Következmény nélkül

A magát szociálisan érzékenynek hirdető kormány minisztere egy külföldi cég gyárépítésének elmaradását többek között azzal indokolta, hogy magas a magyar minimálbér. Felháborító nyilatkozat. Ha ennek hatására valamennyi szakszervezet nem követeli kórusban a miniszter leváltását és a miniszterelnök ezt nem teszi meg, akkor ismét egyszer bebizonyosodik, hogy következmények nélküli országban élünk, ahol bármi lehetséges. A miniszter pedig előbb próbáljon megélni havi ötvenezerből, aztán nyilatkozzák arról, hogy ez sok-e.

Dr. Vitályos László, Budapest

Pofon a magyarnak

A minap, december 19-én reggel 8 órakor az ATV-re kapcsolva Princz Gábort láttam ülni műsorvezetőként egy kétórás műsorban. Elképedtem, a több száz milliárd eltűnéséért felelős bankember nem a börtönben ül, hanem az ATV-ben műsorvezető! A közszolgálati tévékből kirúgott műsorvezetők közül nem találtak egyet sem? Kell a pénz a milliárdos síbolónak? Keller elvtárs nem kérdezi meg tőle, hogy a Horn elvtársnak adott ingyentelket vajon milyen pénzből adta? Elvtárséknál ez így megy? Ráadásul a műsorban jópofáskodva gúnyolódtak Petőfi versein. (Pl. Akasszátok fel a kazánkovácsokat, Befordultam a klotyóra stb.) Én szégyelltem magam, na, megint egy pofon a magyarnak. Javaslom, gyűjtsünk pénzt szegény Princz elvtársnak, mert elképzelhető, hogy már a saját milliárdjait is lenyúlta.

Szűcs Lajosné, Bp.

Bértelefonálók

Az utóbbi hetekben a „közvélemény-kutatók” által már eddig is művelt közvélemény-formálási módszerek mellett felélénkült egy újabb eszköz alkalmazása, ami az egyes rádió- és tévéműsorokról, illetve azok mondanivalójáról kialakuló hallgatói, nézői véleményt felkért, netán felbérelt telefonálók „véleményével” akarja befolyásolni, hitelesíteni. Ebben a gyanúmban nem elsősorban a kiemelten magas díjú szavazótelefon-hívásokra gondolok, amelyekből – csodák csodájára – a humanitárius célú gyűjtéseknél soha nem tapasztalt méretű, akár több száz milliós bevétele is képződik a telefontárságnak, illetve a műsor szervezőjének, rendezőjének. Az egyre divatosabb, úgynevezett interaktív műsorokra gondolok, amelyek során az elhangzottakról mondanak véleményt. Január 19-én a Vasárnapi Újságban az egyik betelefonáló „véleményalkotó” egy órával hamarabb kifogásolt egy műsort, mint ahogy az egyáltalán elhangzott. Kész röhej! Ez az eset most már lemoshatatlanul alátámasztja azt a gyanúmat, hogy vannak bértelefonálók, akik megbízást teljesítenek. Ez az abszurdum mi mással magyarázható, mint azzal, hogy mondjuk valaki valamelyik kivénhedt pártmunkásnak feladatául tűzte ki, hogy vasárnap reggelenként telefonon kifogásolja a Vasárnapi Újságban elhangzottakat, például a mindenkori Lovas-jegyzetet, ami nyolc óra előtt szokott elhangzani. Remélem, a feltételezett megbízók nem fogják megdicsérni a „jóakarónkat, harcostársunkat” az iménti baklövéséért. Netán el is csapják, amiért ostoba óvatlanságával lerondította a szoclib média pártatlanságáról „kiegyensúlyozottságáról” hirdetett-hímezett legendát. Köszönjük ezt a vidám vasárnap reggelt!

Pap Zsolt, Budapest

Ránk jön a félóra?

Gyermekkoromban, az ötvenes években hallottam édesapámtól, hogy a munkahelyeken a munkakezdés előtt Szabad Nép-félórát tartottak. Az újságban nagy vezéreink világraszóló tetteiről és mondásaiból olvastak fel, majd ezt meg is vitatták. Természetesen akkor ezt senki sem merte megkérdőjelezni, mert féltette a szabadságát (már, ami volt), a munkahelyét és a családját. Most hatvan felé járok, és eddig nem gondoltam arra, hogy újra visszatérhetnek az ötvenes évek. Pedig 2002-ben elég látványosan megtörtént, mégpedig a Nobel-díj átadása után. Imre Kertész Sorstalanság c. könyvéből felolvasást tart egy korábban köztiszteletben álló színművész a József Attila Színházban. A színházi szakemberek azon problémáztak, hogy vajon a hallgatóság meddig képes a felolvasást érdeklődve hallgatni. Ezt már kitalálták az ötvenes években. Legyen Imre Kertész-félóra, és a felolvasott részletet utána vitassák meg. Koromnál fogva azt is tudom, hogy a hülyeség ragadós. Ezt alátámasztja a Hegyvidék 2003. jan. 15-i számában megjelent írás egy részlete. „Sorstalanság-felolvasást tartottak a Táncsics Gimnáziumban.” Idióták kitalálták, esetleg kitaláltatták velük, hogy a tanárok és a diákok egy szuszra felolvassák Imre Kertész Sorstalanságát. Most már tényleg hamarosan bevezetik a munkahelyekre az Imre Kertész-félórát. Bocsánatot kérek, de a nevemet nem merem aláírni. Féltem a szabadságomat, a munkahelyemet és a családomat.

K. Gy., Budapest

Ha békét akarsz…

Sinkovics Ferenc Kell az erős hadsereg (MD 3.) kitűnő írásához szeretnék néhány kiegészítést fűzni. Az agg király helyett egy pipogya királya lett az országnak 1916-ban. Ez azért volt döntő jelentőségű, mert Magyarországnak volt a legnagyobb súlya a Monarchiában. Csak szemlélte a forradalmi agitátorokat, vereség esetére pedig nem volt használható terve. Pedig akkor még a katonáink Olaszországban és Oroszországban voltak, messze a határainktól. Apám, akit a háború végére bevonultattak, azt mondta: ha a magyar katonákat visszarendelik a határokra, semmilyen kisantant nem ért volna el eredményt ellenük. Ezt példázzák a „székely hadosztály” sikerei. A zsoldos hadseregtől az isten óvjon bennünket. Az csak addig használható, ameddig fizetik, azután rabol. Vérzivataros századainkban sokszor taposták országunk földjét zsoldosok. A hírhedtebbekről valószínű, hogy a sorozás megszüntetését követelők is hallottak. Pl. Básta császári tábornokról, aki annyira lepusztította Erdélyt, hogy az emberek – állat híján – maguk húzták az ekét. (Ez volt a Básta szekere.) A gyengébb emlékezetűeket a NATO-val ámítják (megvéd bennünket), pedig a görög-török háborúk a NATO-n belül folytak (mindkettő a szövetség tagja) vagy akár a ciprusi háború. Ezekben az esetekben a katonai szövetség nem ért semmit egyik országnak sem, illetve Ciprus elfoglalt része török kézen maradt. Nálunk nincs hagyománya a zsoldos hadseregnek, mivel soha nem volt rá pénz. Most az ország vadkapitalista kifosztása miatt nincs. Legalább százezres hadseregre lenne szükség. Plusz százezres azonnal behívható létszámra – otthon őrzött, fegyver nélküli felszereléssel – ugyanúgy, mint Svájcban. Régi mondás: ha békét akarsz, készülj a háborúra! Mi békét akarunk, de nem károlyist. Az ütőképes nemzeti hadsereg ellen agitálók nem magyar érdekeket képviselnek. Felháborító, hogy a tévében milyen nagy publicitást kapnak.

Bertalan Iván, Bp.

Van, aki ad

Egy budapesti vállalkozó felajánlásából elkészült egy nyolcvanfős hajléktalanszálló, melyet az adományozóval együtt Demszky Gábor adott át. Jó érzés, hogy vannak még ebben az országban, akik szívükön viselik a szegények sorsát, és bár bizonyára másra is tudta volna használni ezt a pénzt, mégis azt tette, amit Demszkynek kellene tenni. Nagyobb örömmel töltene el, ha azt olvashatnám: ő építtetett nekik szállót, hiszen van pénze. De ha nincs, van háza, lakása, lehet hogy több is, ahol minden bizonnyal elférnének jó páran. De van valaki, aki kijelentette, hogy nem lesznek hajléktalanok és éhezők sem, s erre a szavát is adta a kampány során. Ennek az ígéretnek a beváltása is várat még magára, pedig neki is van nagy házikója és pénze is jócskán.

Czető Lászlóné, Bp.

Salazar

Hozzászólnék a lapjuk 2003. január 16-án megjelent Salazar nemzeti forradalma c. cikkhez. Örömmel olvastam Vass Krisztián dr. Antonio de Oliveira Salazarról szóló írását. Örömmel, mert a Rákosi- és a Kádár-rendszerben nem sok jót írtak róla. A tények kedvéért el kell mondani, hogy közgazdasági nézőpontból jutott el a fasiszta berendezkedésű Olaszországban meghonosodott gazdasági és politikai rendszerhez. Eredetileg a combrai közgazdasági egyetemen volt tanár. E minőségében írta meg a Békés forradalom című művét (a könyv előszavát gróf Teleki Pál írta.) Említett művében a portugál rendszer ideológiájáról a következő olvashatók: „Ellene vagyunk tehát mindennek, ami internacionális, ellene vagyunk a kommunizmusnak, a szocializmusnak, mindennek, ami megkisebbít, szétosztja és feldúlja a családot, az osztályharc ellen vagyunk, a hazátlanok és az istentelenek ellen, a munka rabszolgasága ellen.” 1928-ban pénzügyminiszterré nevezték ki. Pár év alatt rendbe tette az ország pénzügyi helyzetét. Ezért 1932 júliusában miniszterelnökké választják. Ettől a posztjától, betegsége miatt, 1968-ban válik meg Megjegyzendő, hogy a „fasiszta” Portugália 1949-től a NATO egyik alapító állama.

Dr. Dékán Károly, Bp.