Kontraszelekció

Amikor az átkosban az elvtársak valahol vezető választottak, a jelölttel szemben elvileg hármas követelményük volt. A politikai, szakmai és erkölcsi kritériumok közül a politikai megbízhatóság számított elsősorban, a másik kettőtől el is tekinthettek. Ha több választható jelölt neve is volt a párt Lenin-sapkájában, esetleg mindhárom szempont mérlegelésre kerülhetett. A vadász hobbi is előnyt jelenthetett. Ezt a szenvedélyüket 56 után az „ellenforradalmárokra” is kiterjesztették. Nálam a pártállamot végigszenvedő emlékeim törtek elő, amikor a szabad madarakkal felhabosított MDF néhány képviselőjelöltjét bemutatták a tévében. Ezek a jelöltek vajon milyen követelmények alapján feleltek meg a kritikus elnök asszonynak? Az egyikük például tánc- és golftudásával dicsekedett. A parkett ördöge jó ha tudja, hogy ennek a pártnak a táncrendjében a jobbról balra tartás a kötelező. A pártelnök asszony a kedvenc sportjából kiindulva a képviselő jelölésénél talán az is fontos szempont lehet, hogy a jelöltjük hosszában képes-e átúszni a Balatont. Ezek a jelöltek a mélytengeri búvárokkal is versenyre kelhetnének, de az ország égető problémáinak a megoldásában még statisztaszerepet sem vállalhatnának. A „normális és okos” Magyarországért induló jelöltek bemutatása után mi már csak egyet tehetünk (de azt nagyon): a lehető legtöbb szavazatunkkal megakadályozzuk, hogy az ország ilyenek kezébe kerüljön.

Tégen László, Nagymaros

Ma ki lopott?

Minden reggel azzal a gondolattal nyitom ki az újságot, hogy (Hofi után) ma ki lopott? Hát X elvtárs, Y elvtárs, Ilyen-olyan elvtárs és az elvtársak sógorai, barátai. Mondhatnám, hogy no jól van, de nem mondom, mert nagyon nincs jól. Az elvtársak tévhitben élnek. Azt hiszik, hogy a milliárdok érdemszerűen kerültek hozzájuk és még csak adózni sem kötelesek utánuk, hanem egyből vihetik ki valamelyik off shore cégbe. Tévhitük szerint cselekszenek. A csacska fideszesek meg az kérik, hogy hozzák haza a milliárdokat és adózzák le. A kérést nem értem. A törvény nem írja elő, hogy jogtalan – mondhatnám azt is, hogy lopott – pénzt le kell adózni, hanem azt visszaszolgáltatni az államkasszába, hogy arra a célra lehessen fordítani, amire az adózó állampolgárok azt befizették, nevezetesen az oktatás, az egészségügy, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésére stb. De a visszafizetett milliárdokból juthat munkahelyek teremésére, családok megsegítésére és az idős embereket megillető normális nyugdíjak folyósítására is. Ha a törvényes elszámoltatás után visszafizettetik teljes egészében a milliárdokat és a jövőben befizetett adókat jól osztja el a következő Fidesz-kormány, akkor életszínvonal tekintetében tényleg megközelíthetnénk Ausztriát. Akkor megcáfolható lenne Kóka János mondása, hogy a magyarok nem tudnak bánni a pénzzel, mert vagy hamar elköltik vagy a szalmazsákba dugják. A jövőben pedig az elvtársak megmutathatják, hogy munkával szerzett és leadózott jövedelmükből tudnak-e milliárdokat megtakarítani.

Czető Lászlóné, Bp.

Na ugye?

Jé! Ott a Pista bácsi. Helló, itt, erre vagyunk! – Szevasztok, hát ti? Gyertek közelebb. – Kirándultunk, de letértünk a kijelölt turistaösvényről és eltévedünk. Pista bácsi szereti a természetet? – Persze hogy szeretem. De tovább már ne közelítsetek, ebben a kerítésben áram van, nehogy hozzáérjetek! – Kerítés az erdő közepén? – Az érdekünkben. A mi korunkban már veszélyes lenne, ha elkódorognánk, és esetleg nem találnánk vissza… Most itt élünk ebben az RI (Rozzant ingyenélők) nyugdíjas lágerben. – Micsoda? Hát ez szörnyű! – Á, nem olyan rossz itt. Tulajdonképpen tiszta, jó a levegő, hangulatos madárcsicsergés, gyönyörű a környezet, egészséges, vegyszermentes az élelem stb. Ezeket mind nélkülözzük a panelben. Ti városiak nem is gondolnátok, mennyi ízletes és tápláló étek található itt az erdőben. Én most éppen ehető bogyót, növényt, tücsköt-bogarat keresgetek. Gizikém meg rőzsét gyűjt valahol. Neki se árt egy kis testmozgás. – De hogy létezik, hogy erről nem is tudunk– Annak idején mi sem tudtunk Recskről. A média a kormány kezében van, az újságíróknak meg megint kuss van. Csak az bosszant, hogy a szocialisták még idejében figyelmeztettek, ha jön az Orbán, szörnyű világ lesz és megint ki fog szúrni a nyugdíjasokkal. Nem hittünk nekik. Gizikém is mindig azt hajtogatta, hogy a szocialisták állandóan összevissza hazudoznak, egy szavukat se szabad elhinni. Aztán tessék, ide jutunk. De legközelebb nem is szavazunk a Fideszre, az biztos!

Keszthelyi István, Bp.

Fogalmak

Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ebben a kis országban hogyan kerülnek egymás mellé, szinte szinonimaként a legtávolabbi gondolatok!? Ha belegondolunk a szocialista- szociális szavak igazi hagyományos értelmébe, akkor abban semmi olyat nem találhatunk, ami nem lenne igazán humánus, emberi! Hiszen a szolidaritás és az ebből következő egymásról való gondoskodásnál kevés nemesebb eszmét találhatunk, hiszen a szó eredeti jelentése erről szól! Hogyan kapcsolódhatott össze ez a megnevezés a bűnözés, a kártékonyság, a hozzá nem értés, a gonoszság, a minden emberit tagadás gyakorlatával? Mit tettek ezek az emberek a legszebb érzésekkel, gondolatokkal, akik ennek a magát szocialistának nevező pártnak tagjai? Azt, hogy szinte ugyanez a csoport a kommunizmus eszméjét vállalhatatlanná tette, abba már beletörődtünk, de hogy a szocialista eszmekörrel is megtették ugyanezt egy életre lejáratva magát a fogalmat is, az már jelenkorunk „csodálatos” terméke! Persze ugyanezt elmondhatjuk a liberalizmus eszméjéről, amelyet egy másik ideológiagyilkos alakulat tett szitokszóvá kis hazánkban, amennyiben a társadalom erkölcsi és eszmei rombolására használták föl e gondolatokat, persze alaposan kiherélve, megmásítva. Valójában itt az ideje, hogy végleg a történelem szemétdombjára kerüljenek ezek a csoportok az általuk megtestesített, jelentősen átalakított eszméikkel egyetemben. Mi meg a társadalmi szolidaritásra, az elesettek segítésére, a szabad szellemiségre ha nem is találunk újabb szavakat, legalább ezeket tisztítsuk meg a rájuk rakódott rosszízű hozadékuktól!

Pinczés György, e-mail

Trágárság

Egy jobb sorsra érdemes nemzet tagjaként megdöbbenve állok a közéletben mindinkább elterjedő, stílust és jóérzést nélkülöző jelenség előtt. Vannak köztük magukat közírónak tartó emberek, akik úgy használják írásaikban és szóbeli megnyilvánulásaikban a trágárságot, mint az a kisgyerek, aki élvezetét leli még a csúnya szavak hangos ismételgetésében. Kíváncsi lennék, hogy munkának vagy hivatásnak tartják-e ezt a tevékenységet, szerintem egyszerűen agresszivitásuknak adnak hangot, nem is sejtve, mekkora kárt okoznak ezzel anyanyelvünknek. Emberi méltóság és egymás iránti tisztelet ismeretlen fogalmak annak az újságírónak, aki rendszeresen „gyerekek” megszólítással illeti tiszteletreméltó hölgy kollégáját egy kerekasztal-beszélgetésen vagy „állatoknak” nevez gyilkosokat, megsértve ezzel azokat az élőlényeket, akik soha nem tennének hasonlót fajtársaikkal. A főszerkesztők felelőssége, hogy mikor kiket engednek szóhoz jutni a médiában, de soha egy újság sem mehetne a lap példányszámának emeléséért a saját színvonala alá. Egy rosszul értelmezett szólásszabadsághoz való jog miatt miért kell nekünk olvasóknak elviselni a gyalázkodást, szégyellni magunkat saját gyerekeink előtt, akiket emberi értékeket szem előtt tartva nevelünk, a mai magyar családokban uralkodó állapotoknak köszönhetően néha kínkeservesen, nap mint nap. Kívánom, hogy azok, akik kimondva keresztény, polgári, demokrata elvek elkötelezettjei, éljenek és cselekedjenek elveik szerint, átérezve a közszereplők súlyos felelősségét Magyarországon.

Varga Erika, e-mail

Vajon miért?

Az utóbbi időben sok szó esett a pártfinanszírozásról. Annak jelenlegi gyakorlata a korrupció egyik melegágya. Tipikus példája ennek a most zajló Zuschlag-ügy: másfél éve tartanak rabszíjon egy tenyérbe mászó, piti szélhámost, mert fiktív számlákkal szerzett pénz különféle szervezeteknek. Ha az APEH ugyanilyen vehemenciával eredne utána minden fiktív számlának, már fél Magyarország a börtönben ülne. A napi betevő adócsalásunk a sarki zöldségesnél kezdődik, folytatódik a fodrásznál, az orvosnál és a „számlagyárban” fejeződik be. Az adócsalásban mindenki benne van, s mint légy a lekvárból, nem tudunk belőle kikecmeregni. Mivel a szocializmus kis zsozsóját felváltotta a kapitalizmus nagy zsozsójának lehetősége, tehetséges nép lévén az adócsalásban is nagyot léptünk előre. Évi sok milliárd forintra tehető az adózatlan gazdaságból be nem folyó adó, ebből bőven telne még akár 18. havi nyugdíjra is. A gazdaság kifehérítése valahogy nem nagyon szerepel egyetlen párt választási ígéretei között sem. Vajon miért?

A. P., Zalaegerszeg