A szocialista viszonyok már gátolták további tollasodásukat, és pártjuk bebetonozódását. A hörcsögszerű elvtársi harácsolás folyt volna szépen a medrében, de tehetségük nem volt akkora, hogy egyszerre két lovat is megüljenek. Magángazdaságuk építése lázas tempóban ment tovább, de országépítésre már nem futotta erejükből. Hat év alatt fokozatosan sereghajtóvá és eladósodottá változtatták hazánkat. További uralkodásuk minden perce újabb kárt okoz és mélyebbre taszítja országunkat. Ilyen „népszerűség” és „támogatottság” mellett bűn a hatalmon maradás. A magyarországi vörösök hatalma azért sem etikus, mert hatalmukat bizonytalan eredetű pénzek segítségével vásárolták. Eredetileg pedig egy idegen nagyhatalom szuronyainak köszönhették. Ruszkik nélkül magyar kommunizmus soha nem lett volna. Jó megoldás csak egy van: azonnali kapituláció. A kádercsemeték, akik veterán atyáik anyagi és szellemi örökébe léptek, tapintatosan, de határozott egyértelműséggel vonuljanak vissza ebül szerzett csigaházaikba! Az állandósult népszerűségi statisztikák meg a mindent elsöprő erejű népszavazás szinte kötelezi erre őket. Jelenbéli lehetőségeiket valóban „el…rták”!

Kövér Károly, Szeged

Lassan, megfontoltan

A Honvédelmi Minisztérium jövő évi, katonalakások építésére szolgáló kerete mindössze egy lakás árát tartalmazza – olvastam a Magyar Nemzetben. Szekeres vezérezredes (bár lehet hogy rosszul tudom a rangját) korábban azt ígérte, hogy 2009-ben javítanak a honvédségi alkalmazottak életkörülményein. Hát ha egy régebbi hondvédségi lakásban megjavítják a csurgó a WC-tartályt, akkor ugye már javítottak a honvédségi alkalmazottak életkörülményein. Feltéve, ha abban a lakásban ketten laknak, hogy a többes szám is stimmeljen. Ugyanígy, ha abban az egyetlen új lakásban két honvédségi alkalmazottat helyeznek el, akkor már teljes egészében teljesült a HM ígérete, no meg újra csak a többes szám is. Idén egy lakás, jövőre egy lakás…göröngyös az út a csillagokig!

K. J., Budapest

Csúcsmarhaság

Valaha nagyon régen volt az országunknak olyan vezetője, aki képes volt egyéves jövedelmét felajánlani hazánknak, hogy segítsen a bajban. Vártam, hogy a jelenleg uralkodó vezéreink a most lebonyolított nemzeti csúcs alkalmával egymással versengve ajánlanak fel saját, összeharácsolt vagyonukból kisebb-nagyobb összegeket, amivel enyhíteni tudnák a jelenlegi helyzetet, de várakozásomban csalódni kellett. A meghívott korifeusok különböző tippeket adtak, hogy honnan, kiktől kell elvenni valamit, amivel segíteni lehetne az ország baján. Ebben élen járt a jobboldalinak és konzervatívnak hazudott párt vezetője, aki javasolta a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjának szüneteltetését, a nyugdíjemelés berekesztését, a családi pótlék felülvizsgálatát stb. Igaz, hogy könnyebb a nyomorult nyugdíjasoktól elvenni, mint a saját vagyonukat megcsapolni. Én a demokrata vezér helyében felajánlottam volna, hogy a jövő évben három kalappal kevesebbet fogok venni, és a megtakarított összeget a nyugdíjasokra fogom költeni. Biztos vagyok benne, hogy ha élne gróf Széchenyi István, nem ülne be ebbe a frakcióba tizedikként Lengyel Zoltán helyett.

Kiss Andor, Dunaújváros

Európai módon

Kellemesen telhetnek az utóbbi időben Jan Slota napjai: hiszen a magyarok iránt érzett engesztelhetetlen gyűlöletének gyakorlását önként és dalolva átvállalta tőle az európai parlament egyik magyar képviselője, Eörsi Mátyás. Ugyanis a dunaszerdahelyi futballdrukkerek elleni rendőrattak kapcsán olyasmit nyilatkozott, hogy az ott látható ősi magyar zászlók a történelem szemétdombjára valók. Épp csak azt nem mondta, hogy az emberekkel együtt, ám ha szavai nem is, az arcjátéka megfelelően tükrözte ebbéli érzéseit. Azért, mert a lelátók népe nem a Máltai Lovagok Klubjából került ki, még nem kellett volna őket félig agyonverni és ezt nem muszáj „európai módon” helyeselni. Egyébiránt pedig Eörsi nem csupán emberségből, de diplomáciai érzékből is elégtelenre vizsgázott, mert bár a Gyurcsány–Fico találkozó e sorok írásakor még nem zajlott le, de ezek után Ficónak olyan ütőkártya van a kezében, amit Gyurcsány képtelen lesz überelni. Hiszen Ficónak csak annyit kell majd mondania, hogy az önök képviselője is velünk ért egyet. Amennyiben ezt teszi, akkor ráadásul Ficónak sajnos igaza is lesz!

Juhász Margit, Miskolc

December 5.

A gyalázat napja. Ne felejtsük! Emlékeznünk kell arra a – négy évvel ezelőtti – gyászos napra, amikor a pitiáner, szatócsmentalitású honvesztők undorító kampányának hatására Kádár népe belerúgott az ország határán túl élő honfitársainkba. Bátran megtagadta őket, büszkén mondott rájuk nemet vagy merészen maradt távol a szavazástól és evvel a tettével szégyenbe rántotta azt a másfél millió magyart is, akinek egyértelmű volt a befogadó igen. A túlnyomó többség erkölcsi mocsárba húzta a kisebbségben maradottakat, és közössé tette a bűnt. Kényszerűen osztoznunk kell a morális fertőben, aminek mocska azóta kéregként száradt mindannyiunkra, immár levakarhatatlanul. A megváloztathatatlanság okán felesleges és hiábavaló mindenféle magyarázgatás, mentegetőzés, felelősségben való vizsgálódás. Helyrehozhatatlan, megbánhatatlan és megbocsáthatatlan annak a napnak a hozama. Tükörbe néztünk és a látvány elborzasztó volt. Megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. A történelem fog rólunk ítéletet mondani és az nem lesz felmentő!

Keszthelyi István, Budapest

Felelősség nélkül

Ahogy olvasom, a Zuschlag-per tanúvallomásait, egyre jobban vágyakozom a miniszterségre. Lehetnék akár sportminiszter is. Aláírni én is tudok, főiskolai végzettségem ugyan nincs, még muskátliherélésből sem, de olvasással én sem tölteném az időt, hiszen az drága. Aláírnám, amit elém tesznek. Két hiányosságom viszont van, ami miatt talán nem kaphatom meg az áhított pozíciót. Nem tudok káromkodni és nem végeztem el a foxi-maxi egyetemet. Pótlásra nincs lehetőségem, a trágár szavakat már gyerekkoromban meg kellett volna tanulnom, és tudomásom szerint megszűnt az a híres, fent említett egyetem, bár lehet hogy miniszterelnökként hanyagolható lenne az egyetemi végzettség, mivel annak már ideológiai ideje is lejárt. Még nem mondtam: miniszterségem után megpályáznám a miniszterelnökséget. Tudom hogyan kell puccsolni, ezt megtanultam, nem kell hozzá diploma. Kérem, támogassanak önzetlenül, mert míg nem neveznek ki, addig fizetni nem tudok. De utána nem jár rosszul a baráti köröm, erre most őszinte becsületszavamat adom.

Czető Lászlóné, Budapest

Mit tennék?

Hogy mit tennék, ha határon túli és határon belüli magyar vezetők lennék? Mint határon túli vezetők, összeülnék erdélyi, felvidéki és délvidéki magammal, egyeztetnék és elhatároznánk, hogy együtt egyszerre fogjuk kikiáltani az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyarok által lakott területek autonómiáját. Mint határon belüli magyar vezetők, összeülnék magammal és eldöntenénk, hogy teljes mellbőséggel, s nem csak ímmel-ámmal, támogatjuk a határon túli magyarok autonómiáját. Majd összeülnék határon túli és belüli önmagammal, hogy egyeztessem a dátumot, amikor egyszerre kiáltjuk ki az autonómiákat, és együtt egyszerre értesítjük az EU-t és az ENSZ-t a közös jogos magyar elhatározásunkról. Aztán a jól végzett munka tudatában, leülnék a fotelbe piheni és jól szórakoznék a kisantantosok kétségbeesésén, kapkodásán, dühén és tehetetlenségén.

TO., Mikháza

Egyszer vége lesz

Néhány napja a Magyar Nemzeti Bank elnöke azt mondta, hogy ebben a válságban Magyarországnak „soron kívül” be kellene vezetni az eurót! (Ha már „soron belül” nem lehet, mivel a feltételeket soha nem lehet teljesíteni…) Ezzel a mondatával olyan kiváló „szakértők” mögé sorakozott fel a bankelnök, mint Veres János borkereskedő és Keller László kénsavgyáros. Ezek az alakok (akiknek a jövedelme vetekszik egy nagyközség költségvetésével, bár a minimálbér is pazarlás lenne értük) csak annyit tudnak a pénzügyekről, hogy emeljünk kamatot, vagy sem – ezt azonban 50%-os biztonsággal egy kecskepásztor is meg tudja mondani bármikor. Nem csoda, hogy az egész világ rajtuk röhög. Idegen nyelven nem beszélnek, hadoválnak össze vissza és csak légből kapott számokkal dobálóznak. De ennek egyszer vége lesz! Jó lenne, ha az arra illetékesek a felelősségre vonás módozatait kidolgoznák, mert ezeknek az alakoknak a börtönben kell megöregedniük!

Nagy András, Veszprém