Két jómadár Vége a kampánynak. Boldog időszaka volt ez Demszkynek és Gyurcsánynak. A két jó barát együtt kampányolt, semmittevésüket és rombolásukat várrá építették szavaikkal, együtt és egymásért hazudtak reggel, éjjel és este. Mindketten riogatták az embereket Orbánnal és a maffia által nem beígért robbantásos fenyegetéssel. Még a nemzetbiztonságiakat is felhasználták mumusnak. Pedig Gyurcsány már megmondta, hogy riogatáshoz elég egy sötét sarokból előugrani. Barátja nem hallgatott rá, inkább a fociszurkolókkal ijesztgette a Kossuth téri demonstrálókat. A csöndes tüntetést utcai zavargásnak minősítette, és Demszky Orbánt tette felelőssé, mondván, olajat öntött a tűzre. Ezzel elismerte, hogy a tüzet ő szítja. Igaz a mondás: Madarat tolláról… Ha Demszky is elmenne Angela Merkelhez, bizonyára elmondaná, milyen simák, tiszták, kutyaürülék-mentesek a pesti utcák, de ha Merkel eljönne, lebukna, ahogy a barátja is. Az a barát, aki gyerekkorában egy ideig bérmálkozgatott. Persze jobb lett volna, ha rendszeresen gyónogatott és áldozgatott volna és csak egyszer bérmálkozik, mert akkor legalább hallott volna arról, hogy hazudni bűn, és elmondhatná a barátjának. De mivel templom helyett máshová járogatott, ezért nem tudja, milyen jó érzés lehet hazugság nélkül élni és nem tudja elmondani jómadár barátjának. Czető Lászlóné, Bp.

Árulkodó bankók Amikor egyre kevesebbet érő tanári fizetésemet kiveszem a bankautomatából, tavasz óta megdöbbenve érzékelem, hogy ropogós bankjegyek hullanak a kezembe. Ami persze nem jelent mást, mint egy marha nagy inflációt, hiszen folyamatosan nyomni kell az új papírpénzt. Konklúzió: bármekkorát is hazudik Fletó meg a tükörképe, Helikopteres János, a cselédsajtójukról már nem is beszélve, a vadi új bankjegyek elárulják ezt az egész szánalmas bagázst. Vágtat az infláció. S ezt nemcsak a jobboldali szavazók érzékelik, hanem egyszer talán a komcsiszimpatizánsok is. Megkérdeztem egy megtévedt szoci kollégámat, mondd, nem röstellitek magatokat tavasz óta? De. Már megbánta. Többet nem szavaz rájuk – mondta. Nekem már ez is előrelépés! Paksa Tibor, Lenti

Aranyélet Már megint grízes tészta lesz ebédre – mondta kedvetlenül, miközben a fűtéscsövön való morzézésre használt kanalát a zubbonya zsebébe csúsztatta. Majd félrehajtott fejjel – ahogyan korábban beszédei közben is szokása volt -, kikerülve a felső priccs vastravezrét, a többiek közé ült a stoklijára. – Ha már ilyen kirobbanóan sikeres pályára állítottuk a gazdaságot, időnként adhatnának mandulával töltött angolnát is. – Ne morgolódj már – korholta a zárkatársa, aki kötőtűit az ölébe engedve (most kötötte ötszázadik pörgekalapját) szemrehányóan pillantott rá. – De hát ezt érdemeltük? – Hát azért be kell látnunk, egy-két apró hibát azért elkövettünk. Az államháztartás, a költségvetés öszszeomlása, a soha ki nem fizethető államadósság azért nem volt semmi. Csak sikerült az országot csődbe lavírozni. – Ugyan már, a hiteleket odaadtuk az embereknek bérben, nyugdíjban, és építettük az autópályákat – jó, a szokásos ár sokszorosáért -, de építettük. Robogott a gazdaság, és mindig biztosítottuk a lakosságot arról, hogy baromi nagy jólétben él. – Igaza van – mondta a harmadik. Az volt a baj, hogy az ellenzék állandóan kekeckedett. Úgy nem lehetett zavartalanul kormányozni. Bezzeg Kádár elvtárs idejében nem beszélt bele mindenbe az ellenzék. – Te ökör, akkor nem is volt ellenzék. – De gyerekek – szólt a kötőtűs -, ne civakodjunk már. Ez a magyar átok, ez a széthúzás állandóan. Legalább itt benn tartsunk össze. Nem is olyan rossz itt. Gondoljatok bele, odakinn nyögik a fejenkénti másfél milliós államadósságot, mi pedig már két éve semmit se fizetünk! Keszthelyi István, Bp.

Parlamenten kívül Álszent és hazug az MSZP „utcai politizálás” elleni agitálása, mert kettős mércével mér, vizet prédikál és bort iszik. Kérdem én, hol van Gyurcsány Ferenc és bandája, amikor kifütyülik? Nem az utcán? És mit csinál? Bizony, politizál. Hol voltak a balliberálisok a Charta Tégy a gyűlölet ellen nevű gyertyás tüntetése alkalmával? Nem az utcán? Világos: ők olyan demokráciát szeretnének, amelyben nekik szabad az utcára menni, a másik oldalnak pedig tilos. Törvényeink engedik és részletesen szabályozzák a parlamenten kívüli szabad véleménynyilvánítást a békés tüntetéstől egészen a népi engedetlenségi mozgalomig. A balliberális hatalom viszont nem akarja, hogy a nép megismerje a jogait és éljen is velük. Ha őszintén akarná, felvilágosíthatná a tömegeket, hogy mihez van joguk. Mindennél egyértelműbben beszél az MSZP-tevékenységről Gyurcsány önvallomása: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tennem, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, este.” Itt bizony nem a 16 éves egyetemes politikai hazugságokról beszél, hanem önmagáról és a pártjáról. Ez vitathatatlan, mégis vitatják, amivel ismét csak hazudnak. Ez a cinizmus felháborító! Jogosan háborog az ország! Kövér Károly, Szeged

Kucsma II. A Közbeszéd szeptember 21-i adásában végignéztem az ifjú bolsevisták Mefisztó-szakállas üdvöskéjének magyarázkodását a Gyurcsány-ügyben. Jellemző rájuk, hogy képtelenek különbséget tenni a felelőtlen ígérgetések és az előre megfontolt hazudozás között. Ami Gyurcsányt illeti, a Neue Zürcher Zeitungból idézek egy passzust: Gyurcsányból, aki évek óta rendszeresen Kucsma, ukrán elnökhöz hasonló közönségességével tűnik ki, hiányzik minden felelősségtudat. Az hogy visszataszító kisiklásából erényt akar kovácsolni és önmagát erkölcsi példaképként magasba akarja emelni, hozzátartozik a képéhez. Benczédi Pál, Genf

Ultimátum Amikor először hallottam Gyurcsány beszédét, nagyon megdöbbentem. Nem elsősorban a faragatlanága miatt, hanem mert azon a találkozón nem volt egyetlen képviselő sem, aki felállt volna, hogy Gyurcsányra borítsa az asztalt. Csak jó néhány nap múlva értettem meg, azért nem háborodtak fel, mert ez a beszéd nem vallomás, hanem ultimátum volt. Brutális őszinteséggel vágta az övéi szemébe, közös bűnüket, hogy négy évig nem csináltak semmit (ami nem igaz, mert szórták a pénzt!), és ebből az időből másfél évet elvállal. Amikor arról beszél, hogy nincs más megoldás, akkor nem az országról beszél, hanem arról, hogy vagy kitartanak mellette, vagy együtt buknak. Mindebből pedig két dolog következik: 1. A szocialista frakcióban nincs egyetlen zsarolhatatlan ember sem, mindenkinek vaj van a fején, és nincs kétségünk afelől, hogy Gyurcsány a saját védelme érdekében bárkit beáldozna. Bárkit! 2. Le kell számolni egy illúzióval: Szili Katalin semmivel sem jobb, mint a párttársai. Olyasmit nyilatkozott ugyanis, hogy most a párt jó szereplése a fontos, majd a választások után vizsgálják meg, ki volt az, aki a beszédet kiszivárogtatta. Innen nézve már szinte mindegy is, hogy szennyes dolognak minősítette azt, hogy épp az ő neve merült fel az üggyel kapcsolatban. Szili Katalin saját szavai szerint mélyen vallásos családban nőtt fel. Ha ez igaz, akkor nyilván pontosan tudja, mi is a penitencia. Javaslom neki, hogy minden este ima előtt százszor írja le – mindaddig, amíg nemcsak megtanulja, de meg is érti – a költő örökérvényű szavait: Vétkesek közt cinkos, aki néma. Juhász Margit, Miskolc

Döbbenet délután Fut a képernyőn a felirat és nem hiszünk a szemünknek. Aztán lejátsszák a hangfelvételt is, tévedés kizárva. Döbbent csend. Még Lendvai Ildikónak is elakad a lélegzete, nem nyilatkozik. Estére eszébe jut egy jó ötlet: nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet – ezt úgy kell érteni, hogy az ellenzék is hazudott. Sőt, ő kezdte. Aztán elviharzik, mert reggelig még ki kell találnia, hogy az elkúrtuk kifejezésbe hogy lehet bevonni a Fideszt. Gyurcsányt győri kirándulásán érik utol. Remeg a szája széle, nem tudja, merre tovább. Pestre, vagy emigrációba, Bécsbe. Esetleg Putyinhoz? Veres János reménykedve néz maga elé: lehet hogy mégsem őt váltják le? Vagy nem csak őt? Az örökké vidám Szekeres most is derűs, de magában azt fontolgatja, hogy az utolsó harminc katonát itthon tartja. Mit lehet tudni. Kuncze szükségesnek tartja leszögezni, ő nem hazudott (több SZDSZ, kevesebb adó), csak összeállt ezekkel egy kis hatalomért. Már ez is baj? Összeül a KB válságstábja. Lendvai Ildikó bejelenti, nem lesz retorzió. Legalábbis addig, amíg nem derül fény az árulóra. Egy régi elvtárs kötélből hurkot próbál formálni. Még nem felejtette el, hogyan kell. Sikerül neki. Hogy teljes legyen a káosz, a színen feltűnő Torgyán doktor pert és pártot indít. A Parlamentnél spontán tüntetés alakul ki. Reggel a Nap-kelte műsorában aztán minden tisztázódik. Gyurcsány kijelenti, hogy a kialakult helyzetet csak azok képesek kezelni, akik előidézték. Jó reggelt, Magyarország! M.S., Miskolc

Kéz kezet mos A szekusok adják egymásnak a „jóviselkedési” bizonyítványt. A Transindex.ro. hírportál fellélegezve közölte a meglepő hírt: „Frunda nem volt besúgó – döntött a CNSAS”. A CNSAS bizottság 8 tagjából, a feszült légkörű ülésen 6 szavazott Frunda „ártatlansága” mellett, de a bizottság 2 tagja, talán a leghitelesebbek, Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu, tartózkodtak, ami azt jelenti, hogy Frunda nem épp patyolatlelkű romániai magyar vezető. Egyébként ez a bizottság szavazta „tisztára” a „hagyjátok a szekusokat hozzám jönni” Corneliu Vadim Tudort is! Akárhogy is szavazgat a szekus mosógépnek nevezett CNSAS, Frunda szeku közeli ember volt és az is maradt. Lavinia Sandru, a Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) alelnöke…vasárnapi sajtótájékoztatóján hevesen támadta a CNSAS sajtóba kiszivárogtatott legutóbbi döntéseit. Szerinte az átvilágító testület és a pártok vezetői között alku született bizonyos politikusok „tisztára mosásáról”. Sandru azt mondta: a „titkos egyezség” révén a CNSAS tagjainak mindegyike – akiket egyébként a pártok delegáltak a testületbe – egy-egy pártpolitikus „ártatlanná nyilvánításáért” felel. A PIN alelnöke úgy tudja: az első „tisztára mosandó” csomagban Frunda György (RMDSZ), Cristian Radulescu (PD), Serban Mihailescu (PSD) és Marcu Tudor (PRM) szerepel. (Az utóbbi Corneliu Vadim Tudor testvére. A szavazás körülbelül úgy zajlik, hogy a CNSAS tagjai a szavazás előtt megegyeznek egymással: én szemet hunyok Radulescu múltja felett, te pedig cserében megteszed ugyanezt Tudorral – vázolta az átvilágító testület döntéshozatalának „forgatókönyvét” Lavinia Sandru, TO., Mikháza

Analfabéták Menedzser ismerősöm arra panaszkodott, hogy nemzetközi felmérések szerint a magyarok olvasáskészsége és szövegértése a legrosszabb Európában. – Ez lehetséges – mondtam -, ámbár a magyar parasztság, diákság és polgárság műveltsége kifogástalan. A félanalfabéták nálunk a politikusok, az igazgatók és a nagyobb méltóságok között vannak. Az ismerősöm felháborodottan tiltakozott, mire ezt javasoltam neki: – Vállalod-e, hogy szövegértési próbát tegyek veled? – Beleegyezett, erre én átadtam neki a tízparancsolat szövegét. Összegyűrte, eldobta és elrohant. Simon Ferenc, Bp.