Népnevelők

Voltak bizony ilyen személyek az átkosban, akik most feltámadnak. Újabban milliárdokat költenek rá és kormányzati kommunikációnak nevezik. Az egyik népnevelőt Kóka Jánosnak hívják, aki eredetileg emberorvos, a valóságban gazdasági és közlekedési miniszter. Meg is látszik a gazdaságon. Az ifjú titán (a szocializmusban erre volt egy magyarázó szöveg, ami ma is aktuális: „ti tán tudtok vele valamit kezdeni” – ez volt az úgynevezett népgazdasági érdekből történő áthelyezés) a népnevelést újra beindította. Előadta, hogy a megszorításokkal az egyéni felelősségre való nevelést szolgálják. Nincs ingyenebéd! Amenynyiben azt mondjuk rá, hogy igen, akkor őrá is vonatkozzon, biztosan meglepődne a Sulineten meggazdagodott fiatalúr. Jobban tette volna, ha inkább Hankookol élete új párjával Dél-Koreában. Jóslatom a következő évekre: 2007-ben pártunk és kormányunk tönkreteszi az egészségügyet és az oktatást, 2008-ban befejezi a szabadrablást (állami vagyon privatizációja) eladva még a vizünket is, 2009-ben az ingatlanadóval megszerzi az ingatlanokat, 2010-ben alamizsnát oszt a voksokért és megnyeri a választásokat. 2011-ben számba veszik a túlélőket és megosztoznak a maradékon. Ilyen egyszerű lenne egy országot tönkretenni? Papp Ferenc, Zákányszék

Igaza van

Egy országot vezetni nem csak szeretni kell! Most be van ijedve a kormány. Ha a polgárok leszavazzák az illetéktelenül bevezetett vizitdíjat, tandíjat, ágydíjat stb., akkor honnan vegyék elő a hiányzó pénzt? – teszik fel a kérdést a Fidesznek. Nem kéne feltenni ezt a kérdést. Ha megszüntetnék a tanácsadásokért fizetett milliókat, a holdudvarnak két kézzel szórt milliárdokat, ha nem költenének önreklámozásra, ha nem tartanának utazó nagykövetet, ha a miniszterek, a főpolgármester a külföldi útjaikra nem vinnének magukkal komornyikokat drága pénzért – bizony sok-sok milliárd maradna fontosabb célokra. A képviselői fizetéseket is meg kéne felezni, még úgy is túl lennének fizetve. Ilyen költekező kormányt ötvenmillió adózó polgár sem tudna eltartani. Igaza van Horn Gyulának, aki azt mondja, tele van az ország problémával, bajjal, nem az ő kitüntetése a legfontosabb. Csupán annyival egészíteném ki, hogy nem is illeti őt kitüntetés, mert azokért a bajokért, amik most vannak, ő is felelős a koalíció minden tagjával egyetemben. Ezúton köszönöm Sólyom elnök úrnak bölcs döntését. Czető Lászlóné, Bp.

Mint régen

1954-ben koncepciós per áldozata lettem. A kiszámíthatatlan időjárástól kezdve a pártitkár feleségéig mindenki bűnös volt, csak én nem. A főbűnöm az volt, hogy a beosztottjaimat nem szólítottam (elv- vagy) kartársnak, mint teszik azt hipokrita vezetők a fegyveres testületekben ma is. Amikor betiltották az „úr”„ megszólítást, nem vettem jó néven, ha elvtársnak tituláltak. Nem sok ész kellett ahhoz, hogy másfél évig tartó előzetes letartóztatásom alatt ráeszméljek arra, hogy ”bűnösségemet„ nem a rendőri nyomozás fogja megállapítani, hanem nekem kell az ártatlanságomat bizonyítani a rács mögül. Ügyemről természetesen senkivel sem beszélhettem, csak a kirendelt ügyvéddel, aki halálosan rettegett attól, hogy belekeveredik az ügyembe. Az első tárgyalási napon a bíró elővezettetett hivatali szobájába és csöpögő jóindulattal közölte velem, hogy bármit mondok, bizonyítok, netán igazolok, a büntetésem kerek hat év lesz. Ezután 62 napra elhúzta a tárgyalást, amit ma sem értek. A 63. tárgyalási nap október 23-ra volt kitűzve. A bíró az épület ajtajában várt rám és sűrű bocsánatkérések közepette szabadlábra helyezett, miután elismerte, hogy koholt vádak alapján voltam börtönben. Ugyanezt tette a népügyész két perc késéssel, ami élénk vitához vezetett a bíróval. Ugyanolyan okmánnyal ajándékozott meg, mint a bíró, és rám bízták, hogy melyiket használom, ha netán a rendőrség tovább nyomozna. Rosszul észlelném a hasonló esetek kialakulását? Vagy csak elfogult vagyok a bíróval, ügyésszel, ügyvéddel és a rendőrségi gyakorlattal szemben? Mostani vezetőink mindehhez hozzácsapták még a titkosítás lehetőségét is. Ember legyen a talpán, aki ezeken kiigazodik, vagy bűnösnek talál egy politikust! Sátory János, Tata

Így fest

Egy hetven év körüli soproni ismerősöm a helybeli kórházba került sürgősséggel, szívpanaszokkal. Megállapították, hogy művi beavatkozásra van szüksége, ezért várólistára helyezték, de az állapotára való tekintettel nem küldték haza, hanem kórházi ágyban várta, hogy sor kerüljön rá. A kórházi ápolás ellenére meghalt, tehát feleslegessé vált a beavatkozás. Kórtermi ágyszomszédom, egy 57 éves asszony, szívbillentyű- és érpanaszokkal. A pécsi kardiológiáról azzal bocsátották el, hogy nincsen értelme a művi beavatkozásnak, csak a gyógyszeres kezelés indokolt. Jelenleg az országos kardiológiai kórházban fekszik és érsebészeti beavatkozásra vár. Hát így fest a miniszter asszony reformnak minősített agyréme, amelyben a bevezetett vizitdíj és kórházi díj kiszorítja a hálapénzt, a meghosszabbított várólisták pedig a szakmaibb hozzáértést teszik lehetővé – persze mindezt a betegek érdekében. De már megszokhattuk, hogy ez is – akárcsak sok egyéb – egy jól pallérozott csúsztatás, vagy nevezzük a nevén: hazugság! K. K., Budapest

Kamu

Nemrégen zajlott Bukarestben, az EBESZ égisze alatt szervezett, regionális diszkrimináció-ellenes konferencia (turizmus). Még el se telt az első nap a háromból, a románok egy újabb regionális konferenciát akartak szervezni: az antiszemitizmus ellenit. Gh. Gh. Dej és Ceausescu eladták dollárért a romániai zsidókat Izraelnek. Romániában ma gyakorlatilag nincsenek magukat zsidónak valló egyének, úgyhogy Romániában, alany hiányában, antiszemitizmus elleni konferenciát szervezni, nem egyéb, mint divatos pótcselekvés, ami Románia gazemberségeiről hivatott elterelni a közfigyelmet. Olyan, mintha az északi sarkon homokellenes kongresszust szerveznének az eszkimók. Romániában a románok inkább Trianon-ellenes tanácskozást kéne hogy szervezzenek, a még megmaradt, eladatlan kisebbségeik közérzete rendezésének érdekében. TO., Mikháza

Szövegértés

Ma, amikor álszent szemforgatások közepette agymenéseznek a ”szakértők„ sopánkodva, hogy hát nem tudnak olvasni a tinik, szöveget érteni meg végképp nem, ez bizony óriási hanyatlás. Mondhatni, tragikus. Mert egy nemzet, amelyik 70-80 év alatt ennyire lebutul, az elmondhatja, hogy haladt ugyan a jelzőtáblák szerint egy ideig a kommunizmus felé, hogy aztán éles kanyart véve rohanjon bele a globalizmusnak mondott kapitalizmus demokráciájának posványába. Az egész megtett útra az volt a jellemző, hogy végig lejtős volt, és már nem lehetünk meszsze az aljától. Még tömik a zsugoragyakat holmiféle konvergálással, reformokkal, csakhogy ne lássa meg a birkája, miszerint a gödör már olyan mély, hogy abból nyista kikászálódás. Meg a süket duma, mint ez idáig is rendre, hogy hát ”húzd meg a nadrágszíjat, holnap majd jobb lesz!„ Ostoba, aki nem tudja, hogy az a holnap a sohanapja! Nem csak gázkamrában, szibériai fagyban vagy éheztetve lehet ám nyélbe ütni a sokat emlegetett genocídiumot, lehet mentálisan, kulturálisan is. Megvonva tőled a szellemi étket, s azonmód üres véglénnyé válsz. Így érik el, hogy boldogan turkálj a saját mocskodban, akár a disznó. Ha nem vagy nála eszesebb, máris jól érzed magad a tévé előtt. 20-as IQ-val úgy dagonyázhatsz a 20 IQ-s pocsolyában, ahogy csak akarsz. Ha már enynyire le tudnak hülyíteni (naná, nem a Mindentudás egyetemét nézed, hanem a Győzikét, a Pákót, Mónikát, a Heti Hetest és legföljebb a Bolgár, Mészáros és Avar urakat, akkor ne csodálkozunk rajta, hogy a fiatalság nem tud olvasni, szöveget érteni. Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Ki itt a hülye?

Nem tudni, ki volt az a meggondolatlan, aki – sajnos már vagy tíz éve – úgy döntött, hogy beenged az országba egy ”MM„ nevű médiacéget. Ők azok, akik kezdettől fogva a ”hülye„ jelzőt alkalmazták a reklámjaikban. Elsőként a reklámtáskáikon jelent meg: ”Nem lehet hülye, aki ilyen táskát hord!„ Úgy tudom, hogy – talán egyvalaki kivételével – senki sem tiltakozott ez ellen a gyalázatos reklámszöveg ellen. Azóta tovább bővült a fantáziadús szövegtár. ”Mert hülye azért nem vagyok!„ A csúcs pedig a tízéves ittlétre kiagyalt szöveg: ”Hülye, aki nem ünnepel!„ Náluk – teszem hozzá. Szomorú, hogy van egy BKV nevű közlekedési vállalat, amely megengedi, hogy a járművein megjelenjenek ezek a sokak számára megalázó feliratok. Pénzért mindent? De vissza az eredeti kérdéshez. Semmi esetre sem hülye az a több millió ember, aki nagy ívben elkerüli az ilyen szövegekkel vevőt csábító üzleteket. Mika Miklós, Törökbálint

Kerékkötők

Tetszik az újságjuk, különösen a Magyarország rovata. Ebből kiindulva írok, mert szívesen olvasnék a rovatban a városkámról, Mezőtúrról is. Tudomásom szerint folyamatosan érdeklődnek különböző cégek az idetelepülés iránt. Munkahelyteremtő kezdeményezések ezek, üzletláncok, üzemek. Mezőtúron van egy ”ipari park„, ahol egyetlenegy cég található, pedig hely lenne bőven. A közelmúltban a város szélén lebontották a benzinkutat, azóta is üresen áll a telek. Legutóbb az Aldi élelmiszer-üzletlánc épített volna itt, de a helybeli – többségében kommunista-liberális – városvezetés ezt nem engedélyezte különböző koholt ürügyön. A városunk nem fejlődik, az utaink szinte kivétel nélkül minősíthetetlenek, ilyen burkolaton sajnálom használni az autómat. Gyermekkoromban ez a város egy rendezett, 20 ezres kistelepülés volt. Jobboldali vezetés itt sosem volt, s ez meg is látszik rajta! Úgy tűnik, a helybeli vezetés szinte tudatosan építi le a várost: a fejlődés útjában állnak. Évekig itt került megrendezésre a WAN2 fesztivál, az idén már az sem lesz. Nem tudom, mit terveznek a képviselő (tanácstag) urak, de itt a fiataloknak nincs sok lehetőségük, tipikusan egy kopott, öreges, piszkos városka lesz Mezőtúr, ha valaki nem tünteti el mielőbb a jelenlegi vezetés begyöpösödött, öntelt és semmittevő alakjait. Ha lehetőségük lenne rá, én nagyon szívesen látnám a várost lapjuk hasábjain, hátha fény derülne arra is, miért utasítja el a fejlődésünket a képviselő-testület. Kovács Norbert, Mezőtúr

Nők a porondon

Szívszakadva nézem a fotón Malina Hedvig meggyötört, véres arcát. Egy ”gyönge„ nő áll szemben a hatalommal. Szélmalomharcát örömmel segítenénk, de a gonosz világban mi is félünk. Zsanett sem számíthat az erősek jóindulatára. A rendőrök a hatalom képviselői. Reménykedve várom a teljes igazság kiderítését. Tán nem tart olyan soká, mit Tocsik Márta ügye. Kármán Irén már szinte természetesnek veszi Magyarországon a verést. Jogos jussa ez egy tényfeltáró újságírónak. De hol van nálunk a tényfeltárás? Hány év óta felderítetlen (tabutéma is) az olajszőkítések idején ”eltávozott„ Békés megyei rendőrtisztek titokzatos halála? Titkosítva van itt a fél Magyarország. Olyan országban élünk, ahol a ”kényes ügyeket„ (de sok van belőlük!) vagy altatják vagy titkosítják. A három nő esete abban közös, hogy hatalommal vagy a hatalmasokkal szemben állják a sarat. Merjük-e ezek után a gyönge nő kifejezést használni? Erről talán egy negyedik nőt, Morvai Krisztinát kellene megkérdeznünk. Kövér Károly, Szeged