Tanulmányút

Amerikában volt mindenki Mónikája, s vele volt filigrán beosztottja, Salgó f. elvtárs (úgy hiányoztak nekünk, mint ablakos tótnak a hanyatt esés): együtt tanulmányozták az amerikai viszonyokat. Pár évvel ezelőtt a BM akkori vezetője még Moszkvában vizitált az ottani viszonyokat vizsgálandó és hazai keretek közé építendő. Fordult a világ, Mónikának azonban mindegy, hogy keletre vagy nyugatra száll a repülő, egyformán feltalálja magát azoknál, akiket éveken át szidott, és azoknál, akiknek éveken át nyalta a fenekét. Elég vastagra teremtette az Úr Mónika orcájának kültakaróját, mint ahogy Salgó főrendőr sem panaszkodhat e tekintetben. Mónika és csapata semmi kivetnivalót nem talál az USA-ba utazók molesztálásában és nyilvántartásba vételében, mint ahogy abban sem annak idején, ha a szovjet elvtársak által előre meghatározott irányt kellett tartania annak, aki éppen átmerészkedett a nagy vörös testvérhez. Mónika szerint helyénvaló minden olyan bánásmód, amivel a magyarokat diszkriminálják és nem tervez ellenlépéseket. Világos, nem tehetjük meg, amit a brazilok minden csuklás nélkül megtesznek, mert esetleg Tom Lantos elvtárs összevonná a szemöldökét és Mónika rövid úton otthon találná magát, ahova egyáltalán nem vágyik ilyen fene nagy karrier után. Így aztán be kell érnünk egy újabb bizottságosdival, amikor majd az amerikai testvérek eljönnek megnézni, hogy van-e szappan a vágóhíd WC-jében. Addig is merjünk kicsik lenni, és ha már disznóhúst nem exportálhatunk, örüljünk, hogy rendőrséget importálhatunk a világ vezető hatalmától. Ezért mindenképpen érdemes volt Amerikába utazni az adófizetők pénzén, tanulni a demokráciát. (Költségek, adófizetők pénze, Keller elvtárs, hány lélegeztető gép stb., stb., stb.)

Szabó István, Emőd

Alanyi jogon…

Ez egy nyílt levél lenne a kirekesztésügyi, a romáktól már elhatárolódott miniszter asszonyhoz. 2004. február 20-án a Boros úr vezette reggeli rádióműsorban beolvastak egy sms-t: „Mindenkinek van s…glyuka, de senkit sem érdekel.” Kijavították, hogy a lyuk az elipszilon, továbbá a hónap legbombasztikusabb sms-ének nevezték az üzenetet. Véleményem szerint az sms-beolvasással és a tartalmával való egyetértéssel a társadalom igen széles rétegét rekesztették ki a s…glyukból. Nem vették figyelembe, hogy egy bizonyos réteg, és itt meg is nevezem: buzik – továbbiakban buzik – szexuális szokásaik miatt kompetensek a s…glyukas ügyekben. Mondhatni, csak a s…glyuk érdekli őket. Azért nem melegek, mert meleg a kályha vagy az anyai szeretet. A buzi az buzi. Ne ferdítsük tovább a hajlamaikat. Ezek szerint a buzikat kirekesztették a s…glyukból. És még elipszilonra is javították a szerencsétlent. Megragadva az alkalmat, felkérem a miniszter asszonyt, hogy határolódjon el a s…glyukból kirekesztőktől, tárja föl a jogtalanságot, a törvény szigorával csapkodjon a témában, és biztosítsa minden érdekelt számára a nélkülözhetetlen, törvényszabta, alanyi jogon járó s…glyu(ka)kat.

Luzsinszki L., Budapest

Kitörés

A hetvenes évek végén jól fizető nyugatnémet vendégvadászokat kísértem a Pilisben. Amikor az egyik erdei nyiladékon kinéztünk, előtűnt lent a völgy és benne a bécsi főút. A mellettem álló, mindig derűs német vadász hirtelen elkomorodott és lefelé mutatott. „Ott, azon az úton nyomultam előre páncélos oszlopommal 45. február elején Budapest felé. Feladatul kaptuk, hogy a Várból akit csak lehet, mentsünk ki. A felrobbantott Duna-hídig (Margit híd) jutottunk, s éppen tovább akartunk indulni a Várba, hogy a páncélosaink tűzfüggönyében aki gyalogolni tud, azokat kihozzuk. Sebesültszállításra nem voltunk felszerelve. Ekkor a főhadiszállásról rádión parancs érkezett, hogy forduljunk vissza és vonuljunk Székesfehérvárra az ottani frontra. A parancs az parancs, megfordultunk, de szívemben-lelkemben nagy keserűség volt, mert sok ezer bajtársamon nem segíthettünk, pedig meglett volna rá a lehetőségünk. Később hallottam, hogy az oroszok lemészárolták őket.” Megkérdeztem az egykori német páncélos tiszttől: volt-e értelme a háborút tovább folytatni szörnyű áldozatok árán, hiszen „leghűségesebb szövetségesük”, a románok árulása, átállása után alig volt a hadseregnek üzemanyaga. Válasza: azért harcoltunk szeptembertől áprilisig, hogy az oroszok ne juthassanak el a Rajnáig. Ha ez sikerült volna nekik, nemcsak Németországot, hanem egész Európát bolsevizálják. Gondoljon a francia és az olasz vörösökre, akik fel voltak ellenünk fegyverezve, s az orosz segítségtől remélték a kommunista forradalom kirobbantását. Nemcsak a világháború hat éve volt szörnyű, hanem ami utána következett. 45 tavaszán csak Roosevelt halt meg, Sztálin még nyolc évig élt. A háború Európában „hidegen”, de Ázsiában, Afrikában nagyon véresen ezért folytatódhatott…

Somogyi Ernő, Szentendre

Regnum…

Államalapító Szent István királyunk egyetlen fiát, Szent Imre herceget fiatalon elveszítette, így nem volt fiúörököse. Szent István aggódott hát az ország sorsáért, ezért 1038-ban Nagyboldogasszony ünnepén a Szent Koronát felajánlotta Szűz Máriának: legyen ő az ország égi pártfogója, Patrona Hungariae. Szűz Mária így törvény szerint az ország mindenkori királynője lett. A legutóbbi időkig ez még a jogászhallgatók tankönyveiben is szerepelt. Ezek után azt mondani „lehet hogy valaki azt gondolja, hogy ez Mária országa” – tudatlanság, mert ezt nem valaki gondolja, hanem történelmi tény. Gyurcsány Ferencnek ezt illene tudnia. A történelem során a magyarellenes erők igyekeztek megfosztani az országot az égi pártfogójába vetett hitétől. A kommunisták pl. 1951-ben lerombolták a Regnum Marianum-templomot és helyére Sztálin-szobrot állítottak. S ezt teszi most Gyurcsány, mikor kijelenti: „…Mária a kezét mindenképpen levette az országról, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni”, tehát nem Mária, hanem Sztálin és Gyurcsányék! Ez pedig nem tudatlanság, hanem tudatos beállás a sorba, a magyarellenesek sorába. A magyarok Nagyasszonya a történelem során mindig erőt adott a magyarságnak. A 48-as szabadságharcban a zászlóinkon rajta volt a képe – hatalmas erő volt az égi pártfogóba vetett hit. Ezt kellett lerombolni a templommal együtt, ezért kellett a templom helyét jelölő fakeresztet is ledönteni, ezért mondja Gyurcsány, hogy Mária a kezét levette rólunk. Mindezek ellenére maradtunk itt még jó páran, akik bízunk égi patrónánkban és a zászlóját felemelve tartjuk!

Bors Géza, Bp.

Minden szinten

Minden szinten támadja a romániai neptunos média, természetesen karöltve a román médiával, a romániai magyarok autonómiatörekvését támogató személyeket, csoportosulásokat: a román magyar tévé, a román rádió magyar adása, a Hét, az Erdélyi Riport, a Brassói Lapok és az összes volt kommunista megyei napilapból lett „önálló és független” médiatermék munkatársa. Az RMDSZ már régen bebizonyította, hogy autonómiaképtelen. Ha lesz autonómia, lesz megmaradás, ha nem, akkor indiánsors.

T. O., Mikháza

Tudni fogja

Joe Eszterhas átkiabált az óceánon. A legkülönfélébb dehonesztáló jelzőkkel illette a magyar népet, úgy en bloc. Ti. hogy antiszemita, intoleráns, rasszista, idegengyűlölő, agresszív stb. Esterhas odáig ment, hogy pofozkodásra szólít fel mindenkit bármelyikünkkel szemben, szerinte biztosan tudni fogjuk, miért kaptuk. Pedig személyes tapasztalata nem sok lehet szülőhazájáról, kicsi volt amikor kitelepültek. Megérne egy pszichológiai vizsgálatot, hogy csak szimpla öngyűlölő, vagy súgásra ilyen expressis verbis a mi Joe-nk. És kik lennének a súgók? Palmer úr, a nagy SZDSZ-barát, Nancy Goodman Brinker, Soros György? Charles Gati? Netán Andrew Vajna, vagy az USA-ban tanító „nagyjaink”, mint Berend T. Iván, Haraszti Miklós? Esetleg a világjáró Eörsiek, a Pityu meg a Matyi? Vagy valaki a Népszabadságtól levélben? Mellesleg kíváncsi lennék, mi a véleménye választott hazájáról, amely saját elnökeit gyilkolta, bárkit megtámad hamisított információk alapján, ha a kedve úgy tartja. A vízumkérő lapon rákérdez a fajra és ujjlenyomatot vesz a turistáktól, akik meg akarnak nézni egy lassan, de biztosan hanyatló világcsendőr gólemet. Sok más mellett talán ezeken is elgondolkodhatna Mr. Esterhas! És ha már úgyis ilyen agresszívak vagyunk, felszólítom kedves honfitársaimat, bárhol találkoznak Joe-val, keverjenek le neki egy nagy frászt. Biztos tudni fogja, hogy kitől (egy magyartól) és miért kapta!

Ágyik József, Dunaújváros

„Óriásmarhaság”

A környezetünket elcsúfító óriásplakátok ügyében írok. Nem hagyható ugyanis szó nélkül az a torz, életellenes szemlélet, amit e plakátok közül jó néhány közvetít. A tárgyak (pl. mobiltelefonok) emberi tulajdonságokkal való felruházása már sajnos szinte fel sem tűnik. Egy Harsányi Levente nevű lény gusztustalan plakátja a várandós édesanyákat és az Élet szentségét csúfolja meg. Az Estés Lauder hirdetésén pedig egy fiatal hölgy emeli óvón magasba és nézi rajongva a gyermeke helyett a kutyáját. A sorba jól illeszkedik a gyorséttermi hálózat legújabb plakátja: „Most többet megengedhetsz magadnak” – hirdeti fennen, majd alul: I’m loving it! Tisztelt plakáttervezők és megrendelőik. Ha már arcul köpik azon szerencsétlen sorsú honfitársaink millióit, akik nemhogy többet nem engedhetnek meg maguknak, de csirkefarhátra is alig futja (bár egy abból készült csontleves még mindig több tápértékkel bír, mint a hamburger fűrészporízű daráléka), legalább az angol nyelv alapvető szabályaival legyenek tisztában. Az angol a love szót (szeretet, szerelmes stb.) élő személy vonatkozásában használja. A fogyasztásra szánt dolgok szeretetét pedig – bármennyire is szeretnék önök azokat megszemélyesíteni – a like szóval fejezik ki. Helyesen tehát (de mondandójával nem egyetértve): I like it! Egyszóval, Uraim és Hölgyeim! Humánumból és angolból egyaránt elégtelenre vizsgáztak.

Dr. Szinnyai Attila, Budapest

Magunkba nézni…

Ideje lassan magunkba nézni, mondta Szili Katalin a Magyar Nemzet egyik februári számában. Vajon kikre gondolt? Én már magamba néztem, de például nem szeretnék Horn Gyulába nézni. „Megvallom önöknek, én még mindig remélem, hogy 15 évvel a rendszerváltás után emelkedettebben tud ez az ország politizálni.” Megvallom Szili Katalinnak: ha az országgyűlés elnöke majd emelkedettebben fogalmaz „ez az ország” is jobban érzi magát, más lesz a közérzete. Kár értük, az elnök asszonyért is, miért pazarolja az idejét a politikára? Az élet eltelik, csak a végén jön rá az ember, hogy nem erre született.

Molnár Miklós, Bp.