Ha viszont a jogtalan erőszak éppen az államhatalom mulasztása miatt következik be, az önvédelem természetjogi és erkölcsi szempontból egyaránt újra alkalmazhatóvá válik. Világosan látni kell: a büntetőjog a valaha volt vérbosszú „jogutóda”. Azon az állam és állampolgárok közötti konszenzuson alapul, amelynek keretében az állampolgárok lemondanak (kötelezően) a magánbosszúról. Cserében az állam egyrészt megvédi a polgárait, másrészt a mégis megtörtént bűncselekményeket maga torolja meg, egységesen és igazságosan! Ki kell mondani végre: hazánkban a bűnüldözői gépezet nem áll feladata magaslatán, ugyanis megnyirbált, felülvezérelt jogkörrel csak árnyékot lehet bokszolni, megbéklyózott kézzel a természetes emberi szükségletet sem lehet elvégezni, nem pedig a jognak, az igazságosságnak, a törvénynek érvényt szerezni. Ha pedig így van – márpedig minden jel erre mutat –, fel kell éleszteni a jó öreg kakastollas egységet (liberálisok, ne jajongjatok!), amely két perc alatt lerendezett egy-egy tyúklopást. Úgy elkardlapozták esetenként a kisebbségit, hogy annak garantáltan hónapokig nem jutott eszébe lopni, más kertjében garázdálkodni, hogy a sort ne folytassam! Az ország egész területén (már ami megmaradt belőle) érvényre kell juttatni a törvényeket, hogy bárki bármelyik magyar faluba úgy mehessen be, hogy tudja: békésen, pénzével a zsebében ki is jöhet onnan anélkül, hogy összevernék, kirabolnák, meglincselnék. Ha nem így lesz, lassan itt is mindenki felfegyverkezik, mint Afganisztánban, hiszen ha az állam nem védi meg a polgárait, akkor ezt nekünk kell megtennünk.

A. P., Budapest

Hol a határ?

Az újságból értesültem a szlovák rendőrök dunaszerdahelyi vandalizmusáról. Két megjegyzésem van az eseményekről. A Magyar Nemzet szerint Martina Kredatusova, a nagyszombati rendőrkapitányság szóvivője szerint a történtekre a „fasiszta eszmék terjesztése miatt” került sor. Talán ennek a politikai panelnek alaposabban meg kéne nézni a jelentését. Néhány „mocskos zsaruk” és pár árpádsávos zászló lobogtatása a fasiszta eszmék szlovák hirdetői (Slota, Fico és társaik) szerint a fasiszta eszmék terjesztését jelentik. Mintha a magyar szurkolók legalábbis Mein Kampfokat osztogattak volna a drukkereknek. Megáll az ember esze! A másik: A Nemzetben megjelent kép aláírása ez volt: „Ismét magyar szurkolókat vertek meg szlovák egyenruhások. Hol a határ?” Hát éppen ez az. Tudjuk, hol a „határ” (azért is következhetnek be ehhez hasonló atrocitások). Azt is tudjuk, hogy hol volt, azt is hogy hol van. És ha továbbra is így mennek a dolgok, az embernek óhatatlanul az jut eszébe, hogy hol kéne lennie annak a határnak!

I. ZS., Budapest

Koalíciós ellenzék

Nagy baj, hogy a koalíciós pártelnökök és parlamenti képviselők nem járnak az emberek között, nem hallják a véleményüket. Így fordulhatott elő, hogy az SZDSZ megszavazta az ország- és népellenes költségvetést. Fodor Gábor azzal érvelt, hogy ez nem az MSZP, hanem az ország érdekében történt. Az nem számít, hogy ez hazugság? Az őszödi beszéd után nincs hőbb vágya a magyar nép nagyobb részének, mint hogy Gyurcsány holdudvarával együtt eltűnjön a közéletből. Azért kell együtt távoznia az MSZP-nek és az SZDSZ-nek, mert együtt tették tönkre az országot. Gyurcsány korábban kijelentette, ha nem szavazzák meg a költségvetést, lemond. Tudta, ez a zsaroló mondás hatásos lesz annak ellenére, hogy az anyázó Horn Gábor nagy hangon fogadalmat tett a nem szavazatra. Nem akarok utólag okoskodni, de milliomos lennék, ha így találtam volna el a lottószámokat. Biztos voltam abban, hogy az SZDSZ igennel szavaz. Ilyen ellenzéki pártot szeretnék majd a Fidesz mellé a győzelmük után. Hangsúlyozom, hogy ilyet. Nem ezt!

Czető Lászlóné, Bp.

Gondolatok dec. 1-jén

90 évvel ezelőtt, néhány erdélyi oláh politikai spekuláns és néhány általuk feltüzelt oláh paraszt egy mesterségesen meggyengített Magyarországtól Erdélyt a bukaresti oláh liberális és szabadkőműves kormány kezére játszották át. Aztán kegyetlen erdélyi magyartalanításba kezdtek: vagyonelkobzás, üldöztetés, korrumpálás, asszimiláció stb. Húsz év alatt az oláh hiénák gyógyíthatatlan sebeket martak az erdélyi magyarság testébe. Aztán következtek az oláh állami ortodox nemzet kommunista évei. Tartott vagy 50 évig, s az előbbi korszak magyar ritkító procedúráit fejlesztve – más ideológia mentén –, folytatták az erdélyi magyarság ritkítását, megfélemlítését stb. Annyira sikerült nekik belerondítaniuk az erdélyi magyar jellembe, hogy 1989 után olyan magyar vezetőket hagytak jóvá, akik magyarul beszéltek, de oláh érdekek mentén cselekedtek. (Kivétel csak Tőkés László volt, akit sürgősen holtvágányra húztak.) Mi, akik még maradtunk lent az oláh 90 év alatt, csak egyszerű kis szomorú autonómiát szeretnénk szülőföldünkön, hogy ne Bukarestből küldjék ránk a milicistákat, a pópákat, az igazgatókat, a fináncokat, a politikusokat stb. Hagyják meg nekünk azt az ősi jogot, a jelenlegi oláh műállam keretein belül, hogy mi magunk válaszuk ki közülünk a jóinkat és a rosszainkat, és rendezzük az életünket és a még megmaradt életterünket hagyományaink szerint. Egyelőre hallani se akarnak róla oláh „testvéreink” és erdélyi „magyar” RMDSZ-es vezetőink!

TO., Mikháza

Mélypont

A Roma Polgárjogi Mozgalom elnöke, Kertész Lóránt kifejezte reményét, hogy lesz egyszer egy olyan OCŐ-vezetés, amelyben mindenki tisztakezű lesz, akire fel tudnak nézni „magyarok és cigányok” – olvastam az újságban a Kolompár-üggyel kapcsolatban. Hát ide jutottunk. Ha valaki véletlenül és egyre inkább kivételes módon nem lop és csal, arról szinte szentképet lehet festenünk. Az hogy egy-egy vezetőembert azért tiszteljünk-becsüljünk, nézzünk fel rá, mert erkölcsi makulátlansága mellett rátermett, jól dolgozik, hogy példaképül szolgálhat számunkra, az már idejétmúlta dolog, lassan elképzelhetetlen is. Ma már untig megelégedhetünk azzal, ha nem lop meg bennünket és a társadalmat. Esetleg értékhatárt szabunk, aki csak 50 milliót sikkasztott az elnök lehet, aki százat, már csak alelnök és így tovább. Tótágast állt a világ. Az ember elkeseredésében hovatovább arra gondol, nemcsak a kalodát, a botütést és a hasonlóképpen jól bevált „embertelken” büntetőeszközöket kéne újra bevezetni, de akár a (nem csak feltételes!) börtönt is egyre elkanászodottabb tolvaj vezetőink büntetésére. Egyelőre enélkül elképzelhetetlen, hogy valaha is talpára álljon ez a tótágast álló világ.

K. J., Budapest

Harmadik Trianon

Az első Trianon „darabolós gyilkosai” a történelmi Magyarországot területének kétharmadtól megfosztották. A második Trianon elvette a visszaszerzett területeinket. Ez utóbbi Trianon fő ideológusa Révai József volt, aki elhatárolta magát a Szent István-i birodalom eszméjétől. Megtehette ezt, mert a magyarsághoz pozitív érzelmi szálak nem kötötték. A harmadik Trianon a jelenünk, és a maradék országra irányul. Eörsi Mátyás (akinek szintén nincs magyar identitása) a Nagy-Magyarországról álmodozókat őrülteknek és gazembereknek nevezte. Szerintem azok voltak őrültek, akik a marxizmus-leninizmus eszmerendszerét megálmodták és gazemberek azok, akik ezen az eszmerendszeren alapuló kommunista uralmat országunkban 133 napig + 45 évig gyakorolták. Eörsi Mátyás véleményének van egy másik, kódolt üzenete: a Kis-Magyarországban gondolkodók sem mások, mint fasiszták, irredenták, rasszisták és antiszemiták. Aki nemzeti érzelmű magyar, neki feltehetőleg egy személyben mind a négy egyszerre. Eörsi véleménye megegyezik a szlovák vezető politikusokéval, ezért a szlovák parlamentbe ő sokkal jobban beillene, mint a magyarba. Ne ejtsük ki a szájunkon a Kárpát-medence kifejezést? Ez a földrajzi egység több mint ezer évig Nagy-Magyarország területe volt, s ezt a történelmi tényt semmilyen szlovák, román vagy szerb kinyilatkoztatásokkal nem lehet anullálni. Hitlernek az élettér elmélete főleg olyan területek megszerzésére irányult, amelyek sosem voltak Németország részei. Ezzel szemben a történelmi Nagy-Magyarországból, a magyarok és a szlovákok közös életteréből alakult meg az önálló Szlovákia. Szerencsére még sokan vagyunk olyan álmodozók, akik Révaival és Eörsivel ellentétben nem adjuk fel a Nagy-Magyarország gondolatába vetett hitünket. Ezért mi nem vagyunk gazemberek. Magyarok vagyunk.

Tégen László, Nagymaros