Éljen a szabadság!

Az „arányos” és „független” tömegtájékoztatásból megtudtam, hogy tovább folytatódik jogaink és szociális vívmányaink nyirbálása. Betiltják a tojás- és paradicsomdobálást, de „módosítani” akarják a gyülekezési törvényt is. Vajon az elvtársak szűkíteni vagy bővíteni szeretnék a szabadságunkat? Ahogy volt és ahogy van, az nekik nem jó. Nekik mindig „Új Magyarország” kell, amitől már minden hajunk szála égnek áll (Egészséges kivétel erősíti a szabályt: a kopasz ember). Mondanom sem kell, hogy az új tilalom ezúttal is a szegényeket sújtja, mert olyat még sohasem hallottam, hogy a burzsuj-elvtársak az emelvényről dobálták volna a kisembereket. Másik hírem is van, „pozitív” és előremutató. Pártunk és kormányunk továbbra is engedélyezi – még a konzervatív világnézetűeknek is – a szabad, szinte korlátlan lélegzetvételt és továbbra is ingyen jutunk oxigénhez. Elvégre a XXI. században élünk, az Európai Unióban.

Kövér Károly, Szeged

Mosás

Pártunk és kormányunk holdudvara mindig bedob valami marhaságot, hogy a nép egyszerű gyermekei azon rágódjanak, ne a nyomorúságon. Van másik! – kiáltja el magát a főböszme és már rántja is ki a kalapból a következő rettegnivalót. Szeptember huszadikán volt a Magyar Charta és a cigányság közös tüntetése. Ezen a tüntetésen a beharangozott harmincezer helyett a kormány Magyar Távirati Irodája szerint háromezren vettek részt. A minden idők legnagyobb cigánytüntetésén kb. hatszáz cigány volt. Kolompár Orbán odáig süllyedt, hogy történelmi ereklyénket, az árpádsávos zászlót kimosatta a Duna-parton és megállapította, hogy már tiszta. Be lehet vinni a Terror Háza múzeumba kiállítani a tiszta zászlót. Valószínű, hogy történelmi zászlónkat összekeverte Kolompár úr a saját lelkiismeretével. Azt kellene kimosni, bár azon egy hordó víz sem segítene. Remélhetőleg a független magyar bíróság ebben segítségére lesz a daliás vezérnek.

Forgó Irén, Békéscsaba

Rövidke tarka magyar

Monumentális felvonulás volt az Andrássy úton október 4-én. Nem voltam ott, csak a hírekből tudom, hogy a békesség kedvéért a rendőrség igen felkészült, sőt valamennyi keresztutcát le is lezárták. Az Erzsébet tér volt a „0” km a felvonulós kedvű „tarkáknak”, de utána már nem volt kecmec, hiszen se jobbra, se balra nem térhettek ki, csak a 2,4 km-re lévő Hősök terén landolhattak, ahol Gyurcsány várta őket tárt karokkal. Nem értem, hiszen Gyurcsány azt hangoztatta a tévében, hogy a Dobrev Klárával együtt a menet élére áll, akkor miért Hősök terén várta őket ölbe tett kézzel. Szóval a békés tüntetőknek – ha akarták, ha nem – végig kellett koslatniuk a cirka 2,4 km-t, pedig szerintem abba a 4-5 ezer „tarkába” még azok a gyanútlan bámészkodók, vagy turisták is bekeveredtek, akiket a rendőrség az Erzsébet térről és a környékéről beterelt az Andrássy útra. Legközelebb a Baross térről az Erzsébet hídig (2,3 km) kellene indítani ehhez hasonló felvonulást és a megfelelő tüntetőlétszám elérése érdekében indulás előtt még várják meg egy pár zsúfolásig telt vonat beérkezését is a Keletibe, hátha akkor a bőröndökkel szaladgálókkal együtt még a hatezer főt is meghaladná a felvonulók száma.

Kónya Béla, Budapest

Avatkozás

Erdélyi magyar egyirányú utca. Olvastam Markó Béla szeptemberi dolgozatát az ÉS-ben. Ez, a Hajdú Victor Győző szakiskolájában kultúrálódott és szociálozódott romm magyar politikus eddig azt óbégatta úton-útfélen, hogy az RMDSZ politikájába ne avatkozzon be senki az „anyaországból” és sehonnan se, mert ők sem vartyognak bele az „anyaországi” és a sehonnai politikai vircsaftokba. Gazember Béla menetrendszerűen hazudik, s tudván ezt, agymenését a Vásárhelyi Mariás újságban közölte le, a határokon túl, ahelyett, hogy erdélyi magyar újságban vállalta volna sátáni eszméinek közre adását. Az RMDSZ főmuftija „költeményével” galádul beavatkozott a magyarországi politikai pocsolyába! Mind jobban kezd hasonlítani Ceausescuékhoz, a be- és a nem beavatkozások vonatkozásában! Ha beléje avatkoznak az beavatkozás, ha ő avatkozik bele másokba, az véleménynyilvánítás. Katasztrófa!

TO., Mikháza

Ad egy tósztot…

Egy igazi gyöngyszemmel szeretném megajándékozni a lap olvasóit. Harangozó Gábor MSZP-s európai parlamenti képviselő asszistense a napokban egy olyan e-mailen terített meghívót küldött szét a nagyvilágba, ami Magyarországot közröhej tárgyává tette. Íme az angol nyelvű eredeti szó szerinti magyar fordítása: „Meghívom Önt és az ő parnerét tisztelettel a ‘Say Pécs’ Európa kulturális fővárosa 2010 Pécs városa a brüsszeli programjára, bemutatkozik ő maga arra az ünnep nyitásra. Ők adnak egy beszédet: Harangozó Gábor, az Európai Parlament tagja, Tasnádi Péter, Pécs város megye polgármestere, Mészáros András, ‘Pécs EKF program," az ő általános igazgatója. Ad egy tósztot: Branko Baricevic nagykövet, Horvátország Brüsszel állandó képviselő. Ad egy hangversenyt: Szakcsi Lakatos Béla”

Kovács László, Brüsszel

Magyar hajó

Kapitány úr! Nagy jéghegy a hajó előtt! – Tudom, látom én is, de nem olyan nagy az. – Csak a nyolcada látszik, a többi a víz alatt van. El fogunk süllyedni. – Lárifári. Ijesztgetni, az a legkönnyebb. Nem kell mindjárt betojni. – De éppen a hajózási vonalunkban van. Nekimegyünk! – Ugyan. Nyugalom! Bízzanak bennem. – Várom a parancsát, kapitány úr. – Nincs új parancs. Tudom, mit miért csinálok. Magából még kiváló tengerész válhat, ha helyzetértélekéseit, intézkedéseit mindig pontos és valós megfigyeléseire alapozza… Nem vette észre, hogy régóta egy helyben állunk? – Tényleg? Hála Istennek!

Keszthelyi István, Bp.

Sunyi pályán

A pekingi olimpia kajak-kenus versenyeinek fonetikus kiejtésű színhelye akár az ország jelenlegi vezetésének pályája is lehetne. Ezen az olimpián a magyar sportolók nem tudták hozni a korábbi eredményeiket, de ez nem csak nekik róható fel. A hirtelen Pekingben termett miniszterelnök hevesen szurkolt a kézilabdás lányoknak, de ez úgy látszik, nem doppingolta őket az oroszok ellen. A magyar sport hanyatlása éppen az ő sportminisztersége alatt kezdett gyorsulni. Miért pont a sportolóktól várjuk el a legtöbbet, amikor a szocialista kormány tevékenysége következtében az ország mélyrepülésben van. A jelen gazdasági eredményeink alapján országunk még vígaszágon sem versenyezhet az EU-hoz csatlakozott kelet-európai államokkal. A puskaport soha nem szagult honvédelmi miniszterünk létszámban és ütőképességben leépítette a hadseregünket. A zsoldossá tett magyar katonák egy része hazájától távol, idegen érdekek kiszolgálója lett. Az idén végzett tisztek már nem a Szent Koronára tettek le az esküt. Magyaridegen kormányunk a koronát is a turulmadár és az árpádsávos zászló értékrendjébe sorolta. Csoda hogy a Szent Jobbot az ünnepi körmeneteken még körben lehet hordozni. Nemzeti ünnepeinken vaskordonok között vagy zárt körben ünnepel az ország miniszterelnöke. Rákosi elvtárs nála valamivel bátrabb volt, mert legalább kiment a búzamezőre és az ujjai között elmorzsolgatott néhány búzakalászt. Ezek az elvtárs-urak már nem az aratásra érett kalászokat, hanem magát az országot morzsolják fel. Jóval a pekingi olimpia előtt ők már sunyi pályán játszottak, önmagukat aranyérmes bajnokoknak hirdetve ki. Nekik most éppen ez a kormány legjobb és a legeredményesebb. Reméljük, hogy legkésőbb két év múlva valóban aranyérmes kormánya lesz ennek az országnak.

Tégen László, Nagymaros