Az, hogy a felsorolásból mért hagyta ki az MSZP-t, száradjon az ő lelkén. A korrupció azóta is dübörög, amit Kóka Jánosnak sikerült rákennie a pannon pumára. Horváth Ágnes minisztersége alatt bevezették a vizitdíjat, kórházi napidíjat, meg elrendelte, hogy minden kórházi ágy mellé széfet kell beszerelni. Az OPNI-t be kell zárni, onnan négyszáz beteget szabadon kell engedni, mert épül a négyes metró, és félő, hogy üresek lesznek az aluljárói. Tényleg muszáj minden hibbantat a miniszterelnöki székbe ültetni? A legatyásított ország a népszavazással bebizonyította, hogy nem lehet mindent lenyomni a torkán. Horváth Ágnest nem végkielégítéssel, hanem széfekkel és vizitdíj-automatákkal a hátán kell elbocsátani. A Hospinvestnél már várja egy zsíros állás. Ez a sok-sok hitellel rendelkező cég elnyeli az ország összes kórházát? Jut is, marad is nekik, mert jövőre jön az egészségügybe az uniós pénz. Le van ez vajazva, elvtársak! És Horn Gábor sem bontotta ki az igazság minden részletét, mert a népszavazáson bizony róla és egyszázalékos pártocskájáról és csalással megválasztott pártelnökéről is véleményt mondott a nép. Véget kell vetni ennek az egész vircsaftnak, mert ha nem tudnánk, „nem igaz módon választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet.” Életében egyszer mondott igazat Gyurcsány Ferenc! Rá is megy az országunk, ha jövőre nem lesz előrehozott választás és végre demokratikus kormány!

Forgó Irén, Békéscsaba

Példakép?

A diákok verik a tanáraikat? Milyen erkölcsi példát láthattak maguk előtt az utóbbi 5-6 évben? Gyurcsány Ferenc az elmúlt években a „szocialista erkölcs” egy rémisztően torz, mutáns változatát honosította meg. Feltalálta a verbális kormányzást, amihez szüksége van a médiában való folyamatos szereplés lehetőségére. A tévé, teszik vagy sem, mára az első számú nevelőeszközzé vált. Egy tizenéves, még kialakulatlan személyiségű fiatal mit láthat a televízióban? Láthatja az ország miniszterelnökét öregecskedő feleségek lecseréléséről beszélni (miközben lehet, hogy a gyerek szülei válása miatt van válságban), ugyanez az ember leterroristázta a szaúdi focistákat, gyalázatos módon agitál a határon túli magyarság elárulása mellett (közben magát felelős hazafinak nevezi). Majd az őszödi beszédből a fiatal megtudhatja, hogy „elkúrták” a kormányzást. Folyamatosan hazudnak és trükkök százait alkalmazzák, hogy a hatalmukat és a húsosfazekat megtarthassák. Láthatta továbbá a fiatal egyenes adásban, amint a forradalom 50-ik évfordulóján megverette az ünneplőket. Látott kilőtt szemű, megnyomorított embereket, a véresre vert országgyűlési képviselőt és azt, amikor egy ősz hajú, valamikori kiváló sportolót a rendőrök a földre rántanak és megrugdosnak. Azóta is minden következmény nélkül. Mindezek után már miért ne verhetné meg öreg tanárát az a fiatal, ha ezzel pár hétig majdnem annyiszor szerepel a médiában, mint a példaképe: Gyurcsány Ferenc?

Soós Ferenc, Kercaszomor

Gyomorforgató!

Tegnap tűz, ma víz! Ilyen megbízhatatlan és kiszámíthatatlan politikát folytat ma az MSZP. Az a párt, amelyikre pillanatnyilag Magyarország sorsa van bízva. Tegnap még – kőkeményen, magabiztosságot színlelve – amellett törtek pálcát, hogy a betegbiztosításba beengedik a magántőkét. Ma pedig már a százszázalékos állami betegbiztosításról beszélnek. Gyomorforgató! Gyurcsány Ferenc károsnak tartotta a vizitdíjról szóló népszavazást és jópofizva állította, az semmilyen hatással nem lesz a reformok sorsára. „Mi lesz március kilencedike után?” – kérdezte. „Hát tizedike!” – így viccelt az őszödi igazmondó. És mi lett? Az igenek elsöprő győzelme után kormánypártok meghasonlása, kisebbfajta koalíciós válság, egymásnak ellentmondó, pánikszerű és ötletszerű nyilatkozatok. Bizonytalanság és összeomlás. Ebben a tragikomikus helyzetben nekem az jutott eszembe: milyen jó, hogy nem vagyok politikailag elkötelezett humorista. (A Heti Hetesre gondolok). Most ott kényszerülnék röhögni, ahol valójában sírni kellene.

Kövér Károly, Szeged

A pletykapadon

– Pista bácsi! Hallotta, hogy a Standard & Poor’s stabilról negatívra rontotta a „BBB+” magyar szuverén hitelminősítés kilátásait? Ezt érték el a fene nagy makacsságukkal. Hogy mi nem fizetünk vizitdíjat, meg hogy nekünk minden ingyen kell. Tessék, itt az eredménye! Most aztán drukkolhatunk, nehogy a Moody’s és a FICHT is lerontsa a hitelminősítésünket. – Várjon egy kicsit, Sárika! Nem egészen tudom követni kegyedet. Gizikém, te érted ezt? – Hát… – Most aztán évente akár kétszáz milliárddal is többe kerülhetnek a hitelfelvételeink. A legeslegjobb adócsökkentési csomagnak is annyi. Mondhatom, ezt jól elszúrták. – Jézus Mária! Mi csak azt akartuk, hogy ne kelljen háromszáz forintokat fizetnünk, mert nekünk az is sok. És biztosak ezek a hírek, Sárikám? – Biztosak hát. A miniszterelnök úr is kifejezte rosszallását a népszavazási eredmények miatt, pedig ő nagyon megértő ember. Nem látták a tévében? – Láttuk, de azt hittük, hogy csak viccel. – Ugyan már! Szegény miniszterelnök úr kiteszi a lelkét, hogy az országnak jobb legyen. A magukfajták meg – hálátlanul – tönkreteszik a szépen alakló reformfolyamatot, a konvergenciaprogramról nem is beszélve. Csak húzkodják felelőtlenül az x-eket. Az ország virágzó, sikeres, boldog jövője pedig maguknak smafu. – Sárikám! Lehet, hogy ez a drága ember a boldog jövőt építi nekünk, csak tudja, az a baj, hogy mi politikailag teljesen éretlenek vagyunk, és minket csak a sanyarú jelenünk érdekel, a távlatos boldogság-tervek pedig már egyáltalán nem.

Keszthelyi István, Bp.

Összefüggés

Ománban, amely szultanátus, középkori közberendezkedés, nem rossz az élet, van olajpénz és az élet elviselhető, a fosszilis energiából kifolyólagosan. Az olimpiai láng (nem a szabadság lángja) végigfutott rajta zavartalanul. Közben a gazdasági elemzők kiderítették az okot is: a szultánsági olajat a kínaiak zabálják fel jó dollárért tetőtől-talpig, akik szultanátusként kezelik Tibetet, csak dollár helyett ólomgolyókkal fizetnek. A középkor visszakacsint, csak most a kínai szmogtól jut nekünk is kevesebb oxigén, s ha rajtuk múlik, akkor sárgák leszünk. Vagy még azok se.

TO., Mikháza

Vállalhatatlan

A rádióban hallottam, hogy Deutsch Tamás „vállalhatatlannak” tartja Bayer Zsolt egyik írását, de emlékszem Havas Henrikkel folytatott egyik beszélgetésére is, amelyben hányingeri késztetéséről panaszkodott a Magyar Demokrata olvasásával kapcsolatban. A Fidesznek a legközelebbi (valószínű) parlamenti választásokig még két teljes éve van arra, hogy egyes liberális vezetői – vállalhatatlanságokkal, elhatárolódásokkal egyebekkel – szép lassan, módszeresen ledolgozzák pártjuk jelenlegi támogatottságát. Ezenkívül kell még hozzá az, hogy a megbonthatatlan falanxban tömörült baloldali szavazók felé tegyenek néhány jóindulatú nemes gesztust, hogy a „vállalhatatlan” szavazóikat is elriasszák az urnáktól, no meg egy kis csalás, amit besegítésként a nemes gesztusért a vállalhatóktól kapnak majd viszonzásul, hogy a legközelebbi hatalmi megmérettetésen ismét alulmaradjanak.

Tkacsik István, Kassa

Bújócska

Amikor a rendőrök keresik a Fidesz-nagygyűlés vagy az ünnepi összejövetelek rendbontóit, eszembe jut hároméves kis unokám bújócska játéka. Kétszobás lakásunkban elbújik, mondjuk a függöny mögé és mi, nagyszülők nagyon nehezen találjuk meg. A hároméves gyerek elhiszi a mesét, de mi felnőttek a rendőrök meséjét nem. Véleményem szerint minden esetben elfogható lenne a rendbontó, ha nem éppen a rendőrök védenék és segítenék távozásukat a feldúlt helyszínről. Ennyire nem alkalmatlan a magyar rendőri állomány, csupán felsőbb utasításra játsszák meg a bamba hunyó szerepét. Orosz József újságíró, a klubrádió műsorvezetője sem tűnhetne el a rendőrök szeme elől – mint ahogy nem tűnt el az újságíró elől –, ha nem könnyes szemmel dicsérte volna egy alkalommal Gyurcsányt, illetve a politikáját szemtől szembe. Ha árpádsávos zászlót lobogtat egy kormányellenes tüntető s sikerül elmenekülnie a rendőrök gyűrűjéből, másnap vagy harmadnap kézre kerül. Kicsi ez az ország a bújócskázásra.

Czető Lászlóné, Bp.

Legszebb öröm…

Trianon óta várom annak bizonyítását, hogy igaz-e a közmondás, miszerint legszebb öröm a káröröm. Hát igaz! 88 évet vártam rá, de igaz! Végre mással is megkóstoltatta az élet és a történelem Trianon méregpoharát. (Azt mondták régen: Megállj, megállj, kutya Szerbia. Megállt. Még áll.)

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Manézs

Le a magas lóról, adta ki a vezényszót Gyurcsány atamán a manézs közepén. Az elsötétített nézőtér közönségét nem láthattuk – talán szégyenükben maradtak arctalanok – míg a porondon a Kerge két szerepet alakított – egyszerre. A bohócot és a porondmestert. Íme a takarékos állam a szocialista cirkuszban. A szombati előadás után hétfőn a nemzetvezető meghozta az első tisztáldozatot: leváltotta Horváth Ágnest, aki egyébként úgy rontott be az egészségügybe, mint a napszámmal elégedetlen bábuska a kolhozirodába. Ugyanezen a napon a hölgy azt is megtudhatta, hogy a népszerűségi lista utolsó helyén áll – nem sokkal a béka alatt. Rögtön felette, a béka szintjén a főnöke, Kóka János tanyázik, akinek most alkalma nyílik kikérni a kétéltűek véleményét a lecsapolásról. Elődje, Kuncze azt firtatta, hogy hol a lé? Kedves János! A mocsárlé ott van ön körül. Aztán következik Gyurcsány, Szilvási, Veres, Hiller, Lendvai (nem lesz mocsárgázár-emelés), Demszky, Lampert, Kiss, Szekeres. Ez utóbbi már majdnem eléri a mocsár szintjét. Hát így néz ki a népítélet, de ne bízzuk el magunkat, hisz magától a hajatlan hadügyértől tudjuk, ők a választáson szeretnek nyerni, nem a népszerűségi listán. Próba szerencse!

M. S., Miskolc