Bukta

Már megint egy demokrata! A merészen kicsi Kovács Laca bácsi becsoszogott az MTV stúdiójába és kijelentette, amire Orbán Viktor készül, arra Európában nincs példa. Az csak Venezuelában és Afrika legsötétebb országaiban fordul elő. Felháborító, hogy a fideszes diktátor több cikluson át akar kormányozni, ahelyett hogy időnként Laci bácsit kérné föl erre, aki a szovjet hadsereg szuronyerdejének védelmében mindössze csak negyven évig regnálhatott. A diktatúrában szocializálódott kis nagy ember nem képes fölfogni a demokrácia lényegét. Nem érti, hogy az kormányoz, akit a választók erre felhatalmaznak. És nem úgy van, mint régen, hogy Rákosi után Kádár következik, Rajk után meg Münnich elvtárs, esetleg Biszku Béla. Gyurcsányi hevülettel azt mondhatnám a leharcolt Laci bácsinak, ha nem tetszik, el lehet innen menni. De nem mondok ilyet. Mindössze arra kérem, ha négy éve egy hazug kampány után az elvtársaival olyan jóízűen falatozott a narancsos buktából, most ropogtassa a szegfűvel díszített kétszersültet, legalább addig sem beszél sületlenségeket. Eközben Mesterházy, a felnövekvő, nyalka elnökjelölt új nevet keres a pártjának. Voltak ők már MKP, MSZDP, MSZMP, MSZP, meg az ördög tudja, mi nem. Talán a múltból kéne meríteni, és újra felvenni az MKP nevet: Magyar Kétharmadellenes Párt. Nem hangzik rosszul, más mondanivalójuk meg úgy sincs.

M. S., Miskolc

Teljes megújulás

Jó kommunistáink ismét megtalálni vélték az abszolút helyénvaló megoldást, ki a pártból a mélyrepülést előidézőkkel, le a bűnösökkel! Eltávolították a pártból minden bűn elkövetőjét, minden baj okát: a logót! A szegfű is a sarló-kalapács sorsára jutott, ki lett irtva, hiszen ő volt a legfőbb oka annak, hogy nem tudtak új politikát meghirdetni és képviselni. Egyébként is jobb későn, mint soha, a szerencsétlen szegfű a két választási forduló között tűnt el a plakátokról. Így már könnyű lesz nyerni, vélték, hiszen az átkos múlt nem kísért többet, még Ildikó néni nyakáról is el fognak tűnni a régi ráncok!

Pinczés György, e-mail

Határt szabni!

A szemtelenségnek is határt kéne szabni! Tény, hogy Rikácsi Ildikó nem a jó modoráról, nem a demokratikus politizálásáról vált híressé, de csúcsot dobott, amikor a Fidesz felkérésére, hogy mindenki tegyen javaslatot, mert mindenki véleményét figyelembe fogják venni vezetésük során, Lendvai úgy reagált, hogy nem kíván beleszólni abba, hogy hány fanfár legyen a kormány alakuló ülésén, és hogy hányas cipőt hordjon Orbán Viktor, de a tartalmi javaslataikat ki fogják dolgozni. Igaz, hogy csupán az utóbbit kérte Orbán Viktor, de Lendvai gorombáskodás nélkül megszólalni sem tud. Nem kéne felháborodni, még meglepődni sem, hiszen Szolzsenyicin megmondta, hogy a kommunistáknál cinikusabb, szemtelenebb, hatalomvágyóbb nem létezik. Kártékonyak, veszélyesek, eltorzult lelkek. Hiába mondja Kiss Péter, hogy már van demokratikus kommunista is. Hogy más országban van-e ilyen, nem tudom, de Magyarországon nincs, az biztos. Ha csak az elmúlt nyolc évet nézzük, bizonyítást nyert Szolzsenyicin mondása. Szemtelenségüket folytatják, rombolásukat folytatnák, de remélem, akik most még valamilyen téveszme következtében rájuk szavaztak, azok is kijózanodnak rövidesen. Nem létezik, hogy a hazáját szerető ember pártolná továbbra is a munkanélküliség terjedését, az éhező és éhen haló gyermekek sokasodását, állami vagyonunk elherdálását. Ezekben ugyanis élen járt a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai trió, és még mindig ezt szeretnék folytatni, hiszen nem is tudnak másként viselkedni. Nem tudnak beletörődni a vereségükbe, ezért kénytelen vagyok emlékeztetni őket, Kuncze elvtárs, ha nem is a sajátjainak, de kitalált egy jó gyógymódot.

Czető Lászlóné, Bp.

Párbeszéd

A kisebbségi oláhok „párbeszédre” szerették volna hívni a Kovászna megyei magyarok képviselőit, hogy hozzák tudomásukra azt, hogy hiába vannak még többségben a szülőföldjükön, úgyis kisebbségben maradnak továbbra is, s ebbe nyugodjanak bele. Egy székelyföldi újság hozta a tudomásunkra a hír elejét, s ezt átvette az Erdély. ma hírportál is, és világgá röpítette. A hírportálon fórumozó erdélyi magyarok közül az egyik iskolázatlan magyar hölgyemény, aki véleményt oszt, azt kérdezte: „Miért hiányoztak a gyűlésről a magyarok?” A mai erdélyi zsenge száraz „magyarok” közül sokan nem ismerik az oláh–magyar viszonyok alakulásának történelmét a XX. században. Nem tudják azt, hogy az erdélyi magyar illegális kommunisták, a Madosz, a Magyar Népi Szövetség, a Román Kommunista Párt magyar tagozata, az RMDSZ stb. sokat párbeszédeltek az oláhokkal. Eredmény: majdnem elfogytunk, mert az oláhok tudatosan összetévesztették a párbeszédet az oláh monológgal, lopott államuk érdekében. Az erdélyi magyarok az oláh–magyar „párbeszéd” látszatának voltak díszletei a színpadon. Aki nem tanul történelmi kudarcaiból, az megérdemli újabb kudarcait.

TO., Mikháza

Tisztába tenni

Az elmúlt időszakban ismételten a hárommillió koldus országa lettünk, miközben egy szűk réteg privatizálta (szőkítette, tocsikolta, prinznicelte, brókerolta, lenyúlta, végkielégítette, szakértette stb.) az országot. További négymillió ember pedig napi filléres gondokkal küzd, és a legjobb úton halad afelé, hogy csatlakozzon az előbbi hárommillióhoz. Mindez a rendszerváltás, a privatizációnak nevezett szabadrablás következménye, és az eltelt húsz év politikusainak a felelőssége! Elsőként válaszolni kellene az embereket – a nemzet jelentős többségét – negatívan érintő és nagyjából befejezettnek tekinthető magánosítás parlamenti elmaszatolására is. Tisztába kellene tenni azt a máig vitatott, megválaszolatlan kérdést, hogy a magyar törvényhozás legfelsőbb szervei mire is adták áldásukat, amikor elfogadták az ezzel kapcsolatos jelentést. Ide vezethető vissza ugyanis többek között az országot tengeri kígyóként átszövő korrupció, a pénzügyi fegyelem teljes fellazulása, a fekete munka általánossá válása, a közerkölcsök gyászos felpuhulása, a jogszabályok-törvények semmibevétele és így tovább.

A. P., Zalaegerszeg

Kilakoltatások

A szocialista kormány a mai napig képtelen volt a munkanélküliség vagy egyéb okok miatt fizetésképtelenné vált családok helyzetét orvosolni. Átmeneti megoldásként ugyan a Bajnai-kormány április 15-ig kilakoltatási és árverezési moratóriumot léptetett életbe, de az alaphelyzetet nem kezelte ezen időszak alatt, továbbra is megoldatlan probléma a lakhatás és az otthonok védelme. Ennek következtében április 15-e után a kilakoltatások folytatódtak. A magyar Szociális Fórum adatai szerint 63 ezer olyan jelzáloghiteles van, amely bedőlt, azaz a felvett hiteleket a hitelezettek 90 napnál régebben nem tudják törleszteni. S igen sokan rövidesen elérik a 90 napot. Egy nemrég módosított kormányrendelet értelmében legalább annak a lehetősége megszűnt, hogy az árverésre kerülő ingatlanok előre egyeztetett módon nyomott áron kerüljenek spekulánsok vagy bűnözői csoportok kezére. A kormányrendelet szerint az ingatlanokat csak a PSZÁF ellenőrzése mellett lehet elárverezni. A rendeletmódosítás értelmében a kilakoltatások június elseje után folytatódhatnak. A kormányrendelet csupán ármegállapításról szólt, nem pedig azoknak a családoknak az otthonvédelméről, akik jogszerűen birtokolják otthonukat és önhibájukon kívül kerültek fizetésképtelen helyzetbe. A jogszabályok tekintetében gyors változtatásokra van szükség. Ezekre a hamarosan megalakuló Orbán-kormány remélhetőleg sort kerít.

Harangi Fülöp, e-mail

Vén szenilis

Pista bácsi! Újra lezsírozhatja és elteheti a dobtárasát. Biztos nincs már szüksége rá. Győzött a forradalom. – Hogy mi van? – Demokratikus választásokon elzavartuk a kommunistákat. – Húsz év óta állok készenlétben, egyfolytában csak a hívó szóra várok, én ezt már el nem teszem. – De hát most végre győztünk, méghozzá békés úton. – Nyugi, te még nagyon fiatal vagy és kapkodsz. Láttad a parlamenti szoci frakció névsorát?… Akkor kiket is zavartunk el? Hebehurgya kölyök vagy. – Maga meg már szenilis vén bolond! Képtelen megérteni, hogy demokrácia van, ahol nem erőszakkal kell eredményt elérni, hanem szívós, kitartó munkával. A szavazófülkében kell véleményt mondani az ország jelenéről és jövőjéről. – Hát persze, a fülke magányában, négy évenként…egész a sírig. Engem ezek már soha többé nem vernek át. Amíg ott ülnek… – Négymillió ember szavazott rájuk. – Az engem nem érdekel. Ez pedig marad itt, a falnak támasztva!

Keszthelyi István, Bp.