Erős és büszke? Van aki csak jelszavakra gondol. Gyurcsány erős és büszke Magyarországot akar. Csak megjegyzem, hogy nemrégen még ilyen volt. Mivel most más a helyzet, nem mondta meg, hogy mire legyen büszke az, aki munkanélküli, vagy aki a munkája után annyi nyugdíjat kap, hogy most még éppen megél, akinek nyugdíjemelés helyett élelmiszer- és energiaár-emeléssel kell szembenéznie, ha netán a kis nyugdíjból még bérletet is kell vennie. Hogyan legyen büszke és miből legyen versenyképes az, aki munkával csupán annyit keres, hogy éppen éhen nem hal, és a gyerekének kénytelen ingyen étkeztetést igénybe venni. Véleményem szerint ebben az országban az se legyen büszke, aki a milliárdjait nem munkával, hanem ügyeskedéssel szerezte. Ahogy mondani szokták, jókor volt jó helyen. Ezek az emberek ugyan megfelelnek a miniszterelnöki jelszónak, de egy tízmilliós ország erősségét nem kétszázezer versenyképes ember biztosítja. Erős és büszke csak az az ország lehet, ahol a dolgozni akaróknak van munkája és tisztességes bérért adja a tudását és az erejét. Ebben az országban inkább azoknak van szégyellnivalójuk, akik erre a koalícióra adták a szavazatukat. Akik nem figyeltek arra, hogyan adják el az országot, és nem gondolták, hogy azt azokkal fogják megfizettetni, akik nem is részesültek belőle. Ilyen vezetés mellett soha nem leszünk erősek és versenyképesek, és különösen nem büszkék. Czető Jánosné, Bp.

Abszurdisztán Heuréka – kiáltott fel egy reggel Gyurcsány, majd felhívta Göncz Kingát, hogy közölje vele, ő a külügyminiszter. Ezen a miniszter asszony lepődött meg legjobban, de rájött, hogy ezt könnyebb kimondani, mint az előző miniszteri címét, ezért elvállalta. Mért is ne, hiszen Abszurdisztánban mindenhez kell végzettség, csak a miniszterséghez nem, főként ha a papát Göncz Árpádnak hívják. Igaz, az egészségügyi tárcavezető orvos, viszont máris mondott egy egész kampányfilmre való ostobaságot. Először azt mondta, nem baj, ha a betegek sokat utaznak, majd azzal érvelt a receptdíj mellett, hogy az legföljebb egy fél doboz cigaretta árával egyenértékű. Ez egy orvos szájából elég otromba kijelentés, arról nem is beszélve, hogy mi van az ország nemdohányzó felével (ha már humorizálunk)? Szekeres hadügyminiszterségéhez nincs is mit szólni, nyilván elvitathatatlan hazafiúi érdemeiért kapta a kinevezését. De kiderült, Gyurcsány sem mindenható, hiszen nem tudott megszabadulni Lamperth Mónikától. A többi miniszter csereszabatos, bár egyelőre megvannak. Szilvási kinevezése borítékolható volt, kész szerencse, hogy szerepember, így bármelyik poszton bevethető. Lendvai Ildikó, úgy tűnik – Isten kegyelméből -, még évtizedekig frakcióvezető lesz, és valljuk be, Szili Katalinnak is megérte, hogy annak idején nem buktatta meg Gyurcsány sportminisztert. Aztán hogy ez a kabinet mikor és miként fog kormányozni, még a jövő zenéje, mint ahogy az is, hogy ki fogja a leendő miniszterelnököt hátba szúrni, hiszen a baloldalon ez is mindig benne van a pakliban. Mi meg majd nézünk, mint a moziban. De meddig? Juhász Margit, Miskolc

Mekk mester Nyilván mindannyian ismerjük a Mekk Elekről szóló szórakoztató és tanulságos meséket. Némi hasonlóságot vélek felfedezni a rajzfilm főszereplője és a miniszterelnök kapkodó, ugyanakkor öntelt figurája között. A régi-új kormány a rotáció szellemében állt fel. Legtöbbjük a másik pozícióját foglalta el. Úgy látszik, hogy mindenki mindenhez ért. A puccs révén hatalomra került láthatatlan, idegbeteg táncos-komikus és társulata régi, pártállami darabokat ad elő. Minden szereplője használható bármikor bármire. Egyre hallhatóbban és büszkébben vállalják KISZ-es, MSZP-s múltjukat, kötődésüket. Fletó maga alá gyűri a minisztériumokat, hasonlóan Szaddám Huszeinhez – a legminimálisabb önállóságot sem biztosítva számukra. Ez rossz ómen. Az új külügyminiszter és honvédelmi miniszter személye kifejezetten röhejes. Utóbbi kinevezését nagymértékben provokatívnak tartom. Szépen fog majd feszíteni a mundérjában az 56-os megemlékezésen a budapesti akasztófák terén, ahol csak az eseményekben érdekeltek fognak hiányozni. A gazdaság sikeres dübörgése az összeomlás előjelének tudható be. Vajon még mindig irigyelnek minket Nyugaton? Elvtársak, a választási hazugságok egyszer könyörtelenül visszaütnek! Végül pedig ne felejtsük el, hogy a mindenhez értő Mekk mester ténykedései hogyan végződtek. Koltay László, Szár

Szakadás A kapitalizmus és a szocializmus közös gyökere az önzés. Az egyik individualista alapon önző, a másik kollektív címszó alatt, de úgy, hogy azért megtalálja a maga számítását. Ebben a magyar kommunisták nagy művészek voltak, s más fedőnév alatt ma is azok. Sokan közülünk naivan azt hittük, hogy a hazánkban folyó gazdasági rendszerváltás szakértelem hiányában tervezetlenül, spontán módon volt rossz. Tévedtünk, mert gondosan előkészített ravaszsággal, primitív kizsákmányoló, uzsorás módszerekkel rabolták meg többségünket. Máról holnapra olyan vagyon- és jövedelemátcsoportosítás történt, ami a társadalmat kettészakította gazdagokra és szegényekre, és megjelent a nyomor Magyarországon. Ki fogja egyszer tisztességgel feltárni a spontán privatizációtól induló rablást, amit ma csak eredeti tőkefelhalmozásnak neveznek szegénységpárti milliárdos bankáraink és lízingelő mágnásaink? 2007 után a kormány piaci alapokra akarja helyezni a szociális intézményrendszert. Megszünteti a szociális közhasznú programokat, mindent részvénytársaságokra bíz. Ez a jóléti állam szociális felelősségének teljes körű szétbomlasztásával egyenlő. A kormányprogramnak nevezett lózung-gyűjtemény kevés konkrétumot tartalmaz, de pl. a gyermekszegénység problémáinak megoldását kitolja 2025-re. Erről vajon hogyan vélekednek a program megalkotói és a vezetőjük, Ferge Zsuzsa akadémikus? Eközben 1000 milliárdos megszorításokról lehet értesülni a blogokból. A kormánypárti választóknak keserű lesz az ébredésük. Farkas Péter, Bp.

Mi lesz veletek, polgári körök? Orbán Viktor felkérésére indítottuk a mozgalmunkat 2002 nyarán. Azt mondta, hogy a középkorú anyák az a derékhad, akikre bizton lehet számítani, mert a gyermekeik, unokáik sorsa mindennél fontosabb. A Hajrá, Makó! polgári kör vezetőjeként nagy lelkesedéssel fogtam a munkához. Négy év elteltével elmondhatom, hogy több mint 60 rendezvény és ünnepség megtartása után, melyek nagyon népszerűek és látogatottak voltak, mégis elbizonytalanodtam. A kezdeti biztatások után a nagy Fidesz és a helyi szervezetei is szép lassan eltűntek az életünkből. Odáig fajult a helyzet, hogy a Fideszből előadót se tudtunk hívni, mert nem vállalta senki. A kampányban csak egyetlenegyszer említette Schmitt Pál a polgári köröket. Ki mondja meg, hogy mi legyen velünk? Orbán Viktor? Hende Csaba? Jó lenne valami biztatás, jó lenne valami biztosat tudni! Mágoriné, Makó

Borbélyizmus Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, a román kormány területrendezési és középítkezési minisztere mondta Bukarestben románul: „Az RMDSZ nem javasolja a trianoni szerződés felülvizsgálatát.” Az RMDSZ ezzel a kijelentésével szorosan felzárkózott az egykori Madosz-isták és a Magyar Népszövetség-isták dicstelen soraiba. (Ők voltak, akik az 1940-es években csak Románia keretein belül tudták elképzelni az erdélyi magyarságot!). Hát ha az RMDSZ, a romániai magyarok egyetlen „legitim” politikai szervezete nem küzd a Székelyföld autonómiájáért, akkor ki küzdjön értünk? A románok Borbély László kijelentésével hatszor fogják körbefutni a világot, bizonygatván fűnek-fának, hogy ők nem Jugoszlávia meg Csehszlovákia, hisz a romániai magyarok olyan jól érzik magukat náluk, hogy alig várják a „békés” útszéli román gondoskodást, a végleges ólommentes eltüntetésük érdekében. Másnap Borbély a következőket mondta: „Az RMDSZ hangsúlyosan részt vesz a kormányzati döntéshozatalban. Eddig Erdély kevesebb kormánytámogatást kapott, de reményeink szerint több költségvetési kiutalást sikerül kieszközölni ennek a vidéknek.” (Hol a lé?) (Írásaimban visszatérő rögeszme a Neptun, a neptunos „fogalom”. Megkésve bár, de megmagyarázom. A Neptun román tengerparti nyaralóhely, a Fekete Tenger partján Romániában – tengerparti Ceausescu-rezidencia volt! -, a neptunosok pedig „magyar” részről, Frunda, Borbély és Tokay – az utóbbi román nagykövet lett Lettországban! -, az erdélyi magyarok romániai „magyar” kiárusítói és elárulói. Civilben RMDSZ-es csúcsvezetők és román politikusok.) TO., Mikháza

Pontosítás Meglepve és kissé elkeseredve olvastam egyik múltkori számukban az Otthon Csíksomlyón című írásukat. Majnek Antalt kétszer is munkácsi segédpüspöknek nevezték. Tévedés. Nevezett régóta ferences püspök. Stumpf Katalin, Bp.

Aranyvonat A Gyurcsány-Kóka régió, a felső tízezer számára készült, 1300 Ft-os folyóirat van kezemben. Kaptam. A neve nem érdekes. Luxusautók, briliánssal kirakott mobiltelefonok, méregdrága órák reklámjai sorakoznak benne. Megtudhatjuk azt is, hogy a patinás, legnagyobb magyar pénzintézet gazdagjaink számára (hogy ne keveredjenek a büdös pórnéppel), „privátbankban” nyújt külön, exkluzív szolgáltatást. Hann, Levendel, Kolosi nem hiányzik, nem hiányozhat a lapból. Az Aranyvonat c. íráson akad meg a szemem. Siránkozó alcíme azt kérdezi : Hová tűnt 3500 milliárd forint? Ez egy kérdés, a másikat én teszem fel: hogyan gyűlhetett össze néhány tucat családnál ennyi pénz, enynyi vagyon? Magyar, német, angol, amerikai katonák működtek közre abban, hogy a II. világháború idején banki páncéltermekben elhelyezett kincsek vonaton – az Aranyvonaton – nyugat felé elhagyják az országot és belevesszenek a semmibe… A rakomány – írja a cikk – a következőkből állt: 16 mázsa arany, 630 kg aranyóra, majdnem három mázsa (288 kg !!!) gyémánt, háromszáz kg aranyérme, festmények, bundák, porcelánok, 3000 perzsaszőnyeg, valamint 1560 láda (egy láda 50-60 kg) ezüst. Öszszesen 46 vagonnyi kincs, mely úgy tűnik, örökre odavan. Lehet, hogy lesz akinek ez nem szimpatikus, de szerintem az anyag megmaradásának törvénye itt is érvényes. Ha valami itt van, az máshol nincs. Ami valahol összegyűlik, az máshonnan, sok szegény zsebből, nyomorgó családtól hiányzik, hiányzott évtizedeken keresztül. Hogy ez a felmérhetetlen érték zömében nem becsületes munkából származik, az is bizton kijelenthető. Van egy találó magyar mondás: „Ebül szerzett jószág ebül vész el.” Úgy tűnik elveszett. Örökre. Így van rendjén. K. S., Budapest