Lefelé a lejtőn

A költségvetés parlamenti megszavazása (a két kis „ellenzéki” párt segítségével) után egyértelművé vált, hogy a gazdaság 2009-ben egy-két százalékkal zsugorodik és megkurtítják a közszféra dolgozóinak bérét, valamint a nyugdíjasok ellátmányát. Nem fognak emelkedni a szociális ellátások, a családi pótlék, a gyes, a gyed, a segély. Amennyivel a lakásrezsi emelkedik, annyival csökken a jövedelem. Rettenetes helyzetbe kerülnek az emberek, de a kormány klientúráját persze a megszorítások nem érintik. A költségvetéshez benyújtott, megélhetést javító módosításokat a „kicsik” segítségével leszavaztatták. Vajon mitől ellenzéki ez a két szolgalelkű pártocska? Az Állami Számvevőszék szerint a bevételeket túltervezték, mert a munkahelyek megszűnése miatt csökkenni fog az adóbevétel. A kiadásokat viszont túl szokták teljesíteni. Gyurcsány továbbra sem a kormányzással foglalkozik, hanem Orbán legyőzésével. Ha Magyarország jogállam lenne, már Zuschlagék mellett kellene kipihennie a fáradalmakat. Nagyon sok pénzt fölhalmoztak már feketén a következő választások szavazatvásárlásaira. Figyelmeztetem jobb érzésű társaimat, hogy könnyen maga mellé tudja még állítani a választókat a hálózat kormánya, hiszen ők a hiszékenység igazi vámszedői. Nekünk egyetlen lehetőségünk maradt, a felvilágosító munka, amit folyton-folyvást végeznünk kell.

Forgó Irén, Békéscsaba

Szándékos országrontás

Az utóbbi fél évtizedben egyre gyakrabban jelenik meg ez a minősítés egyébként tárgyilagos és szakértő elemzők írásaiban. Az olvasó eleinte elképesztőnek, felfoghatatlannak tartotta ezt a megállapítást, mert bár az ország romlását érzékelte, kénytelen volt feltételezni a politikai ellenoldal rombolási szándékát. Összeesküvési elmélet, gondolta, mert felülről ezt sugallták, csak arra nem jött rá, hogy ez a fogalom maga a tények leplezését szolgálja. Az évek során viszont kezdjük „megszokni”, tudomásul venni, mint istencsapást, miközben elemi felháborodásunk csillapodik. És itt álljunk meg, mert sarokponthoz érkeztünk. A tűréshatárhoz. Mert ugye a kukagyújtogató, sírkődöntögető garázdákra kézre kerítésük után bírói ítélet, börtön vár. Lehetséges, hogy a szándékos országrontásnak nincs jogi szankciója? Elemi követelmény marad válasz nélkül? Mi hiányzik? Mindenekelőtt egy jogilag tiszta, tényfeltáráson alapuló büntetőjogi feljelentés, melynek alapján az állam igazságügyi szervezete kivizsgál és ítéletet hoz. A kormány nem azonos az állammal. A bűnözést nem lehet belekeverni a politikába! Miközben eltűnt a nemzeti vagyon – jókor jó helyen ügyeskedők zsebében és minden tekintetben csak a pusztulás, a felelősséget pedig igyekeznek „szétteríteni”. Az ellentét a tények és a „kommunikáció” között már régen feloldhatatlan. Álljunk hát meg a tűréshatáron. Kell hogy legyen jogi megoldás! Ha nemzetünknek vannak még elhivatott ügyvédei, terjesszék elő a vádiratot!

Molnár Kálmán, Budapest

Tudom: Semmi

Ahogy romlik az ország helyzete, úgy vetődik fel szinte naponta a felelősségre vonás kérdése. Ötlete ugyan nem nagyon van senkinek (legalábbis konkrét javaslatot még nem hallottam). Én a következő megoldást látnám szívesen: a jelenlegi kormány lemondásakor, (bármikor is legyen) a köztársasági elnök úr hirdessen ki rendkívüli állapotot! Néhány tucat rendőr tartóztassa le a kormány valamennyi miniszterét, államtitkárát és az MSZP, illetve az SZDSZ 2002 óta tisztséget viselő minden tagját: országgyűlés elnöke, frakcióvezetőhelyettes stb. Soronkívüli bírósági eljárás után ítéljék el őket több évtizednyi börtönre és vagyonelkobzásra – felelősségük szerint. Nyilvánvalóan sokan nem kapnának levegőt, sőt több külföldi politikust és EU-vezetőt is újra kell majd választani. Azonban rövidesen beláthatja mindenki, hogy egy országért felelni kell (ezt még eskü is előírja), akár tetszik, akár nem. A megoldás gyakorlati részét persze Szekeres Imre kisdobos vezértábornagy hadserege is le tudná bonyolítani, ha inkább az országért felelős miniszternek tartaná magát, mint afgán porfelhőlovagnak. Tudom, a fentiekből semmi sem lesz: a köztársasági elnökünknek a következők jutnának az eszébe: Európai normák, jószomszédi viszony, az ország stabilitása… ilyesmi. Aztán tovább süllyedünk a tettesek röhögésének kíséretében.

Nagy András, Veszprém

Vitustánc

Kínos nézni az oláh hírtévéken, ahogy Markó Béla és az RMDSZ-e be szeretne törni az új oláh kormányba. Kidobják őket a bukaresti politikai pusmogó termek ajtóin, s visszamásznak a tárgyalótermek ablakain. Markó Béla a minap mérgében olyat köznyilatkozott, mint egykor, a lelőtt Ceausescu diktátor tett, aki krónikusan összeképzelte magát és pártját az oláh néppel, amikor nem jött ki neki az elképzelése, s a pártja elleni kifogásokat az oláh nép elleni támadásnak maximalizálta. Most, Markó – hogy a PSD elnöke kikötötte oláh becsületszóra, hogy csak az RMDSZ nélkül fog kormányt alakítani – így reagált dühében: „Mircea Geanának nem az RMDSZ-szel van baja, hanem a romániai magyarsággal”. Érdekes, hogy eddig, amíg az RMDSZ az oláh kormányokban pöffeszkedett és árulta az erdélyi magyarok érdekeit, jogait stb., nem vette észre ezt! Tizenkét évnyi RMDSZ-es oláh kormányzat után, nyolcadik osztályos kislányaimnak magyar iskolában oláhul kötelező tanulniuk szülőföldjük földrajzát és történelmét, hogy a többi erdélyi magyarokért elkövetett sikertelenségüket ne említsem. Ez idő alatt az RMDSZ-es politikusok aránytalanul, és minden erkölcsi normát s jóérzést mellőzve meggazdagodtak. Ha már lenne autonómiánk, Bolyai Egyetemünk, és minden, ami járna egy civilizált országban, egy, 1 és x millióra csökkentett kisebbségnek, senki se foglalkozna, az RMDSZ-es vezetők magyarhoz nem méltó panamaival!

TO., Mikháza

Hulladék

Ma december másodika van, de a parlamenti vitát nézve azt hittem, hogy április elseje. Az egyik MSZP-s képviselő csillogó szemekkel érvelt az új (2009-es) költségvetés lehetőségeiről. Valami neutronokról is hablatyolt közben, hogy milyen frankó lesz nekünk, mert Debrecenben majd 5 megawattos épül, miközben Amerikában a tizede teljesítményű működik. Az MSZP egyik fő futurisztikus céljának tekintette a nyugat-európai szintű hulladékhasznosítás elérését is. Ezen elméláztam. Vajon arra a németországi technológiára gondolt-e, hogy onnan kb. 4000 tonna hulladékot titokban ide szállítottak hozzánk, vagy arra, hogy gyenge kezdőkként még csak egy-két tonna saját hulladékunkat voltunk képesek sunyin belecsempészni abba a kupacba, amit később visszavittek innen. Vidorné (MSZP) meg láthatóan belefáradt szemekkel az új költségvetés pénzelosztásának a hihetetlen nehézségeit ecsetelte: „Összedugtuk a fejünket és mindenhonnan lecsipegettünk valamit, hogy mindenhová jusson”, mondta és közben majdnem sírt. Nemhogy vigyorgott volna, mert hisz nekünk kell sírnunk.

Kónya Béla, Budapest