Újra itt van…

A megszépült múlt munkaversenyei, sztahanovistáskodásai, a szabad szombatozások, a békekölcsönösdi, a vietnámi-koreai fölajánlások, a téeszbe pofozás, a vastaps, a pártunk és kormányunk, a szocialista munka hősei stb., stb. idején el se tudtad volna képzelni te, „éhes proletár”, hogy mekkorát lehet ebben a szegénynek hitt országban kaszálni, igaz-e? Hogy a gyárat meg most már majd a lábod alatt lévő anyaföldet is úgy eladják alólad, mint a pinty! Mert te ehhez – lejárt szavatosságú konzervért, száraztésztáért, vagy még kevesebbért – felhatalmazást adtál azoknak a tolvajoknak, akiket még mindig elvtársaidnak hiszel. Csukott szemmel-füllel jársz-kelsz? Nem hallgatsz rádiót, tévét? Mert még a megszűrt közszolgálatiból is kicsurran-csöppen ez-az. Megy a totózás, mikor lehet majd bevezetni az eurót. Az a nagy titok, hogy a nagy tömegeket – velem együtt – ez nemigen érdekli. Nekem tök mindegy, hogy a nyugdíjam forintban vagy euróban jóval kevesebb, mint az osztrák, német, francia sorstársaimé. Mindenesetre legjobb lesz, ha nekiugrunk annak a turulszobornak, elvtársak. Ha megvagyunk vele, énekeljük el az Internacionálét. Azt az „éhes proletárost”! Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Hazugságok régen és most

A mai szépkorúak – ha nem gyötri őket amnézia – emlékezhetnek: közel ötven éve (forradalom volt!) egy „neves” rádiós világgá kürtölte, hogy „hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon”. Ezt a rossz tulajdonságot mai, kései utódaiknak sikerült megőrizniük! Az úgynevezett rendszerváltás utáni hatalomra kerülésüket főleg a választópolgárok egy részének megtévesztésével, becsapásával, sok-sok hazugsággal érték el. Emlékeztetőül néhány: – fenyeget a szélsőjobb, rendbe tettük a gazdaságot, nem lesz gázáremelés (Medgyessy 20 évre ígéri!), jön 23 millió román, nagy a jólét, dübörög a gazdaság, minket irigyel Európa… stb. Majd a választások után a valóság: nagy baj van, nincs mit osztani, az ország vagyona eltűnt, „reformokra” van szükség. (Persze minden baj oka Orbán Viktor és a Fidesz!) Jó negyven éve tudjuk: ha ezek reformokat emlegetnek, az többnyire adó- és áremelést, megszorításokat jelent. Ha már a sok hitel elfolyt, nincs mit osztani – pedig ahhoz nagyon értenek! – jöhetnek a reformok. A Nagy Testvér blöffje csak hab a tortán: Több SZDSZ, kevesebb adó. Mika Miklós, Törökbálint

Sosem késő

Történelmi pillanat tanúi lehettek a Nap TV néző június 13-án. Három bátor kérdező úgy esett neki Veres János pénzügyminiszternek, ahogy egyébként csak Fidesz-politikusoknak szoktak. Kérdéseikből világosan kiderült, hogy csak most fogták föl: az általuk támogatott koalíció éppúgy túrkál az ő zsebükben is, mint más egyszerű halandóéban. Kocsi Ilona őszinte felháborodása a 6 millió évi kereset feletti „szolidaritási” adó miatt épp úgy személyes érintettségre utalt, ahogy Bánó András a bankokban tartott jövedelmek megadóztatása feletti dühe. Nagy József pedig odáig merészkedett, hogy a szemébe mondta Veres Jánosnak a Fidesz azon állítását, miszerint 8-9 százalékos lesz az államháztartás hiánya és azt is, hogy ők azt felelték: köszöni szépen a költségvetés, de jól van. Arról, hogy mit hablatyolt válaszként a pénzügyminiszter, már beszélni sem érdemes, viszont kiváncsian várom, mikor szakad el végre a cérna a baloldali újságíróknál. Mikor fogják fel, hogy a kedvenceik őket is kíméletlenül becsapták? Kivételek persze mindig lesznek, hiszen még Gréczy Zsolttól is ritkán hallottam annyi marhaságot, mint pont annak a napnak az estéjén a Hír-Tv-ben. De hát rossz hírem van, hölgyek és urak! Annyi kitüntetés, különmegbízás nincs a világon, amivel az önök száját be lehetne fogni. Így aztán nincs más választás, újra kell gombolni a kabátot! Talán még jóvá lehet tenni valamit az elmúlt 16 év dicstelen történéseiből. Soha sem késő! Juhász Margit, Miskolc

Diktatúra

Gazdasági okokból az MSZP elvetette a szocialista gazdasági elveket, de nem vetette el törekvését a kizárólagosságra, az egyeduralomra. Magyarország gazdasági értelemben európai, hiszen a kapitalizmus, a piacgazdaság felváltotta a tevrgazdálkodást. Az állampárt korlátlan hatalmát azonban nem váltotta fel a tényleges demokrácia. A módszerváltás után is megmaradt az állampárt médiafölénye, melyet az egykori antikommunista oldal, a máig elvhű rendszerváltók napjainkig sem tudtak ellensúlyozni. Az MSZP így bármilyen helyzetből képes megnyerni a választásokat. A médiafölény tehát garantálja, hogy az udódpárt kormányon maradjon. Sőt, a média felhasználásával a maga világnézetére formálja a stabil értékrenddel nem rendelkező honpolgárok gondolkozásmódját is. Ez a folyamat a médiadiktatúra. A II. Gyurcsány-kormánynak már a szerkezete is mutatja, hogy mennyire központosított kormányzatról van szó. A miniszterelnök hatalma alkalmas arra, hogy olyan személyi kultusz alakuljon ki hazánkban, mint Rákosi (kemény, sztálinista típusú diktatúra) vagy Kádár idejében (konszolidált, puha diktatúra). Ha a miniszterek névsorát nézzük, láthatjuk, hogy ezek a személyek – élükön Gyurcsánnyal – akkor is miniszteri bársonyszékekbe kerültek volna, ha nincs a rendszerváltás! Az emberek szívébe lassan beköltözik a félelem. Lassan visszatérnek a kádári idők. Ezért napjainkban a különböző jobboldali ideológiákon átívelő – azokat összekötő – antikommunizmusnak nagyobb szerepe van, mint valaha. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján újra tudatosítani kell az emberekben: a múltat nem lehet eltörölni, a múlt közöttünk él. Hallgassunk azokra, akik 56-ban a barrikádok innenső oldalán álltak. Össze kell fognunk, nehogy a posztkommunista utódpárt, Nagy Imre gyilkosainak szellemi örökösei áttörjék az 56-os forradalom barikádjait. Meg kell védenünk 1956 szellemi örökségét. Elnyomó és elnyomott nem ünnepelhet együtt. Ez nem pártkérdés, hanem nemzeti ügy! Chladek Tibor, Bp.

Magyar-vándor

A románok mernek nagyok lenni. Néhány magyarországi ismerösöm azzal „vádol”, hogy túl sötét szemüvegen keresztül tálalom a romániai magyarság jelenlegi helyzetét, miközben legyintve és mivel sem törődve továbbrohan a vesztébe. Nem mentségként, csak helyzetjelentésként idézek a 2006. 05. 09-i marosvásárhelyi Népújságból: „Emil Boc (Kolozsvár újabb Funarja és a Demokrata Párt elnöke) kijelentette: sem neki, sem a Demokrata Pártnak nincs semmi baja a magyarokkal, de ”sohase fogja eltűrni„ az RMDSZ túlkapásait. Követeli, tartsa tiszteletben az alkotmányt. A küldöttek lelkesen tapsoltak, amikor bejelentette, hogy a Demokrata Párt ”jelenlegi formájában nem szavazza meg a kisebbségi törvényt„, mert soha nem fognak beleegyezni abba, hogy az autonómiatanácsoknak vétójogot adjanak. Legyenek csak konzultatív testületek. Az ellen is tiltakoznak és ”határozott nemet mondanak„, hogy ”etnikai alapon párhuzamos állami struktúrákat hozzanak létre„. Mint mondta, zavarja a külföldi lobbi és nyomás. Az RMDSZ azt hiszi, hogy ”amit nem tud itthon elérni, külföldi nyomással megvalósítja„. Az alkotmányt be kell tartani, egyébként is vegye tudomásul mindenki, hogy Románia a kisebbségek paradicsoma, ”modellértékű„. A románok magyarellenessége nem vész el, csak átalakul és pártról pártra vándorol ! TO., Mikháza

Emlékművek

Megdöbbenve olvastam több ízben is, hogy a Fővárosi Közgyűlés nem engedélyezte, hogy a XII. kerületi önkormányzat emlékművet állítson azoknak a katonáknak, akik életüket áldozták a hazájukért, hazánkért. A felépült emlékművet meg aljas módon támadják. Pedig az áldozatok magyar katonák voltak, ezért ősi magyar szimbólum figyelmeztet bennünket a tiszteletükre. Érthetetlen a Közgyűlés magatartása, hiszen még az egykori ellenség tiszteletére is számos emlékmű épült. Igen, a mieink nem győztek, de ez nem a katonákon múlott, főleg nem azokon, akik elestek a harcokban. Egy alapítvány létrehozását kezdeményezem: magam ötezer forinttal járulok hozzá annak az elmeorvos-gyógypedagógusnak a díjához, aki meg tudja magyarázni Lendvai Ildikónak, hogy 45-ben a Budavár védői nemcsak a nyilaskeresztesekért és a nemzetiszocialistákért harcoltak. Mint ahogy adott esetben a mi katonáink sem csak a hatalmon lévő MSZP-ért és SZDSZ-ért harcolnának. Ugyanis ha így lenne, és azok, akik nem szívlelik a hatalmon lévőket, megfogadták a történelemkönyvekben lévő tanácsot, hogy a nép háború esetén forduljon az elnyomói ellen, akkor egyetlen szakasz külföldi katona legyőzné az egymás ellen harcoló ”hadseregünket„. Ma sem lenne dicsőség átállni az ellenséghez, mint ahogy azt Lendvai Ildikó elvárta volna a második világháborúban harcoló katonáinktól. Ezért most is csak azt tudom mondani, hogy azok, akik akár önként, akár parancsra, de harcoltak az országért és meghaltak, megérdemelnek egy tiszteletükre és emlékükre állított szobrot. Németh István, Bp.

Két mondat

1. Gyurcsány (állítás): Nincs nagyobb csapás az ellenzékre, mint az, ha a kormány megvalósítja az ellenzék legjobb gazdaságpolitikai ötleteit. 2. Én (kérdés): Hogyan lesz a félfasiszta, demagóg, populista, Nyugat-ellenes, múltba forduló, vezérelvű, nacionalista, antiszemita, rasszista, paternalista, a kádári nosztalgiára építő, a jó szándékú, de elbutított jobboldali szavazókat megtévesztő jobboldali gazdasági javaslatokból haladó, modern, nyugatos, piacbarát, Putyin-vidító, Busht-melengető, Blair-boldogító, liberális, szociálisan érzékeny, az Internacionálé helyett a Globalizácionálé ütemére menetelő, az EU-ba emelt fővel masírozó, büszke baloldali gazdaságpolitika? Lajkó Pál István, Szeged

Rinocéroszbőr

A címmel kormányzó vöröseink arcbőrének vastagságára szeretnék utalni. Komolyan mondom, a p….nak nincsen határa. Tévedésből belehallgatok az ország legnagyobb, folyamatosan gyűlöletet keltő szennyrádiójába, ahol jászapáti Szekeres szó szerint ezt mondja: ”most az ellenzéken múlik, hogy kimásszunk a gödörből.„ Tudja egyáltalán ez az alak, hogy az elmúlt négy évben ki kormányozott (kormányzott!?) ebben a szerencsétlen országban? Erre erősített rá következő napon parlamenti beszédében szédelgő miniszterelnöke a nemzetellenes oldalnak: ”a költségvetési hiányért a Fidesz is felelős, mert nem figyelmeztette a kormányt, hogyha osztogat, költekezik – baj lesz.„ Egetverő arcátlanság! Mást sem tett az ellenzék, mint óvott, visszafogottságra biztatott, de nem hallgattak rá, negatív kampánnyal, riogatással, félelemkeltéssel vádolták őket. ”Nagy a baj„ – áll a Rákosi alapította Szabad Nép (melyet ma Népszabadságnak hívnak ugyan, de a stílus, azaz a Párt talpának és alfelének nyalása ugyanaz) címlapján néhány héttel a számukra győztes választások után. ”A Fidesz hibázott. Nem kellett volna rajtunk – így Gyurcsány – minden választási ígéretünket számon kérni.„ Megpróbálom lefordítani a tánc- és illemtanárnak ezt az orbitálisan erkölcstelen mondatát : Évek óta ígérgetünk, hazudozunk az országnak. Ezt egy igen jelentős, gondolkodásra képtelen rész, a birkák, be is vették. Ígérgettünk nekik fűt-fát, de ennek betartását mi nem gondoltuk komolyan. De ne feledjük a másik magyarellenes párt (az SZDSZ) elnökét se. Még kinn voltak az utcákon a kék anarchisták plakátjai, rajtuk, hogy több Kovács Pisti, kevesebb adó, de a választás után két nappal Kuncze már ezt mondta a tévében ”a költségvetés rendbetétele érdekében adót kell emelni.„ Becstelenség, hazudozás, rombolás, privatizálás, azaz tolvajlás = SZDSZ. Ugyanez fordított sorrendben = MSZP. Ezt jól véssük az eszünkbe! Kocsis Sándor, Budapest