Gyáva-e ön, Főkapitány Úr?

Ezt a kérdést tettem volna fel február 6-án a Kereszttűz negyedik kérdezőjeként Salgó László országos rendőr-főkapitánynak, ha nem lettem volna gyáva. Sajnos Loppert Dániel bírósági tárgyalása óta gyáva vagyok. (Amúgy fiatal koromban ejtőernyővel is ugrottam.) A hivatkozott Kereszttűzben az újságírók azt a kérdést tették fel önnek, hogy a rendőrség miért tiltotta be – a közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva – a febr. 12-re tervezett béketüntetéseket. Főkapitány úr, ön a válaszában ötölt-hatolt, hivatkozott szakértő beosztottaira és politikai feletteseire, csak a saját személyes véleményét nem hallottuk. Ezért kérdeztem a címben: Nem gyáva-e ön, Főkapitány úr? Nem attól fél, hogy egy jövendőbeli jobbközép kormány majd felállít egy államtitkárságot az MSZP-SZDSZ-koalíció kormányzása alatt a rendőrségen elkövetett hivatali hatalommal való visszaélések kivizsgálására? Ne féljen, nem fog! Örömmel venném válaszát a Magyar Demokratában, de ha ezt volt elhárítótiszti pedigréje nem engedi, szívesen elolvasom a Népszabadságban is, ugyanis az én jobbos álláspontomat nem sérti a baloldali lapok olvasása sem.

Tarjáni Péter, Kiskunhalas

Tele töltsük?

Bámulatra méltó a szocialisták fantáziája. 20-30 évvel ezelőtt csavaros eszű elődeik „cipőt a cipőboltból” frenetikus jelszóval igazították útba a járatlant, aki lábbelit keresett. Most a „gyógyszert a benzinkútról” mozgalom indult. Végtére is, ha a gyógyszertárban lehet benzint kapni, mért ne lehetne a benzinkúton gyógyszert kapni? Korántsem áll szándékomban az ötletgazda egészségügy területén elért hervadhatatlan érdemeit túlértékelni. Az idea valószínűleg félreértésen alapszik. Az érettségin azt mondták a diáknak: menj el, fiam, az orvoshoz és ő elment orvosnak. Minimális gyógyszertani ismeretekkel rendelkező is tudja, hogy a vény nélkül beszerezhető gyógyszerek között számos készítmény tartalmaz olyan hatóanyagot, amely allergiás elváltozásokat okozhat. Ennek legsúlyosabb formája az úgynevezett gégevizenyő, amely pillanatok alatt fulladásos halált okoz. Távolról sem ilyen problematikus, ha az ember köhögéscsillapító helyett hashajtót kap. Csak más papírt kell előkészíteni. Kalmopirint is lehet fogamzásgátlásra használni, csak a hölgyeknek a tablettát jó erősen össze kell szorítaniuk a térdükkel. Ezek után azon sem lepődnék meg, ha a mérföldes léptekkel hátráló igazságszolgáltatásunk pl. a betöréses lopás és a szemérem elleni vétség ügyében a Lehel téri piac 12. sz. zöldségesstandján hozna – felmentő – ítéletet. Aki hallja, adja át!

Dr. Ujjady Béla, Sashegy P. K.

Konszenzus?

Pető Iván minden eszközt igénybe vesz, hogy a Terror Háza múzeumot ellehetetlenítse. Kijelentette, a Terror Házát nem lehet múzeumnak tekinteni, de nemzeti emlékhelynek sem, hiszen az intézmény megítélését nem övezi konszenzus. Pontosítom a szótár szerint: konszenzus – egyetértés, egyöntetű vélemény, megegyezés, megállapodás, közös cselekvésben részt vevő személyeknek értékekre, magatartási formákra vonatkozó egyetértése… Nincs konszenzus? Ha én kérdezhetnék, megkérdezném: Pető úr, hogy gondolja, a közös cselekvésben – kínvallató, gyilkos ávósoknak és a megkínzottaknak – milyen közös értékben, egyetértésben, egyöntetű véleményben kellene megegyezniük? Meddig lehet megalázni, lábbal tiporni a kommunista diktatúra, az ÁVO áldozatait? Pető úr, ön annyiban hivatott a Terror Háza ügyében bármit mondani, tenni, mint dr. Mengele fiának lenne holokauszt-ügyben.

Istvánfi Károly, Csemő

Megtisztulás

A jobboldali sajtóban – így a Magyar Demokratában is – sokan korszakalkotónak értékelik a HírTv megindulását mint a független, önálló jobboldali televíziózás megszületését. Az én lakókörzetemben – Árpád hídi lakótelep – azonban a kutya sem nézi. Ennek okát abban látom, hogy a műsorai általában érdektelenek, unalmasak, szakmailag elég gyöngék. Orbán Viktor élőben közvetített megnyilatkozásai jelentik a HírTv műsorainak szakmai csúcspontját, élő volta miatt ugyanis az adást nem lehet elfuserálni. Független jobboldali tévére valóban égető szükség van, de a HírTv jelenlegi formájában nem jelent igazi konkurenciát a kereskedelmi tévék híradóinak. A polgári jobboldal jelenleg csak két sajtótermékre, a Magyar Nemzetre és a Demokratára építhet, ez pedig kevés lesz. Véleményem szerint ennek oka a polgári jobboldal berkeiben nem elenyésző számban tenyésző liberális közéleti szereplő politikusok, médiaszemélyiségek, újságírók, értelmiségiek, üzletemberek befolyásában keresendő, akik a nemzeti kiegyezés és összefogás, „szövetség” jelszavával a bal- és jobboldali liberalizmus között szeretnének hidat építeni az országban. Erre a jelenlegi viszonyaink között eleve a legcsekélyebb gyakorlati lehetőség sem áll fenn, de még ha lenne is, ezeknek a tevékenysége óriási rombolást végzett a rendszerváltás óta és végez még ma is a jobboldalon, ezáltal az összmagyarság érdekérvényesítő képességében is. Elsősorban ők tehetők felelőssé a tavalyi választási vereségért a jobboldal sikeres kormányzása ellenére, és miattuk jutott a polgári oldal a jelenlegi meghasonlott, meggyengült helyzetébe. Még nehéz, hosszú és fájdalmas megtisztulási folyamatnak kell ezen az oldalon bekövetkeznie, míg ezen urak és hölgyek visszavonulnak a közélettől, vagy éppen megtalálják valódi helyüket a politikai palettán: az SZDSZ-t, esetleg az MSZP-t. Kérdés, vajon lesz-e annyi ideje a magyarságnak, hogy ezt kivárja.

Újvári Gábor, Bp.

Gerontokraták

Mi is történik mostanában a királyi tévében Magyarországon? Hát az, hogy hétfőn Gyula bátyánk ocsmányul szidta Orbán Viktor országértékelő beszédét, kedden pedig Boross Péter bátyánk szidta a Magyar Nemzetet és hiányolta a politikai eleganciát. (Szerdán a D-209-es következett.) Szomorú ezeknek a gerontokratáknak a délelőtti-délutáni szerepeltetése az mtv-n. Nem tudnak már újat hazudni. Érdemeik elismerése mellett ki kéne már őket vonni a forgalomból, mert nem tesznek jót a felnövekvő magyar ifjúságnak!

T. O., Mikháza

Autópályakapcsolatok

Ez az írás egy hosszabb műszaki-gazdasági elemzés rövid ismertetése. Azt emelem ki belőle, mit tehetnénk Erdély, Muntenia, Bukovina, Moldva és Moldávia EU-csatlakozásáért. Románia a fővárosukból indulva két nyomvonalon kapcsolódhat be Közép- és Nyugat-Európába. Mindkettő Budapesten át vezet Párizsba. A forgalmi hossz: Bukarest-Arad-Budapest 809 km, Nagyvárad felé 853 km. Ezek építési hosszai Romániában 490, ill. 552 km. Beruházási költségük összesen 3200 milliárd Ft-ra tehető (legalább 20 év). Románia két autópályát egyszerre nem tud befejezni, az egyik mielőbbi elkészítésére törekszik, a másikba csak belekezd. Az M5-ös építésének befejezése Szeged-Horgos-országhatár felé, a dél-erdélyi autópályához csatlakozástól függetlenül is sürgető feladat. Tehát a Maros-völgyi csatlakozáshoz Szeged-észak-Nagylak-oh. között az építési hosszunk 52 km. Ez 3 év alatt elkészülhet. A kapcsolatnak magyar előnyei is vannak. Szeged Trianon miatt a perifériára szorult. Az építendő két autópálya-szakasz és a 44-ben felrobbantott MÁV Tisza-híd új helyen történő megépítése Bánát felé és azon túl is Szegedet fellendíti, a Balkán északi kapuja lesz (2-3 évtized alatt félmilliósra nőhet). Nem érdemes hát késleltetni az autópályák csatlakoztatását, még ha Románia csak 2013-ban lesz is kész az építéssel. A Budapest- Szeged-Arad közötti forgalomba helyezés ugyanis nekünk is, és Romániának is igen előnyös. A másik, a Budapest-Szolnok- Püspökladány-Ártánd-oh. szakasz építési hossza 228 km. Ez az előbbi szakasznál sokkal hosszabb, a tervezési állapota is kezdetleges. Ezzel szemben az M3-as autópályánk második leágazása Polgártól Debrecen felé 57 km hosszú, de a döntés szerint csak 2006-ban épül meg. A Debrecen- B.újfalu-Ártánd-oh. 60 km-s szakaszának kivitelezését kiemelten kellene szorgalmazni, 2008-ig be kellene fejezni. Nem rendkívüli feladat: sík a terep, nagyobb híd építésére nincs szükség. Bors- Nagyvárad-Kolozsvár között az E60 sz. főút 166 km hosszú. Ha nem is autópálya minőségu, de főközlekedési út. Első lépésben ezzel elégedjünk meg, legalább a román határig vezessük el az EU közúti forgalmát, mert a Nagyvárad-Debrecen-Miskolc- Kassa nemcsak Romániának, de nekünk is fontos, hiszen Sziléziába, Lengyelországba, a Baltikumba vezet. Az M3-asról a harmadik leágazás lehetne a Vaja-Csengersima- oh. 45 km hosszú autóút megépítése addigra, mire 2008-ban az M3-as Vajára ér. Szatmár és Kolozsvár között az E81 sz. európai főút 182 km hosszú. Szilágyságot és Kolozsvárt errefelé is be lehet kötni. Az utóbbi elosztó csomópontból a főirányokba tovább lehet jutni. Távolabbi, de fontos feladat a Szatmár-Nagybánya- Dés-Suceava-Iasi-Kisinau felé az autópálya (-út) megépítése is. Ezzel Erdély északi, Bukovina déli, Moldva és Moldávia északi megyéit is be lehetne kapcsolni az EU közúti forgalmába. Segíthetnénk a félreeső régiókon – csak akarni kéne!

Hábel György, Bp.

Hajtóvadászat?

Hallani manapság a hírekben, hogy egy-egy kamaszkorú fiú vagy lány tűrhetetlen családi helyzete miatt megöli az apját. Eddig a tisztességes magyar ember agyonvágta a feleségét vagy a tisztességes magyar asszony fejszét vágott a férje fejébe – nem mintha kifogástalan tettnek éreztük volna a dolgot, de valahogy „rendjén való” volt, már csak azért is, mert szinte kéthavonta hallottunk ilyen hírt. Mi (is) ilyenek vagyunk és kész. Nem akarom a tízparancsolat nem ismerésével magyarázni ezt a jelenséget, azt sem hiszem, hogy most jött divatba Buzatti eszelős novellájának témája, a Hajtóvadászat öregekre, inkább azt, hogy a tévében látott, sajtóban olvasott erőszaközön önti el egyre inkább a felnőtt társadalmat, s persze ugyanezért a fiatalokét is. Nagyon valószínű, hogy ez a jelenség valahogy összefüggésben van a mostanában felkapott családon belüli erőszak témájával. Értelmük ugyan nem nyiladozik az elvárt ütemben, a közoktatás is ront rajtuk valamit, mindenesetre a fiatalok egyre öntudatosabbak, s ha egyebet nem is, azt mindenképpen megjegyezték maguknak, hogy van ombudsman, s hogy a gyerekeket-kamaszokat is egyre több jog illeti meg. Mielőtt vérszomjas konzervatívnak, túl szigorúnak, porosznak (csecsennek) stb. tartanának, előrebocsátom (így utólag), hogy rettentő módon ellenzem a családon belüli (és persze kívüli) erőszakot. Éppen hogy megemlítettem egy nem is olyan furcsa jelenséget. Mindenesetre szülői jogaimat érvényesítve elzárom a nagykést egyre növekvő fiam elől. Pedig nem is verem.

K. J., Budapest