Azzal indokolja a maradását, hogy ő semmiről sem tudott. Ha így is van, nincs jelentősége: a csalással szerzett győzelmet diszkvalifikálni szoktak. Üzengetési kényszerben van Gyurcsány is. Most éppen a szocializmus zászlóshajójának számító Nékosz-mozgalom újraélesztésén fáradozik. Az ígéret szerint – noha nincs ingyenebéd – a következő hat évben „géniusziskolát” alapít 48 milliárddal megtámogatva a szegény, de tehetséges diákok tanítását. Az üzenet ebben az esetben duplafenekű. Egyfelől a sajátjainak adja tudtára, hogy tőle ugyan nem szabadulnak, másfelől megint minket néz hülyének. Hát üzenjünk mi is. Nem vagyunk hülyék, sőt számolni is tudunk. A MÁV Cargo eladásából származó sikerdíj összege kétmilliárd forint, így 48 milliárd az pont 24 állami vállalat eladásából származó sikerdíjnak felel meg. Ennyit szánna Gyurcsány a jövőnek, már persze ha volna ennyi eladható állami cég. Nem mellesleg így már érthető, miért nem tud a MÁV a saját dolgozóinak fizetni. A legpikánsabb üzenet a rácson túlról érkezett. Zuschlag vallomást tett, majd kijelentette, hogy csak a politikai felelősséget vállalja. Röviden: Nem viszem el egyedül a balhét! Cusinak azonban nincs szerencséje, Ferenc testvér vállát így is ezer gond nyomja. Van ugyebár talonban egy Kulcsár-ügy. Az elhíresült kétmilliárdos sikerdíj is valahogy épp az ő baráti körében talált gazdára. Lehet, hogy már nem sokáig üzenget nekünk!

Juhász Margit, Miskolc

Hála?

A románok a saját szédült farkuk körül szaladgálnak 1918, 1944 és 1989 után is, körbe-körbe Európiában. Az idők során a magyarok az oláhoknak csak jót csináltak, a jótett helyébe jót várj elv mentén: taníttatták a Dél-Balkánról felszivárgott oláh prosztókat, ingyen Budapesten és Bécsben, meg ott, ahol kulturálódni lehetett Nyugat-Európában, mint halmozottan hátrányos helyzetű, Európában tévelygő juhterelgetőket, az egykori Magyarország területén. Miután kiokosodtak az Osztrák–Magyar Monarchia a tudatot nyitogató oktatási intézményeiben, az elcsent tudásukat arra használták fel 1818-ban, hogy hálából egyoldalúan kiordibálják Erdély bukaresti Balkánhoz való tartozását. Ma azért harcolnak ezek a bizánci csencselők, hogy Erdélyben nehogy önálló, oláh államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem legyen, nehogy a ma okosodó oláh gyerekek rájöjjenek arra, hogy Erdély Romániához való tartozásának annyi köze van a jelenlegi valósághoz, mint a Makó–Jeruzsálem autósztrádához. Az oláhok köszönik szépen a magyaroknak, hogy megokosították őket ingyért neves magyarországi egyetemeken, de ezt az esélyt ma elvitatják az erdélyi magyar ifjaktól, nehogy kikiáltsák egyoldalúan a balkáni Bukaresttől való elszakadásukat, mert menekülni kívánnak az 1918 utáni balkáni mizériából. Az oláhoktól a magyar nem lopott soha, de a magyarok oláh kirablása menetrendszerűen folytatódik a mai napig!

TO., Mikháza

Kalap helyett híd

Az egyik kereskedelmi tévécsatornára kattintottam február 25-én, és ott is maradtam, amit nem gyakran teszek, de Dávid Ibolya volt a vendég és azt hittem, hogy mond valami érdemlegeset, valami újat ebben a zűrzavaros politikai helyzetben. Csalódnom kellett, mert a szokásos ön- és pártjának tömjénezését hallottam, már vagy századszor. Arról szónokolt, hogy pártja a megegyezés pártja, és ő személy szerint híd a két legnagyobb párt között. Szerinte be kéne fejezni a pártoknak a vitát és kompromisszumra kellene jönniük, mert mint mondta, ez a nép, az ország érdeke.

Megnyilatkozásaiból úgy érzem, hogy erősen balos és hogy az egypártrendszer híve. És a tetejében mintha saját magát képzelni miniszterelnöknek. Azt mondta (már hanyadszor!), hogy ő sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem segíti a hatalomba. Ugyancsak nem volt új a riportban, hogy ő az antalli örökség folytatója. Véleményem szerint ez elég nagy hiba. Talán Antall József is azért követte el azt a sok-sok hibát miniszterelnökként, mert bizonyos erőkkel szemben nem mert az országért, a népért kiállni. Ennek az országnak jelenleg nem arra van szüksége, hogy az ellenzék behódoljon ennek az országromboló politikának, hanem az kell, hogy megakadályozza a jórészt Antall József által elkezdett vagyonkiárusítást, s ily módon az ország elszegényítését. Nem kell szerintem az antalli örökséget hajtogatni. Persze a szobrát sem kell leönteni vörös festékkel, mert a vörösből nagyon elegünk van már. Antall nyugodjon békében. Nem tudom, honnan szalajtották ezt a nőt a politikai színtérre, de mindenképpen és minél előbb vissza kéne oda küldeni.

Czető Lászlóné, Bp.

Kár!

Vonatablakból nézem a varjúfészkeket. Csak rakják-rakják, ezer éve ugyanúgy, változatlanul. Mintha nem érintené őket sem evolúció, sem revolúció. Fiataljaink is építgetik még a fészkeiket a hagyomány szerint, de a házasság intézménye (egymás iránti felelősségvállalás) már kezd kimenni a divatból. Az egyneműek házasságát viszont elismerik. Turbékolás a modern fészkekben is folyik, de a liberális tojásból nem lesz fióka. Fogyó és pusztuló nemzet lettünk. Vajon ilyen körülmények között a „korszerű” jómadarak nyugdíját ki fogja megtermelni? Ezt látván a varjak – szólásszabadságukkal élve – így kiáltanak fel: Kár! Kár!

Kövér Károly, Szeged

Szerelő

Széles Gábor mesélte az Echo TV-ben, hogy néhány éve volt egy megbeszélése Fletóval. Az értekezlet alatt Tébolyult Néró (tisztelet Morvai Krisztinának!) végig a légkondicionáló kapcsolójával játszott. Röviden: Gyurcsány Ferenc már akkor is igencsak bunkó módon viselkedett, nem figyelt a többiekre. Ez az apró jelenet is jellemzi Gy. F. országvezetésének stílusát. Javaslom: állítsák vissza a kalodát és a derest, mivel az MSZP–SZDSZ-kormányzás alatt kb. 150 évet visszafejlődtünk. A náspángolást H. Ágnessel kezdjék. Fletót meg hagyják a végére, nézze csak végig a tettestársai botütéseit. Addig is reszkessen félelmében.

Paksa Tibor, Lenti

Magyarok nyilai

– Kövidinka! Számtalanszor mondtam már magának, hogy fedett találkozón ne szólítson őrnagynak! – Értettem őrn… akarom mondani Hárslevelű. – Először is azonosítsuk egymást! Jelmondat? – „Ég a Reichstag.” – „Tudom, mi gyújtottuk fel.” Na, most már jelenthet. – Kövidinka jelenti Hárslevelűnek, hogy elfogyott a benzinünk. A múlt héten is már csak öt Molotov-koktélos üveget tudtunk megtölteni. És még egy csomó parlamenti képviselőhöz nem jutottunk el. Így soha nem érünk a névsor végére. Pénz kéne az operatív alapból. – Persze pénz, mindig csak a pénz. Türelem. A reformokról, a megszorító csomagról, a takarékosságról nem hallottak még? Egyébként is, hogyan dobálják maguk azokat a koktélokat. Mind a zöldséges kertben landol, és egy részük meg se gyullad. Ezt tanulták a kiképző iskolában? – Jelentem, mi a legjobb tudásunk szerint dobunk, de a gyakorlópályán nem voltak kerítések meg a kilátást akadályozó bokrok és fák. És a szomszédokat is figyelni kell. Nagy összpontosítás igénylő, idegölő munkát végzünk. – És mennyi pénz kéne? – A mai benzinárakat nézve nem kevés. És még valami, Hárslevelű. A kólás üvegek helyett használhatnánk valami mást. A bajtársak már nagyon unják ezt a fajta üdítőt, alig akarják – a bevetés előtt – kiinni az üvegből. Nem lehetne inkább üveges borra áttérni? – Kövidinka! Maga megőrült? Még csak az kéne, hogy valamelyikük lerészegedjen és elfecsegje, hogy mi vagyunk a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg nevű terrorszervezet egy amerikai szerverről!

Keszthelyi István, Bp.

Látlelet

A társadalmi erkölcs szétesőben van, a házasság intézménye felbomlóban, a korábban szigorúan tiltott magzatgyilkosság jogilag és lelkiismeretileg is elfogadottá vált. A neveléssel a liberális illetékesek „nem tudnak mit kezdeni”: a képernyő előtt folyik a gyermekek megrontása „felnőtt felügyeletével”. A munkátlanság és a segélyből élés – a kényszeren túl – választható életformává is vált. A bűnözés minden formája évtizedek alatt nagyságrendekkel nőtt. Szellemi és fizikai leépülés és lumpenizálódás: tömeges elfordulás a hagyományos kultúrértékektől, nem olvasás, bávatag tévézés nassolással, elhízással, következményes egészségkárosodással, rokkantnyugdíjjal, korai halállal, drogok, alkohol, nikotin, szerencsejáték, hitelre vásárlás, eladósodás, nyomorba süllyedés, hajléktalanság, volánszenvedély pénz és időpocsékolással. Csökkenő gyermekvállalás, a fogyatékkal élők arányszámának emelkedése. A közügyek iránti érdektelenség, az ezekben való tájékozatlanság. Tudatos, tervszerű kormányzati rombolás: „intézmények szétszórása”, iskola-, kórház-, posta-, szárnyvonalbezárások, a teljes nemzeti vagyon privatizálása, felélése, végzetes állami eladósodás, szakemberek tömeges kivándorlása. Közhangulatot mellőző, diktatúrába hajló kormányzás, a választói akarat helyett pártfegyelmen alapuló „népképviselet”, a törpe koalíciós párt zsaroláson alapuló, egyre gátlástalanabb uralma. Röviden ennyi. Az „összeesküvés-elméletet” az összeesküvés-gyakorlat utólag igazolja. Végrehajtója nagyrészt az SZDSZ. Ezt a pártkorifeusok szokványos antiszemitázása már nem cáfolhatja.

Molnár Kálmán, Bp.

Továbbgondolva

Demokrata idei, 10. számában a Levelezés rovat egyik írásában, amelyik a kormányt ostorozza (mi mást is tehetne?), a szerző a több-biztosítós egészségügyi reformmal kapcsolatban felteszi a költői kérdést: Ki a hülye, aki mondja, vagy aki elhiszi? Hát persze, hogy mind a kettő hülye. Rajtuk kívül pedig aki kitalálta, aki propagálja, aki megszavazta – és így tovább. Csak az nem, aki ezen a réven akar meggazdagodni. Azt inkább egy tárgyhoz hasonlítanám. A szemétládához!

K. J., Budapest