Azt ugyanis senki sem tudja – évszázadtól függetlenül –, mi az analógia Amerika felfedezése és a mai valóság között. Nem mondom persze, hogy feszítsék meg ostobasága miatt, de azért az elnéző mosolyon kívül más is kijárt volna neki. Az ember még magához sem tért bódulatából, máris a következőt mondta: az ország nem egy terülj asztalkám, ahova mindenki egyformán odaülhet. Hát nem! A GKI gyűlésén, ahol ezek az okosságok elhangzottak, nem volt olyan ember, aki felháborodásában távozott volna, igaz, az ott lévők vélhetően valamennyien az asztal terített részénél ültek. Egyébként ebben az esetben Gyurcsány nem hazudott, sőt, kíméletlenül őszinte volt.

Juhász Margit, Miskolc

Történeti hűség

Lapjuk idei 42. számában A lyukas zászló c. cikkükben leírtakhoz szeretnék hozzászólni. 1956. okt. 23-án társaimmal (a Külügyminisztérium Bem téri oldalára néző Dokumentációs Osztályán dolgoztam) a második emelet egyik erkélyéről néztük a gyülekező tömeget. Akkor hangzott el a „Magyar zászlót a Külügyre” felszólítás. Megjegyzem, addig semmilyen zászló nem volt az épület tér felőli oldalán. Ekkor lementünk az alattunk lévő Bem téri kapu melletti kis helyiségbe, ahol a felvonulási zászlók egy része volt tárolva. Felkaptunk néhányat, melyeken emlékezetem szerint címer nem volt, de egyikén-másikán a rúd tetején vörös szalag volt. A zászlókat az erkély vaskorlátjához erősítettük. Kisvártatva elhangzott a tüntetők részéről az a követelés, hogy le kell venni a vörös szalagokat a magyar zászlókról, s ezt tüstént meg is tettük. Címerkivágás (amiről a cikkük írt) ott és akkor a mi részünkről nem történt, ez holtbiztos, mert – mint ahogy céloztam rá – ezeken a zászlókon nem volt címer. Így utólag nem is gondolom, hogy ezt megtettük volna, mert mint kezdő közhivatalnokok ilyen „fizikai rongálásra” nem vállalkozhattunk volna. Inkább kicseréltük volna az inkriminált jelképhordozót, mert volt még elég címertelen a raktárban. Tehát ott és akkor címerkivágás nem történt. (A Demokrata-cikk írója a pontatlanságról feltehetőleg nem tehet, hiszen az eseményeknek életkora folytán nyilván nem lehetett tanúja. Én azonban cselekvő szemtanúja voltam.) Amikor a munkaidő végeztével (fél négykor) kiléptem az épületből és csatlakoztam a Kossuth híd felé tartó tömeghez, a zászlók még kinn voltak a KÜM épületén. A fenti történet valószerűségét néhány fotó és egy-két ma még élő külügyes barátom tanúsíthatná, de nem érdemes rá több szót vesztegetnünk – a történetírás majd kibogozza az összekuszált szálakat.

Nemes Ferenc, Bp.

Gerők

1956 nyarán Rákositól a klikkjének egy másik tagja, a szintén dogmatikus Gerő Ernő vette át a politikai hatalmat. A spanyol polgárháborúban Pedro álnéven működő kommunista ügynök kezéhez már akkor és ott vér tapadt. Gerő a forradalom előestéjén mondott rádióbeszédében az október 23-án demonstrálókat soviniszta, nacionalista, fasiszta ellenforradalmároknak minősítette, nem fukarkodva a dehonesztáló kifejezésekkel. A köztudatban máig nem tisztázott, hogy a 23-i békés tüntetőkre a „fasiszta csőcselék” kifejezés tőle vagy Apró Antaltól származik. Az akkori eseményekre emlékezők közül sokan a nyilvánosan nagyobb közutálatnak „örvendő” Gerőhöz társították ezt a meghatározást is. Mindketten ugyanahhoz a kíméletlen elnyomó apparátushoz tartoztak, ezért nekik mindkettőjüknek fasiszta csőcselék volt a felkelt magyar nép. Hála istennek az orosz tankban elmenekülő Gerő Ernőtől 1956-ban hazánk végérvényesen megszabadult. Nem szabadultunk meg azonban mai szellemi örökösétől, a szőrös képű Gerő András történésztől, aki gátlástalan és alpári véleményével indokolatlanul sértegette a nálánál sokkal nagyobb tudással (és becsülettel) rendelkező köztársasági elnököt. (Gerő Andás szellemi képességeivel a köztársasági elnök bokájáig sem ér fel.) Gerő hazug ítéletalkotása az elnökről azért nem gyűlöletbeszéd a baloldaliaknak, mert a köztársasági elnök mértéktartó tevékenysége miatt a begyükben van. Bezzeg, ha egy ellenzéki közéleti személyiség használná Gerő hangnemét egy baloldali politikus lejáratására, az illetőt azonnal az igazságszolgáltatás ítélőszéke elé citálnák. A gyűlöletbeszéd büntethetőségét kizárólag a nemzeti oldalon álló emberek megfélemlítésére találták ki, a büntethetőség a Gerő-féle alakokra gyakorlatilag nem vonatkozik. Őt a megbízói felmentették a felelősségre vonás alól. Összegzésül: a két Gerőben a magyargyűlölet a közös, a jellemző. Magyarországnak, sajnos, ilyen vezető politikusa volt, és sajnos ma ilyen történésze is lehet!

Tégen László, Nagymaros

Ilyen könnyű?

Környezetszennyezési problémák miatt fordulok önökhöz és kérem a segítségüket. Lakóhelyemtől nem messze (Budapesttől Székesfehérvár felé haladva a 70-es úton), Martonvásár határában az egyik házban autómosó üzemel. Tudomásomra jutott, hogy a mosót üzemeltető személynek szippantást végző vállalkozása is van, aminek a végtermékét a házával (ami egyben a mosó is) szemben lévő utca végénél található fasor mögé üríti. Ennek a szaga a széljárástól függően megkeseríti az életünket, akik a környezetében lakunk. Többször próbáltuk hatósági szervek közbenjárását kérni, de ez eredménytelennek bizonyult. Ezen felháborodva kisebb nyomozásba kezdtünk és kiderült, hogy a tulajdonos nem martoni lakos, a házára nem kapott építési engedélyt, sőt már jogerős lebontási határozata is van. Ennek ellenére ebben a házban mégis autómosót nyitott, aminek természetesen szintén nincs működési engedélye. Magyarországon hát ilyen könnyű lenne egy nem létező házban egy nem létező autómosóból jövedelmet szerezni? És a történetnek nincs vége. Ez a mosó sem kíméli a környezetünket. 2007 tavaszán a vízügyi szakemberek megállapították, hogy a csatornarendszerbe nagy mennyiségű olaj és egyéb anyag került, ami több környező házban dugulást eredményezett. Miután megállapították, hogy ezek az anyagok csak az ő vállalkozásából származhatnak és engedélye sem volt a csatornára kötéshez – le is kötötték. Vajon hova ürítik azóta e szennyező anyagokat? Mivel az erre kijelölt hatóságnál tett panaszainkat nem vizsgálták ki, már csak abban bízunk, hogy talán a médiának nagyobb lesz a hatása.

E. M. L., Martonvásár

Egyházpolitika

Nagy királyaink földbirtokokat ajándékoztak a történelmi egyházaknak, hogy abból a létfeltételeiket biztosítsák. Így támogatták a kultúra és a földművelés terjedését is, azt hogy a nomád, vad törzsekből szorgos, békés, alkotó, építő nép lehessen. Ezer éven át jól funkcionált ez a rendszer. A történelem viharaiban megmaradt és fejlődött Magyarország. Isten segítségével Klebelsberg Kunó olyan népiskolai rendszert épített ki, amely elindította a magyar vidék felemelkedését. Ezt az ezeréves folyamatot szakította meg a „felszabadulás”, amelynek során az elvtársak (kommunisták) megfosztották birtokaiktól (életfeltételeiktől) az egyházakat, hogy azok az állami támogatás függvényeivé váljanak. Negyvenéves vallásüldözés kezdődött, amit valamelyest mérsékelt a Vatikánnal kötött megállapodás. Jelenleg én úgy látom, ezt a megállapodást szeretnék a magyar liberálisok felrúgni, ami a gyakorlatban azt jelentené: se állami támogatás, se földbirtok visszaadása. És az egyházaknak ily módon való lehetetlenné tételéről azt állítják, hogy az nem vallásüldözés. Az egyszerű hívő állampolgárok erre azt mondják: a szabad demokraták rosszabbak a kommunistáknál. Egyúttal alkotmányellenesek is. Alkotmányunk garantálja a szabad vallásgyakorlást, nem csak puszta elvi lehetőségként, hanem a valóságban, ténylegesen is. A liberális „elképzelések” lényege: megvonni a szabad vallásgyakorlás anyagi-dologi feltételeit. Az új „találmányuk” egyúttal demokráciaellenes is, mert a demokrácia alapelve nem az elnyomás, hanem hogy „virágozzék minden virág” – Ezt szeretném én is!

Kövér Károly, Szeged

Béremelést!

Hallották, hogy a magyar parlamenti képviselők fizetése a legalacsonyabb az uniós országokban dolgozó kollégáikéhoz képest? Gyalázat! Jelzem, hogy fel vagyok háborodva és azonnali intézkedést követelek e méltánytalan helyzet megoldására. Tessék felemelni uniós szintre a bérüket! Magyar alattvalóként nem szeretnék pironkodni, amikor – mondjuk nyaraláson – valamelyik uniós polgártársam nekem szegezné a kérdést: hát nálatok hogy fizetik a parlamenti képviselőket? No, akkor mit válaszoljak? Nem hazudhatok! (Az őszödi igazságbeszéd óta pláne nem!) És akkor viseljem el a lesajnáló pillantásokat, hogy csak ennyire becsüljük a képviselőinket? Hát azt már nem! Azonnali hatékony intézkedést kérek! Esetleg csak azokét ne emeljék fel, akik nem tudják megkülönböztetni az igen és a nem gombot, de azokét is csak akkor, ha – teszem azt – háromszor tévesztenek. Ja, meg esetleg azokét se, akik állandóan valahol máshol képviselik a nép érdekeit, akik éppen mindig úton vannak innen oda vagy onnan ide, de valójában sehol sem találhatók, de a parlamentben aztán végképp nem. Talán azoknak a bérét sem kéne rendezni, akik az ülés alatt általában szunyókálnak, újságot, könyvet olvasnak, vagy tévéznek a laptopjukon. Erős megfontolás tárgyává leginkább pedig azokét kellene tenni, akik a puha, meleg ülőkéjük megtartása érdekében szemrebbenés nélkül asszisztálnak az ország tönkretételéhez, az alattvalókat nyomorba döntő intézkedések meghozatalához. A többiekét viszont igenis tessék uniós szintre emelni! De Jézus Mária, akkor kiét?

Keszthelyi István, Bp.

Szebb jövő

A szebb jövő záloga a sínfelszedés. Pontosabban a vonatok félreállítása: A síneket ezután önkéntesek szedik fel, a határidő vidékenként változik. De miért is kell a síneket felszedni? Mert nem lesz rájuk szükség. A faluban újraszervezik a szövetkezeteket, az iskolát helyrehozzák, ezért sokan költöznek vissza a városból. Jófajta lovakat hoznak a vásárból, hogy ne kelljen állandóan az olajárak mozgását figyelni. Marhákat is, hogy tej és hús legyen, aprómarhát a tojásért és a kukorékolásért. Pénzt ehhez az állam biztosít, amit a multik adójából szed be. A kórosan tévézőket megvetik, akik ezért elfordulnak a képernyőtől, újra kialakulnak a széthullott közösségek, egyletek, körök. Megújul a beszélőkészség, kinyílik az értelem. A szellemi javulásnak köszönhetően a testi bajok nagy része megszűnik, így a vasút sem hiányzik annyira, hogy becsattogjunk rajta a városba orvosságért. Általában is: eszébe sem jut senkinek, hogy vonatra üljön idejét az ördögnek ajándékozni, annál is inkább, mivel a csökkentett hatáskörű APEH irodája már működik a faluban. Hogy az intézkedéseket nem éppen a vasúttal kell kezdeni? Ne okoskodjunk, ezt felesküdött vezetőnk jobban tudják. Aki nem hiszi, kapcsolja be a tévét.

Molnár Miklós, Debrecen