Kétségtelen, hogy az MSZP tetemes szavazatveszteséget könyvelhet el, de a bizonytalanokkal szemben a baloldali kemény mag nagy része továbbra is kitart pártja mellett, még ha igencsak elégedetlen is vele. A büdöscigányorbánozók és mocskosfideszesrablóbandázók elhallgattak ugyan (jócskán volt is rá okuk), rühellik nyíltan vállalni a véleményüket, de szavazni sokan el fognak menni közülük, ha országgyűlési választásokra kerül sor. Az se tévesszen meg senkit, hogy a kisnyugdíjasok nem mentek el igennel voksolni a kórházi napidíjról és a vizitdíjról, de még egyes időközi önkormányzati képviselő-választások eredménye sem tekinthető meghatározónak. Ezért tisztelettel javaslom, hogy a közvélemény-kutatók mielőbb vezessék be a „rejtőzködő MSZP-szavazó” fogalmát. Szerintem a valóság az, hogy nem lehet pontosan felmérni, hogy milyen arányú a szocialisták tényleges támogatottsága. (Folytatása a következő számban.)

Újvári Gábor, Budapest

Ne szónokoljanak!

A minap a tévé-híradóban bemutatták a japánok által gyártott, a víz hidrogénenergiájával működő autót. Elszomorodtam. A vízzel hajtott autó elvének feltalálója magyar ember – sajnos azonban a magyar kormányok nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a találmányt hazánk javára megvalósítsák. A feltaláló, Gróf Spanyol Zoltán Felvidéken született, a család a háború után onnan menekült Budapestre. Származása miatt a kommunista Magyarországon egyetemen nem tanulhatott. Villamosipari érettségije után hamarosan Bajorországba emigrált, villamosmérnöki és robottechnikai diplomáját Münchenben szerezte. Ott fedezte fel, hogy a víz plazmásításával a hidrogént elektrolízis és robbanásveszély nélkül fel tudja használni robbanómotorok, sugárhajtású motorok, gőzkazánok működtetésére. (Szerinte a Paksi Atomerőműben az atomenergiát a találmányával ki lehetne váltani. Ez a javaslata az atomerőművekben világszerte hasznosítható.) Találmányát a Német Szabadalmi Hivatal évekig vizsgáltatta nemzetközi szakértőkkel is, és 1993-ban a szabadalmát elfogadták.) Itthon többen felkarolták ugyan, pl. Orbán Viktor kezébe jutott a szabadalom német leírása, a fordítás és a feltaláló kísérőlevele, miszerint a találmányát felajánlja a magyar nemzetnek. Az autó teszteléséhez a kormánytól anyagi segítséget kért. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium vette át az ügyet. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szakértői megvalósíthatónak ítélték a találmányt, ám a Budapesti Műszaki Egyetem véleménye lesújtó volt. A döntéshozók emiatt elbizonytalanodtak. Miután a Fidesz elveszítette a választásokat, már senki sem volt hajlandó érdemlegesen foglalkozni ezzel a találmánnyal. Elaludt az ügy. Nem értem, hogyan merészelték a nagyon alapos és precíz német vizsgálati eredményt kétségbe vonni. Miért akarunk mi mindig okosabbak lenni azoknál, akik egyszer már alapos indokkal elfogadták? Nagy találmányainkat csak akkor ismerjük el, ha már a magyar feltalálót kiüldöztük hazánkból és amikor már Nyugaton híressé vált, s a feltaláló már Nobel-díjat kapott. Akkor viszont hencegünk: ezt is magyar ember alkotta, s ilyenkor nagyon büszkék vagyunk rá. Rezümé: Ne szónokoljanak a magyar politikusok az energiaválságunkról, amíg nem néznek szembe mulasztásaikkal, és nem teszik azokat minél előbb jóvá!

Hábel György, Bp.

Hiányérzet

Elvitt a kíváncsiság a Jobbik Magyarország Mozgalom egyik nemrégi rendezvényére. A szabad ég alatt zajlott egy szál mikrofon és hangszóró segítségével. Volt két rövid szónoklat és egy vers. A magyar himnuszszal kezdődött és a székely himnusszal végződött. Az alaki formát a Magyar Gárda mintegy húsz tagja adta, és megjegyzendő, hogy az eredendően bámészkodó néhány száz fős közönség a puszta jelenlétüket a levonuláskor vastapssal jutalmazta, egyszerűen csak azért, mert szimpatikusak voltak. A benyomásom róluk: szerény lehetőségeik ellenére ezek a jobbikos fiatalok számomra egyértelműen azt bizonyították, hogy a magyarságuknak légszomja van. Úgy tűnik, mintha létezne valaminémű genetikai örökségük a hazaszeretetet illetőleg, merthogy nem tanulták, az biztos. Ugyan hol tettek volna szert ilyesmire? Mégis érezhető volt annak a hazaszeretet-légkörnek a hiánya, ami miatt ők ágálnak – most, 2008-ban. Határozottan szimpatikus volt a segítségért kiáltásuk. Egyesek közülük talán meg sem tudják igazán fogalmazni, hogy mi is az, ami fojtogatja őket, csak éppen tudják, érzik, megszenvedik. Hazafias igyekezetük, hitvallásuk megérdemli, hogy teret nyerjenek az elmocskosodott politikai palettán!

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Digitális tv

Nagy változások várhatók a sokat szidott (elfogult és egyoldalú) magyar tömegtájékoztatásban. A megyei lapban olvasom, hogy „uniós előírások szerint” nálunk is „be kell” vezetni a digitális felszíni sugárzást, és „egyetlen szoba-antennával legalább 20-30 tévéadást lehet majd fogni”. Köszönjük az uniónak. Öröm ez, mert így a szegényebbek, a hárommillió koldus is részesülhet a tömegtájékoztatás lehetőségéből. De kérdés, milyen összetételű bizottság dönthet arról, hogy melyik tévéadó kerülhet a földfelszíni sugárzásba? Én személyesen nagyon szerény igényekkel lépek föl. Harminc csatornából háromhoz ragaszkodom, a többi nemigen érdekel. Ezek: Duna TV, Echo TV és a Hír TV. Korábbi keserű tapasztalataim azt súgják (unió ide vagy oda), hogy Magyarországon még ez a szerény igény sem fog érvényesülni. Félek, hogy a megszokott politikai részrehajlást láthatjuk meg, mégpedig a 60 éve élő „szabálynak” megfelelően: Bolsevik rosszul nem járhat! Adja az Isten, hogy ne így legyen!

Kövér Károly, Szeged

Turul 1.

34, azaz harmincnégy ország (nép, nemzet, állam) tekinti jelképének valamelyik ragadozó madarat. Sast vagy annak valamelyik rokonát, a vércsétől a kányáig, sólyomtól az ölyvig, héjáig. Legalábbis ennyit össze lehet számlálni az 1995-ös kiadású világatlaszban. Van köztük stilizált, naturális, egyfejű, kétfejű, hajadonfővel, koronával, fekete, fehér, rózsaszínű, aranysárga, a barna többféle árnyalata, sőt kockás is (Csehország). Karmaikban: jogar, országalma (függetlenül attól, hogy jelenleg királyság-e vagy sem), sarló, kalapács, kard, szablya, láncdarabok, babérág, tölgylomb. A béke olajága hiánycikk, akár a békegalamb. Biztonsággal galambnak minősíthető madara csak Guineának van, ha a csőrében lévő ágat olajágnak tekintjük. (Ámbár a szárnyasra irányuló kard és puska sokat levon a jó szándékból.) Egyedül a magyar turulra jellemző a fészkét óvó madár testtartása. Az összes többi inkább közelít a harci kakas pózához. Lábujjhegyen, magukat kihúzva, kidüllesztett „kebellel”, csattogó szárnyakkal. Az egész térség itt telítve van velük: Ausztria, Albánia, Csehország, Lengyelország, Németország, Moldova, Románia, Oroszország, Szerbia mind-mind hasonlóképpen van felszerelve. Még a „béke barátja” USA is fehérfejű rétisassal tündököl. Karmaiban sem látni békeszimbólumot – éppen ellenkezőleg. Csehország vezeti a sort, címerében két-két sassal, valamint a közismert kettős farkú oroszlánokkal. Valamennyin korona. Kész csoda, hogy Szlovákia onnan is át nem emelt egy sast vagy oroszlánt – címergyártás közben! Legalább egy félfaroknyit! (Folytatása a következő számban.)

K. O., Kiskunfélegyháza

Nagy kérdés

Az m1 tévéadó egyik tavaszi vitaműsorában Nagy kérdés címen az örökzöld cigánykérdés került terítékre. Többek között egy egészen furcsa vélemény is elhangzott. Megalázó, hogy a romáknak nyújtott segélyt egyes önkormányzatok némi közhasznú munkához kötik. Nem értek egyet azokkal, akik szerint az országban egyre égetőbbé váló cigánykérdést kizárólag a nem cigányoknak kellene megoldaniuk. Mióta megalázó és miért csak a romáknak a közhasznú munka? Nagyon sokan évekig megalázó bérért és körülmények között dolgoznak munkahelyükön, de összeszorított foggal kénytelenek az adott munkájukat elvégezni. Igaz, ők nem a segélyért, hanem a megélhetésükért küszködnek, és többek között azért is, hogy a munkájuk ellenértékének egy részéből a romáknak segélyalapot képezzenek. A mai magyar társadalomban egyre kevesebb aktív dolgozónak egyre több inaktív romát kell eltartania. Ez a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik. A műsorban az igazi nagy kérdések nem hangzottak el: képes-e a jelenlegi kormány a romáknak (és nem romáknak) képességeikhez mért munkalehetőséget biztosítani, és képesek-e, akarnak-e egyáltalán ezekkel a munkalehetőségekkel élni a segélyeken tengődők. A cigányság felemelkedésében elsősorban a cigányságnak kellene aktívan (tanulással és munkával) közreműködnie. Ezt a közreműködést szerintem, ha másként nem megy, akkor valami módon ki kell kényszeríteni. A nagy kérdés a cigányság munkára és tanulásra szoktatásával oldódhat meg, nem pedig az eltartásával.

Tégen László, Nagymaros