Gyurcsány & Co. Miniszterelnökünk a kapkodó politizálás magasiskoláját járta nemrégen, amikor bejelentette a sajtónak, hogy Canossa-járásra indul és megy megkövetni a (nyugati) nagytőkét, bevallva a sorozatos baromságokat, amelyekkel nemcsak őket, de a hazai tőkét is igyekszik kikergetni az országból. Hát ez tényleg épületes baromság! A külföldi nagytőkének ugyanis megvannak a teljhatalmú helyi vezetői, akik az itteni viszonyok ismeretében döntenek. Ha a pénz tulajdonosaira gondolt, akkor magyarázatra és bocsánatkérésre semmi szükség, hiszen ők azonnal megkérdezik az itteni szakértőket. Ha viszont ezeket a hazánkba telepedett vagy magyar vezetőket bárki is megkerüli, abból csak baj lehet. Ezek az urak érzékenyek és a mellőzésük rossz vért szül. A lényeget mindig elfelejti kapkodó miniszterelnökünk és „baráti” tanácsadói: a döntéseket egyetlen dolog határozza meg: a profit! Ha ezt a folyamatot valami megbolygatja, a tőke azonnal továbbáll. Ezt mindenki tudja, csak ő nem? (Így kezeli a saját vagyonát is? És tényleg nem hallgatott Kókára, aki már régen „kimentette” a vagyonát a bizonytalan hazából?) Húsz éven át vezettem egy angol cég ügyleteit két EU-tagállamban – komoly tőkéről és jelentős profitról volt szó. Soha nem fordult elő, hogy akár a gazdasági, akár a politikai élet atyamesterei meg akarták volna változtatni a (jelentéseim alapján) hozott döntéseket. És amikor egy felelőtlen-kapkodó EU-döntés a csőd szélére juttatta a vállalatot, nem jött segíteni sem az ország Gyurcsánya, sem pedig Kókája. Tulajdonképpen mit akar a Gyurcsány & Co. lemondás helyett? Sátory János, Tata

Nyitva a határ Gyurcsány nyilatkozata szerint érdeklődést tapasztalt az EU-s tagállamoknál a magyar „reform” iránt. Minden valószínűség szerint elrettentő példaként figyelték nagy ívű szónoklatát, nehogy ők is így csinálják, mert akkor őket a választóik nemcsak a törvényhozás házából zavarnák ki, hanem még az országból is. Ilyen vezetést, ilyen „reformot” a földön sehol nem tűrnének az emberek. Nagy szerencséje van ennek a Gyurcsány nevű, labilis idegrendszerű embernek, hogy Magyarországon született. Büntetlenül ússza meg még azokat a kitöréseit is, melyekkel kitanácsolja az országból a fiatalokat és a vállalkozókat. Persze igaza van, tényleg itt lehet hagyni Magyarországot, csak nem azoknak, akiket ő küld, mert rájuk szüksége van ennek az országnak. Akit tudnánk nélkülözni, aki egy cseppet se hiányozna, az éppen ő maga. Az ő regnálása idején sodródott az ország a szakadék szélére, és most azon dolgozik, hogyan eshetnénk bele – természetesen nélküle! Czető Lászlóné, Bp.

Régiók Nézem, hallgatom a parlamenti vitát és rájövök, mi sem fontosabb annál, mint hogy az országunkat régiókra kell szabdalni, mivel az ezeréves megyerendszer elavult. A kormány még azt is megtervezi, hogy 20012-ben hogyan álljon fel a stáb. Kiket kell kirúgni, kire/kikre nem lesz szükség, és kikre nem számíthatnak a szocialista/kommunisták közül, akik esetleg közben kipusztulnak. A képviselők diskurálása közben csak egyesek kekeckednek azzal, hogy beszélnénk inkább arról, hová lett a pénz, mi van az idei költségvetéssel? De ezek a maradiak nem tudják, hogy egy igazhitű kommunistából átvedlett szocialista csak távlatokban képes gondolkodni. Hogy közben nincs egy huncut fillér sem a kasszában, az kit érdekel, ha ilyen fontos kérdésről van szó, mint a régió. Látszik, hogy a pénz hiánya Gyurcsányt nem nagyon rendítette meg, talán engem se érdekelne, ha a fenekem alatt lenne néhány milliárd. Különben 1920-ban már elszabdaltak vagy negyven vármegyénket és érdekes módon azokat is négy részre (régióhoz?) osztották. Én a Gyurcsány helyében ebből a megmaradt 19 szerencsétlen megyéből csak egy régiót csinálnék és közben királlyá koronáztattam magam, hogy egy személyben tudjak uralkodni és a népet egy személyben kordában tartani. Kónya Béla, Bp.

Mustra Tessék végigmustrálni az újságosstandot! Van ott három jobbosnak minősíthető lap (itt-ott néha olyan téglaszagot érez bennük az ember), aztán ehhez képest terítve a stand 120 egyéb ilyen-olyannal, melyekről bűzlik, hogy merrefelé húznak. Egyikről penetráns módon, a másikról kevésbé, de bűzlenek! Ennek ellenére „hivatalosan” úgy „rendezik” a dolgot, hogy van jobb- és van balodali sajtó. Az elektronikus médiában még gyatrább az állapot, ugyanis az hatásosabb, tehát még szűrtebb is. Mind a rádiónál, mind a televízióknál szinte csak a telefonos műsorokban bukkan föl búvópatakként egy-egy valóban meghallgatni érdemes jobbos – a rengeteg birkabégetés közepette. Egyértelmű, hogy a nyomtatott és az elektronikus média hová dolgozik, s hogy emiatt (is) ott tart az ország, ahol tart. Eladósodás, balra szavazás. Épeszű, normális értékrendű magyar erre a médiaállapotra nem mondhatja, hogy életszerű, rendben lévő. Id. Miskolci Ferenc Nagymaros

A buli színe Bizony, szekfűskéim, rendesen a rossz négyzetbe húztatok bele. Jutalmul csomag érkezik, utánvéttel. Ezután teherhordó szamarak leszünk. Egyes balosok már köpködnek és küldik melegebb éghajlatra a két hónapja még imádott Furfangos Ferkójukat. Mára egy frusztrált, ideges akarnok lett, akire nemhogy egy országot, de egy sintértelepet se lehetne rábízni. Ősszel igen sokan fognak begyújtani az MSZP „Igen” tábláival. Vannak akik lapítanak, kerülik a beszélgetést, a vitát. A vicc szerint ezek a balosok azért húzzák ki, kapcsolják ki a telefonjaikat, mert hátha bejelentkezik náluk a táncoslábú: Jó napot, Gyurcsány Ferenc vagyok, én nyertem! Nem tudna kölcsönadni egy kis lóvét? Vannak (még) megértők. Ők a leggyávábbak, hiszen nincs bátorságuk beismerni, hogy megvezették őket, mint Pistike a négykerekű falovát. Vannak aztán az ATV-n továbbra is naponta csiripelő vörösbegyek, akik balra dőlve járnak és majd leszakad a kiskosztümjük a kitüntetésektől. És vannak a „bárkit, csak Orbánt ne!” fröcsögő primitívek. Így állunk jelenleg. Közben a Friderikusz most (mint mindig) hozta a formáját. Egy Ripp nevűvel undokoskodtak O. V.-ről és a Fideszről 15 percen keresztül. Náluk ő a téma 284 Ft-os forintárfolyam idején. Tépjetek egy sorszámot a Ripp-pel a szemészeti szakrendelésen (fizetős), ha már nem látjátok, hogy kik kormányoznak négy éve és két hónapja. Ott megint összemosolyoghattok. A Kuncze már megtette a nagy, nyilvános, kádári összekacsintást a maszoppal. Mert a ti bulitok színe a vörös meg a kék. Akinek meg mindez nem tetszik, elhagyhatja az országot! Ágyik József Dunaújváros

„Véletlenül” Ma mi, Kárpát-medencei magyarok, az 1638-ik Trianonunkat viseljük el önhibánkból. Amig az 1918-as műországbeliek (a gyengébbek kedvéért: tótok, csehek, rácok, ukránok, horvátok, makedónok, románok, szlovénok, montenegróiak, meg sokan mások ) tudták rendezni nemzeti ügyeiket az EU-s világban, addig mi, Kárpát-medencei magyarok (szövetségeinkkel és kőben vésett magyarellenes „magyar” guruinkkal) az előbbiekben felsorolt világgazemberek nemzeti érzékenységének tiszteletbentartása miatt rendezetlenül hagytuk magyar dolgainkat. Fogyunk, mint a gyertya halottak napján a már románok által elsikkasztott sirjainkon, miközben a vadul burjánzó magyarellenes „szomszédaink” nemzeti virágkorukat élik! Ártunk majdnem 100 éve menetrendszerűen magunknak. (Mások sem restek !) Mi mindig a sarló és kalapáccsal gyűjtöttük be a dicsőségünket az utóbbi időben. Ezért lettünk kevesen saját életterünkben! Aratunk, mint mindig, sarlóval és kalapáccsal, miközben belső gépezetünkbe van fogyásunk hibája. A bibi bennünk van, a szomszédaink csak társszerzők a majdnem 100 éve tartó kinyírásunkban. Szóval ennyi atrocitást egy normális nemzet se bírt ki. Így hát nem csoda, hogy a Göncz Kinga, Magyarország legfrissebb eltévedt minisztere arra törekszik, hogy felszámolja a Máértot, ami arra lett kitalálva, hogy a Kárpát-medencei magyarok tudjanak beszélni egymással, egymás közt tolmácsok nélkül. No meg, hogy a Gyurcsány (szolgálatos magyarellenes gazember a Kárpát-medencében) kisujja, a Szilvásy kanceláriakiller megnyugtatta arról a Kárpát-medencei magyarokat, hogy nem kapnak továbbra se kettős állampolgárságot. Nekem Balogh Júlia, a Duna tévés női prédikátor ne prédikáljon a „testvérharc” károsságáról, mi, rendes magyarok vele soha se leszünk testvérek, mert magyarok vagyunk. Nem megélhetési és pályázati magyarok vagyunk. Egyszerűen itt élünk „véletlenül” a szülőföldünkön ! TO., Mikháza

Segítség! Tatán rendezték meg a speciális tantervű iskolák tanulói számára az V. Országos Asztalitenisz Diákolimpia döntőjét és a VII. Országos Atlétikai Diákolimpia döntőjét. A gyerekek igazi sportemberként, fantasztikusan küzdöttek, versenyeztek. Ám a szép hétvégét beárnyékolta egy másik rendezvény. Május 27-én a gyerekek szálláshelyén található kempingben a helyi (?) MSZP tartott sátoros bulit (!!!). Volt ingyensör, üdítő, gulyás, zene stb. Kérdem én (a Demokratán keresztül) most már Hiller Istvántól, ön szerint ez tisztességes húzás volt az elvtársai részéről? Megjegyzem, nemcsak az ország összes megyéjéből részt vevő tanárkollégák nagy részét, de a gyerekek még nagyobb részét is felháborította a példátlan eset. Paksa Tibor, Lenti

Tudásszelektálás Régóta szeretnék többet tudni az úgynevezett euroszkepticizmusról és a kontinensünkön működő antiglobalizációs tevékenységről, mozgalmakról. De utamban áll a tudás korlátozása, egyoldalúsítása, célzatos szelektálása, amit egyébként a legnagyobb bűnnek tartok. Hallottam, hogy a Freedom House pár éve „részben szabadnak” minősítette a magyar sajtót. Miért csak részben? Ezt nálunk nagyon nehéz megtudni. Történelmünk majd fél évszázados szakaszáról azért tudunk keveset, mert valakik valamiért zúzdába küldték és elégették a legfontosabb pártállami dokumentumokat. Szerintem ez a rémtett nemcsak tudásellenes, de törvénytelen és erkölcstelen is. Általában nem helyes, hogyha valami érdemlegeset meg akarunk tudni, akkor külföldi források után kell nézni. Közeleg 1956 évfordulója. Alaposan ismernünk kellene ezt a világtörténelmet formáló eseményt. Sem az ifjak, sem az idősek nemigen tudják például, ki volt Pongrátz Gergely és kicsoda Rácz Sándor meg Wittner Mária. Bezzeg jól ismerik Botschkor Gábort, Gáspár Győzőt, Jáksó Lászlót annak ellenére, hogy ez utóbbiak nem csináltak világtörténelmet. A tudás szelektálását az értelmiség végzi. Arany, Petőfi, József Attila életműve azt üzeni: az értelmiség ne a disznófejű nagyúr szolgálatába álljon, hanem a kiszolgáltatott tömegek mellé. Azt szeretném, ha nem lennének kényes, kerülendő, mellőzött, nemkívánatos tabu témák. Ha világosság derülne az olajszőkítésekre, a Békés megyei rendőrtiszt öngyilkosságára, a Boldvai-ügyre, a Princz-ügyre, Kulcsár Attiláék üzelmeire. Hatékony igazságszolgáltatásra lenne szükség és arra, hogy fölhagyjunk a 90 évre szóló titkosításokkal is! Kövér Károly, Szeged