A könyvet akkor sem olvasnám el, ha fizetnének érte. Azért nem, mert az áll benne, hogy Gyurcsány mit szeretne, milyennek lássam. Sajnos ehhez nekem nincs szükségem a „végletesen őszinte” blogkönyvre. Ha az őszinte Gyurcsányra vagyok kíváncsi, az őszödi beszédet veszem elő. Abból megtudhatom, milyenek ők egymás közt. A legkíváncsibb azonban egy anyóskönyvre lennék, Beszélgetéseim Apró Piroskával alcímmel. Az lenne az igazi, arra a könyvre vevő lennék. Visszatérve a blogokhoz, nem szeretem, ha egy miniszterelnök megmagyarázza magát. A kormányfőt az országának állapota minősíti, és ez alól Gyurcsány se kivétel. Nem hiszem, hogy az elmúlt hónapban utcára tett 21 ezer ember végkielégítésként erre a blogkönyvre vágyott, amiből megtudhatja, mi mindent tett érte a kiváló szerző. Kedves Vágó István, ön egy ország kedvence volt, és most úgy döntött, beéri a fél ország szimpátiájával. Arról azonban nem tehet, hogy a statisztikák tovább romlottak, és most be kell érnie az egyre fogyatkozó biztos MSZP-választók szeretetével. Igaz, ők imádni fogják, mert nem tudják, hogy az alagút végén nem a fény csillant meg, hanem az ön Kossuth-díja. De ne érje be ennyivel! A munkát elvégezte, kérje el az árát! Kedves Vágó István, legyen ön is milliomos!

M. S., Miskolc

Kinek mi jár?

Azt hiszem, most veszítettem el a fonalat. Már nem tudom, mi a demokrácia, mi a diktatúra és ki a diktátor. Egyre sokasodó kétségeimet egy apró, de roppant tanulságos eset csak fokozta. Történt, hogy Demszky Gábor nyílt levélben szólította önmérsékletre Kocsis Istvánt, a BKV vezérigazgatóját, ne béreljen már luxusautót magának a tomboló válság közepette. Mármost Demszky Kocsis főnöke, ezért nem levelet kéne írogatnia, hanem rendeletet, amelyben megtiltja a felesleges kiadásokat. De Demszky nem ezt tette, talán mert a spórolást illetően ő sem tud pirulás nélkül a tükörbe nézni. Cseppet sem szégyenlős viszont Katona Kálmán, az MDF politikusa, aki kerek perec kijelentette, hogy neki jár x számú öltöny, hiszen órákon át izzadnak a Parlamentben. Az a gondolat, hogy a saját pénzén is tudna öltönyöket vásárolni, fel sem merült benne, és sajnos az sem, hogy mi, pármilliónyian ugyan nem ülünk a Parlamentben, mégis izzadunk és még költségtérítést sem kapunk. Egyetlen vigaszunk ez ügyben az lehet, hogy szabják már, és a következő választásokra el is készül a megélhetési politikusok számára a méretre szabott hatalmas zakó!

Juhász Margit, Miskolc

Hagyjuk abba!

A Demokrata tavalyi 50. számában (Royalista reneszánsz) valaki újra elsütötte Grósz Károly több oldalról cáfolt rágalmát, hogy Nagy Imre, a későbbi forradalmár miniszterelnökünk részt vett volna az utolsó cári család meggyilkolásában. Egyedül a budapesti telefonkönyvben 114 Nagy Imre szerepel, akik nyilván nem rokonai egymásnak. A szerző anakronisztikus szóhasználata szerint „több magyar illegális kommunista”, közöttük Nagy Imre is, részese volt a gyilkosságnak. Valóban sok-sok Nagy, Kiss, Kovács, Szabó stb. állt be a hadifogságból a vörösök közé, mert náluk legalább enni kapott. Lehetett közöttük sok ateista, anarchista, bicsérdista vagy zongorista, de illegális kommunista akkor aligha. A teljes őrség egyébként be se fért volna a jekatyerinburgi villa szűk pincéjébe, mert egymást lőtték volna hátba. A kivégzést Jurovszkij és szűk bandája maroklőfegyverrel hajtotta végre, és osztozott a zsákmányon. Az igazság, az emberség és a jó ízlés nevében abba kellene már hagyni egy olyan ember rágalmazását, aki inkább az akasztófát választotta, mintsem, hogy megtagadja elveit és forradalmát. Hogy az orosz tévénézők „az orosz történelem egyik legnagyobb hősének” tartották II. Miklóst? Ne feledjük, hogy magyar tévénézők egy része annak idején gyűjtést kezdeményezett a brazil szappanopera hősnőjének, Isaurának, a rabszolgaságból történő kiváltására, de utalhatunk az országgyűlési választásaink tapasztalataira is.

Végh Sándor, Budapest

Közgazemberek

Markó Bélánk mondta a minap: „Számos hibája van az új választási rendszernek [miközben újból bejutott az oláh parlamentbe a hibák eredményeként!], ezért az új parlamentnek rövid időn belül módosítania kell a törvényt. Az egyéni választókörzetes szavazási rendszer is egyfajta listás rendszer, amelyben a véletlen fontos szerepet játszik”. E rendszer juttatta oláh parlamenti mandátumhoz hivatalból: Markó Bélát, Verestóy Attilát, Gigi Frundát, Borbély (Frizér) Vaszit, Kelemen Hunort és Atillát, Seres Dénest, Lakatost és más neptunofil erdélyi „magyar” megélhetési közgazembert. Markó és az erdélyi magyarból jól élő bandája arra menetelne, hogy számukra még biztosabb választási törvényt gyártsanak az oláhok, miközben az erdélyi népmagyar fogyóanyag, s kopik a Kárpát-medencében. Az oláh nem buta, csak spekuláns, olyan oláhiai választási rendszert fog felfedezni (Nobel-díjat is kaphat érte), mely szerint az erdélyi magyarok még alulról se szagolhassák Szent István ibolyáit.

TO., Mikháza

Disznóság

– Megállni! Azt a két vödröt azonnal letenni! – Kik maguk és hogy kerülnek ide? – A disznókommandó tagjai vagyunk. Hivatalos minőségben bújtunk ide az ól mögé, hogy ellenőrizzük, mivel eteti a disznóit. Áhá, jól sejtettük, hogy nem EU-konform módon tartja a őket. Az EU-ban tilos az ilyen undorító, moslékkal való hizlalás. – Hogy mi van? – Először is válaszoljon: dioxin van a vödörben? – Nem tudom, mi az, de biztosan nincs. – És E100-tól E500-ig valami? Nátrium-hidrogén-karbonát, kén-dioxid, glukén, energianövelő, színezék, esetleg guargumi? – Kondás uram, megbolondultak maguk? – Nem kondás, hanem kommandós! Válaszoljon! – Ilyenek nincsenek. De miért lennének? – Itt a baj. Megsérti az előírásokat. A dioxin és a többi kis mennyiségben kell. – Ezek az izék ártalmasak? – A disznóra nem, csak az emberre. De azért vagyunk mi, hogy észrevegyük, hogy a kelleténél több méreg került a húsba. – Nem lenne egyszerűbb nem beletenni a mérgeket a húsba? – Megőrült, jóember? És akkor miből élnénk, miből tartanánk el a családunkat? Az ilyen felelőtlen szabálytalankodók miatt kerüljön veszélybe a mindennapi – puffasztott, ízfokozott, szójalecitinezett, állagfixált – kenyerünk?

Keszthelyi István, Bp.

Földrajz

A Hír TV január 6-i „vonalban” műsorában a műsor vezetője csípőből kijelentette: „Palesztina hatvan évvel ezelőtt még csak egy földrajzi fogalom volt”. Szerintem Izraelre gondolt, csak felindulásában összetévesztette. De még nagyobb baj lenne, ha nem tévesztette volna össze. Ezúton szeretném tájékoztatni: Az ÁTI Kisatlasz (Magyar Királyi Állami Térképészeti Intézet) 1935 évi adatai szerint: Palesztina területe 26 158 négyzetkilométer 1 261 000 lakossal, amiből 833 000 mohamedán, 350 000 zsidó, a többi keresztény vallású. Az atlasz betűrendes szószedetében olyan szót, hogy Izrael, nem találtam, de lehet, hogy csak azért, mert az atlaszt a második világháború előtt adták ki. Viszont az atlasz szerint a Szovjetunióban volt (vagy még van?) egy autonóm terület Zsidóföld néven, Vlagyivosztoktól északra cirka 600 km-re és 1934-ben alapították. Hivatalos nyelve a jiddis volt. Hogy most milyen náció él ott, mert biztosan nem lakatlan, azt én nem tudom, ezért még vitatkozni sem mernék róla és pláne nem telefonon.

Kónya Béla, Budapest

Nagy-Artézi-medence

Nem vicc! Ausztrália Queensland tartományának szinte teljes délnyugati részét így hívják. Olyan elnevezés ez, mint mondjuk a Kárpát-medence. Amely újabban Szlovákia „életét és testi épségét” látszik veszélyeztetni. Nemkülönben integritását, szuverenitását, mindennemű jogait, a vélt jogokat is beleértve. S mit is még? Méltóságát, érzékenységét, valamint lelki üdvösségét. (A Bécsi-medence, az nem, noha jóformán Pozsonyig ér.) Ezért próbáltam a Szlovákia és az itteni „anti-Kárpát-medencések” számára (ilyen is van nekünk) elviselhetőbb fogalmat keresni a Kárpát-medencénél. A többiek még elviselik – Szlovákia is kibírta idáig –, de nem tudni, mit hoz a jövő. Artézi víz itt is sok helyen van. A Nagy-Artézi talán mindenkinek megfelelne, elég neutrálisan hangzik. Ráadásul Ausztrália meg Ausztria még „rímel” is, ami kellemes, családias színt adhat dolognak. Legfeljebb Ausztrália pert indít a névbitorlásért. Erre mondja az orosz, hogy nyicsevó. A költségeket majd Szlovákia viseli, méltányosan az anti-Kárpát- medencésekkel. Hja, az EU-ban már nem lehet mindent „reszlovakizációs” módszerrel megoldani. Vagy fizetni tessék, vagy békén hagyni!

K. O., Szolnok