Ingyentankönyv?

A választások előtt az ígéretekben dúskáló szocialista kórus egyik kedvenc szlogenje az ingyentankönyv volt. Most négy gyerekem közül kettő jogosult rá, bár ez sajnos nem feledteti a választási vereséget. Egyébként a szakértő kormány egyéb ígéreteihez hasonlóan az ingyentankönyv sem teljesen ingyenes – csupán egy szűkebb csoport számára az. Óvodás gyerekünk ebédje ugyan nem lett ingyenes, de a sok áremelkedés, megszorító intézkedés után mi tagadás, vártuk az ajándék könyveket. Az iskolában aztán zsebünkben az igazolással az ajándék-ingyen-jóléti-szociális tankönyvekről kiderült, hogy csupán kölcsön kapjuk az iskola könyvtárától. Az év végén hiánytalanul, belefirkálás nélkül, gyűrődésmentesen vissza kell szolgáltatni mindahányat. És ha valami netán hibádzik, hát ki kell fizetni, kérem. Nem tudom, elég lassan írom-e, hogy mindenki számára érthető legyen: már megint jól átvertek bennünket. A kormány a jóléti rendszerváltás szellemében nemcsak a megemelt pedagógusfizetések fedezetéről felejtett el gondoskodni, hanem az ingyentankönyvekre szánt összeg végéről is lefelejtettek néhány nullát. Az ötödikes és az első gimis gyermekeink úgynevezett ingyentankönyveiért rossz esetben utólag fizetünk 40 ezer forintot. Ha nullszaldósak akarunk lenni az év végén, már csak arra kell figyelni, nehogy szamárfülesek legyenek a könyvek, nehogy a munkafüzetbe ösztönösen beírjanak valamit, s hogy nehogy véletlenül ellopják tőlük az ideiglenesen náluk tartózkodó tankönyvet. Summázva a tényeket, megint hülyére vettek bennünket. Hányadszor már, és meddig még?

N. Sz., Budapest

Ludasok

Igaza van Újhelyi „Matyi” Pityunak, ludas ez a kormány. Ludas Péter, Ludas László, Ludas Csaba, Ludas Mónika és a többi ludas. Népmesei szereplők. A népnek mesélnek, ahelyett hogy tennének valamit. Ha meg tesznek, ezeregy éjszaka és nappal sem elegendő helyrehozni a tettek következményeit. Éliás, Tóbiás egy tál dödölle, lassan ez lesz a menü a menzán. Ludasék meg brókertálból csemegéznek a bécsi függöny mögött. Lehet, hogy Kulcsár is függönyt akart venni Bécsben, aztán redőny lett belőle, szóval szép lehet az off-shore függöny. Sokan függnek tőle, az biztos. És arra ugye emlékszünk, kik mondták, hogy a politika színtere nem az utca. Erre most kimennek az utcára. Abban igazuk van, hogy egyre többen lesznek ott. Sokan oda jutnak, sajnos. Remélem Matyiék ostyából csináltatják a szórólapokat, mert amiről szólnak, azt úgysem eszi meg senki. Szegény Fazekas Mihály meg forog a sírjában, átírná a meséjét, ha hallaná, hogy kik emlegetik a főhősét. Döbrögivel veretné el inkább Matyit, ráadásul nem háromszor, hanem kilencszer. Új helyzet, Újhelyi. Ez lett. Werber az ördög a feleségét.

S. Vári István, Budapest

Medgyessy

Medgyessy Esterházyt olvas, vagy legalábbis idéz: Nehéz annak hazudni, aki nem ismeri az igazságot. Mit akart üzenni Medgyessy az aforisztikus gondolat segítségével, mi ragadhatta meg benne? Látszólag egyszerű a megállapítás, de van benne egy kicsit meghökkentő csavarintás, ami tovább gondolásra késztet. A pillanatnyi kis zavaron túljutva felismerjük, hogy a megállapítás az írói beavatkozás előtti állapotban így hangzott: nehéz annak hazudni, aki ismeri az igazságot. Így semmi különös, egyszerű közhely, amelynek igazságát azonban az átlagember nem vonja kétségbe. Az írói kisműtét eredménye révén az eredetihez képest figyelemreméltóvá vált, gondolati mélységet sejtet. Efféle elmésség azonban (olvasottság birtokában) bármely szólásból, frázisból hasonló műtéttel sorozatban gyártható. Mindig lesz valaki, aki találónak, mélynek fogja érezni. De mi lehetett az alkalmazó szándéka, mit akart üzenni általa és kinek? Medgyessy e vonatkozásban kevés támpontot ad. Az efféle villanások akkor sikerülnek, ha többféle olvasatra adnak lehetőséget. Magam is felfedeztem néhányat. Miért is lehet nehéz hazudni az igazság ismerete nélkül? Pl. azért, mert megeshet, hogy a nyilatkozó véletlenül ráhibáz az igazságra. Ez pedig bizonyos politikusi körökben súlyos blamázs. További probléma, hogy az igazság ismerete nélküli hazudozáshoz némi konstruktivitás és fantázia szükségeltetik, ellenesetben viszont egyszerű mechanizmussá válik. Ott lappang a gondolat mélyén korunk pragmatikus cinizmusa is. Mire való a valóság, illetve az igazság, ha nem arra, hogy pillanatnyi érdekeink szerint manipuláljuk? (Vö. a klasszikus mondással: a szavak arra valók, hogy elfedjék a gondolatokat.) Az üzenet tehát: ti nem ismeritek az igazságot, ne erőlködjetek a lódításokkal. Jobb ha hallgattok. Mi garantáljuk a nívót a hazugságok terén. A konklúzió: a politika (itt és most) nem egyéb, mint versengés abban, hogy ki tud jobban (meggyőzőbben, lendületesebben) hazudni. Hogy ki nyeri a versenyt, nem vitás. Így érthetőek az eddigiek a részükről. Maga Medgyessy a kampány óta a D-209-es ügyön át napjaink pénzügyi botrányáig egyetlen igaz szót nem ejtett ki a száján. Az is biztos, hogy az összes inkriminált ügyben ha valaki, akkor ő biztosan ismeri az igazságot. Most már érthető, hogy mért mond folyamatosan valótlanságokat. Neki ugyanis könnyű. Most azonban elkövetett egy nagy hibát: óvatlanul igazat mondott.

Dr. Vadász Dénes, Acsád

Román vélemény

Egy volt erdélyi román diáktársammal beszéltem nemrégen. A következőket mondta: Amikor nálatok legutóbb a szocialisták győztek, a román nép örült, de nem azért, mert nálatok is szocialista kormány lett, hanem mert ti is a mi színvonalunkhoz fogtok közelíteni. Mi javulni fogunk, ti hozzánk süllyedtek – kiegyenlítődünk. Nehéz volt elviselni, hogy ti sikeresebbek voltatok nálunk, holott természeti kincsekben gazdagabbak vagyunk s tengerpartunk is van. Ron Werber kampányfőnök román szemmel nézve kitűnő munkát végzett nálatok. Ha másik kormányotok lesz, a színvonalromlást már nem tudja visszacsinálni. Mi is fel tudunk zárkózni az EU-tagságig, mert az alacsony bérekkel és nyersanyagárakkal vonzani tudjuk a nyugati tőkét, ők majd fellendítik Romániát. A mi bérszínvonalunkat a román nép elviseli, filozófiája: csak ennél rosszabb sose legyen! A gazdasági kríziseket így át lehet vészelni. És az Erdély veszélyben van jelszóval a nép zúgolódását mindig le lehet csillapítani. A román diplomácia világszínvonalú volt mindig, s most is az. Waldheim volt ENSZ-főtitkár szerint a román volt mindig az élvonalban, a ti diplomáciátok mindig hátul kullogott (Nagy a latin szolidaritás; Európában 200, Amerikában 400 millióan élnek, s keleten a szláv gyűrűbe szorult román testvéreikért mindig kiállnak. Nektek mekkora rokonságtok van?). Voltak csatavesztéseink – 1916, 1944 -, de a katasztrófából a diplomáciai ügyesség mindig kihúzott bennünket. 1918-ban Károlyi, 1919-ben Kun Béla volt a segítségünkre, hogy a három román fejedelemséget egyesítsük. Igaz hogy többet vettünk birtokunkba, mintha egyezkedtünk volna, de a fegyverek sikere a döntő. Nem volt hadseregetek. 1919-ben megszabadítottuk Budapestet a kommunistáktól. Hagytátok akkor, hogy elvegyük, amit lehetett. Meggátoltuk, hogy a nyugati határvonalon húzódó vasút- és úthálózat az ellenség kezébe kerüljön, hanem a miénkbe. Ez Erdély birtoklása miatt nagyon fontos volt számunkra. Magyarországot mindig ellenségnek tekintettük. Békében is, csak a harcot más módszerekkel, diplomáciai és politikai ügyeskedéssel kell megvívnunk. A megmaradt zsidókat átengedtük Izraelnek, a szászokat eladtuk Németországnak, a cigányok román nyelven beszélnek, s már csak a magyarok vannak hátra, hogy a román nemzetállam megvalósuljon. A két és fél millióból már csak másfél van. 1920-ban, majd 1944-ben sokan elmenekültek, hozzátok is sokan áttelepültek és a gyermekszületés is nagyon visszaesett. Most már a történelemmel ki kell várni a teljes eltűnéseteket. Mi nagyra becsüljük a magyar és a székely ember szorgalmát és tehetségét, de amíg magyarul beszélnek és gondolkodnak, ellenségnek tekintjük őket. Különben mit számít, hogy az EU-ban milyen nyelven beszélnek. Összeolvadunk, keveredünk, a következő generációt már nem érdekli, ki hogyan beszél, honnan származik – inkább az, ki hogyan boldogul anyagilag. (A monológot nem kommentálom.)

Soóky József, Budapest

Zsigerből

Megújult az ATV-s műsorrács. Az ATV legújabb bolsi adássorozatában (Egyenes beszéd 2003. 09. 05) Avar János vendégei voltak valami külföldi újságírók, de a sztárvendége Kovács László volt. A magyar külpolitikáról is mondták az avari és kovácsi haknikat. Az utóbbi nem tudta megállni, hogy ne marjon egyet Tőkés Lászlóba, a kolozsvári magyar konzulátus megnyitásának ürügyén. Ebből is látszik, hogy Kovács pont olyan külügyi holmiként kezeli a határon túli magyarokat, mint például az afgánokat, palesztinokat, irakiakat vagy másokat. Szép kis magyar bolsi külpolitikai stratégia! Ebbe bele lehet dögleni határon innen és túl is. Már van is eredménye itt is, ott is!

T. O., Mikháza