Igazságosság?

A kormány hangoztatta, hogy az ötven év feletti tartós munkanélkülieket foglalkoztatni kívánó munkaadó 50 százalék adókedvezményt kaphat egy évig a munkanélküli után. Ez nem igaz, mert csak illetékességi területen belülre adható. Pest megyei munkanélküliként találtam magamnak munkahelyet Budapesten, vállalva a napi 3,5 órás utazást. A budaörsi Munkaügyi központ közölte, a munkaadómnak nem jár kedvezmény, mert az illetékességi területen kívül esik. Hol van itt az igazságosság?

J. J.-né, Pilisvörösvár

Ostorozzon!

Glóbuszunknak azon a tájain, ahol világpolgárokká igyekeznek zülleszteni az embereket, politikai problémaként merül föl az állam és az egyház különválasztása. Ilyen-olyan szinteken és módokon számtalanszor elhangzik, miszerint a papnak az a dolga, hogy imádkozzék és ne politizáljon. A hívekben előbb-utóbb felvetődik, hogy bizonyos kérdésekben mért nem áll ki értük a saját egyházuk. A mindennapokat teljes egészében átszövi a politika, nincs tőle független egyén, s mivel korgó gyomorral nem lehet himnuszt énekelni, elvárom a papomtól, egyházamtól, hogy ne csak a lelkem majdani útját egyengesse, hanem legyen segítségemre az evilági létezésemben is. Megélt mánk, az összetévesztett szabadság-szabadosság „értékrendjével” elviselhetetlen a vallásos és a hazáját valóban szerető és féltő ember számára. Ebben a miliőben mind az Isten, mind a haza szeretete veszélyben van. Etikus ember a kettő között nem is igen tud különbséget tenni. A papság rossz értelemben vett visszafogása attól, hogy a közéletbe (akár a szószékről is) beleszóljon, azt eredményezi, hogy a templomajtón kívül pásztor nélkül marad a nyáj. Ez igencsak kényelmes állapot a hatalom számára. Mért ne politizálhatna az én papom? Nem ugyanolyan állampolgár ő is, mint bárki más? Hazafiból, lelkészből egyaránt hiány van. E kettőnek minden ellene hat. Meg kéne jelenni a templomokban a magyarnak. Az oltárokat, az úrasztalát, a szószéket stb. jó lenne, ha trikolór borítaná. És fellobogózni a templomokat. Ússzék magyarban az Isten háza! És zengjen a fohász: Istenünk, hazánkért térdelünk előtted! A pap pedig ostorozzon! Krisztus urunk is így cselekedett. Mert igazán itt lenne az ideje annak, hogy a hívő és a hazáját szerető magyar ne pásztor nélkül kóvályogjék a „modern fertőben”!

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Megcsíptük?!

Volt a 60-as, 70-es évek környékén, a Kádár-rendszer sűrűjében egy Bors című, az illegális komcsikat dicsőítő film, amelyben a nagyszerű Bujtor-Koncz kettőstől hangzott el a „Megcsíptük, Oszi!! Meg, Dezsőkém, kérlek tisztelettel” klasszikus párbeszéd. A magyar demokrácia további fejlődése szempontjából iszonyatos lenne, ha ez a Gyurcsány esetében is így lenne. Az ugyanis nem tartható, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy kétes egzisztenciájú, zavaros múltú, szimpla kis ügyeskedő, egy piti kis puccsnok maradjon. Csak remélhetjük, hogy az ország nem süllyed Oroszország vagy egy közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság szintjére. Vagy máris ott van? Még egy laikus is érzékelheti, hogy nagy valószínűséggel egy többszörös bűncselekmény gyanújának esete forog fenn. Ha Földosztó Ferenc (aki mostanában a társadalom szinte minden rétegének „halálra” ígérgette magát) ezt túléli, akkor lehet hogy kezdhetjük ásni a demokrácia sírját és faragni a fejfáját. Ezt az ügyet egyszerűen nem szabad hagyni elaludni! Vajon lesz-e egy bátor feljelentő? Vagy ha napvilágra kerül egy ilyen gyanú, az hivatalból nem üldözendő? A magyar társadalom mélyrétegeit iszonyú tudatlanságban és manipulációban tartják, miközben a magukat szocdemeknek vallók jönnek föl, mint a talajvíz. Cinkos médiájuk pedig lapít, mint az a bizonyos végtermék a gazban (lásd: szar a fűben). Ennek a társaságnak és Gyurcsánynak ennyi rombolás és bűn után buknia kell! Ha másként nem, hát bukjon, mint Al Capone, adócsalóként (az eset most épp kapóra jön), és legyen a veszte a széphangzású Fittelina!

Ágyik József, Dunaújváros

Még mindig

2005-ben még mindig a romániai magyar komcsi újságírók tüntetgetik ki egymást MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) -díjakkal. Ilyen meg olyan, örökös meg öröktelen valagrendet kapott Kántor Lajos, a komcsi Korunk főszerkesztője, Csép Sándor, Gergely Csaba, Kántor barátja, egykori korunkosa és volt bukaresti magyar tévés, Simonffy Katalin, kőkorszak előtti bukaresti, muzikálisan is langyos magyar tévés, Majtényi Ágnes, a sztalinista Majtényi Erik költő lánya, bukaresti magyar rádiós, Hajdú Viktor Győző Igaz Szó-s egykori szerkesztője (Markó Béla egykori Igaz Szó-s kollegája), majd az 1989 utáni Bélánk kollaboránsa és Szőcs Géza (nem az igazi), háromszéki rádiós, aki fizikára tanította egykor Markó Bélát az iskolában, most pedig a hullámhosszakon propagálja egykori tanítványának politikai marhaságait. Amíg a romániai magyar média ajnározza a neptunos RMDSZ hibás, magyarellenes erdélyi politikáját, s amíg hibás politikusaink pénzelik a romániai magyar médiát, addig nem lesz semmi jó a környéken. Párttól, egyházaktól, brancsoktól független sajtót akarunk! Kívánságunk nem új keletű, már 1848-ban megfogalmazták akkori ifjaink!

TO., Mikháza

Héják vagy galambok?

Uniós tagságunk és a hírközlés fejlődése közel hozza a világot, s így a nagy tornyok porba omlása már magyar ügy. A Napokban a tévében ugyanazok a „független szakértők” beszéltek szeptember 11-ről, akik négy évvel ezelőtt is, csakhogy most másként. Pár év alatt – a történtek kényszerítő hatása következtében – héjából galambbá változtak. Akkor ők szolgalelkűen követték a hivatalos magyar „kardcsörtetést” és Medgyessy Pétert, aki úgymond „letejelt” Bushnak Irak lerohanása ügyében. Akkor még fuldokolva átkozták a terroristákat és álmodoztak, hogy Irak újjáépítéséből majd „koncot” kapunk. Most viszont azt feszegették, hogy keménységgel nem lehet a terroristákat legyőzni, vizsgálnunk kell az elégedetlenség okait és saját érdekünkben előbb vagy utóbb egy új és igazságosabb világgazdasági rendet kell kiépíteni. Az én kedves független szakértőim csak most értették meg: azért pont a World Trade Center és a Pentagon repült a levegőbe, mert az USA és támogatói pont a világkereskedelemmel és a hadseregükkel szipolyoznak és „világcsendőrködnek” szerte a Földön. A független szakértők galambbá válásának azonban van egy másik oka is. Most a választások előtt arra van szükség, hogy a posztkommunisták és csatolt részeik jóságosnak és galamblelkűnek tűnjenek fel egy kis időre, mert a hatalmat, amit még Rákosi idején megszereztek, meg kell őrizni. Cél: hogy semmi sem változzék, ugyanazok maradjanak továbbra is a haszonélvezők, és szükségszerűen ugyanazok a kárvallottak is. Ha győztek, majd visszaváltoznak ismét héjává. (Bár ehhez addig még nekünk is lesz majd néhány szavunk!) Szélesítsük most ki a független szakértők fogalmát. A kormányváltás utáni személycserék és tisztogatás során az elvtársak dugig rakták az egész országot (főleg a hivatalokat) ún. független szakértőkkel. Baj lenne, ha róluk nem tudnánk a legfontosabbat: akár galambként, akár héjaként viselkednek, mindig a kenyéradó gazdáikat szolgálják. Az urak ugyanazok, akik a rendszerváltás előtt is voltak!

Kövér Károly, Szeged

A bolsi

A Rádió Kuratóriuma elnökének törvénytelen hatalommegszerzési kísérleteit alaposan megismerhettünk az elmúlt hetekben. Ez a sajtóban dolgozó alak (munkássága, tehetsége nem túl fényes, de ez náluk nem akadály), ez a láncos kutya minden tisztességtelenséget elkövetett a Rádió vörös kézbe kerülése érdekében, de ez eddig nem jött össze. „Magasztos és erkölcsös” kísérletei indítottak arra, hogy megkeressem, előszedjem, mit is mond a kommunistákról Szolzsenyicin, a jó tollú, üldözött, agyonhallgatott remek orosz író. (Ha valaki célzást, összefüggést vélne felfedezni az író véleménye és a kuratóriumi elnök magatartása között, az csak a véletlen műve lehet.) Íme (idézet a Lenin Zürichben c. műből): „A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek… egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” Aki ennél tömörebb, jobb jellemzést tud adni, írja meg. Várom levelét a szerkesztőségbe.

Kocsis Sándor, Bp.