eszünk ágába se jut. Nem is fenyegetés ez, csak elkeseredés!)

T. O., Mikháza

Kilóg a lóláb

Január első napjainak egyik reggelén a Nap-kelte c. műsorban Szabó Lukács keményen támadta volt pártjának vezetőjét, Csurka Istvánt. A felvetett pénzügyi kérdéseket az ügyészségnek ki kell vizsgálnia és végre tiszta vizet kell önteni a pohárba, ezt kívánja a párt becsülete és a szimpatizánsok óhaja is. Megdöbbentett azonban Szabó azirányú fejtegetése, hogy Csurka azért úszta meg az 1956-os forradalom megtorló terrorintézkedéseit, mert feltételezhetően szolgálatokat tett a Kádár-rendszernek. Feltételezésekkel, szerintem, nem lehet egy ember becsületébe gázolni, mert ez így erkölcstelen és gusztustalan. Vagy tudunk valamit bizonyítani, vagy nem, akkor pedig hallgassunk a bizonyíthatóságig. Annál nagyobb meglepetéssel olvastam a Magyar Fórum jan. 9-i- számában Győri Béla írását, melyben Gazdag Istvánról írt, mintegy nehezményezve, hogy a Magyar Demokratában (2002. júl. 18.) megjelent és a holokauszttal foglalkozó cikke miatt még nem érte retorzió, netán nem ül még börtönben. Idáig jutottunk, hogy a látszólag egy oldalon lévőket ilyen minősíthetetlen, alantas módon lehet támadni – nem elég, hogy a másik oldalnak olyan sötétek a módszerei? A cikknek nem a holokauszt volt a fő mondandója, ehhez nem szükséges magas szellemi kapacitás, vagy már az etikai érzék is olyan alacsony Győrinél, hogy minden mindegy alapon támadja a párt megújítását másik úton keresőket? Lehet(ne) tiszta, becsületes eszközökkel is védeni álláspontunkat a másikkal szemben, vagy akkor csak veszíteni lehet, mint a nemzeti oldal a választásokon? Csak a mocskolódás vezethet sikerre? Győri jó tanítvány volt, avagy ezt hívják – szerinte – a jobboldali erők összefogásának?

Orsós István, Fábiánsebestyén

Sajnos nem…

A Na és, becenéven (is) elhíresült volt miniszterelnököt látta nemrégen vendégül a rádió Krónika c. műsora. Mint azt már tőle és az elvtársaitól megszoktuk, a riportműsorokban általában zöldségeket hallhattunk, némi mellébeszéléssel fűszerezve. Mondandójából kiválasztottam néhány gyöngyszemet, szinte mindegyik kabaréba illő: – Mi már a 70-es évek közepén az európai közösségbe igyekeztünk (mármint az MSZMP, nyilván a KGST ellenében. Lásd még: D-209-es kontra KGB!). – Nagyon örül annak, hogy a 2002-es választások után ismét a szakértelem alakíthatott kormányt. (Az ő szintén csupa szakértőkből álló kormánya idején volt egy ipari miniszterünk, aki hirtelen lemondani kényszerült – valami olaj-gate-ügy miatt. Akkor D. I. azt nyilatkozta, hogy fél év múlva közzé teszi a lemondásának okát – azóta is kíváncsian várjuk a megszólalását!). – Arra a kérdésre, hogy mi lett a sorsa az orosz államadósság fejében átutalt – és az ő regnálása alatt rejtélyes módon eltűnt 67 millió dollárnak (potom 15-20 milliárd forint), lazán annyit válaszolt: a Medgyessy-kormány jó, számunkra előnyös megállapodást kötött e témában az oroszokkal. És sajnos nem szakadt rá a stúdió!

Mika Miklós, Törökbálint

Big Való Brother Világ

A meghatározatlan műfajú kultúrmocsoknak igenis van eszmei mondanivalója. És talán az is üzenetértékű, hogy olyan valaki fogalmazta meg, aki nem is került be a szupercsapatba. Bevallom: nem vagyok rendszeres nézője, csak néhány reprezentatív mintát vettem belőle. Kilakjuk a kéglit, eltapsoljuk a lóvét, aztán kezdjük az egészet elölről – mondta az egyik aspiráns az RTL Klub jóvoltából. Az úrnak a magyar nyelv szerkezetéről segédfogalma sincs, ám az javára írandó, hogy jártas az argóban. Az ars poeticát megfogalmazó, sikertelenül rajtolóból mégis sztárt gyurmáz a királycsináló média. Mónika képernyőjén tűnt fel újra, mindenkinek belevágott a szavába, megpróbált közelebbi kapcsolatot kezdeményezni a műsorvezetővel. Közben Stohl András Való Világában már túl voltunk az ember származásának darwini elméletét igazoló, agyontetovált úr anyaszült meztelenül vívott vidám hócsatáján az álomvilla udvarán. Ez lenne a való világ? Vajon tudják-e az effajta blöffnek bedőlők, hogy az RTL Klub luxemburgi tulajdonosa – éppen a nézettség alapján – milyen horribilis összegeket zsebel be és menekít ki az országból? Ez a piszkos úton szerzett jövedelem, a sokat emlegetett GDP, a bruttó hazai termék szerves része. Tudják-e a Való Világért rajongók, hogy az uniós befizetéseink alapját nem a GNP (bruttó nemzeti jövedelem), hanem a GDP képezi? A luxemburgi meg a többi nem kis örömére, hiszen a győztes jutalma csak kis morzsa a multik asztalán. A győztesé, aki annyiban volt több a társainál, hogy – a közönsége szerint – „adta magát”. Nem ért el kimagasló eredményt a tudományban, művészetekben, nem kellett árvízi hajósnak, netán csillagszemű juhásznak lennie, csak adni magát, egy futó – pontosabban – futtatott őzike módjára. És ebben az a legundorítóbb, hogy a szavazók jelentős része korlátozottan cselekvőképes kiskorú, mint az a vágóképekből kiderül. Ez pedig kimeríti a tömeges megrontás fogalmát. Nem kétséges, hogy a globális Európában – ahol a személyiség függősége és kiszolgáltatottsága a végletekig fokozódik – kire, mire szavaz majd a félrevezetett kiskorú? A multik nyilvánvalóan Engels hamis állítására építenek, mely szerint a lét határozza meg a tudatot. Tragikus, de annyiban igazuk van, hogy – ugyancsak a vágóképek és a kisfilmek tanúsága szerint – az ország felnőtt lakosságának nem elhanyagolható hányada is a szellemi kiskorúság állapotában leledzik, és 2003. április 12-én azoknak is a „nyakába varrja a balhét”, akik ódzkodnak elvinni.

Vallató Géza, Somogyjád

Zsanett

Nemrég hallottam, hogy a kiszavazott Zsani – Szabi barátnője – újságíró lesz a Színes Mai Nap című lapnál. Azt a fűzfán fütyülőjét! Most azután kavarognak ám a fejemben a gondolatok: – Eddig azt hittem, újságíróból és publicistából annyi van nálunk, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Valóban ennyire nagy a hiány? Évinek – aki pornószár szeretne lenni – felajánlották. Lehet. De ő legalább megdolgozott érte. – Kár, hogy a Zsani nem főszerkesztő lesz. Hátha javulna a lap színvonala. – No, Havas Henrik „tanár úr”! Önnek befellegzett. Ki az a hülye, aki ezek után beiratkozik önhöz média szakra, amikor így is lehet. – Az egymást kitüntetőktől kérdem: azért a mi Zsanettünkből is lehet még „ötcsillagos” riporter, mint Sváby Andrásból? Kaphat még azért ő is Pulitzer-díjat meg Aranygolyóstollat, mint a 168 Órások azért, hogy nincs diplomája? – Nyugtasson meg engem valaki: irodalmi Nobel-díjat még nem lehet kapni a Big Brother-házban nyújtott teljesítményekért, ugye? – „Hajrá, Zsani! Szép volt, Zsani!” Őszintén mondom, én szurkolok neked. Lehet még belőled két és fél millió havi fixért bemondó vagy szerkesztő is az MTV-ben. Többet nem tévesztenél már te sem, mint amennyit ők szoktak egy-egy húsz perc alatt. Most nemrég is, amikor „újra Európában vagyunk” – kiemelés a D-209-estől – kapcsolták Koppenhágát, Nagy Krisztina helyett bejelentették Antall József miniszterelnök urat. Láttad volna ijedt arcukat! Képzeletben már látták magukat raporton: „Nem megmondtam, hogy ma nekünk örömünnepünk van! Hát nem volt előkészítve a sokat próbált Kovács Laci bácsi és a D-209, valamint Nancy Goodman Brinker fényképe? Mindent őnekik köszönhetünk. Majd nézzétek meg hó végén a borítékokat? Kifele!”

Dobozi Iván, Budapest

Ránk férne!

Egyre gyakrabban hallani arról, hogy 2004-ben vagy az év végén megbuktatja magát a kormány és kierőszakolja az időközi választásokat. Ezek a nyilatkozatok mint a búvópatak időnként felszínre kerülnek. Szerintem a Fidesz ezekre a felvetésekre rosszul reagál. Hallottam büszke nyilatkozatokat, hogy állunk elébe, és hallottam azt is, hogy nagyon jó elgondolás, mert minél kevesebb időt töltenek a kormányzással, annál kevesebb kárt okoznak. Ezekben lehet igazság, de egyik válasz sem jó. Látni lehet, hogy aki az országot beviszi az unióba, az olyan sok bajt fog okozni az embereknek, hogy ebbe belebukik. Jól tudják ezt a szocialisták, s egy időközi választással akarják meghosszabbítani a regnálásukat. Joggal bíznak benne, hogy most még képesek nyerni. Ezt nem nehéz átlátni. És a nyilatkozók mégsem látják? Ezt pedig számításba kell venni és minden eszközzel ragaszkodni hozzá, hogy amit elvállaltak, fejezzék is be. Jó előre végig kell gondolni, hogy milyen politikai manőverekkel lehet és kell megakadályozni ezt a tervüket. Nem lehet rögtönözni és tévedni azokban a lehetőségekben, amelyekkel ezt meg lehet hiúsítani. Nyilatkozni meg csak úgy szabad, hogy az kifejezze a tiltakozást és a teljes elutasítást. Ne tápláljunk illúziókat olyan tervek végrehajtási lehetőségei iránt, melyekben megint ők a győztesek és újra becsapják a gyanútlan embereket. Nehogy már a szoclibek csináljanak még egy jó „heccet”. Azt mondja Kovács úr, hogy ezt azért szeretnék megtenni, hogy újra megerősítést kapjanak, „pedig most is velük az ország”. Ez a gondolat készül az uniós csatlakozás első nagy hazugságának. Választási kudarcunk súlyos baj, de kihasználhatjuk, hogy nem minket, hanem a szocialistákat fogják és fogjuk szidni, és ez lehet a végleges bukásuk. Vehetjük úgy is, hogy ez az Isten akarata szerint történik. Ha a jobboldal vitte volna be az országot az unióba, akkor talán ez a Fidesz számára lett volna bukás, mert az első évek súlyos nehézségei elkerülhetetlenek. Ettől nyüszítenek most Kovácsék, s ezért legyünk most okosak. Ránk férne.

B. M., Miskolc

Küzdeni kell!

Kálváriám tavaly februárban kezdődött a mohácsi könyvtárban. Feltűnt, hogy a nemzeti oldalt csak a Magyar Nemzet képviseli, a másik oldalt meg sok napi- és hetilap, és egyéb gagyi. Szóvá tettem az egyoldalúságot, s azt válaszolták, hogy a költségvetésük nem engedi meg, hogy egyéb lapokat is tartsanak. Elkezdtem keresni a jobboldali lapokat, megismerkedtem a Demokratával, a Heti Válasszal, bevittem a könyvtárba a polcra. Később a Képmást és az Új Időket is bevittem. Akkor kiderült, hogy nem a költségvetéssel van baj, hanem a vezetőség beállítottságával, mert a tettem nemhogy köszönömöt, tetszést aratott volna, de ellenszenvet váltott ki a könyvtár vezetőjéből. A választék az elkövetkező időben sem változott. Sokszor félretették, eltüntették az általam bevitt lapokat. De kitartó voltam. Akkor telt be a pohár, amikor egyszer a Demokrata címlapját akartam fénymásolni (Orbán Viktor volt rajta). Többet számítottak fel érte (ahelyett hogy féláron csinálták volna, mert elláttam más lapokkal!), mint egyéb másolatok alkalmával, arra hivatkozva, hogy a gép több festéket fogyaszt. Másnap bementem a vezetőhöz (ő volt a fénymásoló is), és elmondtam az észrevételeimet, tapasztalataimat, s azt, ha nem változtatnak a magatartásukon, más eszközökkel állok ki igazamért. Az igazgató elé tettem négy újság lapcímét és megrendelési címét. Két hét múlva aztán egy helyi hirdető újságban röviden megjelentettem, hogy mi van a könyvtárban. A dolognak híre ment, az eredménye: felsőbb utasításra megrendelték a Demokratát és a Heti Választ, én viszont nemkívánatos lettem a könyvtárban. Minden „bűnömet” elővették, eltúlozták, kiszínezték, kiabáltak velem stb. Most ott tartunk, hogy ki akarnak onnan tiltani. Kicsinyes bosszú, másként is meg lehetett volna oldani az ügyet. Nem én akartam, hogy így legyen. De most már én sem hagyom abba a harcot, a másik két újsággal még adósok! Azért írtam önöknek is, hogy minél többen megtudják: nekünk még a közintézményekben is meg kell küzdeni azért, hogy nyilvánosságot, helyet kapjunk, a lapjaink ott legyenek az újságos polcokon. Talán máshol is van elrendezésre váró hasonló eset. Orbán Viktor mondta még a budai várban: „Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát.” Nekünk ezt még egy könyvtárban is meg kell szervezni! Hajrá, Magyarország! Hajrá, Mohács!

N. Imre, Mohács

Nem értem

Nem értem a Fidesz politikusainak viselkedését. Nem ezt ígérték. Azt hangoztatták, nem fogják engedni, hogy rossz feltételekkel csatlakozzunk az EU-hoz. Büszke voltam rájuk, ezt vártam tőlük. És mit látunk most? Lépten-nyomon azt nyilatkozzák politikusaink, hogy rosszul tárgyalt az MSZP, rosszak a csatlakozási feltételek, tönkre fognak menni a családi gazdaságok, a kis- és középvállalkozások! Szavazzunk igennel! Miért? Miért szavazzunk igennel, ha rossz lesz nekünk? Csalódtam. Tagja vagyok a Fidesznek, elkötelezett híve a nemzeti oldalnak. De kezdem úgy érezni, Csurka István az egyetlen (és a pártja), aki az európai uniós kérdésben úgy viselkedik, ahogyan egy igaz magyarhoz méltó. Ezúton is köszönöm neki, és mielőbbi választ várok a „mieinktől”!

N. G., Újfehértó

Adja Isten!

Azért olyan sikertelen a balliberális kormány, mert nem ér rá kormányozni, minden idejüket az előző kormány szidalmazása köti le. Szerencsére ezt most már olyan átlátszóan teszik, hogy a legcéklavörösebb vörösök sem hihetik el nekik. Legutóbb a kormányszóvivő ilyet mondott: azért kellett ilyen arányban emelni a gáz árát, mert az Orbán-kormány egyáltalán nem emelte. Hát elég sok mindent nem tett meg az Orbán-kormány: Nem hazudozott, és nem szegte meg sorba az ígéreteit. Nem száz napokra tervezte az ország jövőjét. Nem adott csali 19 ezer forintot a nyugdíjasoknak (és nem is vette duplán vissza!). Nem emelete duplára a saját fizetését, míg a minimálbér és a nyugdíjösszeg maradt. Nem nyaralt az árvíz idején. Nem ünnepelte pezsgővel Erdély elvesztését a román miniszterelnökkel. Nem hazudta, hogy üres kasszát kapott, melyből rögtön 320 milliárdot szétosztogatott. Nem rugdosta ki a tévéből, rádióból, a minisztériumokból, a nagyvállalatok éléről az SZDSZ- és MSZP-tagokat (Istenem, de rosszul tette!). Nem tulajdonosa, részvényese a Molnak, így nem is érdeke a gázáremelés. Nem vette el a gyerekektől még az iskolatejet is. Nem ígért ingyentankönyvet, tizenharmadik nyugdíjat, fűt-fát, amiből nem lett semmi. Nem adta el a minisztériumok épületeit, a herendi gyárat, a Dunaferrt, a Tokaji kereskedőházat, a lipicai ménest stb. Nem volt nagytőkés és spicli, besúgó sem volt. Nem utazott titokban Kubába (majd kiderül, hogy miért). Hát ennyi mindent nem tett Orbán Viktor, hogy csak a nagy horderejű dolgokat nézzük. Adja Isten, hogy mihamarabb visszajöjjön, még mielőtt ez a kormány – ígérete szerint – mindent „rendbe tesz”.

Ferenczy Lorándné, Debrecen

Szlovákia és a Peugeot

Tatabánya helyett Trnava, azaz Nagyszombat mellett épít autógyárat a Peugeot, a Duna pozsonyi hídjától számítva északkeleti irányba 46 km távolságra. Ez a gyárépítés a hosszú távú szlovák nemzetstratégiai koncepció része. A második világháború után a szlovákok Prágától azt követelték, hogy fejlődési szintjüket a cseh területekkel hozzák azonos színvonalra. A rohamos iparosítás megindult, ezt a gyors lakosságnövekedés is megkívánta, hiszen a nyolc évtizeddel ezelőtti 2 milliós szlovákság mára már 4 és fél milliósra szaporodott. 1968-ban többek között Prága felajánlotta, hogy a szlovákok két kiemelt nagyberuházás között választhatnak: dunai vízlépcsőt vagy autógyárat építhetnek. A bősi hajózócsatornát és a vízlépcsőt választották. Akkor elmaradt az autógyár – a cseh autógyártás nagy örömére -, de a szlovákok erről az álmukról sosem mondtak le. Most francia segítséggel valósítják meg. 1989-ben, a rendszerváltást követően a nehéziparuk hanyatlásnak indult, és nagy lett a munkanélküliség. 1993-ban Szlovákia önálló állam lett. Ebben az időben nyílt meg a Duna-Majna-Rajna csatorna. Pozsony azonnal felismerte e víziút hatalmas jelentőségét. Ekkor dolgozták ki a tanulmánytervet, hogy miként lehetne a Vág-völgyi jelentős iparvidéket vízi úton a pozsonyi kikötőbe bekapcsolni. A Vág délkeleti irányban Révkomáromnál ömlik a Dunába. A keleti vízi út irányának ez megfelel, de nyugat felé jelentősen hosszabb. A terv szerint Trnavánál, Nagyszombattal átellenben, Szerednél ágazna ki a hajócsatorna és a Kis-Duna nyugati végéhez csatlakozva 47 km hosszon épülne meg a pozsonyi kikötőig. Szered-Komárom-Pozsony között 175 km a vízi út hossza, tehát Szered-Szenc-Pozsony között 73%-kal lesz rövidebb. Az eddigi gazdasági helyzetben ezt a nagy létesítményt belátható időn belül nem lett volna erejük megvalósítani. A Peugeot-nak is érdeke a vízi szállítás, hiszen Szeredtől minden irányban egyaránt lehet majd hajózni. Ilyen nagy gyár ide telepítése elősegíti majd a hajózócsatorna megépítését. A pozsonyi kikötőbe pedig nem kell majd közúton szállítani az autókat. Tatabánya? Az autógyár-telepítés nem csak munkaerő kérdése! Csepel adottságai kiválóak. Miért nem ők pályáztak, és miért nem pályáznak a dél-koreai autógyár megszerzése érdekében? Még nem késő! A szlovákiai autógyár telepítésénél nemcsak a jól képzett munkanélküliek serege volt döntő fontosságú, hanem a vízi út előnye is. Nyilván nem Trnava központjában építik, hanem a 9 km-re lévő Vág és a város közé. Ezzel még inkább Pozsonyba és környékére koncentrálódik a gazdaság, ami a fejlődési egyenetlenségeket növeli. Pozsony pedig teljesen excentrikusan fejlődik. Olyan ez, mintha Magyarország fővárosa Nagykanizsa lenne, és Záhonyból 557 km-t kellene odautazni. Szlovákia államigazgatási és közigazgatási központja Zólyom, de Csehszlovákia centralizációs politikájának öröksége miatt még nem sikerült ezt a gondjukat megoldani. Ha Zólyom lenne az ország fővárosa, Pozsony továbbra is maradhatna kikötő-, kereskedelmi, ipari és egyetemi város.

Hábel György, Bp.

Vészhelyzet?

Mély felháborodással vettem tudomásul az áramkorlátozásokat. Különösen a Mavir Rt. elnökének a helyzetet alig ismerő rádió- és tévé-nyilatkozatait: Tombor Antal helyett szégyenkeztem. Ismét a szocializmusban éreztem magam, hogy a problémát mellébeszéléssel, félretájékoztatással kell elkendőzni. Szerintem fölösleges volt ezt a Mavir Rt.-t megcsinálni Tombor úrnak, a pénzt az elnök-vezérigazgató és az országos fődiszpécser fizetésével együtt inkább a karbantartásra kellett volna fordítani. A mátrai erőmű kazánjai már a Gagarin erőmű korszakban is támasztóégőkkel működtek. Erre azért volt szükség, mert voltak olyan 3-4 órák, amikor a külszíni fejtésről a futószalagokon csak meddő (éghetetlen) anyag és nem lignit jött. A támasztóégő azt jelenti, hogy a kazán négy sarkába beépítenek egy-egy pakuraégőt és ezekkel mintegy megtámasztják a tüzelést. Amikor a golyósmalmokról csak meddőpor ment a kazánba, leesett a teljesítmény, de beléptek az olaj (pakura)-égők, és a kazán csökkent teljesítménnyel bár, de tovább üzemelhetett. Ezt az erőművekben mindenki tudta. A pakuratüzelésnek és az erőművön belüli csöveken történő pakuraszivattyúzásnak és -szállításnak a téli időszakban a legfontosabb feltétele a kísérőfűtés. Az erőművekben a pakuratároló tartályok is fűtve vannak, valamint az összes pakuravezetéket is fűtik. Az energiaiparban ma villamos és gőz kísérőfűtést használnak. Tehát villamos fűtés esetén villamos fűtővezeték, gőzfűtés esetén gőzfűtőcső megy a pakuravezeték mellett, és mindkét esetben ezekre kerül a megfelelő vastagságú hőszigetelés. Mindkét esetben kiépíthető a fűtési rendszerek legkorszerűbb hőfokszabályozása és védelme is. Tehát amikor az éves karbantartás időszaka van, akkor ezeknek a fűtési rendszereknek minden centiméterét felül kell vizsgálni, és az automatikákat is ellenőrizni kell a szükséges hőszigeteléssel együtt. Az ilyen alapos karbantartás drága, sőt maga a kísérőfűtés is az. Ezeken szoktak takarékoskodni. Kérdés, hogy megéri-e? Arra most nem térnék ki, hogy az új, külföldi tulajdonosok hogyan karcsúsították erőműveikben a létszámot, hogyan szervezték át és ki a karbantartó struktúrákat. Gondolom, erről majd Járosi Márton úr fog szólni. Végezetül arra kérem az iparág józanabb és szakértő vezetőit, hogy Tombor Antal úr közszerepléseitől tekintsenek el. Ő ugyanis megnyilvánulásaival árt az iparágunknak. Az üzemzavarokról közzétett jelentéseket pedig kíváncsian várjuk.

Szitha Miklós, Nyíregyháza