Az talán inkább, hogy saját bírói karunk és általában az igazságszolgáltatás perszonálisan javarészt az elmúlt rendszerben választódott ki és szocializálódott, hiszen ezt a hatalmi ágat (mint nagyrészt a többit is) elmulasztottuk megtisztítani a rendszerváltás salakjától, sőt uniós támogatással legfőbb bíráink azt is elérték, hogy még akkor is dönthessenek a sorsunkról, mikor már a hamut is mamunak mondják. Ráadásul azzal is tisztában vagyunk, hogy miként az olasz exminiszterelnök soha nem kapott fizetést egy diktatúra kiszolgálásáért, rovásán adócsalás van elsősorban, a saját exünk esetében már a meggazdagodás is egy rabló privatizációban történt meg, csalást követett el még az állítólagos diplomájának a megszerzésekor is, valamint gátlástalanul a „saját népe” közé lövetett, szabályos gazdasági bűncselekményt követtek el fennhatósága alatt a magyar nemzet erkölcstelen eladósításában, s hazaáruló módon árulta ki az országot a nemzetközi bank- és gazdasági rendszer képviselőinek, hivatali visszaélésben is bűnössé vált, mikor saját cégeinek olcsóbban adatta az állammal az áramot, míg a polgárok rezsiterheit jelentősen megnövelte. Tehát föl kell tennünk a kérdést, hogy amennyiben az unió statisztálása mellett Berlusconit el lehetett ítélni köztörvényesen, akkor Gyurcsányt vagy akár Bajnait (libadolgok) miért nem? Mikor kezd már el véglegesen hatni Magyarországon a demokrácia és a jogállam, legalább olasz módra?

Pinczés György, e-mail

Ne kérjünk bocsánatot! 1.

1968-ban Csehszlovákiát a „Varsói Szerződés” csapatai minden irányból behatolva, megszállták. A moszkvai parancs szerint a magyar Néphadseregnek a földrajzi közelség miatt Szlovákia déli sávját kellett elfoglalnia. Szerintem nemcsak ezért, hanem hogy továbbra is gyűlöljenek minket!… Csehszlovákiának szerencséje volt, mert nem járt úgy, mint mi 1956-ban!… Csehszlovákia megszállása azért volt könnyű, mert az USA itt is olyan biztatást adott Moszkvának már előre, mint hazánk eltaposásában november 3-án Brioni szigetén Titótól… A rendszerváltás után minden évben kifejezzük a megszállt szomszédunknak a sajnálkozásunkat, bocsánatot kérünk és magyarázkodunk. Érdekes, hogy 1956 őszén a Bakonyban a szabadságharcosaink elleni csehszlovák akcióért sose kértek bocsánatot… A mi bocsánatkérésünk állami protokoll, diplomáciai kötelezettség, nem a magyar népé! Így szokás ez az Európai Unióban, ahol elvárják, hogy a német náciktól s Moszkvától elszenvedett megtorlások miatt sajnálni kell szegény cseheket… Miért kell sajnálnunk azt a Csehszlovákiát, amelynek döntő szerepe volt hazánk szétverésében és megalázásában? A cseh emigráció vezetői az első világháború idején még azt is megakadályozták, hogy Magyarország új határait népszavazással alakítsa ki a békekonferencia! T. G. Masaryk cseh elnök szerint: „Ha beleegyezünk, hogy a határokat népszavazással vonják meg, akkor Csehszlovákiát sose tudtuk volna megteremteni!”. Inkább legyen szembenállás és gyűlölet az új magyar állammal, mint összefogás és együttműködés! Meg is lett az „eredménye”, mert a náci Németország rövid idő alatt szétverte a francia „kisantantot”, és ezzel lehetővé vált Európa legnagyobb tragédiájának és pusztulásának, szétbombázásának katasztrófája, amelynek elindításánál az első szlovák állam készségesen részt vett Lengyelország eltaposásában 1939-ben… (Folyt. köv.)

Hábel György, Budapest

Rácsok

Manapság nagy nyelvi divat, hogy mindent, ha kell, ha nem, többes számban mondunk-írunk. Vannak zenék, pénzek, amit már lépten-nyomon használunk, de lelkiismeretek és egyebek is. Mondhatni: rengetegek a többes számok. Kedvenc napilapom hasábjain például egy ideig bizonytalanság volt észlelhető a rács körül. Mondhatni úgy is: baj volt a kréták körül. (Egyszerű a magyarázata ennek a többes számnak: rengeteg a baj, egy kréta már nem elég.) Jan Slotá rácsok mögé kerülhet – állt egy cikk címében. Persze egy rács nem elég. Amilyen huncut a szlovákok bukott verőembere, egy szál vasrúd mögé nem lehet csukni. De hát nem is logikát keresünk a mondásban, az a nyelvben nem mindig érvényesül. Néhány nap múlva mást láttatott a napilap a rácsok mögött, ám pár napra rá már ilyen című cikket találtam: Rács mögött a rablópáros. Valaki rájött, hogy ha évszázadokig egyes számban használtuk a rácsot, akkor térjünk vissza az egyes szám használatára. Helyreállt tehát a rend, rács mögé került a delikvens (isten tartsa meg a jó szokását, és a labilis igazságszolgáltatásét is). Újmagyarul: Helyreálltak a rendek, rácsok mögé kerültek a delikvensek. (De lehet, hogy jó magyar szokás szerint csak feltételes börtönbüntetést kaptak.)

K. J., Budapest

Mi a haszna?

A Habsburgok ötszáz évig ültek a nyakunkon, nyomorgattak bennünket, a végén belevittek minket egy vesztes háborúba, az egyik legnagyobb magyar, gróf Tisza István körömszakadtáig való tiltakozása ellenére. A francia sugalmazók hálából az ezeréves Magyarország egy szeletét, az Őrvidéket ajándékozták nekik. Mi magyarok pedig mindezek ellenére Habsburg Intézetet kreálunk nekik. Nevetséges, nem? Köszönetképpen napjainkban beálltak abba a sorba, ahol a jelenlegi Magyarországot járatják le, gyalázzák arcátlanul! Mifelénk azt mondják: evés közben jön meg az étvágy. Nos, a labancok is így vannak ezzel! Az Őrvidék után úgy gondolják, nekik több is dukál. Jelenleg ott tartunk, hogy a megmaradt Dunántúl felét, kihasználva többek között a magyar kormányok tutyimutyiságát, már birtokba vették! Labancék Ausztriában megtankolnak, megveszik a vetőmagot, vegyszert, műtrágyát, átrobognak a schengeni határon, a magyar földön magyar rabszolgákkal termelnek, dolgoztatnak, majd aratnak, felpakolnak és újfent átrobognak, most már visszafelé – a schengeni határon. Kérdés: mi ebből a magyar állam haszna, illetve a kára?

Ludwig Béla, Zalaegerszeg

Miből él a bank? 1.

Fontos kérdés ez ma, hiszen a kapott válasz a politika homályos, eldugott szegleteit is bevilágítja. Magyarország most lakmuszpapírként merül egy európai méretű küzdelembe, mely küzdelem a két jövővízió között zajlik. Egyik az erős nemzetek erős Európája, a másik a nemzetköziség liberális köldökzsinórján táplált Európáját erőlteti. Mi a jövő tavaszi választások után alakuló országsorsunkkal tudunk majd egyfajta választ adni. Komoly nemzetközi erők igyekeznek letéríteni minket a történelmi-nemzeti sorsközösségű Magyarország pályájáról, az arctalan egyedek halmazának országa irányba. Itt kapcsolódik mondandómba a címben feltett kérdés. Miből élnek a bankok? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bankoknak rengeteg pénzük van, mert nagyon gazdagok, és abból a pénzből élnek. Tévedés. Igaz, hogy sok pénz van náluk, de a bankoknak nincsen pénzük, a bankokban a mi pénzünk van. A bankjegyek elfogadása már maga egy bizalmi állapot. Azaz, elhiszem és elfogadom, hogy a kibocsájtó által felkínált értéktelen, színes papírdarabok megfelelő ellenszolgáltatásnak számítanak az általam nyújtott teljesítményért, mert mások is el fogják fogadni tőlem, s így meg tudom velük szerezni azokat az anyagi javakat, melyek szükségleteim kielégítéséhez kellenek. A bank alapítása és működése is kölcsönös bizalmon alapul. A bank felkínálja, hogy őrzi a pénzemet, s amikor szükségem lesz rá, valamilyen kamattal megfejelve visszaadja nekem abból a pénzből, ami nála van, de ami természetesen nem az övé, hanem a sok-sok megőrzésre átadott pénz tömege adja. A bank működéséhez épület kell, sok-sok technikai feltétel, munkatársak, ami mind pénzbe kerül. Miből fizeti ki ezt a pénzt a bank? Nem másból, mint abból, hogy kikölcsönzi a tőlünk átvett pénzt másoknak, és nagyobb kamatot kér tőlük vissza, mint amennyit nekünk fizet a betétért. Ha a bank nem kölcsönöz – éhen hal. Kinek tud kölcsönözni? A gazdaság szereplőinek. Ez akkor is így van, ha hűtőszekrény-vásárlásra adja kölcsön nekem, hiszen én is valamilyen résztvevőjeként a gazdaságból húzok jövedelmet, és a kapott jövedelmemből tudom visszafizetni a banki kölcsönt – megfejelve a rápakolt kamatokkal, ügyviteli díjakkal s a többivel. A bank működésében tehát hasonlít a Szerencsejáték Zrt.-hez, hiszen az is a sok-sok összehordott pénzből tud fizetni a nyerteseknek. Tehát a banknak – amelyik éhen hal, ha nem tud kölcsönadni – elsődleges életfeltétele, hogy jól működjön a gazdaság, időről időre kérje tőle azt a banknál felgyülemlett pénzt, amely a kamatkötelezettségével és működési költségeivel megfojtja, ha nem tudja továbbadni. (Folyt. köv.)

Májer Gábor, Budapest

Magyar abszurd

Drága APEH-es úr, de örülök, hogy újra látom. – Nem APEH, hanem NAV! – Én már úgy megszerettem magát, hogy nekem már csak APEH-es drága úr marad. – Ellenőrzést tartunk, Kovács úr. – Tessék nyugodtan, nálam mindig rendben vannak a dolgok. – Hogyne, tudom….tessék mondani, ezek a KRESZ-tábla oszlopok honnan vannak? – Á, ezek csak egyszerű alumíniumcsövek. – De azon még ott van a stoptábla is. – A bánatba, már megint valamelyik melósom szórakozott velem. Szereznek egy táblát, rászerelik a csőre…nézze, ott vigyorognak a ház sarkán. – És ezek a rézkábelek? – Egy idős hölgy hozta be őket. Ruhaszárító kötélnek használta, de kidobta, mert összefogta a ruhát. – És szép egyforma, méteres darabokra vágta? – Igen, mert a tönkrement ruhák miatt dühös lett és olyankor precízen vág. Nyolc milliméter átmérőjű kábel ruhaszárításra? – Én is furcsállottam, de nem vagyunk egyformák. – Úgy saccolom, van ez legalább 100 méter. – 123 méter, állítólag baromi nagy a fürdőszobája. – A vasúti síneket meg a MÁV-tól vette? – Nem, azok tulajdonképpen kerítésoszlopok. Aki behozta, rossz környéken lakik, jó erős kerítésre volt szüksége. De most elköltözik, és mindent pénzzé tesz. – Jó, akkor nézzük a papírokat. – Azokat a könyvelőnél tároljuk, de sajnos meghalt szegény és végakarata szerint a főkönyvet és a számlákat is vele temettük, kegyeleti okokból. Nagyon ügyes könyvelő volt. – Kovács úr! Nekem már nagyon elegem van abból, hogy mindig kimagyarázza magát. De vigyázzon, mert egyszer úgyis lebukik. Tudja, addig jár a fémedény, akarom mondani a korsó…

Keszthelyi István, Bp.