Talpra, Lenin!

Újra felállítják a Lenin-szobrot Dunaújvárosban – olvastam a hírt. Ennek kapcsán a tévé is mutatta, ahogy a dunaújvárosi Lenin hanyatt fekve hever a lomok között. Ezt így tovább nem tűrhették az önkormányzati elvtársak és határoztak: Lenin állt és állni fog az idők végezetéig! Bizony nem gondoltam volna, hogy tizenhárom évvel a rendszerváltozás után egy magyar városban Lenin-szobrot fognak állítani. Tévedtem persze, itt bármi előfordulhat ugyan, de legalább annak az ellenkezője is. Míg a szocialista kormánypárt nagy hangon a múltat igyekszik végképp eltörölni szadeszos zenei aláfestéssel, addig – nem is nagyon burkoltan – csempészik vissza a diktatúra módszereit és a módszerekhez a szakembereiket. Javaslom hát, ha már itt tartunk, öntessünk teljes szoborsorozatot szép emlékű vezéreinknek. Egye fene, a pénz ilyenkor nem számít. Legyen szobra Kun Bélának, Corvin Ottónak, Szamuelinek, Sztálinnak, Rákosinak meg Gerőnek. No meg Kádárnak, hogy örüljenek a Gyuláék is. Apropó! Nemrég hallottam, vitáztak arról, hogy Lenin maradjon-e a mauzóleumban. A vita még nem dőlt el, így javaslom minden szobor-visszaállítónak, látogassa meg fő ideológusát, amíg nem késő. Azt suttogják ugyanis rossz nyelvek, hogy kérésre – térítés ellenében – még hasra is fordítják.

Dóbé Gusztáv, Lábatlan

Kuncze és a pitiség

Mondják, baj van az SZDSZ-ben. Szerintem születésük óta. Jó pár prominens már lefalcolt, és most már az áladjunktus Fodor Gábor szerint is baj van. Kuncze (márpedig nincs baj – mondja ellentmondást nem tűrően) vezetésével az egykori harcos, kommunistaellenes, demokráciabajnok gyülekezet szépen belesimult a Medgyessyk, Kovácsok, Lendvaik, Salgók stb. által felélesztett, a nyolcvanas éveket idéző hatalomgyakorlásba. Új erőre kaptak a késő Kádár kori pártguruk, attitűdök, hangulatok. A homo kadaricus csendes, és még 50%-on tartja az Új-Zélandon bálnaegyezményt aláírókat és a Kubában koktélozókat. Persze lehet, hogy van igazsága Kunczénak. A Maszopot folyamatosan zsarolhatják, és 3-4 százalékkal majdhogynem vezetik az országot. Csak hát a becsület meg a lelkiismeret! (Ha volt, ha van.) A tolvajbandázó csepeli grizzly mély baritonján pitiáner méricskélésnek nevezte a magyar vállalkozók, a gazdaság és a kisemberek érdekében megfogalmazott, az EU-tárgyalásokon elért, illetve el nem ért eredményeket bíráló megnyilvánulásokat. Hogy jó lesz-e így csatlakoznunk? Macink persze rohanna a régi nómenklatúrával karöltve az Ejrópa Unióba (Horn), hiszen az elit bizonyára jól jár. A hazai málnásban a kosarát jól megtömő basketball-sztár, NBA-imitátor, a magyar történelem legsikertelenebb belügyminisztere egy esetleges európai parlamenti képviselőséggel többmilliós jövedelmet gyűjthet be. A ropogós „jurók” otthoni számolgatása az ő részéről biztosan nem lesz „pitiáner számolgatás”.

Ágyik József, Dunaújváros

Mimózalelkű főrendőr

„Nem túl gusztusos inszinuációnak” nevezte országos főrendőrünk azt, hogy egy kérdező újságíró emlékeztetett a korábbi elvtárs (ma már úr), Salgó László Kádár korabeli ügynökmúltjára. A szó szíven ütötte a kommunista kígyóbőrből ma már kibújni igyekvő tábornokot. Ebben az országban bárki hivatkozhat erkölcsre, illemre, tisztességre – de ők, a múlt és a ma kommunistái, az egykori Moszkva-nyalók, a Medgyessy-, Kovács-, Salgó-féle árulók nem. A tábornok úr a nyolcvanas évek végén sem volt híres érzelgősségéről, amikor (a fáma szerint) valami dicstelen ügynöki szereplése miatt büntetésből az akkori főnökei egy román határ melletti településre helyezték. Némi „parkolás” után felfelé ívelt a csillaga a Csongrád megyei főkapitányság felé. E kisvárosban sokan osztják azt a véleményt, hogy a település rendőrsége az ő uralkodása alatt indult el (több esetben ügyészi segítséggel) azon az erkölcstelen, korrupt, „pénzzel mindent el lehet intézni” úton, amelynek aljára még a mai napig sem ért le. Példa rá az utóbbi években néhány „városi aranyifjú” által elkövetett halálos gázolás, melynek tettesei „természetesen” ma is autót vezetnek, de előfordul más is, mint a közelmúlt egyik baleseti helyszínelésénél elkövetett „rendőri baki”, a tények nem valós rögzítése, valamint a mérőszalag ismeretének hiánya. Főkapitány Úr! Minden szándékos sértés nélkül emlékeztetem önt a szalonna és a kutya közötti összefüggésre, mely az elmúlt évtizedek kommunista, államrendőri terrorja okán – érthető módon – mélyen gyökerezik a magyar néplélekben. Próbálgathatja ön az európaiságot gyakorolni, szóban a tárgyilagos „szakember-közszolga” látszatát kelteni, de a sötét és piszkos múlt meg a mai rendőri gyakorlat, a tüntetések betiltása, a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása minden szavát hiteltelenné teszi. Ami pedig egyenesen arcátlanság: úgy tesz, mintha arról, amit budapesti hasonszőrű kollégái művelnek, nem tudna. Nem gondolja, hogy egy erkölcstelen ügynökmúlttal a háta mögött talán távozni kellene? Elbújni és szerény, csendes munkával vezekelni mindazért, amit elvtársaival együtt ellenünk tett.

Kocsis Sándor, Budapest

„Harci” olajmező

Azt hiszem, még egy laikus vak is láthatja, hogy az USA leginkább a következő három ok miatt akarja megdönteni Szaddám Huszein rezsimjét. (A levél a háború előtt íródott. A szerk.) 1. A rendkívül olcsón kitermelhető iraki olaj megszerzése az elnök választási kampányát támogató olajtársaságok számára. 2. Az új, hipermodern fegyverek élesben való kipróbálása. 3. Az USA de facto 51. tagállamának számító Izrael biztonságának növelése. Azzal egyébként messzemenőleg egyetértek, hogy az USA totális nyomást gyakorol Irakra, mert úgy látszik, Szaddám olyan, mint a nácik/komcsik voltak: csak az erő nyelvén ért – már ha. Mindaddig azonban, míg ez az arab zsebführer bízik Allahban és szárazon tartja a puskaport, tehát nem folyamodik erőszakhoz, az USA-nak semmiféle jogalapja sincs Irakot megtámadni. Amennyiben mégis a harci tettek (olaj) mezejére lép, akkor bizony előfordulhat, hogy a Lengyelországot, illetve Finnországot jogtalanul megtámadó hitleri Németországhoz és a sztálini Szovjetunióhoz hasonlóan az USA is a történelem szemétdombján fogja végezni. Hozzáteszem: a diktatúrákkal ellentétben az USA-ért azért mégiscsak nagy kár lenne.

Farkas István, Budapest

…az EU-ban? Igen!

A „Tanulhatok-e grafikusnak Párizsban? Igen!”, illetve a „Tisztábbak lesznek-e a folyóink az EU-ban? Igen!” meggyőző érvek kíváncsivá tettek, és nem kis ráfordítással sikerült feltörnöm az EU-kampányért felelős intézmény számítógépes rendszerét: így én már ismerem azokat a továbbiakban bevetendő szlogeneket, amelyek hivatottak a végső lökést adni ahhoz, hogy a választók elsöprő többségű igennel biztosítsák Magyarország helyét az EU-ban. Ismertetek pár kérdést és választ : Tovább bírjuk-e majd levegővétel nélkül a víz alatt az EU-ban? Igen! Kékebb lesz a kék ég az EU-ban? Igen! Kevesebb lesz a görbe és az x-lábú nő az EU-ban? Igen! Mindenki szebb és okosabb lesz az EU-ban (még a Burbulyák néni is)? Igen! A többi már annyira átütően meggyőző észérv, mint a fentiek, így azokkal nem terhelem önöket. De nekem is van egy kérdésem. Esetleg már megint hagyod magad átverni, te balga magyar? IGEN?

Keszthelyi István, Bp.

Már majdnem meggyőztek

Be kell vallanom, hogy voltak, és egy kicsit még mindig vannak aggályaim az EU-hoz való csatlakozásunkat illetően. Kétségeimet nem csökkentette, hogy már a közismert – külföldi – eurobürokraták is kapacitálnak minket a belépésre, holott ők mindig a saját nemzeti érdekeiknek megfelelően szoktak politizálni. Akkor meg mért akarják mindenáron a belépésünket? Aztán rájöttem a lehetséges magyarázatra. Valószínűleg arról van szó, hogy ők is szeretik a magyar konyha ízeit, pl. a mákos gubát. Így már érthető, hisz a mákos guba maradhat az EU-ban is, s ez megnyugtató. Sajnálom, hogy valószínűleg a töltött káposztát és a paprikás csirkét (nokedlival és uborka salátával) kevésbé vagy egyáltalán nem kedvelik, mert ezekről egy szót se hallok. Ez elbizonytalanít. Ha ezekről az ételekről is kapnék valami megnyugtató garanciát, már el is dönteném: be az EU-ba! Ha pedig a leglényegesebb kérdésekben ilyen szépen elrendezhetőek a dolgok, akkor a kevésbé fontosak (magyar mezőgazdaság, árak-bérek, nyugdíjasok, kis- és középvállalkozások sorsa, munkanélküliség) tekintetében már nem lehet semmi gondunk, bizonyára azok is megoldódnak majd valahogy. Meg különben is, a tévében is kiírták, hogy jobb lesz az unióban élni.

Keszthelyi István, Bp.

Még van remény

Nyílt levél az MDF-es Bakó Lajosnak az ORTT kuratóriumába történő kinevezése alkalmából: Kedves Lajos! Nem térhetek ki e levél megírása elől, mert együtt kezdtük Győrben az MDF-ben a munkát 1988-ban a boldogabb és tisztább világért. (Ma már tudom, hogy naiv voltam.) Azóta nagyot változott a világ, az MDF-é is. Szétverésében nagy szerepet játszottak a belső külsősök. A nép pedig reménykedett és várt. A helyzetünk egyre nehezebb lett, a hozzád hasonlóknak azonban sikerült „kiemelkedni”, s végül megkaptad tőlük törvénytelenül a kurátori állást. Nem tudtam, hogy ennyire szereted a pénzt. S azt sem, hogy elhiszed magadról, pótolhatatlan vagy és mindenhez értesz (mint a kommunisták). Az ellen harcoltunk, hogy ne legyenek ilyenek, s most te kerültél ebbe a szerepkörbe. Neked ezt a szakértő szerepet valamiféle pártfeladatként sikerült megkapnod. Ma már az sem világos, hogy melyik az a párt. Hogy fogsz elszámolni magaddal az MDF-ben véghezvitt rombolással, merthogy ezzel az akcióval az MDF-nek megadtad a kegyelemdöfést. Nem értettem az átszavazásaidat , aztán itt volt a Ragáts-ügybeli szereped. A mostani viszont a szövetséges Fidesz teljes cserben hagyása, s ez nem magyar lélekre vall. A helyzetet súlyosbítja, hogy mindez a jogi szakértő és volt igazságügy-miniszter „uralkodása” alatt történt az MDF-ben. Az egész kommunista bűvésztrükk volt: Torgyán-szindróma, majd Csurka-ügy stb. Az ügynök nem vész el, csak átalakul. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával (a két választási forduló között) felhoztam az újraszámlálás szükségességét – leintettél. Mára az MDF-ben csak a funkcionáriusok maradtak. Nagy kár, mert nemecsekek nélkül semmire sem jut a magyarság. Még ha neked jól fizetett állásod is lesz a Szovjet, bocsánat Európai Unióban. Még a neve is hasonlít. Annyit is ér. Arról nem beszélnek ugyanis az EU-kampányolók, hogy pl. Németországban az euró bevezetésével az életszínvonal felére csökkent az áremelések hatására. Nekik volt hova visszaesni, de mi ebbe bele fogunk halni. Ám még van remény. 1989-ben együtt találtuk Győrben a márc. 15-ei megemlékezés helyszínéül a Turult. A koszorúk azóta is és folyamatosan ott díszelegnek.

Babos Ágnes, Győr

Március 15.

Visszazüllesztett március 15. az 1950-es évek szintjére, avagy adalékok a marosvásárhelyi és budapesti komédiákhoz. A márc. 15-ét Erdélyben két kordon mögül szabadott ünnepelni egy kis román titkosszolgálattal fűszerezve EU-san. Kovácsot kifütyülték Marosvásárhelyen, a Markó- és Kelemen-dumáknak már csak a kordonon belül lévő haszonélvezők tapsolnak. A Duna Tv nem mutatta a füttyöket és a transzparensek sem mind látszottak – azért, hogy a Kárpát-medence magyarjai ne tudják egyenes adásban olvasni, és éjfél után az amerikai és ausztráliai magyarok sem. Ma azok hígítják szónokokként az 1848-as magyar üzenetet, akik most a szabadságharc eszméi ellen tesznek meg mindent – lejekért. A nem mutatott transzparensek közül néhány: Tőkés László tb.-elnök, Erdély hőse és szabadságharcos. Ez itt nem a Kempinski, ide jöttetek koccintgatni? Kovács úr, most minket túl- vagy alulszeretni jött? Szeretettel üdvözöljük Orbán Viktort! Budapesten Szili Katalin dumája pocsék volt, Csáky a Duna Tv-ben Kovácsot és Markót adott egyenesben. Kedves itthoni és anyaországi neptunosok, ha az erdélyi magyarság a románok örömére tíz évenként 200 ezret fogy, akkor 2000 valahányban kinek fogtok hasdumát tartani?

T. O., Mikháza