Betegek Beteg az ország – hangzik el sokszor. A legnagyobb baj az, hogy a kormány is beteg és az ország sodródik, mert a kormánykeréknél nem ül senki (a Senki ül?). Amit az egészségügyi miniszter és markotányosnője tesz, az már az egekig kiált. Egyetlen tollvonással halálra ítélték a cukorbetegeket. Az egészségügyet teljesen átláthatatlanná tették. Az orvostársadalom és az egészségügyi dolgozók agyagba lesznek döngölve. Az egészségügyet rábízni egy volt fegyverkereskedőre, bukott kórházigazgatóra, egy orvosi praxisra alkalmatlan emberre, már kimeríti a bűncselekmény fogalmát. (Annyi rossz arcú ember van a hatalomban, hogy az már súrolja az elviselhetőség határát!) Az ország lakosságát fojtogatják, miközben ők dőzsölnek. A legfrissebb elborzasztó hír, hogy az összes bukott miniszterből államtitkár lett, a bukott polgármesterekből pedig úgynevezett régiós delegált. Mindennek a költsége pont annyi, mint amennyit rajtunk megtakarít pártunk és kormányunk. Minden fórumon elhangzik, hogy a mai vezető garnitúrát a nyugdíjasok segítették hatalomra. Nem vonom kétségbe, hogy a nyugdíjasok 80 százaléka rájuk szavazott. Viszont ezt a hatalmat nekik, a nyugdíjasoknak is túl kell élni. A 2006-os választási eredményt is az MDF-nek köszönhetjük sajnos még fővárosi szinten is. Remélhetőleg észreveszik a nyugdíjasok is, hogy mennyire ellenük dolgozik az általuk hatalomra juttatott kormány. Egy kedves viccet ajánlok szíves figyelmükbe: a nyugdíjasok tavaly átmehettek a piroson, idéntől kötelező lesz nekik! Sólyom Ilona, Békéscsaba

Fából vaskarika 25 éves terv született a gyermekszegénység (?) megszüntetésére. Már nem is elég 5, 10, 15 éves tervet készíteni, mint régen! A hír elgondolkodtató. Hogyan képzeli ezt el a jelenlegi kormány? Reform álnéven megszorításokkal sújtják a népet, emelkednek az adók, az árak, mindez egyre súlyosabb anyagi helyzetet teremt. Egyre jobban elszegényednek a családok, a szülők. Vajon hogyan lesz elszegényedett szülőknek jobb körülmények között élő gyermeke? Nem gondolják a terv megalkotói, hogy ez 25 éves fából készülő vaskarika? Dvihally Károlyné, Komárom

Hadd érezze át… Az MSZP-s Lendvai Ildikó a Gyurcsány Ferenc háza táján történt tüntetés miatt az államfőnek írt levelében jóérzésről papol. Elismeri a tiltakozást mint állampolgári jogot, de Gyurcsány családját, gyermekeit ne félemlítsék meg! Megkérdezem a finom lelkű szocialista asszonyt, 2006. október 23-án és utána miért nem tette szóvá Gyurcsánynak a durva rendőri brutalitás miatti nemtetszését. A rengeteg békésen tüntető családért és gyermekért, az ütve, rugdosva, viperával véresre sebezve bántalmazottakért miért nem emeli fel a szavát? Miért nem ragadott akkor tollat, amikor az Országház (ami a népé és nem rendőri tulajdon) előtt nem ünnepelhetett, tüntethetett a magyar állampolgár? Ildikó! Miért hallgatott mélyen, miért nem járt Őszödön Gyurcsány híres beszéde után az a sokszor rágalmakat fröcsögő szája? A demokráciában egyenlőség van, ugye? Hát a miniszterelnök családja is érezze át azt, amit sok-sok magyar családnak kellett átélnie 2006. október 23-án és azóta is. Tudom, Fletó többször is bérmálkozott, bár a bibliai ismeretei hiányosak. Jézus azt mondta: Aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Igaz, fegyvernemről nincs szó. De a megfélemlítésre megfélemlítéssel kell válaszolni! Ráadásul ők kezdték, mi csak védekeztünk! Pásztor Lászlóné, Kismaros

(V)ágyszámok Országszerte tiltakoznak a kórházak bezárása ellen, erről vitatkoznak a tévék stúdióiban is. Január 23-án az ATV Friderikusz most című műsorában Komárom város polgármestere nyilatkozott a témáról. A polgármester úr elismeri a reformok szükségességét, az ő kórházát viszont hagyják békén. Friderikusz mosolyogva jegyezte meg, az a probléma, hogy a saját kórházát mindenki meg akarja menteni, ugyanakkor riporterhez méltatlan módon nem kiabálta világgá a következőt: Polgármester úr, ön, a párttársai és a koalíciós partner – a mostanában a vizitdíj ellen látványosan protestáló Horn Gyulával együtt – név szerint megszavazták a kórháztörvényt. Most mégis sokan ott vannak a tiltakozók között, és ennek az ellentmondásnak két lehetséges oka van: – A képviselők nem voltak tisztában azzal, hogy mit szavaznak meg, – Homokba dugták a fejüket, mert úgy képzelték, hogy az ő kórházaikra majd nem vonatkoznak a kegyetlen törvények. Most aztán nem tudnak mit kezdeni – a saját szavazóiktól is – feléjük áradó gyűlölethullámmal. Mindeközben Boross Péter exminiszterelnök arról ír dolgozatot, hogy a napi közbeszéd már nem Gyurcsány, hanem Orbán távozásáról szól. Nem tudom, hogy szegény Boross Péter magától lett-e ilyen szemellenzős, vagy fizetnek neki érte, de az biztos, hogy a közbeszéd egyáltalán nem erről szól. A helyi, egyébként baloldali érzelmű Észak-Magyarország például arról cikkezik, hogy sohasem hitték volna (mármint ők), hogy Miskolcon valaha is olyan ellenszenvvel fogadnak egy szocialista kormányfőt, ahogy az a napokban megtörtént. A közbeszéd arról szól, kedves Boross úr, amit a szikszói kórházért tüntetők egyike fogalmazott meg tömören ugyanezen újság riporterének válaszolva: Nem kórházakat kell bezárni, hanem Gyurcsányt! Juhász Margit, Miskolc

Párhuzam Nézem a tévén az egészségügyi reformról szóló műsort és eszembe jutott egy érdekes párhuzam. 1) 2007, Magyarország. Éjjel – bizonyára viccből – beviszik a kisgyereket a kórházba. Az ügyelet (?): Davaj püttyüszacsa forinti, ili igyí damoj! A szülő a beteg gyermekével elkullogott. Lehet hogy nem is volt a szerencsétlennél 5000 forint. A riport nézése közben Isten bizony égett a pofám. 2) 1980, Bagdad. (Molnár elvtárs figyelmébe) Már javában dúl az irak-iráni háború. Éjjel a feleségem rosszul lesz. Autó, irány a kórház. Orvos vizsgál, injekciókat ad és kérdezi, kb. mennyi idő alatt érek haza, mert a feleségem altatót is kapott. Közben recepteket ír, arabul. Jó, mondom, majd holnap kiváltom. Nem-nem, mondja, a folyosó végén van a gyógyszertár (hajnali négy óra volt). Megyek, csörgetem a zsebemben a pénzt. Kapok háromfajta gyógyszert, abból kettő magyar volt, a harmadik román. Fizetni akarok, de visszautasítják, mert ingyen van. Az orvosnak is akartam adni pénzt, de sértésnek vette és annyit mondott: Uram, nálunk az orvosi ellátás ingyenes. Pedig láthatta, hogy nem vagyok arab. Mindenki olyan következtetést von le a két esetből, amilyet akar. Itthon is biztosítva voltunk és vagyunk, és Irakban is volt biztosításunk, de az orvosnak eszébe se jutott, hogy a beteg ellátása helyett elkezdjen először az adminisztrációval foglalkozni. Sőt, még a feleségem papírjait sem kérte el, utólag sem, hogy legalább megtudja, ki fia-borja is ő. Teljesítette orvosi kötelességét. Van mit csiszolgatni Molnár egészségügy-reformosító gondolatain! Kónya Béla, Budapest

Mit lehet? Ahol lehet, ott lopnak. Erdőből fát, szobrokról színes fémet, elégedetlen tüntetőktől pedig szabadságot. A rablóprivatizáció idején is azért loptak, mert lehetett. Volt vörös proletárok közvagyonunkból loptak, hogy (új)gazdagok lehessenek. Jellemző az „ártatlan” gyermek válasza. „Miért vetted el a parkban a gyengébb társadtól a mobilját?” „Mert lehetett.” „Miért hazudsz a szemembe, édes fiam?” „Mert a Gyurcsány is hazudik!” Mi mindent lehet még Magyarországon? Megbocsátónak, elnézőnek lenni a bűnnel szemben. „Humánus” törvényeket hozni, ami nem rettent el és nem tart vissza. Tocsik, Princz, Kulcsár ügyeit évekig altatni. PSZÁF-elnököt büntetlenül megverni. Elszakadt magyar testvéreket megtagadni. A szakszervezetet fojtogatni. Magzatot kórházban megölni. Könnyűdrogot dicsőíteni. Magyar zászlót rugdosni, taposni. Hosszú a sor, kevés a papír. És mit lehet a „szabad világban?” Atombombát tiltani annak, aki a legnagyobb gyártó. Fehéroroszországban „ideiglenes megőrzésre átvett” olajat visszapumpálni az orosz vezetékbe. Politkovszkaját és más újságírókat százával megölni. Vietnami kudarcból nem tanulni. Népek szuverenitását figyelmen kívül hagyni. Villámháborút ígérve még évekig ott maradni. USA-katonák koporsóit szeretteiknek hazaszállítani. Íme a szép új világ, ahol bármit megtehetsz következmények nélkül, hisz végre eljött a szabadság (a kiváltságosok és haszonélvezők szabadsága). Kövér Károly, Szeged

Magyarságkutatás Olvastam a lapokban a rövidhírt: Hiller István oktatási miniszter megállapodott Izraellel bizonyos magyarságkutatásról. Nem semmi! Szerintem a hír mögé kellene nézni a következők szerint. 1. Hiller István tisztában van-e, hogy a magyarságkutatás fogalom mit jelent – történelmi intervallumban, esetleg a magyar őstörténet vonatkozásában. 2. Ha esetleg Hiller e fogalmakkal mégsincs tisztában, akkor a kutatást miért éppen Izrael területére tartja célirányosnak? 3. Ha viszont mindezen körülmények nem állnak fenn, akkor ajánlással kellene élni a mai kultúrpolitikához. Olyan értelemben, hogy az ezeréves történelmünk kutatását országon belül és a környező országokban, de az őstörténetünket megismerő munkát leginkább Kelet-Ázsiában, Belső-Ázsiában (Kína, Mongólia) és azokban az országokban lenne szükséges végre elkezdeni, amelyek ókori kultúrák mai képviselői. 4. Ezek után már felesleges is feltenni azt a kérdést, hogy miért szünteti meg a mai kormány a kultúrdiplomáciai kapcsolatot Ulánbátorral, és miért nem épít ki kapcsolatot egyéb olyan keleti országokkal, amelyek népei együtt éltek őseinkkel és ahol a kor tárgyi emlékei is fellelhetők? Lehet hogy Hiller István mindezekkel nincs tisztában? Vagy éppen más célok motiválják törekvéseit? Rádics József, Mohács

Bűncselekmény A közlekedési tárca javaslata alapján a kormány kb. 470 kilométer vasúti szárnyvonalat szándékozik rövidesen felszámolni. Ez megbocsáthatatlan bűn. A hosszú évtizedek alatt megépített sínpárokat halálra ítélik ezzel, mert hiába mondják, hogy a megszüntetés csak ideiglenes, több szakértő szerint a forgalom már soha nem lesz újraindítható. A világ legfejlettebb országaiban vasutat építettek, építenek és nem megszüntetnek. Elvetélt gondolat, hogy a megszüntetendő szárnyvonalakról a forgalmat a közútra tereljék. A hazai úthálózat rossz állapota, illetve túlterheltsége még tovább romlik, nem beszélve az amúgy is a tűréshatáron, vagy sok esetben azt is túllépő környezeti szennyezésről. A meglévő vasútvonal pusztán karbantartást igényel, nem túl költséges. Egyébként ha a használaton kívüli síneket nem őriznék, rövid időn belül ócskavastelepeken kötnének ki. A megszüntetés eldöntését az is bizonyítja, hogy a vasúti menetjegyeket lényegében nagyobb mértékben emelik, mint a Volán buszok viteldíját. Ezzel is bizonyítani kívánják, hogy a vasúti közlekedés, illetve üzemeltetés versenyképtelen a közúti közlekedéssel. További mesterkedésről árulkodik, hogy a vonatok menetrendjét valahogy úgy alakítják ki, hogy az nem a munkásoknak munkába menet és jövet, sem a diákoknak, sem a vásárolni igyekvőknek nem alkalmas. Addig gondolkozzunk, amíg nem késő és amíg a meggondolatlanság nem válik jóvátehetetlen bűnné! Dr. Juhász Péter, Budapest