A megélhetésről

Nagyjából csak a rendszerváltás óta van cigánykérdés, cigánybűnözés és cigányholokauszt. Annak előtte az elmúlt két évszázadban háborítatlanul, illetve nem több háborgatással élték a maguk egyszerű, viszonylag igénytelen családi és közösségi életét, mint a nem cigány etnikumú polgárok. Tavasszal jártak szőlőt metszeni, gyomirtó kapálást végeztek az uradalmakban és a módosabb gazdáknál, nyáron a cséplőgépeknél dolgoztak, vályogot vetettek, ősszel kukoricát törtek, szüreteltek, télen fakitermelés és házi favágás volt. Annyit dolgoztak, hogy a létminimum határán tisztességesen megéljenek. És mindenütt muzsikáltak, ahol erre szükség volt. A kommunista korszakban a városokba tendáltak ipari-építőipari munkásnak. Most a cigányok nagy része munka nélkül, szegénységben tengődik. S ma már a megélhetési és a cigánybűnözés is elterjedt. Kitörésre ebből a körből szerintem nagyrészt a mezőgazdaságban látszik lehetőség. Szerintem (1) először is hagyni kell a cigányokat muzsikálni, mert jelenleg ez nem egészen így van. (2) A kapásnövényeknél el kéne törölni a vegyszeres gyomirtást, hogy napszámban kapálhassanak. (3) Az önkormányzatoknak támogatni kellene a vályogvetést, mert az jó és keresett építési anyag. (4) Termőföldet kellene osztani: 3-4 hektár kukorica-, búzaföldből már meg lehet élni. (5) Minden szinten, EU-s szinten is támogatni kell a mezőgazdálkodást. Az EU-ban honos családi gazdálkodást és szövetkezeti értékesítést kell állami szerepvállalással meghonosítani. A mezőgazdaságunk rendezetlen, ezért nincs jó jelenünk és nem lesz jövőnk sem. Mert a föld az élet anyja!

Repkény István, Lakitelek

Így kell csinálni!?

Mitől sikeres ma egy fiatal pár? – ezt kérdezi a mai fiatalok nagy része, főleg akiknek a szülei a KISZ-táborokban, pártértekezleteken, november 7-i lelkes felvonulások idején voltak fiatalok. Gyermekeik ma már lenézik ezeket a mai nyugdíjas korúakat, mert annak idején nem vitték többre egy panellakásnál, nyaralócskánál és egy Trabantnál. A mai fiatalok a siker titkát a minél több pénzben, kitűnő kapcsolatokban és minimális munkában látják. Ezt testesíti meg a fiatal házas álompáros: Nyakó István és Nagy Nóra. Jelentéktelen fiatal képviselőkként 2 évi házasságuk alatt sokra vitték. A legutóbbi képviselői költségelszámolás során ugyanis hatalmas összegeket vittek haza. Hozzájön ehhez még nem csekély képviselői fizetésük, esetleges bizottsági helyi díjazásuk és az egyéb mellékes. És a teljesítmény? Nyakó az évek során pártszóvivővé avanzsált, s leginkább Orbánt és a Fideszt szidja. Neje, Nórika még a Medgyessy-kormány alatt néhány hónapig országgyűlési jegyzői tisztet töltött be. Ezenkívül a parlamentben még egyetlen felszólalást, interpellációt stb. nem „követett el”. Bizonyára kimerül a gombnyomogatásban. Hát kérem, így kell ezt csinálni! Hiszen ha az előbb felsorolt pénzügyi tételeket összegezzük, látjuk, hogy a házaspár mára már rendelkezik egy szép budai villácska felépítéséhez vagy megvásárlásához szükséges összeggel. Ugyanis lehet, hogy fiatal korul miatt jelenleg még csak egy kis luxuslakásban laknak. Vessük össze ezt azzal, hogy a mi gyerekeink, unokáink milyen hatalmas erőfeszítéssel, másod-harmadállású munkával, hitelekkel, szülői segítséggel tudnak összehozni annyit, hogy nagy hitelteher vállalásával egy kb. másfél szobás önálló lakáshoz jussanak és családot alapíthassanak. Hiába, tudomásul kell venni, hogy igazságosság nincs a földön, legfőképpen nem „szocialista” igazságosság.

Simon Istvánné, Bp.

Az emberek?

2009. július 3-án reggel történt, hogy a TV2-s Mokka képernyőjén megjelent egy kérdés: Egyetért ön a Magyar Gárda feloszlatásával? A három lehetséges válasz: igen, nem, politika. A TV2 szerkesztőjének kérdésére, hogy ő melyik válaszra szavazna, a Fidesz második számú frontembere kitérő választ adott: egy sör mellett, magánemberként majd elmondom a véleményemet. Egyébként – mondta – tetszik neki, hogy a politikára kevesen szavaznak, ami azt jelenti, hogy az emberek bíznak az igazságszolgáltatásban. Tehát ismét „az emberek”. Nem ő, hanem az emberek. (Mintha a beígért számonkéréseket is „az emberekkel” akarná a Fidesz elvégeztetni?) Tudatában van a frakcióvezető úr a kettő közötti különbségnek? Mert egy kritikus helyzetben, amelyben ma Magyarország van, nem lehet mindent az emberekre, a „népre” bízni. A vezetőknek is akarni és vállalni kell mindent!

Tkacsik István, Kassa

Porhintés

Az Adevarul (Igazság) bukaresti napilap azon sopánkodott nemrég, hogy: „Magyarországon teret nyer az extrémizmus”, ahelyett hogy az oláh extrémektől és magyarfalóktól féltené meg a világot, akik közül sokan 1990 előtt is a barikádon voltak, és élvezték a mindenkori oláh hatalom nyílt támogatását: WC Tudor, Adrian Paunescu, az oláh ortodox egyház, Gigi Becali stb. A Jobbikot, a Magyar Gárdát, de még az ártatlan Orbán Viktort is belekeverték a „magyar extrémizmusba”, hogy hatásosabb legyen az újabb oláh hazugság. Én személy szerint, nem hallottam se Vona Gábortól, sőt még Toroczkaytól és egy Magyar Gárda-vezetőtől se, hogy valami bajuk lenne az oláhokkal, és a kiirtásukra törnének, de ellenben hallottam és láttam, hogy WC Tudor, Adrian Paunescu és az oláh ortodox egyház keveslik a Székelyföldet megszálló oláh katonai alakulatokat, még többet és még vadabbakat szeretnének ott látni! A cikkben még az áll, hogy a Jobbik fegyveres keze a Magyar Gárda, amelynek egyenruhája arra a ruházatra emlékeztet, amelyet a magyar fasiszták hordtak a második világháború idején. Az oláh cikkben egy szó sincs az oláh félkatonai Új Jobboldalról (Noua Dreapta), amely Corneliu Zeleanu Codreanu Vasgárdájának mai epigonja, s amely zöld egyenruhában ijesztgeti (néha meg is veri) a még megmaradt erdélyi magyart Kolozsvárott, Nagyváradon stb.

TO., Mikháza

Százmillió

Most, amikor csődhelyzetben van az ország (külföldi eladósodottság, egészségügy, oktatás stb.), akkor miért kell százmillió forint a melegek szeptemberi felvonulásának a biztosítására. Ha igaz, hogy napjainkban már minden tizedik ember meleg, akkor ők jelentős szavazóbázist képviselnek. Ezek a másságukkal tüntetők kiszámíthatóan oda fognak szavazni, ahová a normális nemi ösztönű szavazók nem fognak, ezért a felvonulásuk a jelen kormánynak megér százmilliót. Majd behozza ezt az összeget a kismamákon, a nyugdíjasokon és a minimálbéren foglalkoztatottakon. Mivel a többség jelenleg még az emberi élethez nélkülözhetetlen feltételeket sem képes megteremteni, ezért a homoszexuálisok jobban tennék, ha négy fal között húznák meg magukat. Miért éppen ebben az időszakban akarják a nemiségük társadalmi és jogi elismerését az utcán kikövetelni? A morális érzékkel bíró embereknek erre van kimondott vagy kimondatlan véleménye: Szodoma és Gomorra!

Tégen Lászó, Nagymaros

Mit mondjak?

Egy fiatal nő nyilatkozik a tévében: mivel friss tanítónői végzettséggel képtelen állást találni, jelentkezik pilótának. Ha alkalmasnak találják, biztos megélhetésben reménykedik. Értem én szegényt, valahogy meg akar élni. Csak ezt a rohadt magyar valóságot nem tudom elfogadni! Mert azt még nem említettem, hogy nem polgári célra, mondjuk turisták sétarepülőztetésére vagy mezőgazdasági gép vezetésére képeznék ki, hanem harci gépre, ugyanis a riport egy katonai toborzóirodában készült. Tehát a tanító néni – gyerekek agyát pallérozó – munkájára nincs szükség, de katonaként még számításba jöhet. Ahelyett, hogy a nebulókat oktathatná, nevelhetné, megadjuk neki a lehetőséget, hogy esetleg ha – ne adj’ isten – úgy adódik, gyilkolhasson vagy abban közreműködhessen. Hát mit mondjak? Bravó, Magyarország! Előre, Magyarország… tovább a szakadékba!

Keszthelyi István, Bp.