A „hivatalos politika” képviselői nem voltak jelen. Vajon mi félnivalójuk lehet. Tartanak talán az idegenszívű sajtótól? Horthy Magyarországa volt az egyetlen a német megszállás alatt nyögő Európában, ahol reguláris hadsereg védte a zsidókat. Így a nemzetrontók, lejárató, antiszemitázó kórusnak a hangja megbicsaklik. Hát akkor mi fáj nekik Horthy Miklós kormányzó úrral kapcsolatban? Az, hogy ő volt a magyarság utolsó karizmatikus vezetője, aki nemzetben gondolkozva, országot tudott építeni és gyarapítani. Egy Horthy nagyságú személyiség 1990 körül békésen visszacsatolja Kárpátalját, ami akkor szovjet már nem, az ukrán pedig még nem volt. Amikor Jugoszlávia széthullik és erkölcsi mélyponton van az összetákolt állam, mert szerb kommunisták tömeggyilkosságok tízezreit követik el. Lejáratódnak a világ előtt. Mindenki kiveszi részét a széteső államból, csak mi nem. A nyakunkon ülő kovácslászlók akkor éppen azt hirdették, hogy merjünk kicsik lenni. Csehszlovákia 1993-as felbomlásával pedig a Felvidék magyar sávja kerülhetett volna vissza. De akkor sem volt, és most sincsen Horthy Miklósunk. Az elmúlt két évtized pedig lélek-, ország- és vagyonvesztés időszaka volt. És az erkölcsi romlásáé. Mi az, hogy egyházi méltóságok nyilvánosan tiltakoztak, hogy június 4-én, Trianon napján megszólalhassanak a harangok. Érvelésük szerint az csak az élőkért szólhat. Hát a halottainkért és a villámok elhárításáért nem szólhat? – kérdezte keserűen Hegedűs Lóránt lelkész. Azért a hit és remény ott lebegett közöttünk. És ott volt a legendáink fehér lova, a tisztaság és a szeretet jelképe. Ma még lovas nélkül. A tisztelgő megemlékezésen jelen voltak a Horthy család tagjai, Horthy Miklós egykori katonái is. Fel is csendült az ének „Horthy Miklós katonája vagyok…” Sokan képviselték a folytonosságot. Horthy tengeri flottája egyik hajójának kormányosa már nem, de a fia, édesapjának tengerészsapkájában ott tiszteleghetett Horthy-szobránál. Az egykori hajó neve, Viribus unitis, azaz egységben az erő. Ebben reménykedhetünk, kompromisszum-készen, de egységben tudjuk csak képviselni nemzetünk érdekeit.

Kaszás István

Párbeszéd, láncfűrész nélkül

A Magyar Demokrata 2012. május 30-i számában megjelent Láncfűrészes tájvédelem című írásomra a Pilisi Parkerdő Zrt. a szakmaiság talajára helyezkedve válaszolt. Nem terveztem folytatni az amúgy (szerintem) nem haszontalan diskurzust, de már a válasz első bekezdésében az szerepel, hogy cikkemben „méltánytalan támadás érte” a Zrt. és a telki Kokukk (Kodolányi János Kulturális és környezetvédő Közhasznú Egyesület) között folyó egyeztetést. Aki olvasta a vitaindító cikket, az tudja, hogy a szóban forgó egyeztetésről mindössze öt és fél sor emlékezik meg, és az sem a méltánytalan támadás hangján. Az írás alapvetőn a Telki környéki, sokak által drasztikusnak tartott, nagy területeket sújtó fakivágásokat kifogásolta. A Zrt. válaszából tudom, hogy a tarvágás kifejezés szakmai szempontból nem volt helyes részemről, mivel az a vágásos erdőgazdálkodásnak egy speciális formája, vagyis a félhektáronkénti totális fakivágás nem tarvágás, hanem vágás. Elfogadom. Azokat az érveket is méltányolom, amelyek az erdőgazdaság önkorlátozó, a parkerdő egy részére kiterjedő folyamatos erdőirtást eredményező tevékenységére utalnak. Nem kétlem, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. a törvényi szabályozásnak megfelelő munkát végez. Ezt ugyanúgy nagyra becsülöm, mint az általam is jól ismert, köztiszteletben álló Kokukk Egyesület áldozatos tevékenységét. Ami miatt tollat ragadtam, az egyrészt a Telki közigazgatási határát (Hosszúhát) is súroló erdőirtás (ott a 300, sőt a 100 méteres védőzóna is csak álom), a fél hektárnál jóval nagyobb kiterjedésű erdőterületek eltűnése, a kivágott területeknek szerény facsoportokkal való megszakítása, és nem utolsósorban a terveknek a felgyorsult klímaváltozáshoz való igazításának hiánya. Önök szerint „az erdő unokáink öröksége”. Ez igaz, de ma sok mindent felülír az egészséges környezetet fenyegető éghajlatváltozás. Osztom a szerkesztőség véleményét a főváros lakóinak érintettségéről, amelyhez csak annyit fűzök, hogy ez is egy fontos érv az erdőgazdálkodás legkímélőbb üzemmódjainak alkalmazása mellett. A magam részéről pedig szívesebben tévedek el a Buda környéki erdőben, mint a paragrafusok erdejében.

Bánó Attila

A tartalomból: Izrael 2.

Nézegettem a legutóbbi ATV-s Újságíró Klub szolgálatos ajvékólóinak Horthy-ellenes kétségbeesését, és a kemény szocialista propaganda évei jutottak eszembe. Erdélyi magyar emberként mondom ezeknek a magyarul is beszélő nem magyaroknak, hogy Horthy nem volt se fasiszta, se náci, se nyilas, se dakota stb., csak egy magyarul beszélő és magyarul tevő magyar volt, akire az erdélyi magyarok felnéznek és tisztelik, mert ha kis időre is, de visszaszerezte a magyarok részére Erdély és Felvidék egy részét, no meg az önbecsülésüket. Érdekes, hogy ezek az ATV-s magyarok nem jöttek gerjedelembe a tanácsköztársasági és a magyarországi szocialista területvesztő miatt. Naná, hisz ők ezek idejében nyertek befolyást a magyarok felett, és lettek magyar vezető- és megmondóemberek a magyar élettérben. Fel kéne fogják már végre, hogy a tanácsköztársasági és szocializmusi idők lejártak Magyarországon. De óbégattak Wass Albert és Nyirő József ellen is, akiknek csak annyi a bűnük volt, hogy az ATV-sek elődjei által teremtett Kárpát-medencei magyar állapotokról írtak a magyaroknak korrektül magyarul. Ja, s még azért is zsörtölődtek az ATV-sek, hogy a világszélhámos, béke Nobel-díjas, Ellie Vizelet visszaadott egy magyar kitüntetést, műsértődöttsége miatt. A többiek nem adják vissza?

TO., Mikháza

Régmúlt és félmúlt 2.

(Folytatás az előző számból)

Bár a két császár június 10-i hivatalos katonai egyezményébe nem írta bele ezt az osztrákok számára szégyenletes titkos paktumszöveget, de a jegyzőkönyv fantasztikus adalék az 1849-es hadifoglyok Szibériába hurcolásához. Nemrég találkoztam Végvári őrnaggyal, aki nagyon csodálkozott: „megkapta az anyagot a levéltárban?” „Nem, Bécsből kértem el postán.” „Micsoda esze volt – mondta. – Még 2002-ben sem lehetett ezt Budapesten kutatni.” Beszéltünk a barguzini expedíciónkról, kutatásaim és hat-hét nagy cikkem megjelenése után kértem fel szponzornak Morvai Ferencet, aki lelkesen elvállalta finanszírozását a Szibériába tervezett expedíciónak, melyben 1989 júniusában részt vettem. Beszéltünk az Akadémia rendkívül hangos, durva támadásairól, miután Kiszely István antropológus azonosította a barguzini csontokat Pető Sándorral – rendkívül sok testi megfelelés és méretei miatt. Végvári megjegyezte, hogy az Akadémia élére kb. tizenöt szt-tisztet helyeztek el, „dupla élettel” (mint pl. a Medgyessy volt, vagy Szabó András alkotmánybíró). „Berend T. Iván és Kosáry Domokos is szt-tiszt volt?” – kérdeztem. Végvári lehajtotta a fejét és mosolygott: „Neveket nem mondok…” Hasonló beszélgetést folytatott Végvári Borzák Tibor „barguzini” újságíró kollégámmal is, aki azt márciusban megírta a Szabad Földben. Még azt is megmondta nekem, hogy ő az Operaház tartótisztje volt. Ötvenhárom énekesről kellett neki jelenteni rendszeresen. Hát így működött a tudomány az MSZMP uralma alatt. Nesze neked magyar múlt és hamisítatlan történetírás!

Kéri Edit, Budapest

Ön mit gondol?

Helyhiány miatt kérném, vegyék elő a konzultációs kérdőívet, néhány kérdéssel kapcsolatban elmondanám, én mit gondolok.

1. (kérdés): Az átalányos adózás akár lehet jó megoldás is, viszont a feltételrendszer részleteinek (az adó alapja, mértéke stb.) ismerete nélkül a kérdésre nemigen lehet válaszolni.

4. Szükség van a méltányos teherviselésre, de csak úgy, ha biztosíték van arra, hogy a terheket a bankok, a multik nem terhelik tovább a népre. De mivel ennek garantálására a kormánynak nincs módja, a kérdés eléggé megválaszolhatatlan.

6. A minimálbér folyamatos emelésére szükség van, de csak úgy, ha a dolgozó nettó (!) bére is nő, nem csak a vállalkozás terhe. (A 2012-es „emelés” során a nettó nem emelkedett!)

7. Az új munkahelyek létrehozásáért csak a magyar tulajdonú, termelő, új értéket létrehozó cégek kapjanak adókedvezményt. (Ne támogassuk a gazdag külföldi tőkéseket 10-15 millió forinttal új munkahelyenként, meg az egyéb adókedvezményezést.)

10 . Az állam úgy tudja visszaszorítani a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat, hogy állami vállalatokat hoz létre.

14. Minden munkavállaló választhasson: cafeteriarendszert vagy pénzt kér. (De vigyázat, akkor az adó- és járulékvonzat is legyen egyforma!) Válaszlehetőségként avval szembeállítani a bérkompenzációt mint segítséget, szerintem helytelen.

15. A létfenntartási cikkek áfáját valóban csökkenteni kéne, a luxuscikkek után pedig lehetne nagyobb az áfa. De mi minősülne (esetenként) luxuscikknek a gyakorlatban (a jachton kívül)?

(Egyébként a tizenhat kérdésből négyre tudtam a megadott válaszok alapján egyértelműen dönteni, véleményem szerint a többinél e módszerrel nem voltam képes nyugodt lelkiismerettel, megalapozott érdemi választ adni.)

Azért köszönöm, hogy kíváncsiak voltak a véleményemre.

Keszthelyi István, Budapest

Evolúció

A sokat szidott multik árukínálatán felületesen átsikló vásárlóközösség, a „Magyar árut minden polcra!” szlogent szajkózók bizonyára dermedten vették tudomásul a hazánkban eddig ismeretlen portékát. A kerék feltalálása óta (lehet, hogy maradhatott volna négyszögletű is) évszázadunk új termékével rukkolt elő. KENHETO ZSÍR! A C-vitamin, H-bomba, űrkutatás stb. ehhez képest a mindig kíváncsi emberiség botladozásait szimbolizálja. Innen már csak egy lépés a zsíros kenyér szabadalmaztatása és a proletár eszmék ismét testet öltenek.

Pusztai Endre, e-mail