Igen tisztelt Friedrich Klára asszonyom! Igen tisztelt Szakács Gábor uram! A becsület azt kívánja, hogy írjak Önöknek. Elsősorban, hogy bocsánatot kérjek a történtekért. Nagyon sajnálom, hogy Szakács Gábor úrra való vonatkozás kimaradt. Nagyon, de nagyon sajnálom. Már csak azért is, mert a Csillagösvényen DVD második megtekintése után, a múlt nyáron döntöttem úgy, hogy mégis megemlítem röviden az alsótatárlakai leleteket, éppen az Önök úgymond sugallatára. Én megpróbálok mindig tisztességesen dolgozni, de néha, úgy látszik, a figyelmetlenség kis ördöge nem alszik. Amint láthatták, nagyon sok szerzőt felsorolok a források között. Hogy miért pont Önt felejtettem ki, azt magamnak sem tudom megmagyarázni. Másodsorban azért bánt a történet, mert én Önöket nagyon tisztelem, tudásukért és munkásságukért nagyra becsülöm. Ez nem hízelgés, ez őszinte beszéd. Én székely ember vagyok, ami szívemen, az a számon is. Még egyszer, csak annyit tudok mondani, hogy őszintén nagyon sajnálom. A hibámért vállalom a felelősséget. Habár megérdemlem a kipellengérezést, mégis kissé bánt, hogy, bizonyára sértődöttségből, ami egyébként érthető és figyelmetlenségemből fakadóan jogos is, túl sokat vernek a fejemhez, ami így nem fedi a valóságot. Én ezeregyszáz kilométer távolból írtam könyvemet. A nyers szöveget a villanypostával juttattam el Bencsik András úrnak, aki rábólintott és küldte is a kiadóba. Sajnos a nyomtatás előtt nem láttam újra írásomat, nem tudtam – esetleg – még egyszer ellenőrizni. Tudom, hogy ilyenkor már csekély a valószínűsége annak, hogy észre is vettem volna Szakács Gábor úrral szemben elkövetett mulasztásomat. De így maradtak vagy keletkeztek máshol is hibák, mint mondatok félbemaradása, vessző helyett pont a mondat közepén, ami persze még a közölnivalómat is megváltoztatta stb. Ez nem holmi magyarázkodás, csak tényfeltárás. Egy szót még a „Forrai nyomán”-ról. Azért mertem ezt így írni, mert nem szó szerinti az idézett szöveg, s a gondolat feljebb valahogy úgy kezdődik, hogy: „Forrai Sándor írja, hogy…” Nem volt szándékomban valamelyet is kicsinyíteni nagy tudósunk munkájának értékét, s ezzel enyémet érdemtelenül növelni. Ez már túl erős, s talán nem helyénvaló, még velem szemben sem. A sértődöttség, az indulat, még ha bizonyítottan jogos is, nem mindig jó tanácsadó. Tudom, hogy nagy fába vágtam a fejszémet A Fehérló Fiaival (mertem én is nagyot álmodni), be szerettem volna mutatni ezt az elképzelésemet, s merem állítani, hogy nem is annyira légből kapott. Mivel tudásom inkább csak a keltákra szorítkozik, emiatt a további részekben, többnyire mások véleményét vettem át (reméltem, hogy mindig a forrás és a szerző megnevezésével), és így ezt tükrözi – nem véletlenül – maga a könyv is. Ami történt, abban nem volt semmilyen szándékosság. Csak egyszerűen buta figyelmetlenség, amiért még egyszer bocsánatot kérek. Még egyszer, nagyon, nagyon sajnálom. Ha akarják, természetesen lerombolhatják az úgynevezett hírnevemet (ha van egyáltalán ilyen). Még védekezni sem fogok. Én nem vagyok az ellenségük, sőt még a vetélytársuk sem. Egyre ritkábban tartok előadásokat Magyarhonban – és azt is ingyen –, mert egyre fárasztóbb az ide-oda utazás. Én nem játszom ugyanabban a ligában, vagy súlycsoportban Önökkel. Én csak kedvtelésből történészkedem. Kenyeremet orvosi tevékenységgel keresem meg, átlagosan hatvan órában hetente. Az amúgy is csekély szabad időmben bújom a történelmi és hasonló írásokat. Én is mindig ellátogatok azokra a helyekre, amelyekről szeretnék írni. A pünkösdi és részben a nyári szabadságomat erre szoktam szánni. Minden fényképemet magam készítem, minden könyvet, amit felhasználok, megveszek saját zsebemből. Engem sem támogat a Soros-alapítvány… Csak drága feleségem – aki habár német, megtanult tőlem tökéletesen magyarul, s így gyermekeimmel is többnyire magyarul értekezünk – támogatja aktívan az effajta tevékenységemet. Azért kutatom a múltat, mert élvezem. Kimondottan örömet okoz, s képes tökéletesen kikapcsolni a mindennapit. Nem gyűjtögetek tollakat, nem vágyódom hírnévre, meg karriert sem akarok befutni a Magyar Köztársaság területén (számomra Magyarország valami más). Csak tudásomat szeretem időnként másokkal is megosztani, s néha van, akit ez érdekel. Így tehát, ha kipellengérezésem folytán elmaradna könyvem megvásárlása, nem nekem, hanem a Magyar Háznak tetszenek ártani, és talán, valahol a „Magyar Ügynek”. Még egyszer hibámért bocsánatot kérek. Továbbra is őszinte tisztelőjük, Timaru-Kast Sándor

Ennyi a levél. Remélem, nem lesz örök harag. Én őszintén a történteket nagyon sajnálom. Baráti öleléssel: Sándor

Falurombolás

A Csongrád megyei Kübekházán bezártak egy modern, viszonylag új építésű iskolát. Busszal utaztatják a gyerekeket a szomszéd községbe. Pénzhiány miatt szűnt meg a saját iskola, luxusnak minősült a helyben tanulás. Hogy lehet az, hogy egy településnek évszázadokon át mindig volt pénze arra, amire ma nincsen? Miért felejtették el a magyarországi elvtársak azt, amit korábban olyan büszkén hirdettek: „Villamosítjuk a falvainkat és felzárkóztatjuk városi szintre. Emberi életet biztosítunk a vidék számára is”. Amiért Ceausescut ostoroztuk (falurombolás), azzal mi sújtjuk most saját kistelepüléseinket. Napjainkban a technikai forradalom korszakát éljük, ezért azonos a ráfordítással mindig több és olcsóbb terméket állítunk elő. Szabad-e ilyen körülmények között kórházakat bezárni, ágyszámot csökkenteni, szociális vívmányokat megnyirbálni? Szabad-e sorvasztani és visszafejleszteni? Ki kell mondanunk: a munkanélküliséget ma fegyelmező és elnyomó eszköznek használják. Hazánk ismét a hárommillió koldus országa. Ha az elvtársak a szocializmus idején tudtak radikális eszközökkel és ideiglenes szükségmegoldásokkal teljes foglalkoztatottságot csinálni, s a közveszélyes munkakerülést börtönnel büntetni, akkor ma miért nem képesek erre? Tűrhetetlen, hogy ma nem dolgozik a munkaképes lakosságnak csaknem fele, emiatt nem is adózik és nem fizet járulékokat. Tűrhetetlen, hogy a falvak fölzárkóztatásáról lemondjunk! Évszázadokon át mindig volt pénz a helyben tanulásra és a saját iskolára. A kisember emberi méltósága ismét megköveteli a teljes foglalkoztatottságot, mindenáron és mindenekelőtt.

Kövér Károly, Szeged

Szegény Obama!

Olvastam az újságban, hogy esetleg az ENSZ megvizsgálja Izrael felelősségét a gázai offenzíva által bekövetkezett humanitárius katasztrófa okozásában. Erről az embernek az jut eszébe, ha esetleg Izrael bűnösnek találtatik és kártérítés fizetésére ítéltetik, akkor jaj szegény Obamának! Még be se költözött a világ legfehérebb (egyébként elég mocskos) házába, még a kisujját se mozdította, s lehet hogy máris jókora adósságba verte őt az USA-t egyébként is palira vevő zsidó állam. Egyébiránt Obama is megéri a pénzét, nemigen mer semmit mondani a gázai offenzíva ügyében. Annyit megjegyzett nemrégen, hogy sajnálja a polgári áldozatokat. Hát mi is. De a katonai áldozatokat is, egyáltalán azt, hogy háború van a Közel-keleten. S azt is sajnáljuk, már jó előre, hogy jól ismert okok miatt Obama is így vagy úgy mélységesen bele kényszerül keveredni a közel-keleti válságba. Hogy melyik oldalon? Minden valószínűség szerint a zsidók oldalán, ha már az országa anyagilag mindóta őket támogatja.

K. J., Budapest

Páratlan

Nemrégen megszavazták a 2009. évi költségvetést. Körülbelül 200 képviselő kb. 20 méternyi vigyora mellett. Jót kuncogott Keller László okleves feljelentő is, aki jól tudta, hogy a költségvetés összszáma hazugság. Körülbelül annyit ér az egész, mint a Volán és a MÁV menetrendje együttvéve: semmit. A miniszterelnök gratulált a pénzügyminiszternek, nagy sikernek vette a szavazás eredményét. Épületes jelenet volt, hiszen mindenki tudja, hogy a költségvetés csak néhány hétig él, azt 2009 végéig legalább tizenegyszer módosítani fogják (havonta). Mégpedig azért, hogy év végén úgy tűnjön, mintha a főszámokat csak 10-15%-kal tévesztették volna el. Jóllehet, több szám esetében majd 170-310%-os eltérés is ki fog jönni. Köszönhetően a kiváló szakembereknek (vaskereskedő, kénsavgyáros és társai). Kíváncsi vagyok és izgatottan várom, vajon az első számú hazudozó gratulál-e a vitathatatlan öklelő- és fejelőbajnok pénzügyminiszternek a havi módosítások alkalmával? Mert az is jogos lenne. Függetlenül attól, hogy (elméletileg) a módosított adatok meg elfogadhatatlanok lennének, hiszen azokat senki se szavazta meg. De ez már senkit sem érdekel, fő az, hogy a sz…rt tovább keverik, ahogy mondani szokták. Sajnos a magyar nyelv olyan bő szókinccsel rendelkezik, hogy mindent meg lehet magyarázni. „Páratlan” teljesítmény után még inkább.

Nagy András, Veszprém