Tallózás 1.

Kormány- és miniszteri nyilatkozatok és a pesti nagykövetség mellébeszél… Csak távirati stílusban foglaljuk össze, magyarázzuk, értelmezzük, ami napjainkban egyes felvidéki településeken a helyi szlovák lapokban megjelent, valamint amit a politikusok nyilatkoztak. Sűrítve, összegezve tehát: Magyarország elérkezett történelmének mélypontjához. Az összeomlás szélén áll. Magyarországon közel 2 millió szlovák származású ember él. Időben lépnünk kell, de még a magyar népnek is jót teszünk, ha lépünk. A trianoni békeszerződésekben foglaltak nem véglegesek. Mi igényt tartottunk Nyíregyháza, Miskolc környékére, a Dunántúlon a határ a Balaton északi partja lett volna. Azt mondták akkor, hogy várjunk, úgyis összeomlik az egész. Össze is omlott 44-ben, de most másodszor nem várhatjuk ki. Az ősi szláv területeknek végre haza kell térniük. Nem fogadták el a korridor-terveinket sem. Kapuvár, Szombathely, Sopron, majd Zalaegerszegtől délszláv testvéreinknél folytatódott volna a korridor. Ma már minden nagyhatalom tudja, hogy nekünk volt igazunk. Magyarországra nincs szükség. Budapesten már benn voltak a románok, délen pedig a Balaton alsó határáig szerb tulajdonnak kell lennie. Ha a mai horvát, szerb, román találkozik a mi határainkkal, akkor kitör a világbéke Közép-Európa közepén, és végleg eltűnik Európából egy idegen, ázsiai horda, mely ráadásul nyakunkra hozta a cigányságot. (Folytatása a következő számban.)

Módszer

Rájöhettek a tót atyafiak, főleg Fico és Slota atya fiai, hogy tankokkal mégsem lehet lerohanni Budapestre, így aztán egy körmönfontabb módszert találtak ki a megnyomorításunkra. Bevezették a nyelvtörvényt a saját magyarjaik megnyomorítására, majd boldogan felkiáltottak arra a hírre, hogy a Fidesz jogi tanácsokat ad az ottani „lebukottaknak”, sőt, átvállalja a pénzbírság megfizetését is. Hát így két legyet és rengeteg magyart ütnek egy csapásra. Minél több szlovákiai magyart büntetnek meg, annál több pénzt zsebelnek be a Fidesztől, ezzel a módszerrel pedig már jó előre tönkreteszik a Fideszt, mielőtt még egyáltalán kormányra kerülne. Ez aztán a jó szomszédsági politika!

K. J., Budapest

Nem értem

A sajtóban megjelent tájékoztatások szerint Joav Blum izraeli-magyar, azaz kettős állampolgár. 2004-ben, a gyalázatos trianoni nagyhatalmi döntéssel határon kívül rekesztett és egyébként továbbra is a szülőföldjükön élő magyaroktól a kormány és jelesen a Kovács László–Gyurcsány Ferenc kettős gyalázatos ellenpropagandájával megtagadták a kettős állampolgárság megadását. Az egyik oka az volt, hogy a határon kívül rekedt magyarok nem rendelkezhetnek magyar állampolgársággal. De Joav Blum igen! Neve alapján nem is magyar szülők gyermeke – így milyen jogon kapott állampolgárságot? Egykori szülőhazája netán Magyarország? Tudjuk, idegen állampolgár nem vásárolhat termőföldet Magyarországon (legalábbis egyelőre). Vagy ez a fene nagy befektető (600 ezer forint tőkével) csak azért kapott magyar állampolgárságot, hogy legyen jogalapja magyar föld tulajdonlásához? Ki volt az az áldott jó szívű hivatalnok? Milyen szempontok alapján esik kedvezőbb elbírálás alá állampolgárság szempontjából egy izraeli, mint egy született magyar? A kaszinóvárost – úgy hírlik – banki kölcsönnel kívánják megvalósítani. És ha befuccsol az egész? Vagy ráfizetéses lesz? Ki fizeti vissza a banknak a fennmaradó tartozást? Vagy megint az állampolgárok adóforintjaiból konszolidálják majd a bankot? Vagy ez az egész (már megint!) egy nagy, bújtatott pénzlenyúlásnak készül(ne) a zsebünkből? Egy ezerszobásra tervezett komplexum legalább kétszer annyi szállodai alkalmazottat kíván. Ennyi, a vendéglátásban jártas és nyelvet is beszélő embert a környékről nem tudnak összeszedni. Vagy jönnek majd az izraeli szakemberek, akik a komplexumban szolgálati lakásokban és magyar állampolgársággal a zsebükben itt fognak élni?

Velenczey István, Gárdony

MÚRE

Felizgult a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete). A nagy tekintélyű MÚRE „becsületbírósága” (volt és jelen RMDSZ-rajongók, újságírók, írók és közpénzszivattyúk!) elítélték testületileg György Attilát, a „Liberálisok” című írása miatt, amelyben nem tett egyebet, mint hogy helyénvaló jelzőkkel illette a Kárpát-medencei magyar liberálisokat, határokon innen és túl. Érdekesnek tartom az „ügy” kapcsán, és a fejlemények pergésében azt, hogy eddig egyetlen „jobboldali” erdélyi magyar, meg anyaországi hivatásos jobboldali szófosásból megélő se emelte fel nyilvánosan szavát a MÚRE disznósága miatt. Gondolom, hogy a nagy nyári vakációzásban nincs idejük elvtársuk védelmére, és a mindennapi magyarok nyomorúságának papírra vetésére. A magyar jobb- és baloldali Kárpát-medencei sajtó nem különbözik egymástól, ha „véletlenül” valami fontos van, akkor éppen szabadságon tartózkodnak, azért mert befolyásos politikai súgóik is éppen nyaralnak, s nélkülük nem mernek közvéleményt formálni. Meghalt a független Kárpát-medencei magyar köz-véleményformálás. Ezután csak rosszabb jöhet, eddig is rossz volt!

TO., Mikháza

Utcanevek

Településeink utcaelnevezésének gyakorlatában ritka jelenség, hogy valami tervszerűséget figyelhet meg az ember. A ritka kivételek egyike Gárdony, immár város esete. A part mentén (Velencei-tó) egymás mellett sorakoznak a tóra utaló utcanevek. Naphal, Ponty, Dévér… – de mit keres itt a tájidegen Cethal, Delfin, vagy éppen Lazac utca? Egy másik településrészen dicséretesen a magyar festészet jelesei találhatók: Munkácsy, Madarász, Pál, Lotz, Székely. Másutt a négy évszak következik, bár a sorrend furcsa: Tél, Tavasz, Ősz, Nyár utca. De a csúcs: Mátyás király, Álmos vezér, Hunyadi János, Árpád fejedelem, Lehel vezér utca után – és a Széchenyi utca előtt ki más lehetne e kitűnő magyar történelmi sorban, mint maga Ságvári Endre. Miután ezeket az utcákat a hatvanas években még számokkal jelölték, az elmúlt negyven évben, vagy ki tudja, mikor alakult itt ki ez az utcakeresztelés? De ki volt az a barom, és ki mindenki bólintott rá bambán nagyokat, hogy az előbbi sorba egy kommunistát illesszen? Aki a tetejében még gyilkos is volt. De Gárdony közepén még Asztalos Sándor 56-os elvtárs neve is fémjelez utcát. A Pest megyei Örkényben is utca viseli továbbra is a nevét az ugyancsak kommunista gyilkos Kun Bélának, aki külügyi biztosként azt mondta Clemanceau-nak, hogy Magyarország nem ragaszkodik a határaihoz. Nem hiszem, hogy pusztán a budapesti Sztálin-szobor ledöntésével minden el lenne intézve!

Kormorán Zita, Bp.

Közjáték

3-as metró. Ellenőrök. A kocsi végében kb. tíz „jó kedélyű egyed”. Két ellenőr: kérjük a jegyeket! „Jó kedélyű egyedek”: „Húzzá innen a kurva anyádba, mert széttéplek, a rák egye ki a szíved!” Ellenőrök: százzal elhúznak a kurva anyjukba. „Jó kedélyű egyedek” még jobb kedélyűek, két-három megálló múltán igen elégedetten, kényelmesen, emelt fővel leszállnak és bántódás nélkül elhagyják a metró területét. Ilyet még kitalálni is képtelenség – gondolná az ember normális körülmények között. De hol vannak itt normális körülmények? Fehér emberrel látott-e már valaki ilyet? Sok mindent másképp kéne csinálnunk.

E. Sz., Budapest

A lények

Hétfőn hiába vártuk a műhelyben de rosszra nem gondoltunk. Aztán megtudtuk a történteket. A több mint húsz éve velünk dolgozó munkatársunkat előző péntek délután Pesterzsébeten, egy kis élelmiszerüzlet előtt két embernek látszó lény halálra rugdosta, mert észrevételt tett – az eladónő és egy vásárló ellen irányuló – agresszív fellépésük miatt. Ez a szelíd, békés természetű ember úgy érezte, nem nézheti szótlanul a felháborító, garázda viselkedésüket. Ezért brutálisan megölték, meglincselték. Ezek a félelemben élő, űzött, megriadt lények minden gátlás nélkül hajtották végre borzalmas tettüket. A tragédia megtörtént. Ez az értelmetlen halál elfogadhatatlan, a gyilkosság indokolhatatlan, magyarázhatatlan és menthetetlen. Ugye jogvédő-imitátorok, hivatásos rettegők, üzletszerűen aggódók?! Nem hallom hangotokat. Kürtöljétek világgá: ölik a magyarokat, mert ez, az ország élén regnáló társaság képtelen rendet, biztonságot teremteni az országban. Na, tessék, kiabáljatok! Én már ordítok.

Keszthelyi István, Bp.