Ingyen van…

És ez pont elég. A közelmúlt eseménye, ami Battonyán zajlott, ugyancsak felkavarta a gondolkodni képes magyar embert. Karsai, a búzaégető másodízben szervezte meg a nyugdíjas-találkozót (az elsőt Medgyessy kampánya idején), amelyre ingyen szállította a nyugdíjasokat és az elvtársnőket. A tévék által sugárzott részletek fényesen igazolták, hogy megkezdődött az elesettek beetetése. Szó szerint! Egy tányér pörkölt elég ahhoz, hogy a nyomorult társadalmi réteg elhiggye, amit az a „drága fiú” ígér. A riporter kérdésére hangzott el: ingyen van… és ez pont elég. Valóban így van? Kedves nyugdíjastársaim! Eddig is minket hibáztattak a vereségekért. Nehogy újra megismétlődjön, hogy a milliárdos kommunista csemeték miattunk kerüljenek ki győztesen. Aki az anyját hagyja fagyoskodni, az mivelünk fog törődni? De jámbor ember az is, aki elhiszi, hogy ingyen földosztás lesz. Ha nincs munkája, pénze, akkor hogyan művelné meg? Mit vetne bele. Újabb hazugságok. Ennyi ember Gyurcsány Ferencet még soha nem fogadta – nagy zavarában csak ennyi tellett tőle. Ezért egyedül Karsai számíthat jutalomra. Csak figyeljék meg!

Dékány Ilona, Gyula

Jubileumi ülés

A Honvéd Hagyományőrző Egyesület (HOHE) folyó év szeptember 23-án ünnepelte 15. évfordulóját. Az egyesületet Kéri Kálmán alapította a volt honvédtisztek hagyományainak megőrzése céljából. Mint volt ludovikás, majd lefokozott, a rendszerváltás után rehabilitált tiszt, meghívót kaptam és elmentem az ünnepségre. Az ünnepély a nemzeti gondolkodás szellemében zajlott le. Ott értesültem arról, hogy többek között Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnök, Jány Gusztáv a volt második magyar hadsereg parancsnoka és Kisbarnakai Farkas Ferenc, a Ludovika volt parancsnoka a rendszerváltás utáni magyar bíróság által felmentést nyertek a háborús bűn vádja alól. Így a rehabilitálásuk is szabad utat kapott. K. Farkas Ferenc személye azért lehet érdekes minden magyar ember számára, mert amikor a Terror Háza múzeumban jártam, a nyilas vezérek között pillantottam meg a képét, azzal az írással alatta (amennyiben jól emlékszem rá): Nyilas kitelepítési kormánybiztos. Ezt kifogásoltam a múzeum emlékkönyvében és kértem, hogy a Kisbarnakai Farkas Ferenc fényképét emeljék ki a nyilas vezetők sorából, és ha akarják, valahol máshol tegyék ki a képét, mint a Ludovika Akadémia parancsnokáét. Az ünnepségen ott volt Boross Péter volt miniszterelnök is, s amikor a sleppje lekísérte, megkockáztattam a búcsúztatóknak: „megkaptátok-e a volt miniszterelnök úrtól az MSZP üzenetét?”, nyomdafestéket nem tűrő dolgot válaszoltak. A HOHE-elnökkel találkozva szóvá tettem, ha Boross volt miniszterelnököt (volt katonai reáliskolást) meghívtátok, akkor illett volna Nemeskürty Istvánt (volt Ludovikás tisztet) is az összejövetelre meginvitálni. A válasza az volt: ez most nem időszerű. Amennyiben 2006 után lesz még HOHE-találkozó, kíváncsi lennék, hogy kettejük közül melyikük meghívása lesz „időszerű”.

Dr. Borszéki Géza, Budapest

Válasz Lovas Istvánnak

L. I. levelét lapjuk olvasóihoz intézte (MD 38. szám) valószínűleg abban a reményben, hogy nem is szerzek róla tudomást, s így eléri hangulatkeltő célját, hozzám ugyanis nem juttatta el írását. Eredetileg eszembe se jutott Barki doktorral vitázni, csupán egy interneten terjesztett, szerintem közgondolkodásunk és nemzeti érdekeink szempontjából káros beszédhez fűztem néhány kritikai észrevételt. Ezt valaki eljuttatta a „nagyszerűasszonynak„”, aki szept. 18-án egy súlyos tévedéseket tartalmazó levélben kihívott egy nyilvános vitára. Lovast azonban jólértesültsége cserben hagyta, ugyanis én még aznap elküldtem a vitát vállaló válaszomat. Nemcsak nem érzek „páni félelmet a balliberális médiától” (az elmúlt 15 évben megedződtem, mert Lovas Istvánon kívül csak onnan kaptam nemtelen támadásokat), de – mint Lovas észrevehette – sem az ő tollától, sem előszeretettel emlegetett öklétől nem félek. Egyetlen nehézség, hogy a Corvinus egyetem általam felkért diákszervezete ma küldött üzenetében nem vállalja Barkival egy vita megrendezését, mert „nem szívesen »legitimálnánk« őt azzal, hogy az egyetem falai között biztosítsunk neki megszólalási lehetőséget”. Ezzel együtt bízom benne, hogy a vitára november végén valahol sor kerülhet. Barki doktornak írott, érveit cáfoló levelemet szívesen osztanám meg lapjuk olvasóival. Ezt azzal fejeztem be, hogy a „magyarságnak nagy szüksége van barátokra, támogatókra. Örülnék, ha Önt is közéjük sorolhatnám, de sajnos használható érvek, javaslatok helyett Ön érzelmekre apellál, márpedig ezzel a politikában semmire sem megyünk.” Ez Lovas István írásaira is vonatkozik.

Jeszenszky Géza

Facem totul

Ez derült ki a Markó Béla egykirályunk díszbeszédéből a marosvásárhelyi SZKT-n, a romániai magyarok nagy nemzetgyűlésén. Bélánk így költőiskedett: „Cél az egység, a sokszínűség és az egyensúly.” Továbbra is marad a totalitarista egypártrendszerünk antidemokratikus, megdönthetetlen diktatórikus egysége. A sokszínűség Markónál a politikai kaméleonizmust jelképezi: aki felveszi a neptunos egyideológia színtelen trikóját és a román trikolór színeit, az sokszínűvé teszi az RMDSZ-t. Az egyensúly szerinte azt jelenti, hogy ő és bandája egyensúlyban marad a szövetségnek csúfolt egypárt élén addig, amíg a párhuzamosok találkoznak a végtelenben, a többiek pedig tovább kibillentve az egypártjuk „egyensúlyából”. Szóval semmi új az 1989 utáni erdélyi nap alatt! Most, hogy 15 év után néhány székelyföldi út javításának nekifogtak az útászok, a neptunos RMDSZ sikerének könyvelte azt. Holott köztudott, hogy a székely-földi utak rosszaságai már rég legendásak világszerte, és az is köztudomású, hogy ezen a régión kívül, a romániai utak már rég tükörsimák. A „szeretett hazánkat” segélyező nyugat-európai emberek tették fel a kínos kérdést a román kormánynak, hogy miért pont Maros, Hargita és Kovászna megye útjai járhatatlanok (közveszélyesek) Romániában? Ez a tény az etnikai diszkrimináció fogalmát is kimeríti! Erre a pertinens külföldi felvetésre az EU-ba kapaszkodó román kormány – árvíz ide, árvíz oda – lóhalálában nekifogott a székelyföldi főutak felújításához. Bélánk a bukaresti FM rádió híreiben így interjúzott románul: „FACEM TOTUL” (mindent megcsinálunk, (megteszünk)! Ez Ceausescu diktátor kedvenc szósztereotípiája volt! Idáig jutottunk vissza az időben, pedig az óra már vagy 15 évet ketyegett előre 1989 decembere óta.

TO., Mikháza

Úthálózat

Kedves hallgatók! (1966-ot írunk, helyszín a BME Általános Mérnöki Kar, útépítéstan-előadás) „A Szovjetunió óriási tapasztalatait átadta nekünk, ezért biztosak lehetünk abban, hogy mi is megfelelő minőségű autópályákat tudunk majd építeni. Persze csak akkor, amikor arra szükség lesz. Kutatásaink és grafikonjaink szerint hazánkban a motorizáció 2040-ben éri el a telítettséget (300 db/1000 lakos) és mivel ma még csak húsznál tartunk, bőven van időnk, meg az utódainknak is, utakat építeni.” Merték ezt mondani, mert abban az időben elképzelhetetlennek tartották azt, hogy valaki csak úgy bemenjen egy boltba és vegyen magának egy autót, hiszen ez ellenkezett a kommunista „hosszú távú” tervgazdálkodással. Ha valaki netán nem tudná, akkoriban ugyanis tényleg tervgazdálkodás folyt és a delikvens akár 15 évet is várhatott az előre kifizetett Trabantjára. Ha volt mersze sürgetni, még jól bele is rúgtak egy nagyot. Nos, ennek az „előrelátásnak” köszönhető, hogy hazánkban ilyenek az útviszonyok.

Kónya Béla, Bp.

Románia és az EU

Ausztriába egy ünnepségre menet társas autóbusz-kiránduláson vettem részt. A busz anyaországi és erdélyi magyarokkal és románokkal volt teli, többen álltak is. Az osztrák határellenőrzésen mi a személyi igazolványunkkal könnyen átjutottunk, a román útlevél-tulajdonosok beléptetése azonban lassan ment. A határőr mérges volt, hogy sokan állnak és nehezítik a munkáját. Szólt, hogy legközelebb ne legyen több utas, mint ülőhely. A románokat leszállította és az út szélén felsorakoztatta, hogy a személyazonosítás könnyebben haladjon. Amikor visszaszálltak, megjegyeztem: Látjátok, EU-tagnak milyen könnyű átjutni a határon, ha ti is tagok lesztek, könnyen fogtok Európában utazni. A vezetőjük ezt felelte: „Nem nekünk van szükségünk az EU-ra, hanem az EU-nak Romániára, a román piacra, a NATO-nak pedig a Fekete-tenger partjára, ahol most az USA hadosztálya minden szállodát igénybe vett. Uram, nekünk, a népnek semmi előnyünk nem lesz az EU-ból, hiszen a mi életszínvonalunk miatt a többség nem tud majd az EU-ba, de még Magyarországra sem utazni. Románia pedig semmit sem fog teljesíteni az EU törvénymódosítási előírásaiból, mert külpolitikai okokból anélkül is be fogják venni. Belföldön nálunk minden úgy marad, mint eddig. Románia történelme során mindig a külpolitikai sikereivel emelkedett fel, de csak politikai, diplomáciai síkon, a nép mindig alul maradt a fejedelemségekben, a királyságban, a diktatúrában és az úgynevezett demokráciában is. Romániának csak az egységes nemzetállam a célja, s amíg ezt nem éri el, addig minden döntés e cél felé vezet. Budapest ne is reménykedjen, hogy az erdélyi magyarság valaha is megkapja a személyi, az önkormányzati és a területi autonómiát. Az EU ezért a kisujját se fogja mozdítani, neki csak a piac terjeszkedése és a profit a fontos!”

Garami György, Bp.

Pontosítás

Tisztelt Bencsik Úr, egy apró, de fontos dolgot vettem észre a Magyar Demokratában, a Budapest fellázadt című cikkében. A kerékpárutak hossza Budapesten sajnos még a „néhány száz” kilométert sem éri el, összesen 140 km kerékpárút van a fővárosban. 15 év alatt 140 kilométer. Évente 933 méter és 33 centiméter…

Szaszkó Péter, Bp.