Itt tartunk

Betértem nemrégen a csömöri új Auchan áruházba. A zöldség-gyümölcs részlegüknél tábla hirdette krétával írt betűkkel a makói hagymát. A megszokott piros hálóban, fél és egy kilogrammos kiszerelésben, színes, a nemzeti színeinket tartalmazó címkével és a címke hátlapján a következő szöveggel: Makói hagyma, forgalmazza a Zöldségcentrum Kft., telephelye Makó, Járandó u. 2/3, származási helye: Hollandia. Hát már nem termesztenek hagymát Makón? Hogy merészel pont egy makói – gondolom újsütetű – cég Hollandiából importálni hagymát? A makói hagymatermesztők még nem verték meg a cég alkalmazottait, vezetőit, de főleg a tulajdonosát? Még a cucilista időkben a nagyapám meglátogatott egy mezőgazdasági vásárt, főleg az állatok iránt érdeklődött. Megelégedéssel legeltette a szemét a szép sertéseken. A malacok fölött egy táblára fel volt írva: Mesterséges megtermékenyítés. Nagyapám csóválta a fejét. A szarvasmarha-istállóban ugyancsak szép állatokat látott, de ott is az előbbi táblát találta. Most már káromkodott egy kurtát. Amikor a lóistállóban a csikók fölött ugyanazt a felírást találta, a kalapját földhöz vágta dühében. Egy fiatal lovászlegény megkérdezte tőle. Mi a baj, bátyám? Mire az öreg: Hogy a disznó meg a marha mesterséges megtermékenyítéssel jön a világra, az még hagyján, de hogy már egy szabályos lóf…unk sincs! Hát itt tartunk! Puskás Zsigmond, Bp.

Agónia

A magyar vasút, életének 160 évében haldoklik. Nem a kora, hanem a politika és hűtlen gyermeke, a kapitalizmus juttatta ide, pedig a vasút nélkül a kapitalizmus sem tudott volna felnőni. A vasút mindig állami, költségvetési támogatásra szorult, mert infrastrukturális szerepe van – ő alapozta meg a termelés részére a profitot, amelyből napjainkban nem akarnak semennyit visszajuttatni. A politika csak a közúti fejlesztésekre koncentrál. A politikusok nem akarnak tudni róla: amíg az iparban évi egy forint bevételnöveléshez 1-1,5 forint beruházás, addig a vasútnál 1 Ft bevételnöveléshez 6 Ft beruházás szükséges. Bárkinek is fogják a vasutat a nyakába varrni, ez az arány megmarad. Hiába próbálkoznak „igazi szakemberek” a vasutat fejleszteni, hiába próbálják elemeire bontani, darabolni az egybetartozó testet, a vasút szervezetét, a kezek és lábak levágásától a test nem fog élni, mozogni. A kísérletezések nem oldják meg a gondot, pusztulásba vezetnek. A közúti közlekedési tömegnyomor elviselhetetlenné teszi a városi életet (bűz, zaj, lassúság, idegeskedés stb.) Hiába költöznek ez elől vidékre, a városba autóval járnak vissza, hatványozottan növelve a bajt. Nem a közúti közlekedés ellen akarom hangolni a közvéleményt, de a mai rossz trendek súlyos helyzetet fognak előidézni. A közlekedési ágazatok között meg kell teremteni az egészséges összhangot! Mikor kerülhet sor a vasút újjászületésére és kikkel, hiszen az a vasúti szakgárda, amely a stafétabotot az utódoknak átadhatná, már nem lesz. A politikusok akkor fognak erre rádöbbenni, amikor a tömegkatasztrófák kijózanítják? De a halogatással csak az áldozatok száma növekszik. Lévay György, Bp.

A jobb a bal

Romániában a legutóbbi választásokon megbukott az Iliescu-féle neokommunista párt, és helyette a „jobboldali” DA koalíciós egyveleg jött, amely az Iliescu-féle neokommunista konglomerátumból kivált baloldali Demokrata Pártból és a Nemzeti Liberális Pártból áll. Ez utóbbi egy piacorientált, arctalan és gátlástalan politikai képződmény, amelyhez hozzácsapták a szintén Iliescu oldalbordájából önállósodott Konzervatív Pártot. E díszes társaságot az RMDSZ, a romániai magyar kommunisták utódpártja egészíti ki. A helyzet pikantériája, hogy a keményen balos elkötelezettségű Markóéknak sikerült átvernie az Európai Néppártot, amelybe a padlásajtón keresztül másztak le, kis csalafintasággal. A magát jobboldalinak tartó román kormánykoalíció ontja a központosító, balos, sürgősségi rendeletek és törvények tömegét, arra hivatkozva, hogy a mielőbbi csatlakozás érdekében az EU-s törvénykezéshez kell igazítani az ország dolgait. Ha így haladnak, akkor 2007-ben nem Románia igazodik az EU-hoz, hanem az EU fog igazodni Románia összevisszaságaihoz. A jobboldalként eladott eredeti román szélhámosságot azért kellene gyakrabban emlegetni, hogy az Európai Néppárt hozzánk közelebb álló alelnöke is tisztában legyen vele: a román pártok közül egyedül a Nemzeti Parasztpárt tagja az Európai Néppártnak. Egyedül ez „keresztény és demokrata”, viszont nem parlamenti párt, és a közvélemény-kutatásokban a népszerűsége továbbra is olyan 1% körül mozog. Egyszóval Romániában a jobboldal baloldal, jobboldal pedig nem létezik! TO, Mikháza

Hiánypótlás

A Demokrata 37. számának levelezési rovatában Vörösné Segítség! címen kérdezi, milyen forrásból ismerheti meg a hamisítatlan magyar történelmet, különösen a múlt századot és Trianont. Válaszom a következő: 1. Hóman-Szekfü Magyar történetének V. kötete, mely csak 1914-ig szól, de előre vetíti az első világháborút és Trianont. 2. Horthy Miklós és Mindszenty József emlékiratai értékes dokumentumai a korszaknak. 3. A trianoni tragédia leghitelesebb leírásai: Igazságot Magyarországnak!, Trianon kegyetlen tévedései, megjelent a trianoni béke után a Pesti Hírlap szerkesztőinek kiadásában (nemrég hasonmás kiadásban jelent meg). 4. Raffay Ernő: Trianon titkai, A vajdaságoktól a birodalomig c. munkái történeti alapossággal megírt hiteles munkák (megjelent 1989-ben és 1990-ben). 5. Wass Albert regényei szintén rávilágítanak arra, ami Trianonhoz vezetett (A kastély árnyékában, Mire a fák megnőnek, Adjátok vissza a hegyeimet, Kard és kasza stb.). 6. Márai Sándor: Ajándék a végzettől. Nagyon sokat mondó, nagyszerű írás a Felvidék és Erdély visszacsatolásáról. 1956-ról és az azt követő megtorlásokról számtalan kiadvány jelent meg, dokumentumfilm, játékfilm stb. Pl. Forradalom és megtorlás Szombathelyen, Emlékkönyv az események, áldozatok részletes felsorolásával, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület kiadásában. Remélem, ez a néhány cím segít és hiányt pótol, amit annak idején a történelemórákon elhallgattak. Töreky Elekné, Balatonederics

Közelmúlt

Vörösné szeptember 15-i levelére válaszul néhány könyvcímet küldök. Ezekből megismerheti mindazt, amire vágyik (bár lenne hazánkban sok ilyen magyar ember!). Magyarország története (reprint) Marczali Henrik, Atheneum Bp. Századunk bűnösei (reprint) Dr. Marjay Frigyes (fordítás) 1936. Vöröskönyv 1919, Antológia kiadó, Gerencsér Miklós 1993. Ez volt 1956, Kovács József (Kiadó: Molnár nyomda Kft. Pécs). Használja őket eredményesen! Pordán József, Siófok

Terror Háza 2.

Őseim kedves városa Hódmezővásárhely, (ahol a bolsiknak ma sem terem sok babér) elhatározta, hogy másodikként az országban, múzeumot rendez be az itteni-ottani kommunista rémuralom bemutatására. Ne finomkodjunk (mert azt a mai utódok, az emeszpések sem érdemlik meg) és mondjuk ki: az ötvenes években mind a testet, mind a lelket kegyetlenül elnyomták, megtörték és ez nem sokat enyhült Kádárék alatt sem. (A hazug köpönyegforgató még az ENSZ-et is félrevezette, amikor azt állította 1963-ban, hogy „már nincsenek Magyarországon politikai foglyok börtönben”. Pedig voltak.) Szóval lesz mire emlékezni a vásárhelyi múzeum látogatóinak… A gyűjtemény számára ezúton ajánlom fel az alábbiakat az általam gyűjtött relikviák közül. Egy garnitúra munkásőr-gyakorlóruha (a vörös keretlegények szép acélkéke – ha még tetszenek emlékezni). Egy eredeti csekkszelvény egy „önkéntesen” kötelező békekölcsön jegyzésről, ami valójában megadóztatása volt az akkori nyomorúságos fizetésnek. Egy Sztálin Jóska (Jóapám csak így hívta, mintha bratyizó társa lenne) falikép alumíniumból, „fusiban” kiöntve valamelyik korabeli „élüzemben”. Mindezeken túl pedig egy ötvenes évekből származó nemezcsizma amelyben akkoriban grasszáltak a fázós lábú rendőrök és karhatalmistának nevezett terrorlegények. Állítsa ki a város e holmikat múzeumában intő példaként, hogy emlékeztessenek az emberiség történelmének leggyalázatosabb és legtöbb áldozatot követelő rendszerére, a kommunista rendszerre. És még egy kérdés, csak úgy bele a levegőbe: a kommunista bűnöknek és bűnösöknek nem lesz nürnbergi pere ? Kocsis Sándor, Bp.