A szavazáskor azonban kiderült volna, hogy az SZDSZ látszatellenzékbe vonult és hogy a Tisztelet Társaságával kollaboráló MDF valóban ellenzéki párt-e. A háromigenes, 2008. március 9-i népszavazásból „csak” az egészségügy lényege (amit az Ambrus házaspárnak kellett beterjesztenie) és a termőföldkérdés maradt ki! A 2004. december 5-i népszavazás két kérdést döntött volna el: a magyar parlament hozzon-e törvényt a kettős állampolgárságról (tehát a szóbeszéd ellenére nem kettős állampolgárságot tett volna lehetővé, „csak” a parlamenti napirendre tűzését), a másik az úgynevezett kórháztörvény volt (ne lehessen privatizálni a magyar kórházakat). Az első pontot úgy fogalmazták meg, hogy nyelvész igénybevétele nélkül ne legyen értelmezhető, a második pontról szó sem esik! Ha ezt megszavazta volna a magyar választópolgárok többsége, nem kellene hadakozniuk például az egrieknek. Daróczi Dávid kormányszóvivő újabban „viszi” a Magyar Szocialista Párt szavát is, és megállapítja, hogy Gyurcsány Ferenc egy és oszthatatlan! Nem kell feldarabolni őkelmét, akár Dávid, akár Ibolya a keresztneved! A Kéri-csapda Orbán Viktoros előadásában bizony elég nyersen elhangzott a regnáló miniszterelnök szellemi állapotára vonatkozó megfogalmazás. Ez miért nem került be a szocik fizetett hirdetésébe? Csak nem az volt az akadálya, hogy igaz? Ebben az országban már valóban nem lehet kimondani az igazat? Arról miért nincs szó, hogy a gázszámlában megfizetjük a szocsi téli olimpia és a szentpétervári focicsapat (Zenit) fenntartási költségeit? A tocsikolás zavartalanul folyik. Amennyiben elmarad az 2008. őszi előrehozott parlamenti választás, a jelenleginél is sokkal nagyobb bajba kerülünk!

Forgó Irén, Békéscsaba

Tévúton

Harmadik nekifutásra csak sikerült, Fodor Gábor pártelnökké avanzsált. Aztán hogy miért jó egy alig létező párt első emberének lenni, nem tudom, de lehet benne valami, mert Kóka János azóta sem képes megemészteni a vereséget. Hírlik hogy frakcióvezetői tisztségéről nem akar lemondani, pedig Fodor – ha kis különbséggel is –, de mégis győzött. Efeletti örömében rögtön fel is hívott engem telefonon. Elmondta, hogy legyek bár konzervatív liberális, liberális szociáldemokrata vagy zöld, a pártja nyitva áll előttem. Hogy egyik sem vagyok, az fel sem merült benne. Mindegy, fő az önbizalom, a liberalizmussal meg a gond csak ott van, hogy az SZDSZ még nyomokban sem képviseli a liberális eszméket. Ennek a pártnak Fodor évek óta tagja, így semmiképp sem lehet őt új arcnak tekinteni, új stílust képviselőnek meg pláne nem. Hiszen alighogy kinevezték, máris ultimátumot küldött a Fidesznek. Kijelentette, hogy csak akkor tárgyal az előre hozott választásokról, ha, amennyiben a Fidesz hatalomra kerülne, nem változtatja meg az alkotmányt, a választási törvényt és nem ad kettős állampolgárságot senkinek. Azért elcsöndesedhetne Gáborka, már csak azért is, mert számukra már nincs jó döntés. Ha ugyanis segítik az előrehozott választást, akkor a szoci szavazók bosszút állnak és nem lesz „átszavazás”. Ha viszont odaállnak egy bármilyen összetételű szocialista kormány mellé, akkor végképp elveszítik a valódi liberálisokat. Bizony, Fodor Gábor tévúton jár. Ha kitart egykori barátai és elvei mellett, akkor most nem kellene voksokat számolgatnia. Nem mellesleg pedig könnyebb lenne belenéznie a tükörbe.

Juhász Margit, Miskolc

Reálérték

Egy megbeszélésen, melyen Orbán Viktor is részt vett, állítólag nyilatkozat hangzott el a nyugdíjak reálértéken történő befagyasztásáról. Miről is van szó tulajdonképpen? Tény, hogy a nyugdíjak emelése esetén is bekövetkezhet s nyugdíjak reálértékének csökkenése. Ha ugyanis az adott időszakban a nyugdíjösszegek emelkedése kisebb, mint a piaci árak emelkedése, akkor csökken a nyugdíjak reálértéke. Ez következett be nálunk és ezt a miniszterelnök is elismerte. Ugyanakkor élesen támadta a nyugdíjak reálértéken való befagyasztását, mert az veszteséget okozna a későbbiekben a nyugdíjasoknak. Az inkriminált „nyugdíjak reálértéken történő befagyasztása” nyilatkozat helyett használható az azonos cél elérését szolgáló meghatározás, nevezetesen: nem szabad megengedni, hogy a nyugdíjak reálértéke a jövőben bármikor csökkenjen. Ezt ép ésszel senki sem támadhatta volna, bár ugyanazt a célt szolgálja az inkriminált nyilatkozat is. Az utóbbi meghatározás nem jelentett volna ígéretet a reálnyugdíj emelésére, de nem is zárta volna ki azt, ha a közgazdasági feltételek – jobb gazdasági teljesítmény – azt lehetővé teszik.

Tóth László, Leányfalu

Szédítő!

Visszatérnék arra a csodálatos májusi nyugdíjemelésre. Az ismerőseim, úgynevezett átlagnyugdíjasok kaptak kb. 3500-4000 forintot, utána pedig most kapják meg az ennek megfelelő 1,1 százalékos emelést. Ez az én esetemben 830 forintot tesz ki. Ugyan ne vicceljenek már, gondolják meg, hogy ez az összeg még egynapi étkezésre sem elegendő, nemhogy egy családi körben elköltött jó vasárnapi ebédre! S akkor még mernek szónokolni a nyugdíjak reálértékének növeléséről, s az úgynevezett szebb jövőt emlegetni! Ezt a bizonyos szebb jövőt mi, idősebb nyugdíjasok a jelen szociális és egészségügyi körülmények között bizony már alig-alig fogjuk megérni… Bocsánat az esetleg elkeserítő igazság kimondásáért, de ha nyugdíjastársaim közül néhányan majd olvassák e sorokat, biztosan igazat fognak adni nekem. A milliárdos kormánytisztviselőknek meg üzenem: ha segíteni nem tudnak, legalább hagyják békén a nyugdíjastársadalmat. Amíg tudunk, élünk, s ha már nem leszünk, legalább az állam nem kell hogy kifizesse nekünk ezeket a „szédítő” összegeket.

Simon Istvánné, Bp.

EUSZU

Ne tessenek azt hinni, hogy visszasírom a gazember néphülyítő szovjet komcsi totalitarizmust, de fel kell emelnem szavam mint olvasó és néha író ember az EU totalitarista aberrációi ellen is. A legújabb unió svihák komisszárjai (politikai aktivistái) mondják meg nekem, hogy mekkora uborkát szabad ennem, hogy a női mellben mennyi lehet a szilikontartalom, hogy mi a bio és mi a nem bio, hogy mi a káros és mi a hasznos stb. Ha G. Orwell élne, biztos megírná az EU-s „paradicsomi” állapotokat is, az új unió állatfarmján elkövetett disznóságokat. Ide jutottunk. Az EU kezd idegesítőbb lenni, mint a volt Szovjetunió.

TO., Mikháza

Ez igen!

Tisztelt Barta Boglárka és Fehérváry Krisztina! Kérjük, engedjék meg, hogy néhány sorban szóljunk a Magyar Demokrata 2008. június 25-i számának 61. oldalán található „Lélektelen minőség” című cikkével kapcsolatban. Mindenekelőtt rendkívül sajnáljuk, hogy a cikk írójának (Hádé) ilyen kellemetlen élményben volt része a kávézónkban. Építő kritikaként kezeljük észrevételét, és szeretnénk kihangsúlyozni, hogy már megtettük a szükséges lépéseket, új tagokkal bővítettük csapatunkat és a régi munkatársaink tanfolyamon vettek részt, hogy biztosítsuk vendégeink számára a kiszolgálás magas színvonalát.

Sevgi Mavi, ügyvezető igazgató

Egy telefon

Ha határozatlan, alkalmatlan! Ha gyáva, akkor is! Ha valamivel zsarolható, pláne az! A budapesti rendőrfőkapitányról van szó. Azt gondoltuk, Gergényi után tényleg lesz valami változás a rendőrség vezetésében, de ez továbbra is várat magára. Milyen egyenruhás katonaember, sőt magas rangú tiszt az olyan, aki a korábbi, (remélem) a társadalmi béke érdekében jól átgondolt rendelkezését, parancsát egy-két liberális tiltakozó telefonja hatására visszavonja? Először megtiltotta a homokosok budapesti felvonulását, majd jött egy telefon valahonnan a liberális körökből, melyben megüzentek valamit ennek a szervilis alaknak és ő azonnal visszakozott. Ezután a homokos felvonulás már nem veszélyeztette „aránytalanul” a közlekedés rendjét. Emlékezzünk, hányszor tiltottak már be társadalmi szempontból sokkal fontosabb kormányellenes tüntetést a fenti okra hivatkozva. Most spórolhatott volna a rendőrség feje, hiszen állandóan panaszkodik az anyagiak hiányára. Nincs pénz kergetni a betörőket, óvni a közvagyont, de provokatív felvonulás biztosítására van 2200 rendőr és százmillió forint. Röviden: ez a kapitány is leszerepelt!

Kocsis Sándor, Bp.

Hegedűs D. Gézának

(Gondolom, véletlen a névazonosság, de tény, hogy a Vígszínház egykori párttitkárát Hegedűs D. Gézának hívták…) Hallom, hogy feljajdult a Művész úr, és „ki a politikával a színházból!” tartalommal „elfogulatlan” nyilatkozatot tett itt-ott. Na! Tudja, én csak egy egyszerű büfés vagyok, nincs akkora „médiafelületem”, mint Önnek, így maradnak a vendégek, meg most az olvasók, hogy elmondjam a következőt: A fehérvári színház most leváltott igazgatója rendszeresen léptette fel a színészeket a szocialista rendezvényeken. A 2006-os választási kampányzáró nagygyűlésén az ARÉV sportcsarnokban a Vörösmarty Színház társulata és tánckara korteskedett. Javaslom, hogy az nyissa ki most a száját, aki akkor is szólt, kedves uram! A sors fintora, hogy a most menesztett igazgató öt éve még nagyobb megdöbbenésre került ide. Tudniillik őt akkor a „szakma”, a kulturális bizottság és a színház társulata is teljesen alkalmatlannak tartotta. Akkor hogy-hogy nem verték félre a harangokat. Megmondom: nyílt titok volt, hogy az új embert az SZDSZ támogatta, és levegőben lógott a többmilliárdos színházfelújítás… (Megsúgom: megkapta.) A mostani váltás előzménye volt ellenben, hogy a kulturális bizottság – többek közt – az új igazgató pályázatát is alkalmasnak találta, a társulat negyven százaléka (!) váltást akart, a „szakma” pedig, tisztelt H. D. Géza: Ön a köbön… És esténként kiáll több száz ember elé, hogy nemesítse az erkölcseiket…? Kérem, legalább ma egy kicsit vastagabban rakja az arcára a festéket!

Fecske Olivér, Székesfehérvár