Nekivadult cigányok az autójával roma gyereket elsodró tanárt annak ellenére agyonverték, hogy a gyereknek komolyabb baja nem esett. Ez csak három eset abból a sokból, amelyeknek cigányok az elkövetői. A miniszterelnök álszent aggodalommal várta a Gárda feloszlatására hozott ítéletet, hol ott a bírósági döntést előre borítékolni lehetett. Gyurcsányt és kormányát nem az ország helyzete aggasztja, hanem a Gárda menetelése. Kolompár Orbán a Gárda ellen hozott ítélet után diadalittasan kijelentette, hogy aki a cigányok útjába áll, azt eltiporják! A hajnalban hazatérő diáklány nagyon az útjukban lehetett! A kb. 130 kilós, kigyúrt, kilónyi arannyal teleaggatott, Mercedesekkel száguldozó és bűnözésből élő cigány maffiózók miért kevésbé félelemkeltők, mint a Magyar Gárda? Kolompár köszönetet mondott a miniszterelnöknek a Gárda feloszlatására hozott bírósági ítéletért. Köszönjük mi is a miniszterelnök úrnak, hogy a kormányzása ideje alatt csúcsot döntöttek a bűncselekmények, köszönjük, hogy deviáns normák az uralkodóak a közéletünkben, köszönjük, hogy a puszta életünkért, megélhetésünkért és az esetleges vagyonunkért állandó rettegésben élhetünk, és köszönjük azt is, hogy a becsületes munkából élő embereket és az erkölcsöket lassan már kiszorítják ebből az országból.

Tégen László, Nagymaros

Szellemi gyámság

A kommunizmusban kötelező világnézet volt a marxizmus-leninizmus. Aki mást vallott, osztályellenségként megbüntették, gulággal, Recskkel, később már csak munkahelyi retorzióval. Azt hittük, hogy a fölülről jött rendszerváltás után majd jobb lesz. Sajnos Magyarországon még ma is kettős mércével mérnek. Az elvtársak és a liberálisok szabadon hirdethetik elveiket, de a nemzeti konzervatív világnézetet ütik-vágják, ahogy csak tudják. Jellemző az egyoldalúságra, hogy antifasiszta elnevezésű civil szervezet több is működik, de antikommunista egy se. Jellemző mutató egyébként a sajtóbirtoklás aránya is. Fontos közérdek lenne a számarányos sajtóegyensúly megteremtése, különösen azóta, hogy a tájékoztatás új hatalmi ággá nőtte ki magát. Elvtársaink konok makacssággal erőltetik a gyűlölettörvényt, de hál’ istennek, az alkotmánybíróság mindkettőnél fontosabbnak találta a szólásszabadságot. Újabban a kódolt beszéd rögeszméjét forszírozzák. Szavainkba belemagyarázzák, ami nincs benne. Ha azt mondom, keresztény vagyok, szerintük azt mondtam: nem zsidó. Láthatóan cenzúrát, gondolatrendőrséget, véleménydiktatúrát szeretnének, de ezt ők csak a kommunizmusban tudták elérni. Ma már nem sikkes dolog a szabadságjogok megnyirbálása, a gondolat elfojtása. Ne akarják nekünk előírni, hogyan éljünk és mit gondoljunk. Hitünk és világnézetünk magánügy. Szabad gondolataink homlokunk mögé fészkelnek, és ez a terület intim szféra. A hatalom ezt nem kezelheti büntetőjogi eszközökkel. Az emberi méltóság nem tűri a szellemi gyámságot.

Kövér Károly, Szeged

Egyensúly

A minap egy koma, állítólag nyugdíjas, betelefonált az ATV-be, hogy szerinte az ország nehéz helyzete miatt minden nyugdíjas ajánljon fel a nyugdíjából egy százalékot. Kár, hogy három kérdés nyitva maradt: vajon kiszámolta-e a várható bevételt (kb. 2,5 milliárd Ft – a minisztériumok jutalmazási keretével egyenlő); mi köze a nyugdíjasnak az ország helyzetéhez; valamint gondolt-e a javaslat reformszellemben történő továbbfejlesztésére? Ez az alak nem biztos, hogy normális, ezért a harmadik lehetőséget megvilágítom előtte: szerintem sokan belemennek a felhívásba, ha az nem csak a nyugdíjasokra vonatkozik, pl. minden magas jövedelmű állampolgár (milliomos tévésztár, énekes, vezérigazgató, államtitkár, bankelnök, miniszterelnök, alkotmánybíró, politológus stb.) ajánlja föl jövedelme 90-95%-át az államnak, vagy legalább annyit, hogy mindenkinek csak kb. a minimálbére maradjon. Nem sokáig, talán kétszáz évig kellene a reformértékű hozzájárulást fizetni az államnak, míg az egyensúly helyreáll. Akkor aztán minden hazafi, országért aggódó állampolgár kap ajándékba egy gumicukrot, csak el ne felejtse befizetni utána az szja-t. Addig talán az is kiderül majd, a jelenlegi helyzetért ki is a felelős, a lista nem túl hosszú, egy azonban bizonyos, a miniszterelnökkel kezdődik. Állítólag van nálunk rendőrség, ügyészség, bíróság, sőt még köztársasági elnök is. Nekik kellene tenni valamit azért, hogy „példaképeink” a börtönben végezzék.

Nagy András, Veszprém

Nem értem!

Nézegettem ma is az oláh tévéket, hogy tisztában legyek a legújabb hazugságaikkal. Jászvárosban az oláh kalózkapitány, civilben oláh államelnök, ünnepelte az oláh „fejedelemségek” (Moldva és Havaselve) egyesülésének 150-ik évfordulóját. Egy kis akkori oláh és francia szabadkőműves műveletet, ami után még ma is bűzlik Európa Romától Madridig, Berlintől Bécsig, Párizstól Londonig. A kalózkapitány miniszterelnöke, a volt kolozsvári törpebíró, Emil Boc ezt ünnepeltette Kolozsváron a kolozsváriakkal. 1859-ben Kolozsváron az oláhok vékonyabban voltak a vékonynál! Csak 59 év múlva lopták el Kolozsvárt a magyaroktól. Ezért nem értem én ma, hogy mi köze volt a magyar Kolozsvárnak az 1859-es szabadkőműves oláhok és franciák franciázásához? Miért kell ünnepelniük egy olyan dolgot, amihez semmi közük se volt akkor, csak 59 év után lett, egy szintén oláh és francia szabadkőműves világ-szemfényvesztés után?

TO., Mikháza

Kedves Timaru-Kast Sándor úr!

Köszönöm a Magyar Demokrata 2009/3. számában megjelent Válaszlevél c. olvasói levelét, mivel ebben nyilvános sajnálatát fejezte ki a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján megjelentetett észrevétellel kapcsolatban, mely szerint A Fehérló Fiai könyvéből az egyik írásomból (vagy tőlem) szó szerint átvett nem kevés idézet ellenére a nevem kimaradt. Ön a lovagiasság szabályainak eleget tett. Viszonzásul, egy rövid utalást kivéve, az ön által nehezményezett szöveget a honlapról levettük. Tisztelettel további sikeres kutatást és írói tevékenységet kívánva:

Szakács Gábor

Olvasók!

Tudom, hogy felgyorsultak az események és tényleg már mindenki csak ugrál ijedtében, hogy a válság nehogy idő előtt jól fejbe kólintsa. Úgy látom, hogy a miniszterelnökünk már kaphatott a fejére, mert feledékeny lett és össze-vissza beszél. Ezért pusztán barátságból azt javaslom, hogy legyenek neki felolvasói. Ezek az olvasók (nem füzérek) minden megszólalása előtt egy adott témában felolvasnák neki az általa korábban mondottakat, hogy nehogy eltévessze a helyes irányt. Persze az volna az igazi megoldás, ha minden nyilvános kinyilatkoztatását jegyzőkönyveznének és azokat két közjegyző tanúsításával aláíratnának vele, nehogy később le tudja tagadni.

Kónya Béla, Budapest

Diktatúrát!

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján most már nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, hogy a demokratikus köztársaság mint államforma nálunk sajnos nem vált be. Számunkra célszerűbb, működőképesebb volna, bármily meglepő, a diktatúra. Mert ugye ha Magyar Köztársaság deklaráltan diktatúra lenne, akkor, ha úgy ítélnénk a helyzetet, az elnyomott, kiszolgáltatott alattvalók alanyi jogán azaz jogszerűen egyszerűen fellázadhatnánk, és csinálhatnánk forradalmat. Akkor ugyanis szabályos eljárás lenne, ha a nyomorba taszított plebsz „csak a láncainkat veszíthetjük” alapon elzavarná a hatalmukat népnyúzásra, országrontásra használó, tehetségtelen politikai vezetőgarnitúrát. Ripsz-ropsz el lehetne kergetni a dilettáns honvesztőket. Alkotmányos jogunk lenne erre a lépésre. A jelenlegi demokráciában viszont ilyesmiről szó sem lehet. Ennek ugyanis az a lényege, hogy ilyet nem lehet csinálni, hiszen ezért demokrácia. Lehet háborogni, hőbörögni, öklöt rázni, ordítozni az utcán (persze azt azért csak módjával), de az országot csődbe lavírozó felelősöket elzavarni a bánatba, akarom mondani a börtönbe, azt nem lehet. Az már szabálytalan. Demokráciában négyévente van döntési lehetőségünk, és ha netán rosszul döntünk, akkor majd megint négy év múlva korrigálhatunk, aztán meg újabb négy év múlva, és így tovább a sírig. De ha becsapnak, átvernek minket, akkor nekünk a következő ikszelésig kuss. Két választás között semmit se tehetünk. De csak a demokráciában, a diktatúrában lehetne. Úgyhogy javaslom, hogy valamelyik nemzeti ünnepen, mondjuk március 15-én (nem kéne október 23-áig várni) Szűrös Mátyás – helyrehozandó a ’89-es hibát – a Parlament erkélyéről az ünneplő milliók előtt hirdesse ki, hogy a Magyar Köztársaság független, szabad diktatúra.

Keszthelyi István, Budapest