A hazai sajtót bejárta egy kép, melyen egy tiszta ingbe bújtatott nyolc év körüli roma fiú táblát tart a magasba: „Csináljatok magatoknak gyereket!” Értsd, ne a család kenyérkeresőjét és többnyire folyékony kenyerét vegyétek el! Az „aggyanak!” kifejezés már annyira beépült ezeknek az embereknek a szókincsébe, hogy államférfi legyen a talpán, aki megérteti velük, hosszú távon ez nem mehet, maguk is felelősek a sorsukért. Egy öregedő és egyre fogyó nemzet nem tarthat el örökké egy folyton gyarapodó réteget, melyet legfőképpen az különbözteti meg az anyanemzetétől, hogy míg a magyart virtuskodás közben a vagon tetején éri áramütés, addig a romát éjszaka, a szomszéd kertjében anyagbeszerzés közben. Lehet persze, hogy egy belvárosi kávéház teraszáról nézve a helyzet nem drámai, így nem is létszik remény a megoldásra. Egy kis előrelépést az jelenthetne, ha minden két-két problémás, agresszív roma család közé beköltöztetnének egy-egy virtigli szabadelvű jogvédőt. Akkor lenne itt Palesztina!

M. S., Miskolc

Osztályharc

Mai elvtársaink még a marxizmus-leninizmus virágkora idején nagy hangsúlyt helyeztek rá, hogy a társadalompolitikai osztályokra tagozódik. Ma a balliberálisok erről mélységesen (és gyanúsan) hallgatnak. Miután kommunista hitüket megtagadták, egy mukkot sem szólnak arról, érvényes-e még a munkás-paraszt-értelmiség tagozódás. Kell-e még élezni az osztályharcot? A társadalom összetétele gyökeresen megváltozott. A SZU által hatalomra segített vörös világ azóta csak erősödött. A kék overallos „balos” gyárigazgatókból gyártulajdonosok lettek. A tűzhöz közel ülő balosok bent maradtak zsíros, vezetői állásaikban. Napról napra nő a vagyoni különbség a szürke munkavállalók és a jól fizetett értelmiségi slepp között. Egyidejűleg folyik az elszegényedés és a meggazdagodás. Az újgazdagok kapzsisága fokozódik, a bebetonozódott elvtársi réteg nem ismer önmérsékletet. Legnagyobb bűnük, hogy gagyival és konzumidiotizmussal etetik a tömegeket. Titkolják, hogy lehetne teljes foglalkoztatottság, hogy szigorúan büntették a „közveszélyes munkakerülést”. Titkolják, hogy gőz erővel megy nálunk a munkavállalók jogainak folyamatos csorbítása és a szociális vívmányok állandó nyirbálása. Három helyett két társadalmi osztály van ma: a kárvallottak és haszonélvezők osztálya. Osztályharc még nincs, de lesz. Akkora, hogy tátva marad tőle a szánk. Biztató jelek (elsöprő erejű népszavazás, meghátrálások) már láthatók. Akik ma dugdossák, rejtegetik a kisemberek elől a szakszervezeti jogot, a munkajogot, a magyar alkotmányt, azok ezt már nem sokáig tehetik. Bízzunk ebben!

Kövér Károly, Szeged

Lesz-e sors?

Nem is tudtam, hogy van már kisegítő egyetemünk is, ahová a kisegítő iskolából érettségi után mehet tovább a diák. Vagy netán minden egyetemet kisegítővé silányítanak ebben a nagy iskolareformban? Sok nagykutyának van még gyenge eresztésű gyereke? Mikor lehet visszaállítani a régi, a világban elismert magyar oktatási színvonalat? Hány év múlva kopnak ki az iskola padjaiból a zárt ajtók mögött vizsgázók? Csak az oktatási reformnak nevezett rombolás kapcsán merül fel bennem ennyi kérdés, és hol van még az egészségügy? Ott sem kevesebb a kérdésem, de kinek tegyem fel őket? Ezeknek, akik szisztematikusan, tudatosan rombolnak már hat éve? Milyen választ kapnék? Hogy majd tíz év múlva minden szebb és jobb lesz? Mihez képest? Most jól le kell silányítani az országot minden területen, hogy ahhoz képest majd valóban látható legyen egy icipici javulás? De ez az ország már elindult a felemelkedés útján, elkezdett virágozni 1998 és 2002 között. Mikor érjük el azt a színvonalat, és mikor emelkedünk annál is feljebb, hogy Európa országai közül ne mi legyünk a Balkán? Petőfi szavait idézve én is azt kérdezem: „Lesz-e sors, oh, lesz-e isten, aki minket megsegít?” Istenben bízva azért mégiscsak nekünk, embereknek kell cselekednünk.

Czető Lászlóné, Bp.

Még most is

Látva a televízióban (Hír TV, Csermely Péter) Berecz Jánossal Kádár Jánosról írott könyve kapcsán folytatott beszélgetést, a hideg futkosott a hátamon. A magyar történelem egyik legnagyobb kollektív-gyilkosságokat elkövető emberről beszélt Berecz nyugodtan, a megbékélés hangján, mert szerinte Kádár nem volt gyilkos. (Akkor persze Szálasi sem volt gyilkos – mondaná egy Bereczhez hasonló, de ellentétes ideológiájú ember, mert nem saját kezűleg gyilkolta le az embereket a Dunába.) De nem az a legborzasztóbb, hogy volt és van „ő” (mármint Berecz), hogy voltak „ők” (ők minden nemzetben megtalálhatók ma is), hanem az, hogy a magyar értelmiség is melléjük állt, és ami teljesen érthetetlen, sokan az ismert tények után is, még most is mellettük vannak, vagy úgymond „semlegesek”. Egyben van igaza Berecznek: hogy az amerikaiak eladtak minket. De ebben a kérdésben tökéletesen megmutatkozik benne is a bolsevisták hatalomvágya és totális erkölcstelensége. Mert amikor „kellett”, gyűlölködve szidták azokat, akik eladták (nekik) az országot, és most ugyanők vagy a neveltjeik nyalnak nekik, csak hogy a segítségükkel hatalmon maradhassanak.

Tkacsik István, Kassa

Hordozni a terheket

Szeretnék köszönetet mondani a 2008. augusztus 27-i számban megjelent cikkükért. Arckép, Szerencsés Károlyról (Írta: Boros Károly). Hívő ember vagyok (több mint ötven éve), de az olvasott cikk legalább annyit jelentett számomra, mint a fél évszázados templomba járás! Emberi utunk – a teremtéstől a megváltásig – csakis így elviselhető! Szabad akarattal vállalni és hordozni a terheket! Ez az, ami értelmet ad létezésünknek. Hogy ebbe a „vállalásba” a magyar kultúra hordozása is a fókuszba került, sokat jelentett számomra. Figyelmébe ajánlom az Arcképet minden egyházi gimnáziumban tanító osztályfőnöknek! Az ifjúságot mi neveljük: olyan lesz a magyarság jövője, amilyen „vitaminokkal” és „immunerősítőkkel” tápláljuk a ránk bízottakat!

Faragó Laura, Budapest

Le a feketemunkával!

Szervusz kisfiú! Mit csinálsz? – Meggyet szedek a barátaimmal. – Kié a gyümölcsös? – A papámé. – És hányan szeditek? – Nem tudom pontosan, mert a bátyám haverjai is eljöttek segíteni. Nagyon sok a meggy, úgyhogy van munka rendesen. – Munkaszerződésetek van? – Micsodánk? – Munkaszerződésetek, mert anélkül szabálytalan. Nem mondta az apukád? – Nem tudom, mit tetszik kérdezni, de mi nagyon jól érezzük magunkat. Apukám azt mondta, hogy mindenki annyi meggyet ehet, amennyit csak akar. – Szóval adó- és járulékköteles természetbeni juttatás. Ajjaj! Hát a vállalkozás hasznából részesültök-e? – Hogy mit csináltunk?! – Pénzt kaptok-e? – Nem, semmit, csak úgy jöttünk szedni. – Tehát fiatal, szakképzetlen munkavállalók bejelentés nélküli ingyenfoglalkoztatása. Ujjuj! Jól sejtettem. Szabálytalan és törvénytelen az egész, ami itt folyik. – No, emberek, figyelem! Kemény, szakszerű intézkedést kérek. Az APEH-kommandósok a vámosokkal balról kerülnek. A munkaügyisek, munkavédelmisek, a katasztrófavédelmisekkel jobbról. A fogyasztó- és vegyvédelmisek, az ÁNTSZ-esekkel és a rendőrbajtársakkal együtt pedig hátulról, a völgy felől kerítenek. Rajta, bevetés indul!

Keszthelyi István, Budapest

Nap(szúrás)kelte

A közszolgálati magyar tévé még két évre szerződött a médiavilág legzüllöttebb figurájával, Gyárfás Tamással. Prolongálták az aranybánya kiaknázását Gyárfás hasznára: a másfél percenként megjelenő, potencianövelő szerek (és egyebek) reklámjának bevétele az ő feneketlen zsebébe vándorol. A saját produkciójában készülő Sport pluszt a közszolgálati ingyen reklámozza orrba-szájba. A reklámok szüneteiben a néző közszolgálatiságot is kap a műsorvezetők jóvoltából. Bár Aczéltól, Bánótól és Orosztól már megszabadult, de az új arcok sem jobbak: annyiban különböznek az elődeiktől, hogy az arcuk kevésbé barázdált, az artikulációjuk meg valamivel tisztább. A szellemiség a régi: megteremteni az egységesen baloldali Magyarország virtuális képét a közszolgálati képernyőjén. Néha személyesen maga Gyurcsány Ferenc is megjelenik a képernyőn: ünnepi misét celebrálnak neki úrfelmutatással. Egy óra hosszat csak az övé a tévé: nyilatkozik és kinyilatkoztat, jósol és fenyeget. A két hétvégi nap igazi csemege: szombaton az érthetetlenségig beszédhibás Verebes dicsekedik nem létező művészi sikereivel. Nyilván nagyot is hall, mert nem zavarják meghívott vendégeinek bátortalan megszólalásai. Végiglocsogja a három órát. A fénypont a vasárnap: a főszerkesztő, a penetráns rossz ízlés ihletett prófétája hisztérikusan lelkesedve emel égbe vérgagyi produkciókat, színészkirályként ünnepel hitvány pojácákat. Gondoljunk bele: ez a műsor fogja végigasszisztálni a következő választásokat! A közszolgálati tévé cinikus nyíltsággal az MSZP agitprop osztályaként működik.

Dr. Halmosi Kázmér, Bp.