Szolgálunk és védünk?

Az utóbbi hetek eseményei bebizonyították, hogy Gy. F.-nek mindenről a „gonosz Orbán” jut eszébe, akárcsak a viccben szereplő Mórickának az a bizonyos valami. A rendőrkocsik oldalán büszkén díszlik, hogy Szolgálunk és védünk. Ezt ma már az ÁVO-t hajazó testületnek (amit Gy. F. kormánya szervezett ilyennek) illene konkrétabbra és őszintébbre változtatni: A kormányt szolgáljuk és a pártot védjük. Kicsit hosszú, de fölférne a kocsik oldalára. A főrendőr – bár igen komoly és felelősségteljes a beosztása – bohócot csinált magából a nyilvános sajtótájékoztatón, ahol egyrészt értetlenkedett, másrészt a rendőrök bátorságát méltatta. Akkor majd mit szól, ha neki kell a kilőtt szemekért, eltört karokért, lábakért, a gumigolyókkal lőtt sebekért a kórházi költségeket és a fájdalomdíj millióit megfizetni. Reméljük, ezt már nem velünk, békés polgárokkal akarja megfizettetni. A vasrendőr szerint az a bátorság, amikor 8-10 állig felfegyverzett rendőr földre terít egy magányos, zászlót tartó civilt, és ott üti, rugdossa (sőt még távolabbról is jönnek újak rugdosni) a fegyvertelent. Az a bátorság, amikor sisakos, pajzsos, símaszkos elszánt gumibotozókat uszít békés polgárokra és azok neki is rohannak a tömegnek. Egy demokratikus országban ezért több év börtönt lehet kapni. Ezek után mi marad a Gy. F. eltakarodását követelő millióknak: A passzív rezisztencia és az a remény, hogy egyszer minden jóra fordul. Dr. W. E., Budapest

Üzenet

Hetvenhat évet megéltem, de sem a lakóhelyemen sem másutt nem találkoztam ilyen típusú rendőri magatartással, mint napjainkban. Általában kulturált, udvarias, segítőkész, esetenként még barátságosnak is mondható rendőrökkel találkoztam. Eddig! Úgy látszik, két rendőrségünk van, s a bestiálisan agresszív, szadista és gyáva rendőrségünk tagjait abból a társadalmi szegmensből verbuválták, amelyikből a recski, Andrássy úti stb. verőlegényeket verbuválták annak idején. Ők és a hatalmas pénzen kitenyésztett lakájújságírók a diktatúra fő szövetségesei és fenntartói. Míg az előbbiek feladata, hogy megfélemlítsék és megtörjék a társadalom tudatos ellenállásra képes részét, az utóbbiak féregmunkával (agymosás, hazugságok sulykolása) a társadalom befolyásolható részéből „megalkotják” a szavazóbázist a hatalom birtoklásához. Verőlegény és lakájújságíró erkölcsileg egy kategória. Ha egy becsületes, demokratikus országban az utcán megtámadnak valakit, rendőrért kiált: „Rendőr! Segítség!” Egy erkölcstelen, gátlástalan diktatúrában ugyanilyen helyzetben mit kiállt a megtámadott ember? „Segítség! Rendőr!” Egy pozitív üzenete van az eseményeknek. Nyilvánvaló, hogy a vesztüket érzik. Zotykó Imre, Újfehértó

Zászló

23-án, az Astoriához közel egy négytagú családból az 5-6 éves kislány vitte a zászlót. A vége felé elfáradt, leült a járda szélére és a földre tette a zászlót. Szeretettel ugyan, de az apja rászólt, hogy azonnal vegye föl, a zászló nem a földre való. A másik oldalon fordított a helyzet. A sajtóban olvastam, hogy a zászló irritálja a rendőröket, annak ugranak neki legszívesebben az utcán, akinek az van a kezében. Félve, de azért feltételezhetjük, hogy akár parancsba adták a rendőröknek, hogy üssék-vágják, pusztítsák a magyar zászlót, persze inkább csak a zászlóvivő miatt, mert hiszen biztos nem lehet „békés járókelő”, aki viszi. Az Erzsébet hídon keresztbe épített barikádra feltűztek egy magyar zászlót, s mikor széttúrták az útakadályt, a hókotró természetesen épp azon a ponton rontott neki a barikádnak, ahol a zászló volt. Hovatovább a zászló az utóbbi hat évben a kormányellenesség jelképe lett. (Lassan a földkerekség legüldözöttebb zászlója lesz a miénk?) Egy a tanulság: zászlót nem szabad kiadni a kezünkből! K. J., Budapest

A tábornok

Gergényi főkapitány úr igen magabiztos flegmával sajtózott. Kérdésre kérdéssel válaszolt az újságíróknak, miszerint ő(k) mindent úgy celebrált, ahogy az a nagykönyvben meg van írva (sajnos manapság egyre több és többféle nagykönyv van!). Ha nem látom a tévében az ellenkezőjét, tán még elhiszem neki, amit mond – de láttam. Láttam két zászlóval álldogáló egyént a járdán, akiket 15-20 Rambo lerohant, letepert, megrugdosott. Az egész holmi falusi disznóölésre emlékeztetett. Aztán láttam két rendőrt, amint földre visz egy csőcseléket. Minden tekerhetőt csavargattak rajta. A mellettük nyargalászó rendőrök közt volt aki csak úgy mellékesen, futtában belerúgott, egy másik kétszer is, aztán még két rendőr, szintén mellettük elhaladva, csak úgy szórakozásból ráhúzott egyet-egyet a gumibotjával. Jó néhány észrevételt írhatnék még, de konzekvenciaként leszögezem: Budapesten nem a „csőcselék” , hanem a rendőrök csinálták a cirkuszt. Gergényi tábornok úr parancsára és jóváhagyásával. Majd biztos hoz neki a Mikulás egy kis kitüntetést (ha már ő annyi virgácsot osztott ki az utóbbi napokban), meg némi Júdás-pénzt. Megérdemli. Meghazaárult érte! Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Gy. lelke

Ráerőltettek egy emlékművet a magyarokra, amit azok képtelenek megérteni, megszeretni. A régi Sztálin-szobor helyén jobb lett volna egy ruszki csizma, amelybe állítva egy lyukas zászló leng. Ez is absztrakció lett volna, de érhetőbb. A nem kívánt szobrot föl is kellett avatni. Nem véletlen, hogy ezt sötétben, szűk körben, maguk között, a nép nélkül tették. Távolabb, rácsokkal kirekesztve mégis ott volt a nép, és sípokkal, dobokkal, pfujolva, gyűlöletet és megvetést okádva tiltakozott. Miniszterelnökünk több mint fél óráig volt kitéve a skandálás nyilainak. Ott állt a sajátjai között, olyan árván és kiszolgáltatottan, hogy szinte megszántam. Elképzeltem a lelkében dúló keserű indulatokat. Elképzeltem, hogy mit kell egy nem kívánt vezérnek nyelni és tűrni. Én ilyen megalázás után hanyatt-homlok menekülnék az országból és elbujdosnék messzire, hogy senkinek ne kelljen a szemébe nézni. A meglepően szűk udvartartása bizonyára nyugtatgatta, vigasztalta, de szerintem eredménytelenül. Úgy lángolhatott a miniszterelnök lelke (mármint a maradéka) ezen az estén, mint ahogy egyidejűleg a felbolygatott pesti utca. Talán arra is gondolt, hogy Európa országaiban lehetnek olyan miniszterelnökök, akiket az emberek tisztelnek és példaképnek választanak. Számomra az 50. évfordulón az volt a legkínosabb élmény, hogy elképzeltem magam elé Gyurcsány lelkét. Kövér Károly, Szeged

K. berezelt

Ijesztgetni, kérem szépen, ahhoz elég előugrani egy sötét sarokból, mondta nemrégen egy öntelt „gondolkodó”. Hát nem mindig elég! Amikor Semjén Zsolt bejelentette, hogy kivizsgálják az október 23-i rendőri brutalitást, bizony, Kuncze népiesen szólva berezelt. Ijedtében kiabálni kezdett az ellenzék felé. Igaz, nem először tette, de talán most hangosabban szórta hamis vádjait a Fideszre és a KDNP-re. A Lop-stop táblát mutogatós még az Árpád-sávos lobogók jelenléte kiváltotta félelmének is hangot adott, szerinte ezzel a jelképpel takarodni kell! Ejnye, Kuncze elvtárs! Hát ennyire ijesztő, ha kiderül az igazság? Ez esetben nem lenne jobb kulturáltan és a demokrácia szabályait figyelembe véve politizálni? Igazi demokráciában a véleményének hangot adhat az is, aki nem féltétlenül ért egyet a mindenkori kormánnyal. A véleményét kinyilváníthatja tüntetéssel is, és nem kell bujkálnia, mert (elvileg) nem fenyegethetik meg börtönbüntetéssel és nem verhetik véresre a tüntetőket. A demokráciát tanulnia kell a baloldalnak, de még nem késő. Emlékezzenek Lenin elvtársukra, aki azt mondta: Tanulni, tanulni, tanulni! Czető Lászlóné, Bp.

Korrupció

A románok újra és újra mernek nagyok lenni. Az EU-biztosokból kettő, Olli Rehn (bővítési) és Franco Frattini (igazságügyi), a napokban levelet intéztek a román politikai pártokhoz, amelyben elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a romániai törvényhozás nem akarja elfogadni a feddhetetlenségi törvénytervezetet, az Európai Bizottság által ismételten felsorolt elvekkel, amelynek pozitív hatása lett volna a román magas szintű korrupció megelőzésében és az ellene való harcban. A felelős román főhazugok és főtolvajok megnyugtatták az EU-s főnaivokat, hogy megcsináljuk ezt az EU-s házi feladatot is. Aztán ezt se csinálták meg – hagyományaikhoz híven -, leszavazták „demokratikusan” a parlamenti szakbizottságban a főhazugok és főtolvajok képviselői. Románia eddig csak csempészte a nagykorrupciót Európába. 2007. jan. 1-jétől nyíltan fogja árulni az EU-ban. Ahelyett, hogy az EU törte volna le a román megakorrupciót, a románok fogják még jobban fellendíteni azt, most már teljes jogú tagként. TO., Mikháza

Köszönjük, Budapest!

Fantasztikus volt az önök szép fővárosában, igazán elragadó a város. Feledhetetlen. Könnyekig meghatódtunk, még másnap a repülőn is folyt a könnyünk. Ez nem is volt a programban, azt mondta a magyar idegenvezető, hogy ez az utazási iroda ajándéka – grátisz kapjuk. Amikor vacsora után sétálni indultunk, jöttek azok a szép szál fiúk és mindenkire tréfásan rávertek hosszú, fekete botjukkal. A túravezető azt mondta, ez egy ősi magyar szokás, így búcsúztatják nálunk a kedves vendégeket. Aztán apró gumilövedékekkel csiklandoztak bennünket. Mulatságos volt, ahogy az emberek jobbra-balra dőltek tőlük. Lövöldözés közben a kedves idegenvezetőtől kaptunk papírzsebkendőt, hogy letöröljük magunkról a vért. És ez mind semmi, a végén valami paprikaillatú felhőbe is burkoltak bennünket, ami ugyan kicsit csípett, de hát ugye ettől világhírű az ungarische paprika. A program elég soká tartott, mindenhol búcsúztató legényekkel találkoztunk. Bár mi szóltunk, hogy tőlünk már elbúcsúztak, nem értették és az este folyamán még néhányszor búcsút vettek tőlünk. De aranyosak voltak, akik elfáradtak, vagy akik nagyon véreztek, azokért fehér kisbuszokat küldtek. Szóval egy életre szóló, tényleg felejthetetlen élményben volt részünk. Köszönjük, Budapest! Keszthelyi István, Bp.

Kapaszkodtok

Azt mondta az MSZP igen kiművelt hölgytagja – még mellé parlamenti képviselő is: Bizonyítékunk van arra, hogy az egész október 23-i rajcsúrt (viperázás, gumi és könnygázlövedékek, békés járókelők agyba-főbe verése stb.) a Fidesz szervezte és csinálta, de nem beszélhetnek róla, mert a dokumentumokat és a bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát 80 évre titkosították. Elvtársaim! Ez azért nem semmi. Hagyjátok, hogy csak az ükunokám mélázhasson el első kézből arról, miként is randalírozott a Fidesz 2006. október 23-án. Mért nem engeditek ezt most meg nekem? Ebbéli viselkedésetekből kitűnik, hogy ti, kommunisták-szocialisták úriemberek vagytok, és – gondolom – azért is döntöttetek úgy, hogy titkosítjátok a dokumentumokat, nehogy az ellenzéknek baja essék. Csak egy kérdést, drága elvtársaim, ha az állításaitok, vádaskodásaitok igazak – azaz a Fideszt tartjátok főbűnösnek -, akkor mondjátok, kinek vagy kiknek az érdekében kellett az egész titkosítási marhaság? A mostani döntésetekből is az látható, hogy már csak egy vékony, száraz ágba kapaszkodtok. Kónya Béla, Budapest

Kérdés

Vásárhelyi Máriának, aki egy felmérés során kimutatta, hogy a tanárok (is) cigányellenesek, üzenem, hogy menjen már el a meggyilkolt olaszliszkai tanár özvegyéhez és kérdezze meg tőle, az ő adójából is jutott-e a magyarországi cigányok segélyezésére évtizedekig. Mert lehet, hogy nem kapták meg! Paksa Tibor, Lenti