Kényszerpihenő Alapvető bajoktól terhes a posztkommunista Magyarország. Hogy hány sebből vérzik? Azt a tíz ujjamon sem tudnám megszámolni, de van egy baj, amitől sírni volna kedvem. Életerős és tettre kész emberek kényszerülnek munkanélküliségre, emberpusztító tétlenségre. Miért? Mert a kis híján öt éve hatalmon lévő Medgyessy- és Gyurcsány-kormány a munkahelyteremtés vonatkozásában tehetetlen. Az oka, hogy idegen országok segélyeire áhítoznak elsősorban és nem a saját nép szorgalmára, tehetségére épít. A munkanélküliség felszámolásában tehetetlen. És még sok minden másban is. Kérdem én, ha a termelőerők tétlenül állnak (kihasználatlanul vesztegelnek), hogyan fog Gyurcsány Ferenc sikeres Magyarországot csinálni? Amit ők az eltelt négy-öt év alatt elszabtak, most megpróbálják elvtársi hókusz-pókusszal és kommunikáció csűrés-csavarással helyrehozni. De fellengzős frázisokkal országot építeni nem lehet. A munkanélküliség és a szegénység hazánkban tartós realitássá vált. A kapzsi és mohó vezetők nem képesek önmérsékletre. Aki annyira pénzsóvár, mint az újgazdag magyar elit, annak már nem marad ideje, hogy önmagán kívül az országra is gondoljon. Fokozza az érintett emberek keserűségét, hogy a régi munkahelyi vezetők 1989 után is a „helyükön” maradtak. Ezért, ha nem is annyira közvetlen módon, de még mindig a vörös tagkönyvtől függ, hogy ki kerül lapátra. Amíg itt a Kádár-korabeli „elit” regnál, addig a tehetséges, tettre kész munkavállalók csak megalázó, nyomorúságos segélyre számíthatnak és úgynevezett kényszerpihenőre. Kövér Károly, Szeged

Kreatívan – Bravó, főorvos úr! Hát ez az. Sehol egy üres ágy, százszázalékos ágykihasználtság. Na látja, így gazdaságos egy kórház működtetése. Minden ágyon fekszenek. Ez igen! Maguk – láthatóan – megértették és példamutatóan végrehajtották a reformot! – Igen, miniszter úr. Nálunk a jelszó: Mindent az egészségügyi reform érdekében! – Az orvoslétszám elegendő? Nővérekben sincs hiány? Hisz alig látok személyzetet! – Megoldjuk, miniszter úr. Csak jó hozzáállás kell és egy kis megértés az ön nagy ívű elképzelései iránt. Nem mindig csak a gáncsoskodás, a kákán is csomót keresés. Mert sajnos mi is hallottunk ilyenekről, ami nagyon elszomorító. Nálunk az első a miniszter úr és az államtitkár asszony. Ja és persze a betegek. Mindent értük! – Gratulálok, főorvos úr. Ilyen gondolkodást várunk el mindenhol. Ugye, Ágika? – Nagyon örülök, hogy meg van elégedve a miniszter úr. Azért nekünk sem volt egyszerű, de megtaláltuk a legjobb megoldást. – Hát még egyszer köszönöm, főorvos úr. Csak így tovább! Viszontlátásra. – Doktor urak, nővérkék! Ezek elmentek. Keljetek ki az ágyakból. Mindenki a helyére, folytatjuk a munkát, várnak a betegek. Keszthelyi István, Bp.

Meg nem mondom… A Kossuth rádióban hallottam január 12-én egy közvetítést a cigányok önkormányzati üléséről. Az esemény magas rangú kormánytagok és miniszterek részvételével zajlott le. A megtelt terem apraja-nagyja tágra nyílt szemét nem láttam, de mozgolódás, köhécselés és krákogás hallatszott, amikor megszólalt Kis Péter (meg nem mondom, milyen miniszter és hogy hányadik). Gyorsan, hangsúly nélkül beszélt, csak mondta-mondta közérthető szavait: szegregáció, esélyegyenlőség, felzárkózás, globalizáció, útelágazolódás (lehet hogy nem pont így mondta), evidencia, jogalap stb. Végül ezzel zárta: Ne hallgassanak az olyanok szavára, akik nem nézik gyerekeink jövőjét (az MSZP ugye mindig csak azt nézte!). Aztán pódiumra lépett az igazmondó, országépítő, csődmegsemmisítő új miniszter, Gordon úr (meg nem mondom, milyen Gordon): a kisebbségi önkormányzati munka nagyon fontos, mert ott dőlnek el a dolgok (és a cigányok a röhögéstől!). Szólt még esélyegyenlőségről, felzárkóztatásról (recept-, gáz- és áramdíjról persze egy szót sem szólt). Végül megszólalt a cigány kisebbség baloldali vezére, Kolompár (meg nem mondom, milyen Orbán volt): jó lesz a kormány politikája, mert támogatja a kisebbségi érdekképviseletet. (Elmúlt az értekezlet anélkül, hogy a szegénységről, munkanélküliségről szó esett volna). Nem hallottam azt a roma aszszonyt, aki megkérdezte volna: Felzárkózunk? Az iskola bezár, a szárnyvonal megszűnik, a buszjegy ára fölmegy stb., stb. Mivel azonban kérdést nem lehetett feltenni, nagy zajjal kivonult a nép. Lelki füleimmel hallottam, egy nagybajszos ember kifelé menet megjegyezte: Mindent értek én, de mi lesz velünk, cigányokkal. És a küszöbön túl talán köpött is egy nagyot. Berzeviczy Anna, Kaponya

Tanulni kell! Kellemes meglepetés ért a Nap-TV januári Kereszttűz adásában. Kóka Jánost az újságírók a gázcsap elzárásáról faggatták. Bánó a kissé tanácstalan Kókán úgy próbált segíteni, hogy megemlítette Németh Zsoltot, aki szerint az orosz partner megbízhatatlan. Bánó is meglepődött, amikor Kóka nem fogadta el a mentőkötelet, sőt Németh konstruktív hozzáállásáról beszélt. (Nyilván rájött, hogy egy gazdasági miniszternek nemcsak az a dolga, hogy becsukjon, megszüntessen, felszámoljon.) Bánó nem is tudott mit kezdeni a békülékeny Kókával, s ettől láthatólag elszomorodott. A következőkben Bánó Morvai Krisztinával beszélt, s mikor azt akarta elhitetni, hogy Brüsszelben senki sem volt kíváncsi a 23-án történtek beszámolójára, nemes egyszerűséggel a szemébe mondta, hogy hazudik. A jogásznő egyébként azért ment a stúdióba, hogy beszámoljon a bizottság munkájának eredményéről, de az újságírók egy cikke miatt „szálltak rá”. Merthogy Várkonyinak egy provokatív cikkére Morvai keményen válaszolt. De amíg V. minősíthetetlen hangneme láthatólag nem izgatta Bánóékat, addig Morvai szavait azonnal antiszemitizmusnak nevezték. A teljes vitát természetesen nem tudom visszaadni, de egy biztos: Morvai Krisztina bátor magatartása példát adhat arra az ellenzéki képviselőknek, hogyan is kell ezekkel az emberekkel beszélni. Bizony-bizony, lehet Morvai Krisztinától tanulni. Sőt, kell is! Juhász Margit, Miskolc

Autonómiásdi románul Amikor a romániai magyarok autonómiájáról esik szó, akkor a románok teljesen elzárkóznak a fogalomtól, és nem létezőként kezelik, amikor pedig a Bolyai Egyetem elgáncsolásáról van szó, akkor autonómiára – az egyetemi autonómiára – hivatkoznak uniószerte, a magyar elnyomás motivációjaként. Az itt a piros, hol a piros mintájára játsszák, az itt az autonómia, hol az autonómiát! A románoknak reggeltől estig van autonómiájuk (mi több: libertanizmusuk), nekünk pedig akkor, amikor ők akarják. Ők pedig nem akarják a miénket, csak a sajátjukra tartanak igényt. TO., Mikháza

Hogyan tovább? Tavaly tavasszal az akkor 3. osztályos unokám azzal keresett meg, hogy szeretne egy országos pályázatra jelentkezni, segítsek neki. Igaz történet 1956-ról ez volt a címe. Mivel volt saját élményem, hát segítettem neki. A kis történet tetszett a zsűrinek, 3. helyezést nyert az unokám. Nagy volt az öröm a családban. Meghívták Budapestre a szüleivel együtt a díjkiosztásra. Szép jutalomkönyvet is kapott: Magyarország képes történelmi atlaszát. Abban olvastam: „A magyarok eredetéről számtalan elképzelés látott napvilágot, még az sem teljesen bizonyos, hogy milyen útvonalon indultak a Kárpát-medencébe”. Vagyis ha a gyermek majd tanulja, legyen tudatában, hogy mindaz, amit tanítani fognak a magyarok történelméről az homályos és bizonytalan? Örömmel tapasztaltam azonban némi előrelépést, mert a világtörténelmet azért a magyar nép históriájának szemszögéből mutatja be és mert hangsúlyozza a hazaszeretet fontosságát. Más: „Anyanyelvünket illetőleg szintén megoszlanak a vélemények: általánosan elfogadott álláspont szerint a magyar az uráli alapnyelven belül a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, igaz, ennek ellentmondanak az ebből a korból előkerült régészeti leletek.” Vagyis: amit hivatalosan tanítani fognak ezeknek a gyerekeknek, az nem igaz? A könyv a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával készült 2005-ben. Ez rendben is volna, hiszen régóta várjuk a szemléletváltozást oktatási rendszerünkben. De hogyan tovább? Ki mondja meg, miben higgyen a felnövekvő ifjúság? Nemes István, Kisigmánd

Az Őrségi Nemzeti Park Ez is a budapesti kormány áldozata lesz – hallom és látom – a mai (január 9-i) híradásokból és a természetvédők elkeseredett, jogos tiltakozásaiból. Ez a Nemzeti Park Vas megyében „Vasi Hegyháton”, hazánk legnyugatibb részén fekszik, három ország: Magyarország, Ausztria (Stájerország) és Szlovénia találkozási pontja mentén. Ez hazánk legcsapadékosabb tája, jellegzetes „karácsonyfa-termelő” terület. E csodás dimbes-dombos tájat, kisfalvas, néprajzilag jellegzetes településeit a Nemzeti Park öleli körül. A közeli Alpokból állandóan friss, üdítő levegő járja át. Nemcsak turisztikailag, hanem egészség-rehabilitálás szempontjából is ideális terület. Ha a budapesti kormány komolyan venné az EU törekvéseit, a határokon átnyúló fejlesztési ajánlásait, ez a táj a három szomszédos ország számára kiemelt jelentőségű terület lehetne. Ezért nem értem, hogy miért kell, hogy ez a vidék a budapesti kormány „reformpolitikai” törekvéseinek áldozatául essék? A budapesti kormánynak észre kéne vennie végre, hogy hazánk fejlesztése nem csak profit és adóprés kérdése! Van hazánknak sok szép tája, ahol bűn elhanyagolni a meglévőt. Ne a „megreformáláson”, ne a leépítésen, ne az ún. átszervezéseken, a mindent fenekestől felforgató elképzelések megvalósításán át, ne a megyei önkormányzatok belpolitikai sarokba szorításával, hanem inkább a magyar nép és nem a globalizmus érdekei szerint fejlesszenek! Hábel György, Budapest

Trenden? Semmiképpen sem tudom tudomásul venni, hogy az úgynevezett reklámszakma – üdvösnek semmiképpen sem nevezhető tevékenysége során – lábbal tipor minden nyelvtani és fogalmazásbeli szabályt. Teljes fogalmi zavarba kergetik azt, aki a találmányaikat megpróbálja értelmezni. Két példámat a MÁV-nál láttam. Némelyik Desiro motorvonat oldalán ott fehérlik a felirat: Menetrenden a jövő. Magyarul van, de nem értem. Megfogták a jövőt, mint egy (egyre kisebbedő) dobozt és rátették a hivatalos menetrendkönyvre? A másik „kedvencem”, hogy az ütemes menetrend bevezetését a hosszabb búcsúzás lehetőségével reklámozzák. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az ütemes menetrend nem azért van, hogy tervezhetőbbé tegye az utazást és ezzel csökkentse az ott öltött időt? A MÁV csodálatos managerei szerint ez jól van így. Elődeik fejlesztettek, csodálatos műszaki alkotások maradtak meg a mai napig, melyek a maguk korában Európa-hírűek voltak. Az utódok csak rombolnak, rombolgatnak! Ezt tanulták meg és azt, hogy „menetrenden a jövő”? Mit várjon az ember olyanoktól, akik egyik nap zöldséggel kereskednek, a másik nap meg cementgyárat igazgatnak? Selejtes korunk selejtes termékei! Szabó Miklós, Bp.