Tilt, tűr…

A hatalom, a régi, vörös megmondta nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz. A szabad emberi agy termékét három önkényesen kreált kategóriába sorolta: tilt, tűr, támogat. Aztán a korlátozó rezsim felülről kezdeményezett döntés alapján, békésen megbuktatta önmagát. A hatalom, az új, vörös már nem hirdette meg a három T-t, de gyakorolja azt. A hatalomról már-már kezdtük elhinni, hogy megjavult, látva, hogy a Magyar Gárdával szemben jó ideig elfogadható álláspontra helyezkedett. Egy ideig tűrte a Magyar Gárda tevékenységét, hiszen az a puszta létezésén kívül semmi rosszat nem követett el. Csak volt. Egy pofon el nem csattant, de a régi-új kiváltságos pénzembereket az is zavarta, hogy a pénz hatalmán kívül egy másik (csendes) erő is létezik Magyarországon. A hagyományőrző szervezetet – egy ideig tartó, megtévesztő tűrés után – kérlelhetetlenül betiltották. Mindezt az urak tették, a nép pedig találgathatja, ami jó pénteken, az miért nem jó szombaton? A kisember azon is meditálhat, ha az évtizedekig fegyvert ropogtató munkásőrségtől nem kellett félni, miért tartsunk a Magyar Gárdától? De ezt az okosok jobban tudják. A Tiborcok dolga a munka. Ha van. Valamit azért javasolnék. Ha valaki az egyesülési jog alapján a jövőben szervezetet alakít, vigyázzon az elnevezéssel. Ne tegye bele a „magyar” szót, mert az a mai Magyarországon még mindig vörös posztó!

Kövér Károly, Szeged

Oktatás

A HVG 1993. június 12-i száma az oktatás reformjával foglalkozott. Öt olyan országot sorolt fel, ahol becsülik a tanítói, tanári hivatást és ötöt, ahol meg lebecsülik. A cikk az 1991-es statisztikai adatokat közli. A „becsülő” országok: Svájc, Dánia, USA, Hollandia és Németország. Ezekben a pedagógusok havi bruttó fizetése átlagban 3214 USD volt, a „lebecsülő” országokban (Japán, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Görögország) meg 2068 USD. Most kapaszkodj Hiller István (mint Magyar Bálint csicskás oktatási reformere), mert a HVG szerint abban az időben a magyar pedagógusok bruttó fizetése átlagban mindössze 230 dollár volt. Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy nálunk az egy tanulóra jutó pedagógusok száma akár tízszer annyi is lehetett volna, mint az említett országokban. A mostani statisztikát nem ismerem, de erős a gyanúm, hogy ez a napjainkban is így van. De Hiller „fókának” hiszi a tanulókat és „eszkimóknak” a pedagógusokat. Mond Hiller István, ha nem a pedagógusokra és nem gyerekek tanításra szánod, akkor kiknek a zsebébe akarod beledugdosni azt a pénzt, amit az oktatási reformod címén megspórolsz?

Kónya Béla, Budapest

Képtelenség

A Fico-kormány: aki ősi, szlovák hazánkban magyarul mer megszólalni, azt ötezer euróra büntetjük. Dicső elődeink húszkilós csomaggal toloncolták át a Dunán azokat a magyarokat, akik hivatalosan vállalták magyarságukat. A vagyonuk természetesen itt maradt. Ezer évig tűrtük, hogy drága hazánk területét a magyarok birtokolják, de ennek vége! Éljen Nagy-Szlovákia! Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nálunk az idegeneknek mindig helye volt, megtarthatták és szabadon gyakorolhatták nyelvüket. A tótokat, a románokat, a szerbeket, horvátokat, svábokat nem gyúrtuk magyarrá. Most Szlovákiában még a nyolcvan év körüli magyaroknak is máról holnapra, súlyos pénzbírság terhe mellett a szlovákot kell beszélniük. Nagyon várjuk már az Európai Unió állásfoglalását ebben az ügyben!

Tégen László, Nagymaros

Tallózás 2.

(Folytatás az előző számból) Kormány- és miniszteri nyilatkozatok és a pesti nagykövetség mellébeszél… Csak távirati stílusban lehet összefoglalni, magyarázni, értelmezni, ami napjainkban egyes felvidéki településeken a helyi szlovák lapokban megjelent, valamint amit a politikusok nyilatkoztak. Sűrítve, összegezve tehát: A magyar vezetők számára sem mondunk újat. Ha kezünkbe vesszük a kádári időszakban kiadott történelmi atlaszokat, színes térképeken láthatjuk, hogy a jaltai és a potsdami értekezlet térképei szerint 1845-től nem kell, nem lesz önálló Magyarország. Ugyanezek a magyar kiadványok is tartalmazzák más variációkban a magyar terület felosztását északon a Balatonig, Tiszáig mi vagyunk, a Tiszántúl Budapestig a románoké, a Balaton déli partjáig délszláv, horvát és szerb. Itt az alkalom, meg kell oldani e kérdéseket. Magyarország valójában már nincs is. Pénzük nincs, a nép nyomorog. Hadseregük nincs, ami van, az színpadi díszlet. Keljünk fel egyszerre és rohanjuk le a magyar bandát és végre nyugalom lesz. Feltámad a régi és örök Szlovensko birodalom!

Az autonómiaellenes

A kétfelvonásos Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen – első felvonás Csíkszereda –, kopasz Lenin, Markó Béla, elmondta az oláh hírtévéknek is, hogy az autonómiát nem lehet elhamarkodni. Ez az oláh pénzből jól fizetett erdélyi „magyar” közgazember még ma is lassúságra int, holott takony hosszúságú uralma alatt már több mint egy erdélyi magyar generáció nőtt fel, akiknek négyévenként autonómiát ígér választásokkor, majd megválasztása után, sürgősen elfelejti ígéretét, az oláhokkal megkötött mutyi miatt. Ha 20 évvel a „felszabadulás” után is azt mondja a fő-Bélánk, hogy még várjunk az autonómia dolgával türelmesen, mert idő kell hozzá, akkor amire eljönne magától az autonómia ideje, éppen erdélyi magyar nem lesz már a környéken. Erdély közepén lesz egy szép halott székely tündérkert, amelyben oláh juhász felsővégzettségű idegenvezetők fogják végigvezetni a fogyatékos anglo-amerikaiakat, és elmesélik nekik, hogy ezen az ősi oláh földön egykor a barbár székely magyarok garázdálkodtak, de kulturálatlanságuk miatt kihaltak maguktól. Mi, a sehonnani oláhok, nem dobtunk rájuk atombombát, hagytuk, hogy lőjék ki saját magukat a történelemből. A Kohn Béla-i magyar butaság és az idő, nekünk dolgozott!

TO., Mikháza

Kerékbilincs-kalózok

Áldozatuk lettem és ezt 7500 forintom bánta. Amikor a házból kiléptem, a parkoló átlós végén állt az autóm, elém jött egy fiatalember, hogy rossz helyen állok: nincs öt centi az autóm orra és a zebra között. Bilincs volt a kocsin. Minél előbb meg akartam szabadulni tőlük, egy megbeszélésre kellett sietnem. Mire az autómhoz értem, a piros cédulát levette a fiatalember (honnan tudta, hogy az enyém a kocsi?). 15 000 Ft-ot kért itt a helyszínen, és ad egy csekket, amin 3000 forintot kell majd befizetnem. Nincs nálam ennyi pénz – mondtam. 7500 van? – kérdezte. – Talán van. Kiegyeztünk ennyiben. Levette a bilincset és megígértette, hogy nem szólok senkinek, mert az az állásába kerülne. Szabad voltam, mentem. Ám egyre inkább úgy éreztem, hogy becsaptak. Honnan tudta, hogy enyém az autó, amikor még a parkoló túlsó végében voltam? Miért tüntette el a piros cédulát, hogy ne lássam, mi van rajta? Nem fényképeztek. Az autójuk egy fehér „doboz”, talán Berlingo volt, felirat nélkül. A pénzbeszedőn és az autójukban lévő főnökén fehér póló volt, semmi sem utalt hivatalos mivoltukra. Szégyellem, hogy így rászedtek. A kerékbilincs igazinak látszott. Ki juthat hozzá kerékbilincshez? Nem hiszem, hogy az egyetlen áldozat lennék, ezért tartom szükségesnek, hogy ezt megírjam. Csak önök tudják megakadályozni a hasonló eseteket, he megnézik közelről, igazi-e a kerékbilincs. Nem írom alá a nevemet, mert még mindig ég az arcom a szégyentől.

N. N., Budapest

Hungarian seriff

– Józsi, de szép sombreród van. – Nono, csak semmi Józsizás! Ezentúl seriff úr, ha szabad kérnem. Így szólítsál, légy szíves. – Seriff? Oké, seriff úr. Fázik a fejed ebben a rohadt melegben? – Nem, és ez nem sombrero, hanem szolgálati kalap. Állandóan viselnem kell. – Éjszaka, ha alszol, akkor is? – Hülye, akkor nem! Csak ha szolgálatban vagyok és felügyelem a rendet a faluban. – Mit csinálsz? Te mint seriff felügyeled a rendet? Ez jó, hahaha! – Mi olyan vicces ebben? Nem hallottad, hogy Magyarországon is bevezették a vadnyugatot és ezért nálunk is szükség van seriffekre? – De, azt hallottam, csak azon kacagok, hogy – úgy hirtelenjében – elképeltem, amint előkapod a coltodat és szitává lövöd az erre tévedő terepjárókat. Tényleg, a coltod hol van? – Az nincs. Egy magyar seriffnek fokosa van, itt van a farzsebemben. Korszerű, a legújabb fejlesztés. Teleszkópos, mint a vipera.

Keszthelyi István, Bp.