Hálózat

A taxisblokád idején még nem jöttem rá, hogy a kormány ellen a köztereken ágálók az ideiglenesen hazánkban gazdagodó elvtársak által kivezényelt emberek. A 2002-es választások előtt már gyanakodtam, hogy pl. a BKV járatain megbízásból sározzák a jobboldalt egykori MSZMP-tagok. A nyugdíjasbérlet olcsó, csak torok kell meg pofa (nem lesz gázáremelés, az Orbán-kormány elvette a nyugdíjasok pénzét stb.)

Most ugyanezt tapasztalom, de elhatároztam, hogy szót emelek a suttogó propaganda ellen. Amikor karácsony előtt egy buszon két nénike beszélgetése során azt hallottam, hogy: Nekem a Gyurcsány tetszik, az nem olyan hataloméhes, az Orbánból elegem van, az egy piszkos cigány, szóltam a nénikéknek, hogy hagyják abba a hangos „agitálást”, nem vagyunk kötelesek hallgatni. Épp megállóban voltunk, ott termett mellettem a buszvezető (mert meghallotta), hogy ezt hagyjam abba, mert leszállít. A nénik elcsendesedtek, én is, de megjelent egy öregúr (a hatvanas években ereje teljében nyilván fél kézzel leverhette e nép ellenségeinek veséjét, most azonban nem kellett félni az erejétől) és megszidott, hogy magatehetetlen öreg hölgyeket bántok. Erre aztán megdühödtem és lekommunistáztam a bácsit. Ő viszont nekem esett, lökdösni, ütni kezdett, főleg hogy sejtette, korára való tekintettel nem ütök vissza. Amíg én tanakodtam, hogy most mit tegyek, egy megállóban újra odapattant a buszvezető és együttesen leszorítottak a buszról, rosszul érkeztem, elestem a járdán. A buszsofőr utánam kiáltott, hogy részeg vagyok, lesz itt utas, aki tanúskodik mellette, takarodjak el. Majd gyorsan viszszaült a helyére és elhajtott. Megalázottan, sárosan indultam hazafelé és azon meditáltam, vajon ezek már külön osztagai az propagandistáknak a BKV-járatokon, vagy véletlenül sikeredett így a dolog. Hogy hazánkban az informális elvtársi hálózat a hatalom tényleges birtokosa, amely többé-kevésbé a kormányoktól függetlenül is érvényesítheti akaratát. A jobboldal pedig sajnos tehetetlenül nézi, miképpen hurcolják meg esetenként a híveit. Nemigen tehet ellene semmit. Vagy már nem is akar?

I. S., Budapest

Kendermag

Vajon lehetne-e ezen a félresikeredett demokráciánkon alakítani itt-ott valamicskét? Ha mondjuk a hozzánk vágott követ dobnánk vissza, nem pedig kenyeret?

December 2-án hallottam a Duna TV Híradójában, hogy Szingapúrban kivégeztek egy vietnámi származású ausztrál állampolgárt, mert 40 dkg, heroint találtak nála. Vélem, az illető haverjai ezerszer meggondolják majd, hogy Szingapúr felé vegyék-e az irányt. Szingapúr viszont jó terep lehetne a mi fődrogosunknak Kendermagos Tamás Gáspár Miklósnak, az SZDSZ Gusztosának meg a holdudvaruknak – uccu oda le, ne itt, az eltaknyosodott Budapesten „tépjék a szájukat”, hanem ott, ahol tét is van, legalább legyen félnivalójuk. Mert nálunk a börtön ciróka-maróka. Persze ha a rab urak itt is 1-2-3 évig 40-50 centis nyélhosszúságú kapával dolgoznának a börtönben napi nyolc órát, akkor később nem vágynák vissza a kapát!

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Jöjjön el?

Tisztelt liberális urak vagy elvtársak. Önök ateista, vallásgyűlölő emberek és nem átallanak a Krisztus által ránk hagyott imádság egy részének elferdítésével kampányolni. Remélem, ezt a trükköt egyetlen vallásos ember sem veszi be és nem szavaz magukra.

Önök tényleg azt hiszik magukról, hogy tisztelik a másságot?

Milyen is az önök országa?

Önök:

– lobbiztak az eutanáziáért.(Az eutanázia egyenlő a halállal.)

– lobbiztak az abortuszért. (Az abortusz egyenlő a halállal.)

– Önök lobbiztak a drogozásért. (A drogozás egyenlő a halállal.)

– Lobbiztak a homoszexualitásért. (A homoszexualitás egyenlő az AIDS-szel, az pedig a halállal.)

Nos, önök ezt az országot ígérik a választóiknak. Biztosak benne, hogy az embereknek erre az országra van szükségük.

Ha már a bibliánál tartanak, engedjék meg, hogy Krisztusnak egy másik mondatát idézzem: „…az én terhem könnyű, az én igám édes…”

Hermann János, Bp.

Mikor lesz vége?

Kíváncsi vagyok, hol lesz az a pont, amikor Gyurcsány azt fogja mondani, na, ezt már én sem hazudom, ez már az én arcbőröm se bírja el.

Mert ugye pirulás nélkül jelentette ki, hogy a Medgyessy által tett választási ígéretek rá nézve nem kötelezőek, holott nagyon jól tudja, hogy Medgyessy az MSZP nevében ígérgetett. Ezek után azt mondani, hogy ez a kormány nemcsak ígér, de tesz is, hogy ez a kormány felelős kormány, hogy ez a kormány nem hazudik – merészség!

Nem átallotta azt mondani, hogy édesanyja figyeli a gázórát és inkább fázik, de lekapcsolja a fűtést, holott távfűtéses lakásban lakik.

Lehetne sorolni a be nem tartott ígéreteket: ingyenes oktatás, ingyenes tankönyv, négyszázezer új munkahely, kedvezőbb fészekrakási hitel az otthonteremtésnél.

Nemrégiben a villanyáram csökkentésével kapcsolatosan zavarodott bele a hazudozásaiba. Orbán Viktor javaslatára, miszerint tíz százalékkal csökkenthető lenne az áram díjszabása, kapásból cáfolta a csökkentés lehetőségét, majd két nap múlva azt állította, hogy Orbán Viktor nyitott kapukat dönget, ő már tárgyal az ügyben, majd végül is kijelentette, nincs mód a csökkentésre.

Sok nekünk még az a százvalahány nap!

Czető Lászlóné, Bp.

Nem kóser a módszer

December 30-án a Hír TV Célpont című műsorában leadott egy velem készült riportot Csintalan Sándor és Kapitány Gergely jóvoltából. A riportot később úgy vágták össze (mi célból?), hogy hamis képet adott politikai hovatartozásomról. Az derült ki belőle, hogy a „bal oldalra” fogok szavazni. Ezt én nem mondtam, nem is mondhattam, mert utálom a kommunistákat, még álmomból felriasztva se mondhatnám.

Miután megnéztem a műsort, természetesen azonnal tiltakoztam levélben, hogy a riport nem fedi a valóságot és tegyenek róla, hogy ez valami módon a nézők tudomására is jusson – ami persze általában nemigen történik meg. Többször is írtam nekik, természetesen nem válaszoltak.

Elképzelhető, hogy Kapitány Gergely jó viccnek tartotta, hogy beszólt („azért szavazok majd – mármint én – a balosokra, mert olyan jó úttörőnek lenni”). Ránézésre biztos vagyok benne, hogy később kelt fel, mint én, és ezért nem tudja, hogy mi is volt ebben az országban 45 évig. (Lehet hogy még azt sem, hogy mi van?)

Kijelentem hát itt – rákényszerítenek -, hogy nem vagyok kommunista, soha nem is voltam, nem vagyok baloldali liberális sem, és tavasszal a Fideszre fogok szavazni. Akárhogy is vagdossák (vagy értik félre?) a felvett anyagot.

Elsősorban is nem rólam van szó, hanem az eljárásról, mert szerintem ez nem tisztességes eljárás. Még akkor sem, ha a Hír TV-ről van is szó.

K. B., Budapest

Paul Johnsonhoz

Nagy érdeklődéssel figyeltem Heltai Péter úrral folytatott beszélgetését a Duna TV-ben az Európai Unióról és Európáról. Helyesen állapította meg önmagáról, hogy ön legalább annyira atlanti szemléletű, mint amenynyire európai.

Amerika létrehozott egy olyan társadalmat, amely nem nacionalista, nincs előítélete, nincs vallása, nincs művészete. Jó lett volna, ha ennek figyelembevételével ön párhuzamot vont volna az óhazák hagyományai és a gyökértelenség között, amikor az Európai Unió törekvéseit elítéli.

Az hogy ön némileg gúnyos éllel említette azt a helyet, amit a lengyelek „Európa közepének” tartanak, engem az egykori Brit Birodalom tipikus szemléletére emlékeztet, amely Európának hátat fordítva ingen gyakran leginkább az ottani országok rosszul sikerült békediktátumaiban fejtette ki tekintélyét. Ezek mindig a nagyhatalmak érdekeit szolgálták, amelyek átka az utódnemzetek egymás iránti gyűlölködésében nyilvánul meg a mai napig. Ez volt az okozója a legutóbbi balkáni konfliktusnak is, amelynek kapcsán ön dicséri az amerikai beavatkozást és gyávaságnak nevezi az európai passzív magatartást.

Az hogy önök, az utóbbi pár évszázad okkupációtól megkímélt nyugat-európaiak, minek nevezik Európa keleti felét, nem nagyon fontos. De errefelé régi kultúrájú népek élnek, akik nem biztosak abban, hogy a jólét a legfontosabb, hiszen nem sok alkalmunk volt kipróbálni. Ha mégis megkíséreltük a megvalósítását, mindig akadt olyan hatalom, amely erőszakkal vagy „bölcs” megfontolásból„ megfosztotta ezen államokat a normális társadalmi fejlődéstől.

Avar Anna, Bp.

Évforduló

Bő egy éve, 2004. december 5-én csúnyán leszerepelt az anyaországi szórványmagyarság. Mindöszsze 1 521 271-en szavaztunk a határon túli testvéreink érdekeinek védelmében.

Az elutasítás hatására, a bolsevik áfiumon tenyésztett kormányfő népszerűsége kádári magasságokba szökött. Az ávós törzs másik ágáról származó eszdéeszesekkel kórusban vonyítottak a holdra, hogy micsoda eurokonform eredményt értek el. Ezek a magyarság vérétől részeg vámpírok olyan ámokfutásba kezdtek, ami végveszélybe sodor minden, a magyarság életben maradásához nélkülözhetetlen értéket. Ezek nem érik be kevesebbel, mint a magyarság teljes önfeladása.

Magyarországon épelméjű, felnőtt emberek rendelkeznek választójoggal. Tavasszal bizonyíthatunk. Bizonyítanunk kell!

Lajkó Pál István, Szeged

Puccs

Őszintén szólva nem tudom, hogy jó elnök volt-e Bozóky Imre. Azt sem lehet eldönteni, hogy Kisteleki az igazság bajnoka, vagy egy alattomos alak, és az sem világos, hogy eltűnt-e az MLSZ kasszájából 500 millió, vagy csak másképp könyvel a liga és a szövetség. Az események végeredménye azonban nagyon egy irányba mutat. Mert hát mi is történt?

Egy szép délelőtt teljes egyetértésben összeült az egész vezérkar, hogy megválasszák Gyárfás Tamást a 2012-es labdarúgó Eb szervezőbizottságának elnökévé. Néhány óra múlva lemondott az MLSZ elnökségének két tagja és ezzel gyakorlatilag – a mindenkit túlélő főtitkár kivételével – megszűnt az MLSZ. Másnap reggel ugyanez a két elnökségi tag Gyárfás tévéjében Gyárfást dicsőítette, kész szerencse, hogy a kérdező riporter nem maga Gyárfás volt. Még aznap este az MTV-ben Gy. már arról beszélt, hogy nem létezik kézzelfogható pályázati anyag, így aztán ő egy nem létező pályázat elnöke lett. Érdekes módon erről senki sem tudott – ő sem. Kész komédia ez, mondhatnám, de nem mondom, mert szerintem gondos kezek egy előre megírt forgatókönyv szerint dolgoznak és senki ne lepődjön meg azon, ha néhány hét múlva az MLSZ elnöki székében – mint arra legalkalmasabb személyt – Gyárfást találjuk majd. Nagy kérdés, mire is jó egy ilyen sokak által elátkozott elnöki poszt? Lehet hogy csak pár lépés kell egy miniszterelnöki tanácsadói székhez és ki tudja? Végül is egy puccs már bejött neki…

Juhász Margit, Miskolc

Pontosítsunk!

A Magyar Demokrata karácsonyi-újévi számának 94. oldalán Sinkovics Ferenc elismerő szavakkal számol be a budapesti Szent István-bazilika jubileumáról. Egy tárgyi tévedésre azonban fel kell hívnom a szerkesztőség figyelmét. A cikkben ugyanis az olvasható, hogy ”…itt találhatók a magyar koronázási ékszerek is.„ Tény hogy a kápolnában őrzött Szent Jobbon kívül a Bazilika kincstárában néhány értékes liturgikus felszerelési tárgy található, ezek között a magyar Szent Korona herendi porcelánból készült másolata is. Ám az eredeti koronázási jelvényekkel a százéves múlttal rendelkező társszékesegyház sohasem dicsekedhetett.

Farkas Attila, Bp.