Szívós zászló

Ha megnézik újra a filmet a zászlóégetésről (a Tilos Rádió elleni tüntetés), észlelni fogják, ez a zászló impregnálva volt valamivel, mert percekig nem akart lángra lobbanni. Az újságban megjelent, hogy egy deciliter benzin volt a gyújtóanyag. Nos, aki élt már 1956-ban, az tudja, mekkora energia van ebben a fránya benzinben. Jómagam a tiszta selyem edzőnadrágomon tettem próbát, nos, az égett, nem kellett neki biztatás.

Vagy az izraeli szimbólum ilyen védő hatású lenne? Nem vonok le következtetéseket, nem az én dolgom, de ez is egy szempont, érdemes (ha maradt maradék) megvizsgálni.

Dr. V. T., Budapest

Keresztényirtás

A közelmúltban több értékelés is jelent meg a Tilos Rádió keresztények kiirtására vonatkozó kívánságáról. Most keresztény szemmel próbáljuk meg ezt a kiirtásra szóló biztatást értékelni: Jézus ezt előre megmondta: „Mindenki előtt gyűlöletesek lesztek az én nevemért” (Mt.10,22a). Miért ez a gyűlölet? Azért, mert Jézus és a tanítása képviseli az igazságot. Ezzel szemben a világban a hazugság, a korrupció, a tolvajlás és a gyilkolás uralkodik. A hazugság gyűlöli az igazságot. A kommunizmusban aki megmondta az igazat, azt reakciósnak bélyegezték és ellenségként kezelték. A posztkommunizmusban is ugyanígy van, csak nem reakciósnak bélyegzik az illetőt, hanem fasisztának és antiszemitának. Jézus Krisztus a világ világossága. A világ azért sem szereti a kereszténységet, mert világosságra hozza sötét cselekedeteiket. Ezért nem is lehet másként, mint hogy a világ gyűlöl minket, mert Jézus világossága számukra büntetés. A manapság sokat hangoztatott tolerancia úgy működik náluk, hogy mindenkinek tolerálnia kell az ő véleményüket. De a hazugság és az igazságtalanság nem tudja elviselni az igazságot. Ezért nem tudják elviselni a keresztényeket. Egy olyan kereszténység, amit a világ elfogad és nem gyűlöl, az nem igazi, hanem megalkuvó kereszténység, amely elvesztette erejét. Mindezek ellenére az, hogy a világ gyűlöli a keresztényeket, az számunkra nem negatívum. Sokkal inkább bizonyság arról, hogy Jézus oldalán állunk, hogy mások vagyunk, mint a világ. Bizonyság arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. A kereszténység harcot is jelent: mi örök értékekért harcolunk, amit a világ le akar rombolni. Ezt a harcot egy életen át kell folytatni, mert „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt.10,22b).

Dr. Légrádi László, Fűzfőgyártelep

Hánypártrendszer?

Miközben az ukrajnai magyarság körében hivatalosan két szervezetet támogat az ügynökkormány – a Gajdosét és a Kovácsét (az előbbit az utóbbi kárára) –, mondván, hogy a Kovácsé ma már nem tekinthető az egyedüli magyar képviseleti szervezetnek Ukrajnában, addig Romániában kimondottan a neptunos RMDSZ-t ismeri el mint a romániai magyarság egyetlen képviseleti szervezetét. A Székely Nemzeti Tanácsról és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról hallani se akar. Ukrajnában bevezette a magyar többpártrendszert, Romániában pedig a magyar egypártrendszert szeretné betonba önteni. Komcsik, komcsik!, kiszámíthatatlan gazemberek vagytok születésetek óta!

T. O., Mikháza

Provokál?

Nem értek egyet a Provokál a Jobbik? c. cikkben foglaltakkal (Demokrata, január 29., 4. szám). Az utóbbi időkben mint pártonkívüli szemlélőnek olyasfajta érzésem támadt, miszerint nem a Jobbik provokálja a parlamenti ellenzéket, hanem annak vezetői nem képesek elviselni még az építő szándékú kritikát sem. Ami a Fidesz elnökségének „egy tábor, egy zászló” elméletét illeti, ezt alapjaiban elhibázottnak és kissé álságosnak és önzőnek is tartom, józan ésszel képtelenség azt feltételezni, hogy egyetlen párt képes legyen a teljes politikai spektrumot lefedni a jobboldalon a polgári liberalizmustól kezdve a nemzeti radikalizmusig. Még az álbaloldali és álliberális, rasszista szélsőjobboldalnak is két parlamenti pártra van szüksége a magyarság feletti politikai hatalom megszerzéséhez és fenntartásához. A jobboldalon ezzel szemben legalább három politikai erő, a polgári-liberális MDF (persze a politikai kaméleonként színeváltoztató Dávid nélkül), a kereszténydemokrata, polgári konzervatív Fidesz (reméljük, hogy valóban ilyen) és egy nemzeti radikális párt együttműködése szükséges a lehetséges választói spektrum teljes lefedéséhez. A nemzeti radikális párt szerepét az erkölcsi válságba jutott, kilátástalan helyzetben lévő MIÉP helyébe lépve, egyedüli radikális alternatívaként a Jobbik lenne képes betölteni. Az „egy tábor, egy zászló” szlogenhez való ragaszkodással szerintem a Fidesz vezetői egy újabb országgyűlési választási vereséget kockáztatnak, mivel az általuk képviselt politikai stílus, retorika legalább annyi választópolgár számára ellenszenves, elfogadhatatlan, mint amennyinek rokonszenves, vonzó. A magyar társadalmat meglehetősen megosztja a Fidesz, ez a politikai realitás, és ezt képes kihasználni Ron Werber (vagy utódai) kampánystratégiája. 1990-ben és 1998-ban csak három párt együttműködése és koalíciója volt képes győzedelmeskedni a posztkommunistából mára fasisztoid sovinisztává vedlett, elnyomó, totalitárius rezsimen. Nem lenne szabad még egyszer esélyt adni nekik.

Újvári Gábor, Bp.

Gyula és Laca

Szájer remek húzása: azzal, hogy a régi kelet-európai komcsik nem vállalhatnak magas beosztást az EU-ban, csipogásra kényszerítette az egykori magyar szovjetuniósokat, a Gyulát meg a Lacát, akik a demokrácia nevében (ők a totalitarizmus brontosaurusai) idegesen tiltakoztak. Az EU nem hibás azért, hogy a magyarországi gügye választóelvtársak többsége a régi komcsikban látja a jövőjét. Gügye szavazóink most a saját bőrükön tapasztalhatják az elvonásos jólétet. Elvtársak, az EU az egy egészen más Szovjetunió!

T. Endre, Marosvásárhely

Adjak vagy sem?

Egyik országos napilapunk SOS rovatában jelent meg a segélykiáltás: Jónás Szilvia írja Hencidáról: „hét kiskorú gyereket nevelek egyedül, és most is állapotos vagyok, (…) a ház is leégett” stb. Kér ruhát, cipőt, tartós élelmiszert, bármit. Szilvike feltehetően a jóérzésű emberek „szegény gyerekek!” reakciójára apellál. Érzi, hogy a saját személye nem okvetlenül vívna ki szimpátiát, gyerekekkel rendezi be a kirakatot. (Kőszívem közbekérdez: Szilviának hány oskolája van? És képzettsége van-e? Mért neveli egyedül a gyerekeket? Hol az édesapa – apák – gyerektartás vagy dolgos kéz alakjában. Konyhakertje van-e? Faluhelyen játszva szerezhet egy kapa fődet a polgármestertől. Mert nemcsak csinálni kell ész nélkül a gyerekeket, hanem etetni is őket.) Most adjak, vagy ne adjak? Ha nem adok, mások baja iránt érzéketlen paraszt vagyok. Ha adok, megoldom a gondot, s ezzel biztatást adok Szilvikének arra, hogy hamarosan már 9 gyerekkel rántson lelkiismereti válságba engem és az államot is. Tudott tény, tragikusan fogy az ország népessége. Ennek megoldására aligha alkalmas Szilvike agilitása. Minőségileg holtbiztos, hogy nem. Felelőtlenül, az én zsebemre (is) szüli Szilvike a sok gyereket, márpedig én felneveltem a sajátjaimat, önerőből, megtettem a kötelességemet, nincs kedvem már ilyesmihez. Arról nem is beszélve ráadásul, mert így fest a dolog, hogy Szilvikét meg a holdudvarát eltarthatom, etethetem, itathatom… stb. Mire a népességfogyást a Jónás Szilvi megoldja, abba én már rég belegebedtem, és akkor kinek fog SOS leveleket írni a Szilvike? Mindezeket (és még sok egyebet) átgondolva elment a kedvem az adakozástól. Nem az én hibám, elvették tőle a kedvemet.

Miskolci Ferenc, Nagymaros

Zaklatottság

Amióta foglalkoztat a múlt és elmélkedek az eredetről, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon hol rontottuk el. Az embert az állattól elsősorban a tudatosság különbözteti meg. Mégis, amikor hibázunk, ösztönösen érezzük, hogy baj van. Először csak érezzük. Utána kezdünk el gondolkozni, hogy vajon mi történhetett. Történelmünk majd minden pillanata fáj nekem. Érzem, hogy elszomorodom, amikor őseink dicső megnyilvánulásairól hallok, s megtudom, hogy ezeket kegyetlen megtorlások követték. Érzem azt is, ahogy kavarognak bennem az indulatok, amikor az igazságérzetemet nyomasztják a nemzetünket érő vádak. És legújabban már a hányinger is kerülget az undortól, amikor látom körülöttünk a büszke patkányok sürgését-forgását, ahogy leplezetlen gonoszságukkal készülődnek utolsó rohamra a letepert oroszlán ellen. Vajon hogy jutottunk el idáig? Érzem hogy legfeljebb annyiban lehetünk hibásak, hogy az erőseknek kijáró nagylelkűségünket osztogattuk könnyelműen szét minden jöttmentnek, hogy szívünk és lelkünk nagyságát nem féltünk megosztani a férgekkel sem. Érzem, hogy a vétkünk ősi, és amíg nem értjük meg, hogy hol rontottuk el, addig fogunk szenvedni miatta. Alázzatok csak meg minket nemzetidegenek! Magunk is kíváncsian várjuk, hogy mi történik majd, amikor felébred az alvó oroszlán!

Kovács Gabriella, Bp.

Őrületes…

Többedmagammal bedőltem az Auchan áruház január 14-re meghirdetett „őrületes árleszállítási akciójának” és aznap de. elmentem Budaörsre. A bejáratnál nem volt bevásárlókocsi, kosárral kellett sétálnom az irdatlan és ízléstelen hodályban. A technikai cikkekről megállapítottam, hogy semmivel sem olcsóbbak, mint bárhol. Másik meglepetés: egy elárusító szólt egy vevőnek, hogy siessen a pénztárhoz, mert akkor még akciós lesz az áru. De a fárasztó „menetelés” során, miközben a feleségemnek a személyi igazolványa, nekem meg a türelmem járt le, tapasztaltam, hogy itt-ott felfelé javították az árakat. Az élelmiszerrészlegben olyanok voltak az árak, mint a CBA-ban, holott az nem tartozik az olcsó üzletláncok közé. Vettem egy Vincellér kétliteres flakon vörösbort 429 forintért. Mikor a számlát megkaptam, a bort 555 forinttal számolták el. Reklamálásomra a pénztáros azt tanácsolta, menjek vissza és megkapom a különbözetet, persze a 126 forintért nem mentem vissza. Maradtam a becsapottak között, ebben nem voltam egyedül. Aztán elgondolkoztam: Hány kiskereskedő csődölt be emiatt a nagy áruházkolosszus miatt? Mennyi időt veszítettem el az olcsó áru reményében és mit nyertem vele? De az is elgondolkoztató, hogy mi a haszna a magyarországi pórnépnek ebből az üzletláncból, amelynek külhoni a tulajdonosa, az árukészlete főleg külföldi, s ami a legnagyobb baj, külföldi bankokban landol a profitja. Talán csak annyi az itteni haszna, pár száz alkalmazott dolgozik benne – sokan a minimálbérért. Cui prodest?

K. K. I., Budapest

Forma–1

Az előző ciklusban óriási hiány volt lélegeztető gépből. Mivel ez a gond már megoldódott és két éve már teljes a jólét, csak egy Forma–1-es pilóta hiányzott az országnak. Igaz, a kocsi egy kicsit gyenge és még csak nem is sárga, de a miénk!

Bársony László, Bp.