Deák és Deákné

Szinte naponta keverednek bűnügybe a szocialista párt emberei, kezdve a Tocsik-Boldvai-ügytől a számlagyáron át egészen Kabai Károlyig vagy Zuschlag Jánosig. Talán azért is, mert a húsosfazék mellett (bizonyos beállítottság esetén) nehéz ellenállni a kísértésnek, vagy ahogy a népi bölcsesség mondja: alkalom szüli a tolvajt. Az ellenzék harcot indít a korrupció ellen, de a nép (a kisemberek) inkább a béke és a nyugalom hívei. Emiatt könnyen rászedhetők. Bemagyarázzák neki, hogy nemcsak az ötven éve uralkodó vörösök a korruptok, de az ellenzék sem jobb a Deákné vásznánál. Megtévesztésüket jól szolgálja a haza bölcse, Deák Ferenc személye, aki közismerten a kiegyezést pártolta. Csakhogy Deák nem a közönséges bűnökkel egyezett ki. Az ő kiegyezése soha nem látott gazdasági fejlődést hozott nekünk. Ezzel szemben mai liberális posztkommunista koalíció a már öt éve tartó tehetelenkedésével eladósította az államot is, a polgárait is, Magyarországot pedig élenjáróból sereghajtóvá tette. Vadkapitalista kapzsiságukat és mohóságukat úgy akarják leplezni, hogy a másik oldalt is igyekeznek lerántani magukhoz a sárba. Én, aki vörös tagkönyves soha nem voltam, és végigszenvedtem a kommunisták, majd a posztkomunisták uralmát, teljes biztonsággal állíthatom, hogy az ellenzék igenis jobb a Deákné vásznánál, és Magyarország megmentésére hivatottak. Öregemberként egyetlen vágyam, hogy a kompromittált veteránok és kádercsemeték távozását még megérjem. Kövér Károly, Szeged

Kullancsok

A híreket figyelő polgárok emlékezhetnek arra, hogy az első MSZP-SZDSZ-kormány két államtitkára, Draskovics Tibor és Akar László felvetette a több-biztosítós modell bevezetését. A két „szakember” a pénzügyekben komoly tekintély, hiszen családjaik már a Rákosi- és Kádár-korszakban a PM-ben voltak fontos beosztásokban. Akkor jobb volt nem szem előtt lenni, így a dinasztiák korábbi tagjait csak a munkatársak és a minisztériummal munkakapcsolatban lévők ismerték. A most hatalomra került nemzedék már a yupie típusú új vezérkarban médiaszereplést kap és háromszori nekifutásra átviszi az akaratát bármi áron. Ezt az árat ugyanis mi fizetjük és a jutalmat mások majd nekik! Ehhez találnak dienetikai felkészültségű új vezetőket, mint a két orvos végzettségű – és szégyen, de ezzel a diplomával regnáló – gazdasági minisztert. A szcientológia hatását más aktív politikusoknál is láthattuk, Torgyán Józsefnél és a Vatikánt támadó Kósáné Kovács Magdánál, akiket a Karib-tenger környékén értek el a nyilatkozataik után. Lehet, hogy az ifjú miniszternő is oda megy nászútra. A hatalomban maradt dinasztiáink II. Ferenc (pápai priuszos) uralkodása alatt befejezhetik az új ország kialakítását s mi egyre inkább a palesztinok sorsára jutunk. Majd küldetnek segélycsomagokat az unokáinknak. Érik a gyümölcse a hat évtizedes munkájuknak és bár „késik a szüret”, de mint az egészségügyben látható, ők fognak szüretelni a bankokban. Ezért ítélik el a lengyel példát és futnak a csekista rokonok volt dzerzsinszkijes hallgatótársaihoz, vagy a nyugati futtatóikhoz, mint a példaképnek tekintett I. Ferenc: hol Napóleonhoz, hol az orosz cárhoz. Ők is megkötik a „szentségtelen szövetséget”. Ehhez az EU vezetése is asszisztál. Eddig az egyik, most a másik unió segíti vezetőinket népünk „irányításában”. Korábban a poloska lehetett a jelkép, most a nem irtott kullancs! Szilágyi Ákos, Győr

Születésnapok

Ahogy Pokorni Zoltán mondta, valójában sajt volt az egérfogón, a balfél pufajkás Gyulája. Rátűzték, hogy néhány megrögzöttet vissza tudjanak vele szerezni. A balfél és Fletó számára. Igen ám, de az embernek más is eszébe jut egy ilyen nap okán. Okos elvtársak gyorsan előkapták Nagy Imrét is, mint akinek Sólyom László pontosan ilyen indokkal nem adná meg ma azt a bizonyos Nagykeresztet. Ezt a két embert egy napon emlegetni – Bayer Zsolt szavaival élve – pofátlanság. Az MSZP-s észlények számára a népért és a szabadságért halált vállalni egyenlő a népre fegyvert fogni és lőni tettével. Még ennél is visszataszítóbb az, hogy nem jut eszükbe, volt egy pesti srác, akinek „nagylelkűen” megvárták a 18. születésnapját, hogy kivégezhessék, mert ő nem Hornnyula mellett állt – modjuk a Nyugtinál. (Bocsánat, csak a nevezett beszédstílusára céloztam a nevének írásánál.) Micsoda különbség: halálos ítélet és Nagykereszt. Az előbbi 18 éves korban – mert Péter szabad hazára vágyott. Az utóbbi 75 évesen – mert Gyulánk pufajkában szolgálta a „törvényes rendet”, a megszállókat. Mindehhez megszólal Nyakó „Móricka”, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe. Neki Orbán Viktor. Ő, mármint Móricka, ismét elmondja elvárásait Orbán Viktortól: határolódjon el a köztársasági elnöktől, mert ha jó volt ekkor meg akkor Gyulánk „nemzetközi tekintélye”… stb., stb. Zárásul még megjegyezte szokott humorával „és akkor még finom voltam és nőies”. Erre csak annyit: Ha finom és nőes voltál Nyakó, akkor csókoljon meg téged melegen egy államtitkár! Megérdemled! Borbély József, Bicske

Kaméleon

A jó nénikéjét ennek a Gyulának! Miről álmodozik? Hát a legmagasabb állami kitüntetésről (és amikor nem kapja meg, kvázi már nem is érdekli). Érdekes vágyálom volt, hiszen tudhatta volna, hogy aki saját népe ellen – annak szabadságharcában – fegyvert fog, azt a demokráciában büntetni és nem kitüntetni szokták. Ez a cselekedet csak a kommunisták szerint érdem, és a Gyula állítólag már nem kommunista. Vagy mégis? A kaméleon irigykedve nézhet (le) rá, hiszen ilyen gyorsan még ő sem tud átvedleni. Igaz, a pufajkát könnyebb levenni, az viszont kevés az átalakuláshoz. Ha viszont pufajka nélkül is maradt, ami volt, és az őt kitüntetni szándékozó is, akkor mit keresnek a parlamentben? Jó ott együtt üldögélni, vagy egyeseknek gyalázkodva felszólalni a jobboldal ellen, hazudozni és nem kormányozni? Lendvai Ildikó szerint történelmi tévedés, hogy Horn pufajkás volt. Véleményem szerint az az igazi történelmi tévedés, hogy a régi nómenklatúra még mindig az élvonalban van, külsőleg ugyan felöltőben, de lélkben pufajkában. Ez látszott bizonyítottnak 2006. október 23-án is. Czető Lászlóné, Bp.

Tótágast

Tisztelt orvos és közíró kollegám, a debreceni dr. Nagy András, 2007. 07. 25-én, a Kuruc.info hírportálon produkált egy jó kritikai írást a melegekről (homoszexuálisokról), az „ideggyenge” Gyurcsányokról és a magyar orvostársadalomtól elvárandó viszonyulásról az előbbiekhez. Nem rágta le teljesen a csontot, hagyott még nekem is mondanivalót a témakörben. Aggodalmai reálisak, s azokat szeretném kiegészíteni az enyéimmel, egy kicsit más oldali megközelítésből. A pszichiátriai szaktankönyvek betegségként írják le a homoszexualitást, kórós személyiségzavarnak a borderlint („ideggyengeséget”), még az ultraliberális amerikai pszichiátriai tankönyv, a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) is. A globalista ultraliberális-liberális, társadalmilag kártékony érdektéveseszme kultiválói mindenáron igyekeznek erőszakkal belopni a köztudatba és a normális közéletbe – a másság tiszteletének ürügyén – a homoszexuálisokat, az „ideggyengéket” stb. Obskúrus doktrínájú tanok (szcientologia stb.) művelői kezére játszották át Magyarországon (de nem csak ott) a mentális köz- és egészségügy „átszervezését” („megegészségesítését”). Attól tartok, hogy a pszichiátriai tankönyvekben betegként leírt egyénekből csinálnak „normálisakat”, a normálisakból (a nemzet-, a család-, a hazaszeretőkből), a többségből, pedig pszichiátriai tananyagot. TO., Mikháza

Némber

Mit szólnak ahhoz, hogy Horváth Ágnes egészségromboló miniszter augusztus elején a keszthelyi kastélyben tarja esküvőjét és erről olyan értesítést küldtek ki a környező telephelyeknek, hogy mivel az esküvő előtt három nappal kommandósokkal le fogják zárni a környéket, azért ez idő alatt semmiféle tevékenység nem folytatható (munka) a lezárt részen belül. Ennek kapcsán több kérdés merül föl az emberben: Ki ez a Horváth Ágnes? Nála fontosabb emberek is jártak már a Festetics-kastélyban, de ekkora biztosítás az ő kedvükért sem volt. Ki fizeti ezt a felhajtást? Kifizeti-e valaki a látogató- és vendégforgalom kiesését, ami ezekben a napokban lesz? Ki és hogyan kárpótolja azokat a vendégeket, akik életükben először pont akkor jönnek megnézni a kastélyt? Vagy talán az utasszervezőket is kiértesítették? Nevtséges! Hogy engedhető meg, hogy egy ilyen közönséges tyúk miatt felforgassák egy város életét. Ráadásul a legnagyobb nyári szezonban! A sok külföldi úgysem tudja, hogy ki ez a némber, aki miatt ők napokon keresztül bosszankodni kényszerülnek. Ez egyszerűen vérlázító! Nem lehetne kicsit megpiszkálni az arcátlanságot, ami itt készül? N. N., Keszthely

Estoril

Rokonainknál jártunk Portugáliában a családommal. Az időpont nem véletlen, az idén emlékeztünk Horthy Miklós kormányzó halálának 50. évfordulójra. Liszszabontól Portóig bejártuk egész Luzitániát, és megható volt, hogy Horthy Miklósra nemcsak Estorilban emlékeznek, ahol haláláig a száműzetést töltötte, hanem mindenhol. A szeretet és hála nem ismer határokat. Egyébként ez az ország EU-s tagságának köszönhetően óriásit fejlődött, fejlődik. Autópályáikat megtízszerezték, magyarul mondva az EU-s pénzeket feltehetőleg nem nyúlták le, mint nálunk Veresék… Kevesebbet adóznak, mégis láthatólag jobban élnek nálnk. Elég mondjuk a gépkocsiparkjukat megnézni. Érdekesség, hogy a politkai plakátokat nem rongálják meg, senki se fest Hitler-bajuszt a politikusoknak. Az oktatást is erősen fejlesztik. Vajon nálnk Hillerék mikor jönnek rá, hogy kiművelt emberek nélkül zsákutcába jutunk (a feleségem szerint szakadékba). Fatimában és a Magyar Házban hazánkért imádkoztunk. Megfogadtam az olajfák alatt, hogy ha eltűnik korrupt kormányunk, visszatérek a zarándokok szent helyére. Paksa Tibor, Lenti

Azt nézzük…

Nemrégen a kezembe került a Magyar Demokrata egyik régi száma. Abban olvastam az Össze kell fogni! – beszélgetés Pozsgai Imrével c. írást. Ebben arra a kérdésre: Megmenthető-e Magyarországon a valódi szociáldemokrcia, Pozsgai azt válaszolta: „Erre nagyon kevés esély van…” Ezzel kapcsolatban szeretnék egy gondolatot felvetni: a magyar politikai életnek egyik súlyos problémája, hogy nincsen egy jól működő, valódi szociáldemokrata párt. Ennek a pártnak lenne a fő feladata, hogy a palamentben képviselje a szakszervezetek és ezen keresztül a dolgozók érdekeit. Gyakorlatilag valamennyi európai országban működik ilyen szociáldemokrata párt. Ezek a pártok teszik sokszor lehetővé a működőképes koalíciós kormányok megalakulását. Elhiszem, hogy Magyarországon most egy ilyen valódi szociáldemokrata párt megszervezése nem könnyű feladat, de aki a népfelkelés fogalmát el tudta fogadtatni, talán képes megfelelő személyek (talán a szakszervezeti vezetők?) mogósításával az ügyet előbbre vinni. Tudom, a régi kommunsta hagyományokhoz híven az MSZP mindent elkövet, hogy ilyen párt létrejöttét megakadályozza (felesleges – mi, milliomosok képviseljük a „dolgozók” érdekeit!), de talán még a Fidesz is fél attól, hogy egy ilyen párt választókat vonna el tőle, pedig összességében talán több baloldali érzelmű választó tömörülne egy ilyen igazi szociáldemokrat pártban. Új szín lenne ez a pártok világában. Befejezésül: szeretném még a látszatát is elkerülni annak, hogy egy „nyugati magyar” akar most jó tanácsokat adni. Magyar voltom (érzésem) azonban arra ösztönöz, hogy megpróbáljak hazám segítségére lenni a nehéz időkben. Az elv: azt nézzük, szükség van-e valamire, ne pedig azt, miért nem lehet valamit megvalósítani! Kiss Tibor, Svájc