Egyébként Horn Gábor véleményével ellentétben a valóság az, hogy nemcsak Ferit, hanem az egész díszes bagázst küldtük el melegebb tájakra. Valljuk be. Az hogy az MSZP meddig tűri a törpe párt vérforraló pimaszságait, nem tudni, de már nem sokáig gondolkodhatnak ezen. Vagy önként lemondanak a hatalomról pártjuk és a magyar közélet megtisztulásának érdekében, vagy öngyilkos módon kitartanak az akár a teljes lenullázódás veszélyét is magában hordozó következő választásokig. A nemmel szavazók teljes táborát magának vindikáló Kóka Jánosnak és csapatának már nem lesznek ilyen problémái. Nagy valószínűséggel nem fognak bekerülni a parlamentbe, de azért ne aggódjunk értük. Bizonyára találkozunk még néhányukkal – a sárkánynak is hét feje van! – egy másik formációban, talán egy tulipános zászló alatt, Ibolykával a fedélzeten. Mi azonban örüljünk felhőtlenül, hiszen tetszik vagy sem Horn Gábornak, igenis megszületett az új többség.

Juhász Margit, Miskolc

Ügyes

Egy-egy országúti balesetnél, és a kivizsgálás előtt automatikusan a gyorshajtást nevezik meg a szerencsétlenség okaként. A követési távolság be nem tartása, egy rosszkor indított előzés stb., csak a későbbi kivizsgáláskor jöhet számításba. A közlekedés javításának ötletei között ennek megfelelően nemigen van más elképzelés, mint a gyorshajtással kapcsolatos. Növelik hát az ellenőrzést és a traffipaxok számát. Aztán kitalálták az egyéni vállalkozók sebesség-ellenőrzését. Aljas, provokatív ötlet ez, nemigen van más mögötte, mint a párthű haveroknak egy kis extraprofitot teremteni. Biztos vagyok benne, hogy ezek a „vállalkozók” éjjel-nappal a 30 vagy 40-es sebességkorlátozó tábláknál fognak leselkedni, még akkor is, ha ezek a táblák nem veszélyre figyelmeztetnek. (Ezt a fajta pénzszerzést a rendőrség nemrégiben abbahagyta.) Ez a legegyszerűbb és erősen SZDSZ-ízű módja a gyors pénzszerzésnek. Miért ne adnának engedélyt erre az aljasságra a kormányhoz közelálló cégeknek vagy egyéneknek, hiszen ebből a pénzből még a pártkasszába is csuroghat valami kevés. Ha arra gondolok, hogy milyen cégek profitálhattak hatalmasat azokból a „pislogó” táblákból, amelyek még akkor is kiírják a Lassíts! utasítást, amikor már 20 km alá esett az autó sebessége, akkor az egyéni vállalkozókat könnyű lesz megnevezni. Fejlett országokban, ahol az autózás hosszabb múltra tekint vissza, nem csinálnak ilyen, politikailag is megkérdőjelezhető aljasságot az amúgy is agyongyötört autósokkal-motorosokkal. Nálunk ez egy további lépés a már kettészakított lakosság két része közötti hatalmas űr további mélyítése felé. Legyünk hát készen arra, hogy minden 40 km-es táblánál ott fog állni egy pénzéhes volt KISZ-titkár. És a parlamentben ülő többi volt KISZ-titkár boldogan fogja jelenteni az EU-nak, hogy hazánkban olyan arányban csökkent a balesetek száma, amilyenben nőtt a (magán)traffipaxozók serege.

Sátory János, Tata

Polgárklientúra?

Gyurcsány elhalasztotta évértékelőnek meghirdetett beszédét. Mint kiderült, azért, hogy Orbán Viktortól lophasson gondolatokat, mivel neki olyanja nincs. De nem vigyázott arra, hogy mit is lop, mert épp a polgárosodás gondolatát kár volt. Bebizonyította, hogy fogalma sincs, mit jelent ez a szó. Az éppen általa elszegényített embereket most kelepcébe próbálja csalni az állami vagyon részvényvásárlásával. Szerinte akkor leszünk polgárok, ha százezer forintot befektetünk állami vagyonba, amiből milliós jövedelem is lehet. Csak azt felejtette el elmondani, hogy befektetni nem a szegények, hanem jórészt a gazdagok (tolvajok, utódpártiak, a klientúra stb.) tudnak.

Hasonlatos ez a neki és Mari néninek járó azonos orvosi ellátáshoz. Ennek ígéretekor is elfelejtette közölni a lényeget: akkor, ha Mari néni is megfizeti.

Czető Lászlóné, Bp.

Lekeverték

A Fidesz március 15-i ünnepségét néztem az Echo TV-n. A beszédek után „felkonferálták” a Csík együttest, s ott állt egy hölgy is. Nagy örömömre – már elfáradtam a beszédektől – elkezdték a Kossuth-nótát játszani, s reméltem, hogy a nő dalolni fogja. Egyszerre csak hirtelen, mint derült égből a tüntetőkre a gumibot (Rejtő-variáció) a tévések „lekeverték” a helyszínt… Ettől aztán úgy elkeseredtem, hogy az adó főmuftijának (vagy akitől függött a dolog) legszívesebben „lekevertem” volna egyet. Valahol olvastam, hogy amikor Kossuth koporsóját vonaton vitték, a népek sűrű sorokban gyertyával-mécsessel álltak vagy térdeltek, és sírtak végig a sínek mentén. Annyit megérdemelt volna Kossuth apánk, hogy ha már annyit emlegetik, akkor ne csak az ünneplő tömeg, hanem a tévénézők is meghallgathassák a nótáját!

K. J., Budapest

Éhes disznó

Lendvai Ildikó a maga hadarós – hogy meggyőzőbb legyen? – stílusában azt kattogta még a legutóbbi népszavazás előtt, hogy „…a legnagyobb kormánypárt szándéka szerint…” stb. (Néhány szava meghallgatása után méltán írhatjuk, hogy: s a többi). Azt is mondhatta volna, hogy a világ legeslegnagyobb magyarországi kormánypártja. Persze szőrszálhasogatás olyasmibe belekötni, hogy kettő közül nincs legnagyobb, nyilván az az érzés mondatta vele, hogy minél hatalmasabbnak lássuk a „komenista pártot” (a falumban így mondták). Azért írtam ezt a megjegyzést, mert egy közmondás jutott eszembe: Éhes disznó makkal álmodik. Igaz hogy nem is nagyon vonatkozik erre az esetre, viszont annál nagyobb élvezet leírni.

P. Zs., Budapest

Offenzívában

1989 előtt az ortodox klérus keményen benne volt a Román Kommunista Pártban és a Securitatéban is komoly szerepet játszott, különösen Erdély magyarok lakta vidékein. 1989 után ijedtükbe hátrébb húzódtak, úgy tűnt, hogy kikényszerülnek a napi politikából. A civil szférában igyekeztek teret hódítani. Bevonultak az iskolákba kultikus szimbólumaikkal és fundamentalista tanaikkal – iszlám taktikát alkalmazva. A legújabb pátriárkájuk most megengedte pópáinak, hogy induljanak a helyhatósági választásokon független román képviselőjelöltekként. A román ortodox egyháznak nincs ínyére, hogy Romániában többpártrendszert (még ha látszólagosat is) hozott az idő, miközben ő megmaradt elméletileg egységes államvallásnak. (Romániában a többi megtűrt vallás csak kirakat a külföldiek számára!) Ha papjaik a román pártok színeiben indulnának, akkor fenyegetnék az egységes román ortodox egyházat, mert román pártok mentén kezdenék szétrepedeztetni az egységes soviniszta román ortodoxiát. A román pártpluralizmus a lehető legrosszabb a számukra! Így hát úgy döntöttek, hogy pópa zsoldosaik függetlenként nyomuljanak vissza a román politikába, különösen falun és a vidéki kisvárosokban (Románia 75%-a még mindig falu és mezőváros!), hogy a politikai pártok által megosztott román helyi közösséget egységesen az ortodox pópa mögé tudják felsorakoztatni. A szociáldemokrata, a kereszténydemokrata, a liberális, a kommunista, a zöld stb., román mind az ortodox pópára fog szavazni, mert fél a román ortodox egyház hatalmától. Az oláhok az ortodoxián keresztül szeretnék visszacsempészni a balkáni Romániában a román egypártrendszert! Ez a „huncut” román ortodox „sakklépés” különösen veszélyes az erdélyi tömbmagyarság peremein, és bizony nem kíméletesek a még megmaradt erdélyi magyar maggal szemben se, mert olyan erdélyi magyar önkormányzatokban, amelyekben a román pártpluralizmus miatt eddig hiányzott az ortodox rontás, ezután jelen lesz, és még jobban meg fogja keseríteni pimasz viselkedésével az erdélyi szülőföldes magyar életterét.

TO., Mikháza

Emberek vagyunk?

Február derekán a parlamenti ülést nézve az egyik interpellációra adott kormányzati válasz és utána a szavazás teljesen felháborított (azért reagálok késve, mert másnap kórházba vonultam).

Mikola István felszólalásában részletesen elmondta a sajtóból ismert esetet: egy középkorú férfi egy délelőtt gyomorfájdalmaktól összeesett egy olyan pesti kerületben, ahol három kórház is volt. A mentők a személyijéből megtudták, hogy az illető piliscsabai lakos (még nem volt ideje átjelentkezni új, budapesti lakásába), ezért a Piliscsabához legközelebb eső kórházba vitték a beteget. Mivel az új reformrendelkezések értelmében ott nem fogadták, újabb két helyen próbálkoztak a mentők az eszméletlen férfival. Tízórás kocsizás után a beteget végül befogadták, de hamarosan meghalt. Mikola megkérdezte: egy életerős, 44 éves, kétgyermekes apa esetében (és egyáltalán) ez hogyan történhetett meg. Horváth távollétében az államtitkára válaszolt – felháborító és cinikus volt –, amit Mikola természetesen nem fogadott el. A szavazáskor 148 kormánypárti képviselő igennel szavazott 110 képviselő ellenében. Tehát a magyar országgyűlés 148 tagja szinte természetesnek találta, hogy az új reform, a felesleges szállítgatás miatt meg kellett halnia az illetőnek. Trauma, gyász, két félárva gyermek. A legminimálisabb emberi részvét hiánya az államtitkár és a szocialista frakció tagjai részéről megdöbbentő! Ezek után rossz érzésekkel feküdtem be másnap a kórházba, mert nyilvánvaló, hogy a kormánynak, a kormánypárti képviselőknek mindennél előbbre való az összetartás, no és a pénz, a profit. Ha és amennyiben ez a levelem megjelenik a lapjukban, már túl leszünk a népszavazáson. Erősen remélem, hogy annak eredménye valamennyire fékezi majd a kormány ámokfutását.

Simon Istvánné, Bp.