Náciveszély

Amíg szeptemberben néhány napig a Parlamenten kívül a Duna, addig a Parlamenten belül a „náciveszély” áradása volt a fenyegető. A háború után a náci főbűnösöket Nürnbergben megbüntették, a nácik eltűntek, túllépett rajtuk a történelem. Mégis nálunk hogyan került a csizma újra az asztalra? A kormánypártok képviselőit még az sem zavarta, hogy nácit (vagy neonácit) nem lehetett látni, nekik egy virtuális náci is elég volt ahhoz, hogy a veszélyérzetüket felkeltse. Ennek a kormánynak valamivel mindig el kell vonnia az emberek figyelmét a lényegről, most történetesen a vagyontörvény megszavazásáról, valamint az egészségügyben a több-biztosítós rendszernek a kikényszerítéséről. Ezekkel a „reformlépésekkel” liberális posztelvtársaink egyre közelebb terelnek bennünket a nemzet nagy sírgödréhez. A Parlament körül nem nácik randalíroznak, hanem a kormány ellen tüntetnek elszánt emberek. Gyurcsányék zsigerből szélsőjobbosoknak, nyilasoknak, fasisztáknak, rasszistáknak, antiszemitáknak – összességében csőcseléknek nevezik őket. A kormány ellen felháborodott embereket nem Orbán Viktor, nem Csurka István és nem a Vona Gábor által szervezett Magyar Gárda uszítja, indulataikat a magyar kormány ténykedése generálja. A magyar embert a megélhetési gondjai foglalkoztatják és nem a náciveszély. Sokan már a kenyeret is hitelre veszik a péktől. Jó lenne, ha a parlamentben a felfújt, figyelemelterelő álproblémák helyett az ország valóságos helyzetével foglalkoznának. Az ország népének most a legkevésbé sem a nemzetellenes törvények megszavazásának szavazógépezetére van szüksége! Tégen László, Nagymaros

Következmények nélkül

Aki eddig kétségbe vonta Fritz Tamás meghatározását, miszerint következmények nélküli országban élünk, most meggyőződhetett róla. Mostanában a szocialisták és a szabad demokraták programja az örökös elhatárolódás. Ne menjenek ki az emberek az utcára! (Dolgozni sem?) Aki nem ért egyet a hazug, tolvaj kormánnyal, az fasiszta és el kell tőle határolódni. Hallgatni kell. Négyévenként mehetünk szavazni, aminek az eredményét következmények nélkül meg lehet hamisítani. A Fidesz Pokorni Zoltán és Kövér László tálalásában elhatárolódott a saját szimpatizánsaitól. Hogy ez helyes volt-e, az idő hamarosan eldönti. Kövér szerint nem volt rózsadombi paktum. Akkor miért abból tetszenek dolgozni 17 évvel a gengszterváltás után is? A szeptember 13-i Demokratában azt kérdeztem: és ha nem lesz benne víz? A mondat helyesen: És ha nem víz lesz benne? Bizony, volt már arra példa, hogy a vízágyúban nem víz volt, hanem valami egészen más. Már az sem biztos, hogy az unió kifizeti a 315 millió forintot a masinákért. Tehát ez is az adófizetők költsége lesz, mint hatalmas államapparátus, a vízfej, a szavazógépekké degradálódott képviselők havi több mint egymilliós jövedelme a semmiért. Amikor esetleg munka akadna, azt gyorsan kiadják albérletbe. A néptől a közeljövőben páncélautók választják el őket. Bokros Lajos mondta valamikor 1995 környékén, hogy nincs annyi jövedelem, amit a pártunk és kormányunk ne tudna ellopni. 2008. január elsejével a magas jövedelműek nyugdíjkiszámítási módján valóban változtatni kell, mert a 2007. dec. 31-ig nyugdíjba vonuló fiatal rendőrök, határőrök, vámosok 150-300 ezres nyugdíja beborítja a kasszát. A kis jövedelmekre viszont a csökkentést nem szabad kiterjeszteni. A 2004. dec. 5-i népszavazáson megkérdeztünk egy itt élő kínait, ha nem titok, árulná el, hogyan szavazott. Azt válaszolta, hogy természetesen nemmel, mert vagyunk itt már épp elegen! Ebben egyet­értenénk, ha nem jönnének a többiek is a szocialisták szája íze szerint szavazni. A 2010-es választásokon már biztos szavazók lesznek az új honfitársaink. A Fidesz kommunikációja változatlanul elég rossz. Rogán Antal a 2006-os választási kampányával jószerével kudarcot vallott. Lett belőle sztár-polgármester. A szóvivőből panelek jönnek, nem tud megújulni. Az már csak hab a tortán, hogy a Hír Tv betelefonálós műsorát egy szerintem arra alkalmatlan ember vezeti. Nagyon találó Bencsik Gábor meghatározása: a mai Fidesz egy lefagyott számítógép. Arra kérem a Fideszt, alkalmazza magára is a saját jelszavát: Ébresztő! Arra viszont vigyázzon, hogy Csipkerózsika-álmából ne Ildike vagy Ibolyka csókjától ébredjen! Forgó Irén, Békéscsaba

Alku

Nem huszadrangú kérdésről folyik most (titokban, a fejünk fö­lött) az egyezkedés. A közpénzek legnagyobb tételéről, a társadalombiztosítási alap megkaparintásáról és újraelosztásáról szól a vita az SZDSZ és az MSZP között. Természetes, hogy az aggódó kisember kíváncsian figyeli a fejleményeket. Él bennem egy kép. A miniszterelnök úr hatalmas aktacsomóval a hóna alatt jelent meg a Parlament előtt, jelezve, hogy pontos és kidolgozott terveik vannak, s már részletesen tudják, mit fognak tenni a népboldogítás érdekében. A mostani koalíciós marakodások viszont ennek az ellenkezőjére engednek követeztetni: sem az elvek, sem a részletek nincsenek tisztázva. A balliberálisok „vakugrással” kerültek be a hatalomba, és az ország üdvét még csak ezután akarják kitalálni. Erre utal az őszödi beszéd részlete is: „fogalmam sincs, hogy melyik a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom.” Magyarország állt már többször hasonló nagy horderejű lépés előtt, de azokat nem ennyire hebehurgyán oldották meg. Az új gazdasági mechanizmus bevezetését például széles körű társadalmi vita előzte meg, „több szem többet lát” alapon. Megkérdezték a kisemberek véleményét is, őket is bevonták a döntésbe. Ezenkívül – szerintem – szükség volna még jó adag óvatosságra és körültekintésre is. Lépcsőzetes és fokozatos bevezetésre gondolok. Az új szisztémát célszerű volna először mondjuk csak egy megyében kipróbálni. Bár itt szakértőket igénylő dolog eldöntéséről van szó, ennek az üzleti alapon szervezett gyógyításnak egyik oldalát a laikus kisember is képes átlátni: most a gyógyítás költségei között egy új, felesleges tételt akarnak megjelentetni: a tőkések profitját, ami eddig nem volt bekalkulálva. Véleményem szerint egy ilyen, minden embert mélyen érintő ügyben nem szabadna idegesen, kapkodva, akarnok módon eljárni – csakis körültekintően, széles népi és szakmai támogatottságra alapozva. Az egészségügy átszervezése ma hisztérikusan és kaotikusan folyik azok háta mögött, akiknek a „játék” a bőrükre megy! Kövér Károly, Szeged

Ne nagyon

2007. augusztus 28-án meglepődve értesültem arról, hogy szélsőjobbos vagyok. Ezt állította egy szakállas egyén az RTL képernyőjén az előzetesben. Ugyanis Wass Albert-regényeket olvasok. Csodálatos regényeket írt, szinte megelevenedtek előttem a hegyek, fák, régi uradalmak, kicsi házikók, éreztem a virágok és a fű illatát, hallottam a patak csobogását, a szél hangjait, a madarak énekét. Este szerettem volna meghallgatni, hogy ki ez az egyén és mire alapozza a vádjait, de sajnos más dolgom volt. De gondolom, nem sokat veszítettem. Olvasson el egy regényét, aztán menjen el Erdélybe, hogy megtapasztalja azt a sok gyönyörűséget. De ne mondja meg a nevét, mert hátha valaki nézte az RTL Klubot. Szerintem ez az egyén még életében nem olvasott Wass Alberttől sem regényt, sem verset, vagy talán nem is magyar, vagy csak elgurult a Cavintonja. Értelmiségi ember nem osztja a véleményét. Még a románok is – természetesen a normális értelmiségi – elismerik, hogy az egyik legszebb román regényt, a Funtinelli boszorkányt a magyar Wass Albert írta. Ez az úr még románnak se lenne jó. Wass Albertnek nincs szüksége reklámra, mert jó bornak nem kell cégér, de a riport után több regényt vásároltak az emberek. Sok millióan olvassák az anyaországban, Erdélyben, Amerikában. Ezek szerint ők mind szélsőjobbosok? Az ilyen riportalanyokat – saját érdekükben – ne nagyon mutogassák a képernyőn, mert csak tovább csökken a nézettségük! Sóthy Éva, Budapest

Alteregó vagy más?

Próbáltam számba venni, hogy kik alteregójának is képzelte már magát ez a Gyurcsány. Volt ő már Deák Ferenc, Szent István államalapító királyunk utódja, mérte már magát gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéhez is, csak pechére akkor tiltakoztak a leszármazottak. Nem tudom, elszégyellte-e magát, de ha nem, úgy csak az arcátlanságát bizonyította. Véleményem szerint Gyurcsány leginkább Orbán Viktor szeretne lenni. Persze ezzel elég sok ember így van. Lehet hogy legközelebb már az igazságos Mátyás király szerepében fog tetszelegni, bár Gyurcsány még álruhában sem mer a nép közé menni testőrök hada nélkül. A szeptember 10-i országgyűlés nyitó szónoklatában a népet istenadta népnek nevezte Arany János után elég szabadon, de nem úgy folytatta „ha oly boldog-e rajt, mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt.” Merthogy ezt tűzte ki célul. Ezt mutatja az eddigi tevékenysége. Pökhendien ki is jelentette, hogy folytatják, amit elkezdtek, mit sem törődve azzal, hogy ez a népnek jó vagy sem. Gőgös magatartása alapján én Caligulához hasonlítanám, aki azt sem bánta, ha gyűlölik, csak féljenek tőle. Minden emberi és isteni törvényt semmibe vett. Gyurcsány a félelmet az adózók pénzéből vásárolt gumilövedékekkel és vízágyúkkal igyekszik megteremteni. Caligulával szemben senkinek nem volt bátorsága véleményt nyilvánítani. Gyurcsánynak nincs ekkora hatalma, rá ki meri mondani az ország háromnegyede hogy utálja. De csak ennyivel jobb a helyzet. Czető Lászlóné, Bp.

Amit szabad…

Sok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy Zuschlag János a Terror Háza előtt a holokauszt áldozatai kárára élcelődött. Igaz, az MSZP kizárta az országgyűlés képviselőinek sorából, a pártból azonban nem, mondván, egy rossz mondat miatt ne törjön ketté egy ígéretes fiatalember karrierje. A párttagságot az MSZP a mai napig fenntartja, ők tudják, miért. A kecskeméti MSZP-ben helyi kiskirályként viselkedő politikus körül eddig is sok botrány volt, mára pedig egy alapítványi pénzeket elcsaló gyanúsított lett. Ilyen helyzetben illene hátralépni, ám hősünk nem az a szégyenlős fajta. Felment a parlamentbe, egyenesen a nagyságos Lendvai Ildikóhoz vizitelni. Mit beszéltek, mit nem, nem tudni, de hősünk elégedett arccal távozott tőle. Kijelentette, hogy nincs Zuschlag-ügy, sőt hamiskás mosollyal az arcán azt nyilatkozta, hogy még sok minden történhet. Történt is. Zuschlag Jánost szeptember 19-én bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy értékű csalás gyanújával őrizetbe vették. Az átlag állampolgár ilyenkor megelégedéssel nyugtázza, hogy isten malmai, ha lassan is, de azért őrölnek. Miért van az, hogy most mégis szinte sajnálom Zuschlagot? Talán mert nem ő a főbűnös. Azok a főbűnösök, akik rossz példát mutatva elhitetik a fiatal baloldali emberkékkel, hogy az MSZP környékén élők a törvények felett állnak. Azt látják, hogy lehet fegyverrel fenyegetőzni, lehet semmibe venni jogerős bírói ítéleteket és sok minden mást. Csoda-e, hogy most Zuschlag nem érti, mért kellene neki „néhány tíz millió” miatt börtönben ülni, mikor a milliárdokat elsíbolók szabadon grasszálnak. Az ügynek egyébként természetesen több gyanúsítottja is van. Például egy volt helyettes államtitkár, aki azt vallotta, hogy az alapítványi pénzeket a sportminiszter szobájában osztották szét. A sportminisztert akkoriban Gyurcsány Ferencnek hívták, aki a vallomásra reagálva kijelentette, hogy ez egy gyáva ember menekülése. Nem tudom, hogy Zuschlag gyáva vagy bátor, de Gy. F. magabiztos nyilatkozata vélhetően az ősi törvényen alapul: egy tanú nem tanú! No de kettő? Juhász Margit, Miskolc