Nagy a jólét…

Ez hazánkat illetőleg igencsak kérdéses. Kb. másfél évvel ezelőtt mostani férjemmel megkíséreltünk lakást venni. Akkor azt tanácsolták, hogy házasodjunk meg, dobjunk össze 1-2 gyereket, akkor lesz esélyünk. Tavaly össze is házasodtunk (no, nem a tanács miatt) és az idén gyerekünk is született. Gondoltuk, újra nekiveselkedünk a lakásügynek, de nem sikerült. Használt lakásra gondoltunk, hisz újra nem futja, mert csak 14 millió forint az ára s ez természetesen egyszobás, én pedig nagyigényű lévén kétszobásat szerettem volna. Csak sajnos a gyerekem szocpol „értéke” egymillió helyett csak 450 ezer forint használt lakás esetén. A fészekrakó programból kiestünk, mert a férjem 32 éves. Az ifjú házasok hitelét nem kapjuk meg, mert a szülők előrelátóan a férjemre íratták a lakásukat, hogy majdan ne kelljen örökösödési adót fizetni az után, ami egyébként is őt illeti. Nekünk is felajánlották, hogy váljunk el és az én nevemen vágjunk bele újra. Na, de ha elválunk, nekem nincsen fedezetem, sőt, gyesen vagyok, tehát nem kapok hitelt. A jelenlegi helyzetünkben válás nélkül megkaptuk volna a hétmilliós kölcsönt 18 milliós fedezet mellett, de a havi törlesztését – 50 ezer plusz rezsit – minimálbérből nem tudtuk volna fizetni – ki tudja, miért. Tehát nincs lakás. Úgy látszik, ez így gömbölyű: a nagy jólétben támogassuk a fiatalokat – csak ne jussanak előbbre. Kérdem én, hol a jólét, ha a kedvezményeket nem tudom igénybe venni és a tetejében még válásra is buzdítanak. Ilyen hát a családbarát kormány. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom: Ebből nem kérek! O. Adrienn, Szeged

Emlékezet

Láttam a tévében az SZDSZ elnökét. Egy Megígértük, teljesítettük feliratú óriásplakát előtt állva lendületes sajtótájékoztatót tartott a személyi jövedelemadó jövő évi változásával kapcsolatban. Örömmel tudatta a nagyérdeművel, hogy a szja tekintetében megvalósították azt, amit a 2002-es választási kampányban ígértek. Egészséges színe volt, jó erőben látszott, azaz fizikai állapotát tekintve – nagy megnyugvásomra – úgy tűnt, minden rendben. De a szellemi frissességével már egy kis probléma látszott. Drága elnök úr! Nem az volt arra a – 2002-es kampányban bevetett – jópofa, gatyaletolós óriásplakátjukra írva, hogy „Az SZDSZ csökkenti az adókat, szja 18%”? Mert nekem így rémlik. Nem volt azon 36 százalék sehol, tehát önök nem 18 és 36%-ot ígértek, hanem csak 18 százalékot (micsoda különbség!). A kutyafáját, mondom magamban, az idő múlása azért csak megmutatkozik az elnök úron is. Elfelejtette, hogy mit ígértek 3 évvel ezelőtt. De hát ha már ilyen feledékeny, mért nem kérdezte meg párttársait? (Gyerekek, mit is ígértünk a gatyaletolós plakátunkon 2002-ben? De már ők is elfelejtették.) Persze az is lehet, hogy az elnök úr nem felejtett el semmit, csak az alattvalókat nézi – nagy nyilvánosság előtt – hülyének! Keszthelyi István, Bp.

Pasas?

Valamikor június derekán Orosz úr volt a Nap-kelte ügyeletes agymosodása. A stúdióban ott volt Varga Mihály és dr. Gáll Ildikó egyetemi oktató, tanszékvezető docens, háromgyerekes asszony. Orosz Orbán Viktorra utalva azt kérdezte a hölgytől: Hogy tud levenni egy pasast a lábáról? Orbán – a pasas. A hangvétel kocsmai! A hölgy pedig nem a Ciccolina! Hiányérzetem támadt, amiért a két riportalany nem állt föl és nem hagyta el a stúdiót. Szerintem ez lett volna az egyetlen méltányos reakciójuk. Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Székhelyi!

Természetesen azt kellene írnom, hogy úr, vagy hogy tisztelt igazgató, vagy művész úr, de ez nem jár önnek! Aki a nemzeti imánk, Kölcsey sorait összemaszatolta az idejétmúlt magyar politikai szabadossággal, s a nektárcsepegtetést olyan konstellációba helyezte, amely hetek óta országos botrányként ismert. Június elején egy lap rövid írása arról szólt, hogy jó szándékú közéleti emberek fórumot hívtak össze a város Közéleti Kávéházában, hogy a gyalázatos kijelentéséről elmondhassák véleményüket az ön színházi nézői is. Ez a cikk szerint nemigen sikerült. Ön megpróbált bocsánatot kérni, de a szidalmazó bekiabálások miatt ezt nem tehette. Mint elhangzott: önnek és a fiának pisztolygolyót küldtek. Ez sajnálatos, de nem rám tartozik, védje meg önt a város polgármesterének rendőrsége. Két megjegyzésére reagálnék. 1. Elmondta a vers első strófáját, majd megkérdezte: „Miért nem álltok fel?” Nemzeti imánk prózában elmondott sorira (vagy előadóesten az egészre) sehol nem szokás felállni. Csak az éneklésekor. 2. Azt is mondta: „Gyárilag nácikkal nem beszélgetek.” Gyárilag náci – ez igen súlyos dolog. A magyar történelem és a magyar himnuszt becsmérlő direktor szintén az. Ön a nemzeti szimbólum megsértésének nemzetgyalázó útjára lépett, s pártjának összejövetelén ezt viccbe csomagolta. A produkcióján hahotáztak. A Himnusszal kapcsolatban én nem ismerek bocsánatos bűnt. Elhatárolódom öntől, sőt, erkölcsi hullának tartom. Az önt feljelentők dicséretes eljárása után várom a független magyar bíróság ítéletét. Dr. Murányi László, Bp.

Módszer

Egy szép napon, 1949 karácsony hetében a helyi pártbizottság által küldött, de budapesti illetőségű fiatal lakatos pontosan tíz órakor belépett a vidéki nyomda ajtaján és a meglepett tulajdonostól elkérte az üzem- és a pénztárkulcsot, majd megkérte, hogy hagyja el a helyiséget. A neves nyomdász vette a kabátját és kilépett az ajtón, valamint önmaga tulajdonából. Öt perc alatt megtörtént a tízfős üzem államosítása. (Országosan egy időpontban így zajlott le az államosítás!) Elődje ötperceseit az MSZP is nagy hévvel alkalmazta és alkalmazza, amikor hatalom van a kezében. Egy tollvonással megszüntették a világkiállítást (törvény volt a megrendezésére), a Széchenyi Tervet, az iskolatej-programot stb. Mindent, ami a haza és az emberek javát szolgálná. Az említett rapid módszert kell alkalmaznia a nemzeti kormánynak is (a magyar nép megmaradása érdekében), ha hatalmat kap a választóktól. Öt perc alatt ki kell lépni az EU-ból, mert az már rosszabb, mint a KGST volt. A bennmaradók hadd vergődjenek még egy darabig. Öt perc alatt a határainkat lezárni minden ringy-rongy és mérgező áru előtt. (Ne a spanyol, hanem a magyar mangalicák egyék takarmánybúzánkat. Ne együnk silány, kínai mézet. Ne igyunk fehér krétaporra sűrített „külföldi” tejet. Ne akarjunk áprilisban görög görögdinnyét enni, majd eszünk csányit júliusban.) Öt perc alatt a vidéket, a gazdákat, a kisiparosokat anyagi támogatással helyzetbe kell hozni. Az energiahordozókat öt perc alatt államosítani kell. A magyarellenes és feslett médiát öt perc alatt megszüntetni. Csak ezek után kezdődhet hosszú távra a Szent István terv. Meg kell lépni az ötperceseket, „utána majd pereskedünk”. Ugyanis a pert csak a magyar nép nyerheti meg! O. Gy., Cegléd

Nem különb

A Demokrata június végi számában Szilágyi Ákos nevű olvasó levelét kétszer is el kellett olvasnom, mert azt hittem, rosszul látok. Tildy Zoltánt magasztalta, példaképnek nevezve őt. Nos, a valóságban Tildy Zoltán minden, csak nem példakép. Református lelkészi hivatását megcsúfolva elvállalt a teljességgel illegitim „köztársaság” elnöki posztját, amely minőségben a kommunisták bábja volt, s számolatlanul írta alá a „népbírósági” perekben a „háborús bűnösökre” kiszabott halálos ítéleteket, kiérdemelve ezzel a megvető „palástos hóhér” nevet, amit egyébként a Demokrata is megírt, világosan levezetve, miért illegitim mindaz, ami 1945 után történt. Tildy Zoltán elárulta a keresztény és nemzeti Magyarországot, s örökre beírta magát a gyalázatba. Szégyenteljes alakja nem példakép, hanem a megvetendő hazaárulók egyike. Hogy később a kommunisták őt is lecsukták, az nem mentő körülmény. Kádár-Csermanek is ült Rákosi-Rosenfeld börtönében, a szintén véreskezű Rajkot pedig felakasztották. Ettől azonban ők sem hősök, hanem hitvány gazemberek, akiket utolért a végzetük. Tildy semmivel sem különb Szakasitsnál, Dobi Istvánnál és a többi társutas és kollaboráns hazaárulónál. Farkasréthy Győző, Bp.

Torkára forrt

Egy biztosító által vizsgált „Kárügyek” irataiból származik ez a kárbejelentő (a „Baleset oka” rubrikából): Az esemény részletes leírása: Sötét volt már, baljósan zúgtak az út menti jegenyék. A széltépte felhők már-már feladni látszottak harcukat a Hold ellen, ám az égitest győzedelmeskedett. Hideg fény szórta be ezüstjével a csalitos settenkedő vadjait, az árokban lassan varasbékák kuruttyolták esti imájukat. Na, akkor ütöttük el a motorost. Balra akartunk elkanyarodni, de meggondoltuk magunkat, mondván, ott se lesz jobb. A motoros, szegény, bedőlt a balra villogó indexünknek, ám mi visszakanyarodtunkban rajtaütöttünk, ő pedig az árokba hengerbucskázott, szegény. A békáknak a torkára forrt a kurutty! Véleménye szerint a baleset bekövetkeztének mi volt az oka, azért ki tehető felelőssé? Az autó vezetőjének pillanatnyi kihagyása, a szerencsétlen körülmények és a világ általános nyomorúsága. Mindig az ártatlanok szívják meg, mindig. Egyéb közlendők: Az előadás, melynek megtekintésére Nyíregyházára igyekeztünk (Csehov: Három nővér), nézhetetlen volt. A második felvonásra értünk oda. A III. felvonás alatt már szívesen cseréltem volna a motorossal. A IV. felvonás alatt bárkivel! A. G., Budapest