Vízágyú

Ömlik a lé az EU-ból, egyelőre a szavak szintjén. Hol az egyik, hol a másik kormányszóvivő ugrik elő a fa mögül és rágatja velünk a gumicsontot és a kutyagumit. Nemrég hallottam, hogy vízágyút kaptunk Izraelből, amit az unió ki is fizetett. Ostobák vagyunk, 56-ban Amerikától reméltünk segítséget, most meg az uniótól. Az amerikai „segítség” 1990-ben érkezett meg és már bankvilágnak hívták. Meg is kopasztott bennünket rendesen. Hogy az unió biztosította a vízágyú beszerzését, bizonyítja, hogy az EU vezérkarából nem csak Almunia biztos elvtárs van a mi kommunistáinkkal. A Hódmezővásárhely-Szeged közti főút négysávosítását félbehagyták, mert a jobboldal győzött. Végre ez történt Tolna megyében is. És nem épül felüljáró a szekszárdi hídhoz. Megszüntetik vidéken a vonatközlekedést, buszjáratot, az orvosi rendelőt, óvodát, iskolát. Megmondta egy nagyeszű SZDSZ-es, hogy a falvakra nincs szükség, átlépett rajtuk a történelem. Veres János előre megmondta Szabolcsban: tudniuk kell az embereknek, hogy hova szavaznak. Lampert az önkormányzati választások után úgy megkavarta a kártyákat, hogy minden megyében az általuk kiválasztottak osztják az észt és a pénzt. Meg lehet tapsolni – kérte a koccintós ember felesége. És meg is tapsolták a havi félmilliós és költségtérítéses álláshoz juttatott alkalmatlan, már mindenütt kipróbált társai, legfőképp a Wekler. Mintha 2006. október elsején nem is szavaztunk volna. Valami nagyon okosat ki fognak főzni a népszavazás lenullázására is, ebben biztosak lehetünk. Ez ellen összefogás nélkül nem lehet semmit tenni, de az összefogás ellen ezek vízágyúval fognak harcolni. És ha nem lesz víz benne? „És lészen csillagfordulás me­gint, és miként hirdeti a biblia: megméretik az embernek fia” – írja szép versében Wass Albert. Úgy legyen! A vízágyút meg tessék az Apró-villa nem éppen apró kertjének locsolására használni! Forgó Irén, Békéscsaba

Reformközlekedés

Jó estét! Mióta vár? – Mire? – Hogyhogy mire? Miért, nem tudja? – Nem, mert lehet, hogy vonat jön, de az is lehet, hogy busz. Egyébként hány óra van? – Kilenc óra tíz. – Akkor harminchárom órája állok itt. – De nincs is sín, vonat nem is jöhet. – Az államtitkár úr azt monda, hogy nem megszüntették a vonatot, csak szüneteltetik. Ha igény van rá, akkor újraindítják. És én most itt az igény vagyok. – Nézze csak, valami jön, világít az eleje. – Brrr, csatt, stop! Szálljanak fel! – Mire? – Ne szerencsétlenkedjenek! Teljesen üresen jöttem. Álljanak be már mögém. De valakinek át kell vennie a berregést, nekem már görcsben van a szám. Ez a legújabb, leggazdaságosabb járat. A vállalatnak alig kerül pénzébe, viszont maguk is ingyen utazhatnak. Baromi sok a megtakarítás úgy összességében. – Mondja, maga vonat vagy busz? – Nem látja? Itt van a tábla a nyakamban. Én virtuális vonat- és buszpótló viszonylat vagyok. – Egyáltalán van magának jogosítványa? – Nincs, de nem is kell. Ezen is spórol a cég. Így, képesítés nélkül nagyon alacsony a bérem, de az a kis pénz jól jön az embernek. Csak ez a rohadt tábla egy idő óta nagyon húzza a nyakamat. És meddig lesz az utazás? – Csak a következő faluig. – Szerencsések, mert ott nagyon sok a felszálló. Mire odaérünk, vége a műszaknak a kötödében. Onnan kezdve tele leszünk. No, elhelyezkedtek? Indulhatunk? – Várjon, az egyik lábam még a járdán van… Jó, most már mehetünk. – No, akkor kapaszkodjanak egymás vállába és lépés, indulj! Keszthelyi István, Bp.

Viszik a szót

A Központi Statisztikai Hivatal azzal a „kellemes” jelentéssel lepett meg bennünket, hogy a negyedéves gazdasági mutatónk az 1,4 százalékot éppen csak elérte, szemben a német 2,5, az osztrák 3,7 százalékkal, amelyek utolérendő példáink (lennének). Ez a tény hihetetlen fejfájást okozott volna a prepotens megjelenésű és viselkedésű Daróczi főnyaloncnak, ha nem utánozná példaképét, Rákosi elvtársat. (A találó prepotens jelző Lovas Istvántól származik – Demokrata 23. szám.) Ez az emberke abban utánozza néhai kerekfejű vezérünket, hogy minden mínuszt pluszként emleget. Most, ahogyan ezt Rákositól annak idején nap mint nap hallottuk, azt bizonygatja, hogy lehetett volna 1,2 is, de mivel 1,4 százalék lett, hihetetlenül jó eredményt értünk el. Ezzel a nevetséges plagizálással próbálja hazudozó minisztereit kihúzni a csávából. Hasonló izzadtságszagú erőlködés jellemzi a jelentéktelen kis szóvivő hölgyet is, aki méltó párja Daróczinak a tényeket elferdítő hazudozásban, a már gondolkodni sem tudó nép célirányos félrevezetésében. Ha így haladunk, rövidesen kiérdemelnek egy olyan kitüntetést, mint amilyet Gergényi kapott azért, mert még sohasem látott viperát. A kormányszóvivők megérdemelnék plecsni helyett a viperát! Sátory János, Tata

Hagyhatták volna

Bíró Zoltán nemrégen az MTV Nap-kelte című műsorában Antall József politikai tevékenységéről beszélt. Hogy kinek a javaslatára (megnevezvén ehhez Csoóri Sándort), hogyan lett miniszterelnök és többek között kik határozták meg a politikáját (megnevezve Max Palmert, az USA akkori magyarországi nagykövetét és Soros Györgyöt, a világ akkori pénzügyi guruját). Ahogyan azt várni lehetett a Gyárfás-klán rögtön beidézte Boross Pétert a fenti állítások cáfolatára, de Boross a Verebessel folytatott beszélgetésben cáfolat helyett csak Bíró Zoltán személyét szapulta, irigységből fakadó bosszúálló természetű embernek minősítve őt. (Az „ilyen” érvelés bizony nem tartozik az úriemberi magatartás megnyilvánulásai közé, pedig úgy látom, Boross sokat ad erre.) Bíró Zoltán elkötelezte magát a Lezsák Sándor által szervezett rendszerváltó mozgalommal (tudtommal ezért vágták ki őt a pártból), amikor Boross Péterről és Antall Józsefről még hallani sem lehetett. Ezzel sokkal nagyobb kockázatot vállalt magára, mint az említettek. Akkoriban ugyanis, amikor Grósz elvtárs még a fehérterror rémével fenyegette az országot, egy pártból kirúgott embernek nem sok esélye volt újra a „normális” életbe visszajutni. Boross és Antall viszont – ha nem csináltak volna belőlük politikusokat – nyugodtan folytathatták volna előző tevékenységüket. Ma már úgy látom, hogy az utóbbi „megoldás” hasznosabb lett volna az említettek és az ország számára is. A rendszerváltást pedig hagyhatták volna másokra. Persze tudatában vagyok annak, hogy jómagam csak a tényeket sorolhatom. Az okokat (de ezeket sokakkal együtt) nem ismerem. Tkacsik István, Kassa

Madarak

Most, hogy végre kitették a háromnyelvű Székelyföld táblát Kökös határában, megjelentek WC Tudor és szekus Dan Voiculescu emberei a helyszínen egy ellentábla-tervezettel, amelyen Decebal feje alatt a következő románul írt szöveg olvasható: Isten hozta, látogassa meg Kovászna és Hargita megyéket, a román földet? Egy német ember panziószerűségéről készítettem egy fényképet egy Iszló elnevezésű magyar falu szélén. A fénykép tanúsága szerint a német úriember kibiggyesztette a „román” földre a német nemzeti lobogót. A környékén se a román zászló, se a kék alapon sárga csillagos, s a román szervek és szervezetek mégse idegesek. Nem követelik a német zászló eltávolítását legalább két okból: 1. nagy nemzetközi cirkuszt csinálnának belőle a németek; 2. tudják, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Mi több madár vagyunk, s ráadásul itthon, de nem vándor. Be szeretnének költözni meleg fészkeinkbe orcátlanul. Ezért piszkoskodnak állandóan velünk. Azt állítják, hogy veszélyeztetjük az egységes román nemzetálom (ami valóságban „mű” nemzetállam!) államrendjét, pedig a román államrend veszélyezteti szülőföldünkön a nyugalmat, a rendet, a fejlődési lehetőségeinket, a létünket. T. O., Mikháza

Normálisabb

Valószínű, hogy Dávid Ibolyát nem érdekli a róla alkotott véleményem, mint ahogy másé sem, de azért elmondom nagyon sokunk nevében. Megélhetési politikus, hatalomról álmodik és ennek érdekében elárulta és folyamatosan szidalmazza egykori koalíciós partnerét. Volt igazságügy-miniszterként képes olyat nyilatkozni, hogy egy párt (természetesen a Fidesz) nyíltan hatalmi célokra használja fel a népszavazás intézményét. Ha valakinek, hát neki tudnia kellene, hogy ez a polgárok jogai gyakorlásának egyik formája. Menjen el Svájcba (de ne állami pénzen), nézze meg, hogyan működik a demokrácia, s talán rádöbben, hogy a kisiklásához ő is hozzájárult. Óriási tévhitben él, amikor azt nyilatkozza, hogy az MDF támogatóinak száma 400 ezer, s hogy ugyanennyi vallja a fórumot a második kedvenc pártjának. Hogy ezek első „kedvenc” pártja melyik, arról nem beszél. Csak akkor meri kimondani a Fidesz nevét, ha rosszat mond róla. (Kinek a segítségével is jutottak be 2002-ben a parlamentbe?) Az MDF egy normális Magyarországért küzd és a középosztályt képviseli – mondja. Csak megjegyzem, ez a süket szöveg Kupa Mihályé volt, aki ugyan nem került a parlamentbe, de megtévesztette a bizonytalan szavazókat. Most Dávid Ibolya próbálkozik, elhagyva a tiszta kezek logóját, mint rendőrök az azonosító számot. Megnyugtatom, az egész ország normálisabb Magyarországot szeretne, mert ami most van, az abnormális. De vajon az MDF tagsága nem szeretne egy normálisabb pártelnököt? Czető Lászlóné, Bp.

Magyar morál

Gerinces és jellemes volt (tudtommal) a magyar. Ha nagyon elrontott valamit, a homlokához emelte a pisztolyt. Később jött a ruszki mentalitás és morál. Egy-egy munkásigazgató gyakran tönkretette a rábízott gyárat, mégsem dörrent pisztolylövés. Az elvtársai fölfelé buktatták. „Haladó világnézete” miatt új gyárat kapott egy másik városban. A gyalázatot láttuk, de nem tiltakoztunk. Sunyi módon szemet hunytunk negyven éven át. Elnézték, hogy az „élcsapat” olyan pályán futballozott, amelynek a túlsó felén nem volt ellenfél. A gólokat – bolsevik büszkeséggel – üres kapuba rúgták. És még föl is írták falra: Mi, kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva! „Vasököllel” és „davaj-gitárral” népneveltek majd fél évszázadon át. Csodálkozhatunk-e ilyen előzmények után, hogy bár szemlesütve, de kivétel nélkül mind elfogadták az őszödi beszéd kiforgatott, hamis magyarzatát. Szerintem ez volt a magyar morál legsötétebb pontja. Erre utal a „forró ősz” is. Ettől kezdve már nem is okoz meglepetést, ha a bankból a rendőr lopja el a pénzt, ha a makói kislányt csavarogni hagyják egész éjszaka, mégpedig olyan alakokkal, akik célt érve benzinnel fölgyújtják. Isten tízparancsolatát korábban sem mindenki tartotta be, de legalább törekedtek rá. Le kell szögeznünk, hogy minden rossz, ami öt év óta velünk történt, a ruszki talpnyalással összefüggő jellemhibákból és elvtársi szemhunyásból ered. Amíg „senkit” nem zavar, hogy a választásokon egy kiló száraztésztáért és egy tál gulyáslevesért árulják a hitüket a félrenevelt kisemberek, addig Magyarországon marad a romlás és a züllés. A magyar erkölcsöt régen az jellemezte, hogy a vezetők a csaták golyózáporában elöl rohamoztak és onnan kiáltották: Előre! Volt jellem és példamutatás. A mai, morálisan elpuhult vezetők most páncélozott luxuskocsik mélyén lapulnak. Oda mi nem láthatunk be. Nem tudjuk, lesütik-e a szemüket, de azt nagyon szeretnénk hinni: végre belátják, hogy a vadkapitalizmusból vissza kell térnünk a humánusabb szociális piacgazdaságra, a bolsevik maradványoktól pedig a szigorúbb magyar morálhoz. Kövér Károly, Szeged