Aztán valami megváltozott. A szocialisták nem tudtak beletörődni a hatalom elvesztésébe, és mivel a testületen belüli kisebbségük nem tette lehetővé, hogy továbbra is ők diktáljanak, így összekapaszkodtak a fiatal demokratákkal. Úgymond: a város érdekében. A dolog akkor lett gyanús, mikor elkezdődött azon szakemberek levadászása, akik a polgári oldalt képviselték (volna!) Orosházán. Még a testület feloszlatását is kezdeményezték a szocik a Fidesz helyi frakciójának egyetértésével, ám az utolsó pillanatban a fideszes alpolgármester,(„örökös”) listás országgyűlési képviselő) könnyes szemmel bejelentette, hogy mégsem támogatják az önfeloszlatást. Bennfentesek szerint „odafönt” leállították az akciót. A harc fokozódik. Ebben jelentős szerepe van a másik fideszes alpolgármesternek, aki a Hajdú BÉT. menedzsmentjéből, Bajnai Gordon birodalmából „tért meg”. Csodák csodája, a helyi Fideszben három hónap alatt városi elnökségig vitte. A szocik útmutatása szerint vezeti a hadjáratot a polgármester leváltásáért, hiszen így visszatérhet a várost 12 éven át félelemben tartó volt városvezető. Minden testületi ülés úgy indul, hogy lemondásra szólítják fel a jelenlegi polgármestert, fegyelmi vizsgálatokat indítanak ellene. Eltávolították tanácsadóját, a fürdő igazgatóját, a Média kft. vezetőjét, a Városgazdálkodási Zrt. korábban általuk is hazahívott második emberét, ugyanott évekkel meghosszabbították a szocialisták által korábban kinevezett első számú vezető megbízatását. A „nagykoalíció” a város cégeinek felügyelőbizottságaiba, igazgató tanácsaiba egymás után szavazza vissza a szocialisták embereit. A korábbi polgármester fiának érdekeltségébe tartozó őrző-védő vállalkozás sorra nyeri vissza addigi pozícióit. Ami itt zajlik, az az eszméket, erkölcsi értékrendet, a választói akaratot megcsúfoló helyi politikai elit velejéig romlott érdekszövetségének szomorú bizonyítéka. Akik még a helyükön maradtak maradtak, azok régi, megbízható baloldaliak. Az alpolgármester szerint egyetlen céljuk: a jelenlegi városvezető lemondatása. A városérdek mit sem számít, a testület, a hivatali apparátus munkáját ellehetetlenítik, káoszt teremtenek, hiszen a polgármester alkalmatlanságának bizonyítására minden eszköz megengedett. Csakhogy. A polgármestert közvetlenül választottuk meg, ezért a fejünk fölött kezdeményezett akciók mélyen sértik a demokráciát. Több mint hatezer szavazattal szemben tíz MSZP-s és nyolc fideszes önkormányzati képviselő valószínűsíthető hatalom- és pénzvággyal átitatott szándéka áll. Már olyan hírek is terjengnek, hogy a választásokon Szarvast a szocialisták továbbra is „meghagyják” a Fidesznek, cserébe Orosházának vissza kell térnie a szocializmus útjára. Szép és nemes gondolat. Innen már csak egy ugrás a hűbéri Magyarország modernizált változata, amikor választások nélkül adhatók és vehetők lesznek településeink a pártok között. Összegezve: Orosházára visszatért a félelem. Akik a szocialista városvezetés alatt állásukat, egzisztenciájukat veszítették, ma már kettős félelem szorításában retteghetnek jövőjükért. Mi is várjuk a választásokat, és vele a Fidesz országos győzelmét. Itt, Orosházán azonban jelenleg egybeforrott a polgári szövetség a szocialistákkal. Ők irányítanak! Éppen ezért – ha ráérnek – nézzenek el Orosházára a Fidesz országos vezetői, és segítsenek eldönteni, hogy itt a Viharsarokban kire szavazzunk? Vagy merre fussunk?

T. M-né, Orosháza

Sáregres és az Eiffel-torony

Miközben minden ideig-óráig tartó politikai lózungra százmilliók folynak el, kiváló művészeink bemutatására sem akarat, sem pénz nincsen. Kevesen tudnák például arra is a választ, hogy mi köti össze Csók István Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre című festményét és az Eiffel-tornyot. Holott az 1900-as Párizsi Világkiállításon mindkettő nagy aranyérmet nyert. Az Eiffel-torony mára egy ország, egy világváros jelképe lett, míg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő festmény feledésbe merült. Csók István szülőfalujában, Sáregresen azonban elindult valami. Az említett festmény ugyanis a helyi református templom belsejét ábrázolja, s a mai napig az az Úr asztala áll ott, amit a mester a vászonra varázsolt. De igazán nem is ez a fehérre meszelt puritán templombelső az érdekes, hanem az Úr asztalához járuló fiatalok, öregek arcáról sugárzó tisztaság, becsület, szeretet, amelyet észrevettek azok az ítészek is, akik egykor nagy aranyéremmel jutalmazták ezt a képet. Ha ennek a kisugárzásnak lehetne olyan fizikai megjelenítése, mint az Eiffel-toronynak, ez lenne a mai eldurvult világban a mi jelképünk. Erre tesz emberfölötti próbálkozásokat a kicsiny falu polgármestere, aki a falu és a gyülekezet számára egy nagylelkű szponzor segítségével megcsináltatta a kép egy az egybeni másolatát. 2008. augusztus 20- án rendhagyó kamarakiállítást rendezett, és könyvet adott ki a mester eddig nem publikált tárgyaiból, fényképeiből és elfeledett cikkeiből. Az ünnepi istentiszteleten Bagi László nagytiszteletű úr beszédét követően pedig felolvasta Szent Pál Szeretet himnuszát, majd könnyes szemmel ott, a templomi sokaság előtt bocsánatot kért valakitől, akit évekkel korábban megbántott. Ő, a kicsi asszony, a falu első embere képes volt erre. Mint ember óriás lett sokunk lelkében. Példát mutatott, hogy valahogy nekünk is így kellene élnünk, és akkor tudnánk segíteni a szeretet erejével ezen az elvadult világon.

Palotainé Kali Gabriella

Terjeszkedik

Ne sz@rjanak bele Erdélybe is! Legyen elég nekik „Magyarország”. Olvastam az Erdély.ma-n, hogy: „Megalakult az SZDSZ határon túli magyarság szekciója. A szekció célja, hogy az SZDSZ külpolitikájában markáns, hangsúlyos szerepet kapjon a határon túli magyarsággal való foglalkozás.” Terjeszkedik a magyarországi szülőföldárulás.

TO., Mikháza

Következmény

Visszavárja az MSZP az SZDSZ-t a koalícióba, hogy együtt arathassuk le az elmúlt két év programjának sikereit – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter, MSZP-alelnök a Zsidó Nyári Fesztivál megnyitóján. Hogy aztán ezt benn, a zsinagógában meghallották-e, s hogy erre a megnyitón jelen lévő közönség harsogó röhögésbe tört-e ki, arról az újságcikk nem tett említést. Kiss Péter híres mondásának egyetlen, de jóvátehetetlen következménye lett: Nem szakadt rá az ég!

K. J., Budapest

Sajtótájékoztató

– Nem, egyáltalán nem, sőt – úgy is mondhatnám – ez teljesen kizárt. Ha így lenne, tudnék róla, de nem tudok. Ezért ez csak egy fikció, amit nem kommentálok. Maga egyszerűen hülyeségeket beszél. – Köszönjük. A következő kérdésre válaszol a miniszter úr. – Amit kérdez, az már önmegában is egy baromság. Értelmetlen felvetésekkel pedig nem foglalkozom. Egyébként is már nagyon unom a maga idióta értetlenkedéseit. Nem tudom, buta kérdéseivel miért zavarja állandóan a sajtótájékoztatóimat. Elhúzhatna már a francba! (És a farzsebéből – a nyeles fésű mellől – előrántott stukkerrel szitává lövi a Hír Tv riporterét.)

Keszthelyi Miklós, Bp.

Ripacsok

Ez nem az ország, hanem Gyurcsány Ferenc túlélési programja – sikoltott fel Fodor Gábor a hetedik tekercset olvasva. Tudta persze ő az előző hatról is, hogy azok sem érnek egy fabatkát sem, de akkor még hallgatott. Most sem szólt volna, ha nem a túlélésért küzdene maga is. De küzdenek ám mások is. Dávid Ibolyka, aki sem Orbán, sem Gyurcsány hatalomra jutását nem volt hajlandó segíteni, most bejelentette, saját magát tudná segíteni, vállalná a miniszterelnöki jelölést. Az eset orvosért kiáltana, ha lenne még egészségügy. Az MSZP búsképű lovagjának, Tóth Károlynak a túlélési programja Ibolya asszonyéra hajaz, normális pártot szeretne. Hogy e célból kiktől szabadulna meg, arról még nem nyilatkozott, de bízzunk benne, hogy pártját a normális szintre, a küszöb alá tornázza le. Kiss Péter az ütemérzék elképesztő hiányával küszködve bejelentette, hogy egy új koalícióban látná saját túlélésének esélyét. Lendvai Ildikó sem a régi. Amikor beküldték a tévébe, hogy adja el a hetedik programot is, árnyéka volt hajdani agitpropos önmagának. Összeroskadva, tétován, bizonytalanul próbálkozott, de minden gesztusán átsütött, hogy már nem hisz a vezérben, sokkal inkább a saját jövőjén töpreng. Az alakítás annyira hitelesre sikerült, hogy a végén nem tudtam, mit nézek. Nap-keltét vagy Napnyugtát. Fiúk, lányok! Hallgassatok a bölcs öregre, Kovács Laci bácsira! Merjetek kicsik lenni, és szívódjatok fel! Túléljük.

M. S., Miskolc